Június 7. (szerda)
Osztálykirándulás.
Az utolsó - kihagyott - tanítási napon jobbára semmi nem történt, emiatt is volt hangulatos, viszont legalább délután volt időm rendesen elkészülni a mai napra.
A vasútállomáson fél nyolckor volt találkozó, odáig Cassoval mentem, Casso kocsijával, illetve Ricsivel és Sacival, akiket útközben szedtünk fel (először Ricsit a buszmegállóból).
- Ja, és akkor most ti ültök elöl, én meg kiközösítve hátul, vágom - pattant be Ricsi hozzánk szórakozottan a megállóban, mire Casso a visszapillantón át ránézve röhögve biccentett egyet - Sasáért elugrunk?
- Persze - válaszoltam.
- Na, legalább ennyi - biccentett Ricsi - Akkor kiközösíthettek, én majd el leszek a kedvenc exemmel - jegyezte meg jókedvűen, mire elnevettem magam.
- Azt hittem, Kitti a kedvenced - szivattam vigyorogva.
- Dobod ki - nézett Ricsi a tesójára, mire Casso felröhögött - Ha már Levendulácskának meg Zsombi vagy ki a faszom, a kedvence - tette hozzá.
- Szerintem szálljatok ki mindketten - mondta Casso szórakozottan.
- Héé, a végén még tényleg Zsombi lesz a kedvencem - nevettem, megfenyegetve őt.
- Nem, Leni, neked én vagyok a kedvenc exed, ezt már megbeszéltük - közölte Casso rámnézve.
- Jaj, tényleg. Én meg neked.
- Alap.
- Mikor is érünk oda Sacihoz? - szólalt meg Ricsi röhögve.
A vasútállomásra, vannak még csodák, a vonat időben érkezett, úgyhogy a gyülekező után Madaras és Lelley (ő jött plusz kísérőnek) feltereltek minket a külön kocsinkba, ahol mindenki kedvére elhelyezkedhetett.
Én természetesen Sacival, Lilivel és Enikővel ültem egy négyesben, egyből elkezdtünk nassolni, tőlünk nem messze pedig már mentek is valakinek a hangszórójáról a zenék, amiket mindenki ismert, egy csomóan kántálták a szöveget, a partiarc fiúk ökörködve "táncoltak" rá (amíg Kolos keresztbe nem esett Linán, amikor fékezett a vonat), a lányok videózták őket, egyébként pedig dögmeleg volt, úgyhogy mindenki legyezgette magát, izzadt hozzá az üléshez, de ez így volt hangulatos. :)
- Van szendvicsem, de tuti biztos, hogy nem fogom most megenni - közölte Enikő a kajái között kutakodva - Mondjuk rántott húsos - gondolta át.
- Figyelj, örök szabály, az a szendvics, amit nem eszel meg odaúton, a kukában végzi, miután megfeledkeztél róla és megpenészedett a napok alatt, úgyhogy szerintem edd meg - tanácsolta Lili - Amúgy valaki kér áfonyát?
Időközben egyébként vegyültünk, mindenki mászkált a kocsiban ide-oda, lányok a fiúkhoz, fiúk a lányokhoz, eredetileg úgy terveztem, hogy pihenni akarok, és ebből kimaradok, de aztán én is be lettem invitálva a fiúk társaságába, úgyhogy innentől eldőlt, hogy nem pihenek. :)
- Hali - léptem oda hozzájuk a fejtámlákat fogva, hogy ne essek el, majd Casso csapott kettőt a combjára, én behuppantam az ölébe, ő pedig "üdvözlően" (:D) belepuszilt a nyakamba, és közösen hallgattuk a többieket.
Jó út volt, csak nagyon hosszú, még álltunk is útközben, úgyhogy egy megváltás volt, amikor megérkeztünk.
- Mindenki megvan? - nézett végig rajtunk az ofő.
Mindenki megvolt, úgyhogy elindultunk a vasútállomásról gyalog a szállásra, amivel amúgy is elég feltűnőek voltunk, hogy ennyi jókedvű gimnazista megy egy helyen, pláne, hogy a magunk után húzott bőröndök is zörögtek a járdán, zakatoltak a kövön, meg még egy csomó különböző hangot adtak ki, ráadásul mindenki szenvedett, hogy meleg van, de végül megérkeztünk a szálláshelyre.
