Június 1. (csütörtök)
A nyár első napja.
Ennek egyébként kimondottan megörültem, úgyhogy a június örömére szoknyát vettem, halvány, levendulalila rakott szoknyát (a térdem felé ért, de egyáltalán nem volt kirívó, csak szerintem csini), szűk derékrésszel, díszövvel, fehér tornacipővel, szűk, fehér haspólóval (nem látszott ki a hasam, maximum, ha picit nyújtózkodtam, egy nagyjából egy-két centis sáv), ékszerekkel és fonott hajjal.
Jókislányosan néztem ki, már csak azért is, mert szerintem az is vagyok, és még sokak szerint, de elégedett voltam a külsőmmel, ráadásul egy csomóan megdicsértek a nap folyamán, először a szüleim, aztán Casso, majd a lányok, Betti az osztályban a szettem, Kriszti a szoknyám, Marcsi az ékszereimet, de még Csenge is azt mondta, hogy jól nézek ki, oké, egy-két srác láttam, hogy utánam néz a folyosón, de összességében nagyon feldobódtam. :)
Ezenkívül ma kiosztották az irodalom témazárókat, ami nagyon jó lett, lezártak ötösre, meg csak ma még matekból is, és németből is - de a német órára még vissza fogok térni.
Szóval tök jó nap volt, egyedül Casso miatt fájt a szívem, aki ráadásul még el-el is tűnt a nap folyamán, sejthető, hogy mit csinálni, de igyekeztem megfelelően kezelni a helyzetet.
Visszatérve a német órára, Madaras ma már rendesen le tudott zárni szinte mindenkit, csak Andris és Paula írt javító dogát, mert ők álltak csak kétesre (egyes és kettes között), addig névsorban haladva értékelt minket az ofő.
- Akkor Paula és András még ír, micsoda szerencse, hogy ebben a névsorban ők az első kettők - lapozgatott Madaras a naplójában - Na, László - nézett fel - Év elején erősen bukásszagú teljesítményed volt, a félévid kettes lett, ezzel gondolom, nem mondok újat, de látom a javulást, megadom a hármast - mondta, mire Laci azonnal felpattant, hogy kiörvendje magát, a fiúk meg röhögve tapsolták meg, Ricsi még füttyentett is, aztán Madaras elcsitította őket - Sacikám, a te eredményeid erősen ingadozók voltak, a legjobb jegyeid év elején és a múlt hónapban születtek, félév környékén csökkent legnagyobbat az átlagod, de látom, hogy igyekszel, erre szerintem meg tudom adni a négyest - mosolygott az ofő Sacira, aki ettől teljesen odavolt (az a csökkent átlag pont a Márk-időszak volt), és ő is kapott egy tapsot, megérdemli :D - Kolos ezzel ellentétben sokkal egyértelműbb, kerek kettesre áll, ezt nem magyaráznám tovább. A tesód ugyanez - lapozott - Jövőre kérlek, fektessetek több energiát az iskolai tanulmányaitokba. Krisztina, úgy gondolom, hogy te egy tehetséges lány vagy, ennek ellenére úgy érzem, nem sikerült a maximumot beleadni a tanulásba, így az idei teljesítményedre hármast tudok adni, de hiszem, hogy ez jövőre lehet sokkal jobb is - nézett a fekete hajú lányra az ablak melletti padban, mire Kriszti udvariasan bólintott, Madaras pedig folytatta - Csenge - pillantott pár paddal odébb - Te ugye félévkor csatlakoztál hozzánk, eleinte érződött a teljesítményeden, hogy még hatással van rád a beilleszkedés, a környezetváltozás, gondolom, ezeket nem kell mind elmondanom, én személy szerint igyekeztem toleránsan és ehhez mérve értékelni téged, de úgy gondolom, hogy megérte, fokozatos javulást láttam rajtad, ennek nagyon örültem, így nyugodt szívvel adom meg a négyest, jövőre szerintem sikerülni fog eggyel jobb is.