Egy kisebb panzió volt, elvileg erre a pár napra csak a mienk (Madaras egy ismerőse a tulaj), úgyhogy bementünk, a két tanárnő pedig egy kis szót kért, elmondott néhány tudnivalót, majd jött a kicsit necces rész, a szobabeosztás, de idővel meglettünk vele.
Lényegében az egész úgy történt, hogy az osztály három szilárdabb négyese (Cassoék, Nikiék, és mi a lányokkal) lefoglaltak egy-egy szobát, a maradék négy lány (Paula, Marcsi, Mira, Lina) mentek egy szobába, a maradék négy fiú (Samu, Kolos, Domi, Marci, Ágoston nem tudott jönni) pedig szintén.
Miután kipakoltunk a szobákban, már ebédidő volt, úgyhogy a tanárok összeszedtek minket és lementünk az ebédlőbe (a panziónak van konyhája), ahol most Cassoval összesodródtunk és leültünk egy kettes asztalra.
- Jónak tűnik ez a hely - állapítottam meg körbenézve, mire Casso is végigpillantott az ebédlőn.
- A rendszerváltás előtti ablakkeretek fogtak meg ennyire, vagy a minőségi széktámlák...? - fordult vissza hozzám derűsen, mire felnevettem.
- Neeem, nem az. Attól még hangulatos, meg Keszthely is tetszik - magyaráztam - Meg ahol ilyen jó palik vannak, az csak jó hely lehet - néztem rá vigyorogva.
- Ez így van - biccentett szórakozottan, mire hitetlenül felnevettem.
Csak szerényen. :)
Miután megettük az ebédet - borsóleves volt és rántott hús rizzsel, egyébként egész jól megcsinálták -, szabad foglalkozás volt, úgyhogy Cassoval körbenéztünk a panzió területén.
A panzió szerencsére közel van a Balaton-parthoz, olyan száz méterre talán, és mondjuk oda már nem mehettünk le, de találtunk egy faárnyékos helyet a panzió füves területén.
- Amúgy észrevettem valamit - jegyeztem meg elgondolkodva, ahogy mellette ücsörögtem a fűben, majd megvártam, amíg visszakérdez, hogy mit vettem észre - A fiúk olyan furán veszik le a pólójukat.
- Ahaa, szóval láttál más fiút pólót levenni rajtam kívül, oké, megjegyeztem - dőlt hátra a fűben szórakozottan, megbántottságot játszva, mire felé fordulva elnevettem magam.
- Nem veled jártam először. Meg amúgy is, apukám, egy-két fiú rokon, filmek, videoklipek... - soroltam, ő pedig megakadt az első mondatomnál.
- Oké, tehát Zsombi levette a pólóját előtted, ezt is megjegyeztem - folytatta jókedvűen - Nem irigyellek, de megjegyeztem.
- Az hagyján, le is tepert párszor - fokoztam vigyorogva - Egyébként meg védelmére szólva, tudod, hogy nem vagyok oda Zsombiért, de azért sportoló volt ő, versenyszerűen, az egyetlen pozitív tulajdonsága a kinézete, vagy a testalkata volt. Vagyis talán még most is csak annyi - gondoltam tovább, mire hitetlenül elröhögte magát.
- Mostantól, ha megdicsérsz, sértésnek veszem, már ne haragudj.
Casso látszólag teljesen kikészült. :)
- Nem, nem azért mondtam - nevettem el magam.
- Ha tudom, hogy Zsombinak van jó teste, nem edzek soha, az kurvaélet - közölte, tisztára "kiborulva" - Sőt, szándékosan leépítem az izmaimat - tette hozzá, én pedig magamban nevetve hallgattam.
- Nem ezt mondtaaam - mentegetőztem nevetve.
- Ne próbáld meg megmagyarázni, most már kimondtad, ez van.
- Úgy érzem, megsértettem az egódat - mosolyogtam.
- Jól érzed.
- Jobban nézel ki, mint ő.
- Hát, ez az, erről van szó.
- Sokkal jobban. Ezerszer jobban. Csilliárd, billiárd, millió-trilliószor jobban - bizonygattam vigyorogva.
- Na, köszönöm, ennyi - nyugtázta elégedetten, mire hitetlenül mosolyogva halkan felnevettem - És Zsombinak nincs jó teste, mindenkit hozzám mérünk - tette hozzá.
- Értettem, főnök - nevettem.
- Na, ezt a témát akkor most már ne feszegessük tovább, mert ideges leszek - zárta le inkább derűsen - Szóval, hallgatom a tapasztalatokat.
- Várj, megpróbálom elmutogatni, hogy csináljátok - szedtem össze magam, visszatérve a póló levevésre - Így benyúltok a nyakatok mögé, ott fogjátok meg a pólótokat... - próbálkoztam, hogy nagyjából megmutassam a kézmozdulatot (persze vetkőzés nélkül) - És akkor így felgyűritek, aztán hátulról áthúzzátok a fejeteken. Érted.
- Ja, valami ilyen - biccentett "végülis" stílusban - Ti meg alul fogjátok meg, nem is értem, valahogy keresztbe...
Ezt jól megbeszéltük. :)
- Kényelmes amúgy? - kérdeztem mosolyogva, csak mert egyébként tök nyugodtan feküdt ott a fűben, a homlokán megtámasztva a kezeit.
- Aha - biccentett lazán.
- Akkor én is befekszem - határoztam el, majd hanyatt feküdtem mellette - Szerinted hova rakjam a kezeimet?
- Le fogom amputáltatni a kezeidet - röhögte el magát, arra célozva, hogy ez már nem az első alkalmam ilyen nyűggel. :)
- Neee, inkább leutánozlak - raktam én is a homlokomra a karjaimat - Bocsi, de ez nem kényelmes.
- Mert nem vagy elég profi.
- Lehet, úgyhogy keresek egy másik pózt - jelentettem be, majd gondoltam egyet és hasra feküdtem, picit elfordulva, hogy a fejem az ő feje irányában legyen, megtámaszkodtam a könyökömön és felé hajoltam - Sziaaa - köszöntem kislányosan.
- Szia - mosolyodott el halványan, én pedig az arcát finoman megfogva megcsókoltam.
- Egyébként tényleg abbahagytad - jegyeztem meg halkan, két csók között, miközben Casso a hajamat simogatta - És most már megint lopkodni fogom a pulcsijaidat - tettem hozzá.
- Benézted, Szöszi, nyáron nem hordok pulcsit.
- Akkor a pólóidat. Mondjuk ha nagyon meleg van, otthon azt se mindig szoktál, strandon meg pláne - gondoltam át.
- Ennyi.
- Akkor azokat a lenge, nyári ingjeidet, amiknek szabadon szoktad hagyni a felső pár gombját, és nagyon macsós vagy bennük - tervezgettem - Tudod, ilyen olasz nőcsábász, nyáron, ha napszemüveg van rajtad és barnultál is egy kicsit... perfetto - mondtam olaszul vigyorogva, mire elnevette magát.
- Akadj le a ruháimról - közölte röhögve - Na jó, amúgy meg kérlek vissza - húzott vissza magához gyengéden, majd a hajamat megsimítva csókolt meg újra, jó hosszasan, aztán megint én is őt, úgyhogy elcsókcsatázgattunk egy darabig. :)
Később Madaras szólt, hogy mivel már mindenki megebédelt és kipakolt, megejthetünk egy "üdvözlő" fürdést a Balatonban, de majd csak később, mivel akkor nagyon tűzött a Nap, úgyhogy addig összehívott minket egy árnyékos területre, hogy elüssük az időt egy pár közösségi játékkal.
- Kiestééél - vigyorgott Laci a barátnőjére (intelligens puff-ot, vagy mit játszottunk, ahol a kör közepén álló ember rámutat valakire, mond egy meghatározást és a két mellette állónak minél gyorsabban kell egy szót mondania rá), akit ő maga lőtt ki, és látszólag nagyon büszke volt magára. :)
- Dehogy is - rázta meg a fejét Lili - Tanárnő, azt mondtam, hogy "nyúl", az miért nem jó? - értetlenkedett Lelleyre nézve.
- Mert főnév kelleeett - magyarázta Laci jókedvűen.
- És az mióta nem az? - forgatta meg a szemeit Lili a barátja felé fordítva a fejét, mire Laci mutogatni kezdett.
- Mert mit csinál, nyúl, érted.
- De az egy állat is, te jó ég! - csapott Lili a homlokára.
- Ó, fuckkk - esett le Lacinak, majd azért még megpróbálta menteni a menthetőt, hogy övé lehessen a dicsőség - De én előbb mondtam, hogy kopasz.
- Ami egy melléknév - vágta rá Lili.