- Köszönöm szépen - vigyorgott Csenge, élvezve, hogy dicsérik.
Ezután tudtam, hogy én jövök, és mondjuk sejtettem, hogy megkapom az ötöst (nem akarok szerénykedni, de ebben a nyelvcsoportban nekem szokott lenni a legjobb a bizim, az összes többi ötös tanuló franciás vagy olaszos), nem tetszett, hogy Madaras ennyit időz azzal, hogy én jöjjek végre, már rég átlapozott a naplóban, az én jegyeim voltak előtte, az átlagom 4,65 felett, nem értettem, mi történik, min gondolkodik, és emiatt egyből elkezdtem stresszelni, így utólag, nem is ok nélkül.
- Levendula - köszörülte meg a torkát Madaras, én pedig picit az ajkamba harapva vártam, hogy mit fog mondani, miután megint összeszedte magában, mit hogy akar tálalni - Elégedett vagyok a munkáddal, ötös - mondta végül, mire azt hittem, hogy megkönnyebbülhetek, nem tudtam elképzelni, hogy ennél többet tudna mondani.
- Köszönöm - lélegeztem fel.
Rögtön bennem is akadt a levegő az ofő következő mondata alatt.
- Ennek ellenére ne siess óra után, a tanáriban szeretnélek kérdőre vonni pár dologgal kapcsolatban.
Mondanom sem kell, irtó ijesztő volt, fogalmam se volt, mi történhetett, de az elég erősen érződött, hogy nem dicsérgetni akar. Senki nem értette, miről van szó, meg mi az, hogy engem, az egyedüli ötös tanulót hívnak a tanáriba, mert valószínűleg bajt csináltam, pisszegtek órán, kérdezgettek halkan, hogy mi történt, én pedig mindig azt válaszoltam, hogy tippem sincs.
Igazából végiggörcsöltem az egész órát, erőltettem az agyam, hogy mi lehet, stresszesen kattintgattam a tollam, a füzetembe szinte véstem a betűket, görcsösen szorongatva az íróeszközöket, majd aztán végre, vagy nem végre kicsengettek, én pedig aggódva odamentem Madarashoz.
Az ofő beinvitált a német terem szomszédságában lévő kistanáriba, majd mondta, hogy üljek le, mire illedelmesen, kis helyet foglalva, egyenes háttal, összezárt lábakkal, az ölemben görcsösen összefűzve az ujjaimat helyet foglaltam egy kis, zöld díványon az egyik asztal mellett, Madaras pedig velem szemben, a kávéját kavargatva.
- Szóval - vágott bele - Mielőtt belekezdenénk, elmondanám, hogy rémesen lesokkolt a hír, nem néztem volna ki belőled, és egyből az jutott eszembe, hogy bár nem akarok személyeskedni, tudok egy embert a közeledből, aki miatt, illetve a rád való hatása miatt sejtelmem szerint történt az eset. Tudnál valamit mesélni?
- Elnézést, nem tudom miről van szó - nevettem el magam kínosan.
- Értem. Olvastad már az iskola házirendjét?
- Igen, persze, ha szoknyám rövid... - magyarázkodtam, mert igazából ez volt az egyetlen tippem.
- A szoknyád rendben van. Lényegében így is, úgy is személyeskednem kell, úgyhogy először megkérdezem, esetleg előfordult már, hogy rossz hatással voltak rád, vagy rossz társaságba keveredtél?
- Öhm... - pislogtam - Nem igazán. Vagyis nem tudok róla - feleltem zavartan.
- Jól vagy mostanában? Lelkileg kérdezem - folytatta a kávéját kavargatva - Család, barátok, vagy esetleg a lovagod...
- Voltak nehéz dolgok - vallottam be őszintén.
- Voltak nehéz dolgok - ismételt meg, és esküszöm, régen voltam stresszesebb helyzetben, mint akkor, konkrétan éreztem, ahogy vibrál a levegő - És, hogy gondolod, sikerült feldolgoznod az eseményeket? Vagy hogy érzed, jól dolgoztad fel őket?
- Elnézést, ez gondolom, ahhoz a hírhez tartozik... - próbáltam megfejteni, mire Madarasnak egy keserű nevetés hagyta el a száját.
- Egy doboz cigarettát találtak nálad, Aranyom.
Erre mondatra konkrétan lesokkolódtam, és nem kellett sok másodpercnek eltelnie ahhoz, hogy leessen, milyen cigarettáról van szó, már csak azt nem tudtam, az ofő honnan tud róla, összesen negyvenöt percet volt a táskámban, de Madaras magától megválaszolta a dolgot.
- Tegnap estefele hívott fel egy kedves anyuka, hogy a lánya elmesélése alapján a te táskádban volt egy doboz cigaretta, és mivel a szüleid elérhetőségét nem tudta, csak az enyémet, így történetesen én lettem megkérve, hogy beszéljek veled. Bevallom őszintén, tényleg elhűltem a hír hallatán, gondoltam rá, hogy azon nyomban felhívom édesanyád, de azt láttam helyesnek, hogy előbb ma megkérdezlek téged, mielőtt őt is lesokkolnánk a tényekkel. Apropó, ő tud erről?
- Nem, én nem... - védekeztem, majd abban a pillanatban hirtelen megszólalt Madaras telefonja.
- Ne haragudj, egy másodperc és itt vagyok - állt fel a tanárnő, majd átment telefonálni a velünk szomszédos tanári pihenőbe, ezek szerint fontos telefonja volt, én pedig ottmaradtam egyedül azon a díványon.
Időközben észrevettem, ahogy nyílik a tanári másik oldalán az ajtó, amin belépett Casso, lerakott Bíró asztalára egy dossziét (gondolom, leküldték vele), majd kiszúrt engem, mire esetlenül intettem neki egyet, és mondjuk nem hogy mászkálni, ezután már tartózkodnia se lett volna szabad a tanáriban, ez nem nagyon foglalkoztatta, odajött hozzám és leguggolt mellém.
- Mit csináltál?
Erre kínosan elnevettem magam, majd a tenyerembe temetve az arcom, válaszoltam neki.
- Egy doboz cigi volt tegnap a táskámban. Most azt hiszik, dohányzom, és jelenleg én vagyok a nagy csalódás - feleltem nyöszörögve, mire Casso kínosan elfordította a fejét.
- Basszameg - mondta halkan - Hogy jöttek rá?
- Tegnap rajzkörön megjött egy lánynak, én adtam neki a táskámból egy betétet, ezek szerint kiszúrta a cigidet, és ahelyett, hogy nekem mondott volna bármit, elmesélte otthon, cuki anyuka pedig, akinek amúgy rohadtul nem tudom, mi köze van az egészhez, vagy hozzám, hogy intézkedjen, felhívta az ofőt. Jó, mi? - néztem rá feszülten.
- Istenem, Leni - túrt a hajába kínosan lehunyva a szemeit, majd folytatta volna, de megszakítottam.
- Nem kérhetsz bocsánatot, nem te kérted, hogy rakjam át a cigidet az én táskámba, én voltam a hülye - dörzsöltem meg az arcom - Külön jó buli lesz, ha Anya megtudja, miután... - mondtam, az ofő viszont pont abban a pillanatban ért vissza.
- Ó, ezek szerint vendégünk is van - nézett Cassora - Most Levendulával beszélgetnék, a bájcsevejt hagyjátok meg következő szünetre, ígérem, addig végzünk - ült vissza Madaras az asztalhoz, és a kávéjához, amit feszélyezően hangos csilingeléssel kevert tovább - Egyelőre a rossz hatásnál tartottunk, és hogy mit tudnak a szüleid, Levendula, tudnál mesélni?
- Hát... - tűrtem egy hajtincsemet a fülem mögé zavartan, fogalmam se volt, mit mondjak, de azzal, hogy Casso ott volt mellettem, méginkább befeszültem.