- Dehogy az, csak fogadd el, hogy okos vagyok - legyintett Laci.
- Milyen? Kopasz. Ez mióta főnév neked? - sóhajtott fel Lili lenéző fáradsággal.
Liliből kicsit előtört a versenyszelleme azzal, hogy Laci ennyire ki akarta lőni. :)
- Figyelj, ha mondjuk van egy társaság... - szólt közbe Ricsi Lacit bevédve - És van egy kopasz ember, akkor ő a Kopasz. És vágod, akkor főnév.
- Na jó, el tudom dönteni egyedül is, hogy Laci hülyeséget mondott, nem kell bevédeni! - kapta felé a fejét Lili.
- Nyuginyugi - csitította Ricsi szórakozottan - Csak annyi, hogy ha keresel valakit abban a társaságban, hogy mondjuk megkérdezel valakit, hogy melyik innen a Béla, és azt mondja, hogy "a kopasz"... - gondolta tovább.
- Igen, akkor is melléknév, teljesen jól látod.
- Mert?
- Mert az, hogy kopasz, az a tulajdonsága, Jézusom! - fogta a fejét Lili.
Szegénynek kezdett ez az egész játék az idegeire menni, ő volt mindannyiunk közül az egyetlen komoly, esküszöm, hogy megsajnáltam, de az egész, ahogy Laci próbálkozott, Ricsi meg jött ezzel a bélás dologgal... nem sokan tudtak komolyan maradni. :)
- Oké, de simán lehet valakinek az a beceneve, hogy "Kopasz" - szállt be Kriszti Ricsi és Laci védelmébe - Vagy vezetéknév...
- Mert Laci biztos így gondolta, tényleg - csapkodott Lili hitetlenül - Sokkal nehezebb lett volna főnévnek annyit mondani, hogy alma! Vagy szekrény, vagy mit bánom én!
- Vagy nyúl - mondta Ricsi szórakozottan.
- Ami lehetne ige is - vigyorgott Laci.
- Főnévnek mondtam, ne szórakozzatok már! - nyöszörgött Lili teljes idegösszeroppanásban.
- Én meg vezetéknévnek...
- Azért bocsi, de a nyúl egyértelműbb - szóltam közbe, egyszerre Enikővel, aki szintén valami hasonlót mondott.
- Köszönöm - biccentett Lili ránk nézve.
- De akkor sem egyértelmű... - kötözködött tovább Laci derűsen, élvezve a helyzetet - És én voltam előbb.
- Tanárnő? - pillantott Lili idegesen Lelleyre.
- Hát, igazság szerint mindkettőtök megkérdőjelezhető, de valóban Liliannáé a jobban elfogadhatóbb.
- Ennyit rólad - tárta szét a karjait Lili Lacira nézve, aki erre csak felröhögött.
- Kérem az ügyvédemet, tanárnőő - ült le a fűbe Laci, mint kiesett, szórakozottan.
Szóval Lili bennt maradt, de csak két kör erejéig, ugyanis a következő utániban Kolos kilőtte, sajnos teljesen egyértelműen, Lili pedig erre elég ideges lett, úgyhogy fogta magát és elviharzott, mi pedig egyszerre néztünk utána.
Dráma hercegnő, de mi így szeretjük. :)
A közösségi játékok után már kicsit kevésbé volt égető a Nap, úgyhogy átöltözhettünk fürdőruhába.
- Valaki beköti hátul? - kérdeztem a lányokat a szobában, amikor már felvettem a fürdőruhám, mire Enikő odapattant hozzám és segített bekötni a hátamon a felső részt.
- Csini vagy - dicsért meg mosolyogva, amikor megfordultam.
Mondta ezt Enikő, aki bár nem nagyon szereti az alakját, szerintem irtó csinos, és nőies, mindig azt mondja, hogy azért nem az szerinte, "mert nem lapos a hasa", pedig szerintem egyáltalán nincs vele baj, ráadásul neki még melle is van, és olyan combja, meg vádlija, hogy behalok rajta mindig, még az arcára sem panaszkodhat, jó, van egy-két kisebb bőrhibája, vagy ilyesmik, de ez tök természetes, nem is értem. Ráadásul imádnivaló a személyisége, vicces, érett, életrevaló lány, vagyis milyen lány, igazi, talpraesett nő, és szerintem ennyi csak a kisfiúknak nem elég, de úgy gondolom, nőhöz nem kisfiú, hanem férfi való, kit érdekelnek a pubertászavaros fiúcskák, vagy miért kellene megfelelni nekik, olyanoknak, akiknek csak annyi számít, hogy úgy nézel-e ki, mint akiket a pornóban látnak, vagy az agyonszerkesztett Insta-influencerek, de most komolyan...
Valójában sokkal könnyebb lett volna, ha erre régebben rájövök, de mindegy is, mert én már megtaláltam a férfit az életemben, akire anno én is csak sima srácként néztem, akit tuti halálosan zavar majd, hogy mekkora kosaras melltartót hordok, hogy nem vagyok százhetven centi, vagy ha egy fél szőrszálat fel lehet fedezni rajtam, és te jó ég, szakító ok, ha nem nyújtom a tökéletest, ha beégek előtte, majd biztos szétválaszt minket egy pattanás, de az a helyzet, hogy teljesen feleslegesen görcsöltem ezeken, mert rá kellett ébrednem, hogy egy érett ember hozzáállása, aki magamért szeret és megbecsül, annyira nem ez a színvonal, még ha hajlandó is voltam valamikor ezt hinni.
Szóval, hölgyeim és az én múltbeli énem, ideje elengedni, hogy mindig megfeleljünk olyanoknak, akik maximum egy körberöhögést érdemelnek tőlünk.
- Jézusom, a szívrohamot hozod rám! - kapaszkodtam Casso vállába ijedten, akinek akkor épp a nyakában ültem a Balatonban, illetve Saci Ricsiében, Lili Laciéban, Enikő Andriséban, Paula pedig Samuéban, amikor a fiúk kitalálták, hogy mi üljünk fel rájuk, és akkor majd az a páros nyer, akik legkésőbb borulnak fel.
A fiúk élvezték, mi, lányok pedig össze-vissza kaptuk a szívrohamot másodpercenként, igazából nem tudom, miért mentünk bele ebbe a játékba.
- Csak szivatlak, nyugi - pillantott fel rám Casso röhögve.
- Nem hiszek neked - hunyorítottam rá mosolyogva.
Először egyébként Samuék dőltek el, mert az említett srácot megijesztett valami vízisikló, ami mint kiderült, csak egy növény volt a víz tetején úszkálva, de nem estek nagyot, Samu nem a magasságáról híres. :)
- Te komolyan befostál egy ilyen zöld szartól? - röhögte ki Paula kiemelve a kis növényt a vízből.
- Jól van már, azt hittem, sikló!
Ezután Laci és Andris nekiláttak az "ostromnak", hogy beborítsanak mindenkit a vízbe, amiből végül az lett, hogy ők ketten borultak fel, Lili és Enikő pedig nem voltak nagyon elragadtatva tőlük.
- Milyen drámaiii - vigyorgott Andris, feljőve a víz alól, amikor már csak Ricsi, Casso, és a nyakukban Saci és én maradtunk "állva".
- Én készülök - jelentette ki Saci nevetve az orra elé téve a kezét, hogy időben be tudja majd fogni.
- Várjatok, én is - szorítottam meg a copfom, a fülbevalóm és a fürdőruhám, zuhanás esetére.
- Na, megvan? - nézett fel Casso derűsen, mire Sacival bólintottunk - Számoljunk? - kérdezte Ricsitől.
- Aha - bólintott Ricsi, vigyorogva várva az "összecsapást".
- Oké, akkor három, kettő...
És néhány másodperc múlva mind a négyen a vízben kötöttünk ki.
- Ezt így terveztétek, igaz? - kérdeztem prüszkölve.
- Jaja - biccentett Casso, de őszintén, jobban lekötött a látvány, ahogy feljött a víz alól, mint a válasza. :)
Majdnem mondtam neki, hogy még egy ilyet. :)
- Na, Aquaman - röhögött fel Casso, ahogy Ricsi is kijött a vízből, mire a tesója vihogva bepózolt.
- Úúú, lányok, csináljunk sellőset - nézett ránk Paula, majd lement a víz alá és ahogy kijött, hátracsapta a fejét, hogy a hajával szép vizes ívet csináljon, de nem bírta ki nevetés nélkül - Aquaman is beszáll?
- Várj egy kicsit - vigyorgott Ricsi, majd lehajtva a fejét, ő is bevizezte a hosszú haját, és Paulát utánozva hátradobta, de még újra be is pózolt hozzá, aztán csinált egy igazi sellős, láb feldobós merülést is, elég profi volt. :)
- Hülyeee - nevettem.