Sejtettem, hogy ezt úgy se fogja hagyni, most, hogy már itt van, pedig minden erőmmel próbáltam neki utalni, hogy ne csinálja, az ofőnek már így se a kedvenc tanulója.
- Nem tud - szakított félbe Casso, mire az ofő ránézett.
- Szóval a tied volt - biccentett, afféle "sejtettem, hogy benne vagy a dologban" stílusban.
- Az volt, Leni nem is tudott róla.
- Akkor mit keresett a táskájában?
Itt már kész lettem volna félbeszakítani a társalgást, de nem volt rá módom, mert Casso hamarabb szólalt meg.
- Oda dobtam be, amikor majdnem lebuktam volna.
- És nálad mit keresett? - kérdezte tovább Madaras.
Konkrétan majdnem elájultam, annyira féltem Casso miatt, hogy ebből hogy vágja ki magát.
- Tizennyolc múltam, egy haverom megkért a szomszéd suliból, hogy vegyek neki. Reggel mentem be érte, suliidő alatt, művkör előtti szünetben akartam átpasszolni neki a kerítésnél, csak Krédics, asszem ő volt az ügyeletes, majdnem kiszúrt, szóval bedobtam Leni táskájába, mert az volt közel, nem gondoltam volna, hogy nála bárki észreveszi, főleg óra alatt, amikor senki nincs a teremben.
Ott élőben annyira hitelesen adta elő, szemrebbenés nélkül, hogy először én is majdnem bedőltem, nem is sejtettem, hogy ilyen jól hazudik, ami akkor jó volt, de ijesztő is egyben, igaza volt tegnap, ha titkolózni akar, tényleg nem jövök rá egykönnyen.
- Gyönyörű történet - sóhajtott fel Madaras, majd rámpillantott - Szóval te erről tényleg nem tudtál.
- Semmit, tényleg - mondtam, ami mondjuk részben igaz is volt.
- És Veronika hogy vette észre, hogy nálad van?
- Rajzkör alatt megjött neki, és kért tőlem... tudja, betétet. A táskámból szedtem ki.
- Istenem - rázta meg a fejét az ofő - Most mit csináljak veletek? Roli, igazából akkor ezek szerint a te felelősséged ez az egész történet, nagyon sok mindent megkérdezhetnék, hogy miért vannak ilyen barátaid, miért szállsz be egy ilyenbe, hogy jutott egyáltalán eszedbe, hogy behozod az iskola épületébe, ráadásul beleráncigálod a barátnődet is, nem tudom, tényleg nem tudom, mihez kezdjek veled - sóhajtott - Az egyetlen pont, amit ezzel megsértettél a házirendben, az az, hogy cigarettát hoztál magaddal, ezért elvileg minimum egy szaktanárit, de inkább osztályfőnöki intőt kellene beírnom, viszont ez ennél sokkal többről szól.
A fejemet lehajtva hallgattam, borzasztó volt, hogy konkrétan Cassot szidják miattam, persze, részben ő is tényleg benne volt a történetben azzal, hogy a cigis pontnál sajnos valóban megszegte a házirendet (Madaras még csak nem is tudja, hogy nem csak a táskájában szokta őrizgetni azt a dobozt, rutinos ő, pár szünetenként jár rágyújtani, csak jól csinálja és senkinek nem tűnik fel, még akkor is, ha az egyik legnépszerűbb srác a suliban), de nem bukott volna le, legalábbis eddig nem bukott le, miattam került az irodába, hogy engem kimentsen, abból az ügyből, ahol viszont tetszik vagy nem, akkor is én hibáztam.
Szóval lényegében nem ő ráncigált bele ebbe engem, ő kihagyott ebből, előttem rá se gyújt, csak tudok róla, igazából én húztam magam után őt a dologba.
- Viszont akkor tőled kérdezem, a szüleid erről mennyit tudnak? - vonta Madaras kérdőre Cassot.
- Tudják.