A következő pillanatban Lili felsikított, ugyanis Laci lemerült a vízbe, odaúszott hozzá, és ahogy hirtelen kijött a vízből, kicsit hasonló arccal ahhoz a retro Unicum-reklámplakáton lévő férfihez, halálra ijesztette a tejfölszőke barátnőnket. Nem csodálom. :)
Kicsit később, amikor már lassan úszóhártyáink nőttek és ha a szüleim ott lettek volna, biztos azt mondták volna, hogy "lila a szám", kimentünk a vízből a lányokkal.
Csenge, Betti, Niki és Kriszti ekkor épp befejezték a parton való napozást és szereztek valami labdát, ugyanis találtak egy üres, homokos röpipályát a közelben.
- Beszálltok? - kérdezte tőlünk Kriszti a strandröplabdával a kezében.
- Én nem nagyon vagyok jó a röpiben - vallottam be őszintén.
- Nyugi, mi sem - legyintett Betti mosolyogva.
Imádom, amikor emberek bevesznek egy játékba, elhitetve velem, hogy ugyanolyan bénák, mint én, aztán persze kiderül, hogy tök profik, csak kellett még játékos.
- Naaa, gyertek már - ösztönzött Kriszti tovább.
Végül Enikő, Lili, Saci és én is beleadtuk a derekunkat (Paula akkor már nem volt velünk), úgyhogy valahogy beálltunk két csapatba. Úgy osztottuk fel magunkat, hogy Kriszti és Enikő, a két "minden sportban jó" atléta lány mindenképp két külön oldalra kerüljön (egy egyesületben sportolnak egyébként), aztán erősség szerint alakítgattuk a felosztást, hogy hasonlók legyenek az esélyeink, így az egyik oldalon Krisztivel volt Betti, Lili és Niki, a másik oldalon pedig Enikő, Csenge, Saci és én.
- Ki tud innen szerválni? - kérdezte Csenge tőlünk - Meg nagyot ütni?
- Enikő - mutattam Sacival egyszerre a világosbarna hajú barátnőnkre.
Ez alapján úgy álltunk fel, hogy Enikő elhelyezkedett hátul, Csenge elöl-középen, Saci és én pedig a két szélső oldalt vállaltuk be, hogy ott majd "álljuk a sarat" - a másik csapatnál Kriszti állt hátul, Niki középen, Betti és Lili pedig hasonló pozíciót töltött be a pályán, mint én Sacival.
- Akkor kezdem, jó? - kérdezte Kriszti, majd egy laza mozdulattal beleütött a labdába, ami tökéletes szerva volt, annyira tökéletes, hogy nem hozzám repült, hanem Csengéhez, aki viszont ugrott egyet és visszaütötte a túloldalra, egyenesen Bettinek, aki meg kicsit ütött bele, úgyhogy megakadt a labda a hálón.
- Amúgy most pontozunk? - szólalt meg Niki megigazítva a rikító rózsaszín fürdőruhájának a pántját.
Itt jegyzem meg, ha Niki fürdőruhában van, irtó nagy önfegyelem kell ahhoz, hogy a szemébe nézz, amiről nem tehet, ami nagy, az nagy, bármit csinálsz vele, csak kicsit zavaróan sokszor vonzotta oda a tekintetem, majdnem beleőrültem a játék végére.
- Nem - vágta rá Betti egyből, elnevetve magát.
Ennyiben maradtunk. :)
- Na, forgás van - tapsolt kettőt Kriszti, igazából nem teljesen értettem, miért.
- Melyik irányba? - kérdezte Saci.
- Arra - mutogatott Kriszti - Vagyis most nálatok Leni szervál.
- Szerinted én tudok olyat? - nevettem el magam zavartan.
Nyilván, először nem ment át, ami elég kínos volt, főleg, hogy mindenki engem nézett, de aztán másodszorra valahogy sikerült, igaz, épphogy átgördült a hálón, de Kriszti nagyon elemében volt, odacsusszant Betti mellé, majd gyönyörűen átütötte, egyenesen Sacihoz, akinek viszont először kellett a reakcióidő, hogy helló, a labda az előbb még itt volt, most meg már ott, de nekünk meg volt egy Enikőnk, aki Krisztihez hasonlóan pattant előre és ütötte vissza a labdát.
- Csajoook, lassabbaaaan - szólt közbe Niki a pálya széléről rágózva.
Most először egyetértettem vele, az a helyzet. :)
- Nem azért, de ti láttok a jövőbe, vagy mi? Még el se ütötte szerencsétlen a labdát, már ott vagytok, ahova megy - nevetett fel Paula, aki időközben leült a pálya mellé, hogy nézze a "meccsünket", Enikőnek és Krisztinek címezve a kérdését.
- Szerintem igen - értettem egyet nevetve.
Mindegy, egész kellemesen eljátszogattunk, bár Kriszti és Enikő néha igazán bepörögtek és olyanokat ütöttek, amiket fel se fogtam rendesen, aztán megérkeztek a fiúk, néztek minket egy darabig, majd beszálltak, az alapján, hogy Kriszti melyik oldalra irányította őket, hogy nagyjából egyenlő erősségűek legyünk, szóval hozzánk berakta Lacit és Andrist, a másik oldalra meg Cassot és Ricsit (eddig a mi oldalunk volt Kriszti szerint erősebb, vagy csak azt akarta, hogy Casso és Ricsi az ő oldalán legyen, ezt senki nem tudja), így már mindkét oldalon hatan-hatan voltunk.
- Figyeljetek már! - förmedt Kriszti Cassora és Ricsire, akik halálian jól elhülyültek a játék alatt, időközben a mi oldalunkon lévő fiúkhoz is átszólva, ami nemhogy nem volt idegesítő, tök jó volt hallgatni őket, egyedül Krisztit és a versenyszellemét zavarta, de csak addig a pontig, amíg nem ment Cassohoz a labda.
Az említett, miközben szórakozottan továbbra is a tesóját hallgatta, lazán visszaütötte az egyik csuklójával a labdát, mindenféle erőfeszítés nélkül, mire akaratlanul elmosolyodtam, mert filmesen menő jelenet volt. :)
Nem sok idő telt el, megjelent Lelley, a tesitanárnő, innentől kezdve pedig egy fokkal komolyabb lett a játék. :)
- Ricsi! - passzolta át Kriszti Ricsinek a labdát a térfelükön, épp megmentve a helyzetet (majdnem kiment a labda), Ricsi pedig átütötte hozzánk.
- Nagyon jó! - nyugtázta Enikő megdicsérve Sacit, aki pedig visszaütötte.
Jó nagy ívben repült a labda, először úgy tűnt, hogy ezt nem tudják visszaütni, Saci elképesztően jót ütött, ráadásul Betti felé ment, aki már ugyanúgy nyugtázta, hogy ezt nem tudja elütni, de aztán megmentette az egészet Casso és a hihetetlen jó labdaérzéke azzal, hogy odanyúlva az utolsó pillanatban visszaütötte, ráadásul nem is volt gyenge ütés, pedig így is csoda, hogy elérte, konkrétan Enikőig elment a térfelünkön hátulra.
- Azta! - szaladt ki Kriszti száján meglepetten, mire Casso elégedetten elmosolyodott.
Nem tudom, mi volt akkor benne a legvonzóbb, a mosolya, hogy félig száradó felsőtesttel állt ott a homokban egy fürdőnadrágban (akárcsak a többiek, de hát na :D), hogy ez a srác ebben a sportban is jó, vagy úgy mindegyik egyszerre, de ahogy láttam, nem csak engem bűvölt el akkor, és nem is csak az osztálytársnőimet, volt még jópár lány azon a strandon. Ahhw. <3
Egyébként Enikő visszaütötte, egyenesen Nikinek (na, ő azzal, hogy ugrott egyet, és vele együtt a mellei is, valószínűleg nem voltam egyedül, akinek odavonzotta a tekintetét, pláne, hogy most már fiúk is voltak velünk), Niki Csengének (azért rajta is van mit nézni, tökéletes bikini alakja van, szerintem neki a legjobb a lányok közük az egész osztályból, valljuk be őszintén), Csenge egy gyönyörű ütéssel Cassonak, Casso megint Enikőnek, Enikő egy kisebb becsúszással Ricsinek, Ricsi egy neccesnek szánt ütéssel vissza, amit tényleg úgy tűnt, hogy azt ugyan senki nem üti el tőlünk, de Enikő ugrott egyet, visszaütött egy még neccesebbet, ami a háló felett elsuhanva laposan hullott le, viszont Ricsi vetődött egyet, majd megmentve a helyzetet, ugyanúgy laposan, de felütötte a labdát, mielőtt leesett volna az a földre. Casso ezután reflexből odanyúlva lentről beleütött a labdába egy erőset, ami miatt az átment a hálón, hátra újra Enikőhöz (körülbelül öt másodperc alatt harmadszorra került hozzá a labda iszonyú sebességgel, és látszólag még csak nem is érte váratlanul, hogy csinálja???), Enikő előreütötte, de épphogy kicsi lett, szóval az elöl álló Saciról elég bizonytalanul, de épphogy átpattant a hálón, és ezt már tényleg úgy tűnt, hogy nem lehet visszaütni, de lehetett, ugyanis Ricsi, aki akkor épp tápászkodott fel a homokból az előző vetődése miatt, felállás közben visszafejelte (!) a labdát közvetlenül a háló mellett, és ezután épp a pályán kívül esett le a labda.