Fogalmam se volt, hogy ezt is csak kamuzza-e, mert ha Madaras beszél is a szüleivel - bár azzal, hogy Casso elmondása szerint tudják, erre kisebb az esély -, a szülei vannak olyan jófejek, hogy a telefonban kimentik a fiukat, akár az eredeti sztoriról (magyarul, hogy dohányzik), vagy a kitaláltról (hogy csak bemegy a dohányboltba) van szó, vagy igazat mond, és a szülei tényleg tudják, mi a helyzet vele mostanában, csak nem nagyon tudnak mit csinálni vele, egyrészt, mert Cassonak már megvan a "tizennyolc vagyok" kártyája, illetve ha nagyon akarja, úgy is csinálni fogja, csak a szülei nem tudnak róla. Ilyen ez.
- És szó nélkül hagyják, vagy legalább megpróbálnak lebeszélni róla? - kérdezte Madaras hitetlenül.
- Is-is. Nem nagyon örülnek neki.
- Azt megértem - bólintott az ofő elképedve - Tudsz róla, hogy ha most kapnál tőlem egy osztályfőnökit, csak ebben az évben ez lenne a hatodik intőd, beleszámítva a pár hónapja történt esetet, amiben jómagam, a szüleid, a barátnőd és még pár kollégám győzködése kellett ahhoz, hogy ne tanácsoljanak el, mert szándékosan eltörted egy végzős diák karját a többi sérüléséről nem beszélve, és ami miatt rovó mellett háromhónapos korlátozást kaptál, ami nagyjából másfél hónapja járt le, tisztában vagy ezzel??? - vágta a fejéhez Madaras egyre ingerültebben.
Ez így kimondva egyébként rémesen rosszan hangzott.
- Nagyjából - biccentett Casso.
Madaras lehunyva a szemeit, kifújta magát, talán kifújta magából a belé feszült ideget, hogy viszonylag nyugodtan tudjon kommunikálni, majd kicsit kihúzva magát abban a székben (elég ijesztő nő egyébként ilyenkor), kimondta a végítéletét.
- Csak azért, egyedül azért úszod meg egy szaktanárival, mint ha én vettem volna észre... - kezdett bele kimérten mondva a szavait - Mert év vége van, és legalább volt benned annyi, hogy vállald a felelősséget, hogy kimentsd a barátnődet. Másért nem - erősítette meg, mire Casso megköszönte, bár ez inkább történt illemből, mint hálából - Levendula, veled kapcsolatban pedig legalább megnyugodtam egy kicsit. Jó - biccentett, lezárva témát, leginkább magának mondva, hogy ezt is letudta - Menjetek órára.
Ekkorra már becsengettek, úgyhogy amikor Cassoval kiléptünk a folyosóra, síri csend fogadott minket, pedig most jó lett volna egy kis zaj, hogy elnyomja a beszélgetésünket.
- Köszönöm - suttogtam - És ne haragudj, hogy beleráncigáltalak ebbe. Majdnem teljesen lebuktattalak - temettem a tenyereimbe az arcom.
- Előbb-utóbb úgy is lebukok - vont vállat - Ilyen erővel meg én is bocsánatot kérhetnék, szóval...
- Nem, ne kérj, most kaptál egy intőt - tiltakoztam.
- Előbb-utóbb úgy is kapok. És ennek a beszélgetésnek soha nem lesz vége, szóval rekesszük be - zárta le a témát - Engem az érdekel, hogy mi a lófasz köze van egy random anyukának hozzád, meg hogy mi van a táskádban.
- Na, erre én is elég kíváncsi vagyok - bólintottam - Meg alapból is, segítettem a csajnak, szerintem tök szemétség, hogy egyből beköp. Jó, igazából az anyukája volt, de egyrészt a lány minek meséli neki, az anyukája meg nem tudott róla, hogy épp azért látott be a táskámba, mert s.o.s rohanás után keresgéltem neki a betétet, hogy ne ázzon át?
- Hát, ja. Melyik csaj volt amúgy?