- Srácok, ez milyen komoly volt már? - pislogott Betti hitetlenül.
- Ja, rohadt kemény volt - értett egyet Laci.
- Fel se fogtam, mi van - röhögött fel Andris őszintén.
Na, ha valakivel, Andrissal mélységesen együtt tudtam érezni akkor. :)
- Ti mit sportoltok? - érdeklődött Lelley Cassora és Ricsire nézve - A lányokat tudom, nagyon ügyesek voltatok, de ti ugye nem hozzám jártok... - fordult a fiúk felé.
- Ró lenyomott tíz év vízilabdát... - felelte Ricsi, majd derűsen Cassora nézett - Amúgy egy rakás féle bajnok, de most úgy se fog flexelni vele - tette hozzá szórakozottan, mire Cassonak egy halvány mosoly jelent meg az arcán - Én meg ezt is-azt is toltam, mikor mit.
- Gondolom, főként te is labdajáték - tippelt Lelley.
- Ja, inkább.
Nem sokat beszélgettek, hamar folytatódott a játék, de irtó büszke voltam Cassora, és nem tudtam nem vigyorogni, hát lehet élő ember ennél is tökéletesebb? :)
Pár órával később egy össznépi "jó étvágyat" kívánás után elkezdődött a vacsora, ami egészen pontosan bolognai spagetti volt.
Most a lányokkal ültem egy asztalhoz, majd megvártuk, amíg Lili imádkozott egyet magában (étkezés előtt mindig szokott), és nekiláttunk az evésnek.
- Ugye a spagettit nem csak én nem tudom úgy enni, mint egy ember? - kérdeztem őszintén.
- Nem, nyugi, én se - legyintett Enikő - De szerintem senki.
Nagyon remélem. :)
Vacsora után filmvetítés volt a panzió közösségi termében, valami lelkileg építő jellegű filmet néztünk, ami egyébként aranyos volt, de nem sokan élvezték ennyire, inkább csendben elfoglalták magukat, majd a film után letudtuk az esti programokat, fürdés, ágyazás, fogmosás, satöbbi, majd tizenegykor Madaras bejelentette, hogy takarodó van.
- Roland is most már megy vissza a szobájába, igaz? - kérdezte Madaras, amikor még egy pár szót beszélgettem Cassoval a szobánk ajtajában.
Madaras ezután egy pár pillanatig nem látott ránk, mert bement Csengéék szomszéd szobájába, hogy most már fejezzék be a "viháncolást", Casso pedig az alkalmat kihasználva, megsimítva az arcom jó hosszan megcsókolt, nem a legdiszkrétebb formában, de kellemes volt, szóval nem bántam. :)
- Ma még beszélünk - suttogta az ajkaimra mosolyogva, majd mégegyszer gyorsan megcsókolt, mivel Madaras már jött ki a szomszéd szobából, és már ment is le a lépcsőn, én pedig folyamatosan magam elé vigyorogva szédelegtem be a szobánkba.
- Hogy lesmárolt az ofő előtt - jegyezte meg Enikő halkan, mosolyogva.
- Elvileg nem látta - vigyorogtam.
- De én igen. Rohadt cukik vagytok.
- Valószínűleg ma még találkozunk - meséltem suttogva.
- Én veszem magamra, ha nem - felelte jókedvűen, mire felnevettem.
Na meg én. :)

Mai nap eddig - 5/5***: imádtam. :)