- Őt azért ne verd meg, ha lehet - jegyeztem meg elmosolyodva, mire ő is elröhögte magát.
- Lányokat nem, ha srác lett volna, már meggondoltam volna - válaszolta, mire felnevettem.
- Egyébként Veronika, valamelyik tizedikbe jár - feleltem visszatérve a kérdésére.
- Akkor majd a húgom megveri.
Remek ötlet. :)
Le se tagadhatnák, hogy testvérek.
Mondjuk Cassoék családjában a felosztás a tesók között elég profi, mindenből jutott a családnak. Van jó tanuló, egyetemista (Heni), van egy nemsokára házas, de továbbra is egy jó értelemben barom, nem túl fényes érettségivel, de eléldegél a jég hátán is a nővéremmel (Pityu), van egy vagány lány, aki a végletek között cikázik, énekversenyeket nyer, babaarca van, egész jók a jegyei, a tanárok szeretik, de bárkit leüt, a százhatvan centijével ugrál a metál koncerteken és a bomba külsejével csak úgy csavargatja el a fiúk fejét, különféle erőlködés nélkül (Lotti) és van egy ikerpár, akik ha film lennénk, hiperszuper edit-alanyok lehetnének, mindkettőjüket imádják a lányok, jól néznek ki (bár nálam az egyik előnyben :D), népszerűek, az eszük ellenére tesznek a sulira, nagy arcok, irtó jó duó, csak az egyik az évek során jobbára felvette a "foci, kaja, metál" irányt (Ricsi), a másik pedig a "buli, lányok, sport" vonalat választotta (a hatásvadász megnyilvánulás kedvéért Cassot hagytam a végére). Nálunk a családi felosztás hármunk között, először is vagyok én, a művészlélek, a nővérem, aki csak élvezi az életet, leendő feleségként a leendő férjével végighülyüli a mindennapjait, amikor nincs egyetem, bulizik a barátnőivel és rém perverz, és Csepi, aki még csak két éves, de érződik, hogy igazi hercegkisasszony, igazi nő lesz, ha nagy lesz; már most egy diktátor, az van, amit ő akar, viszont mindezt nem hisztivel éri el, hanem lelkileg van hatással ránk, vagy beszigorít, naponta cseréli az érdeklődési köreit, a játszótéren a többi kisgyerek csak úgy koslat utána, a játékokban ő a főnök, a hercegnő, csak a kedvenc, szép cipőcskéjében hajlandó kimenni a játszóra, és még sorolhatnám. Egyébként gyönyörű kislány, ő is szőke, de elörökölte Apa kék szemét és Anya gödröcskéit (na ez az, ami nekem nem sikerült), a fiúk csak úgy csorgatni fogják utána a nyálukat, ezt most megmondom. :)
Ha már a családoknál és az öröklésnél tartunk, ha Cassonak és nekem egyszer talán családunk lesz, ha lány lesz, nagyon remélem, hogy ugyanúgy az ő szemét és gödröcskéit kapja, de az én hajammal, ahhoz ragaszkodom, ha fiú, akkor pedig üssön csak az apjára, legalább lesz nekem belőle mégegy, teljesen megéri, viszont egy-két dolog szeretném, ha mégis öröklődne tőlem, nem tudom pontosan, mik, nem is én döntöm el, de akkor is.
Mindegy, ez még a jövő zenéje.
Mint minden más is, amik mostanában kezdtek történni.

Mai nap - 5/3: jó nap lett volna, de nagyon emészt, hogy majdnem lebuktattam, akkor is, ha talán ő is hülye a dologban.
*************************************
Igazából mondanám, hogy bocsi, hogy tegnap nem hoztam részt, de függetlenül attól, hogy mostanában jön az ihlet, eddig két rész között az átlagos időtartam egy-két hét, rosszabb esetben hónap volt, úgyhogy nincs bűntudatom, sajnálom. 😂😂❤️
(na jó, talán egy kicsit mégis🥰)