Május 19. (péntek)
- A tanáriban baj van a nyomtatóval, így nem tudtam kinyomtatni az idén hátralévő programokat, úgyhogy diktálom őket - nyitotta ki a tanári naplóját Madaras ofőórán - Egynél többször nem áll módomban elmondani, tessék jegyzetelni.
Itt adott egy kevéske időt, hogy előkapjunk valami papírt, vagy füzetet, majd belekezdett.
- Először is, de gondolom, Horváth tanár úr már sokat beszélt erről, azért elmondom én is, jövő hét szerdán évfolyamvizsgát irtok matematikából, három jegy értékben, remélem, senki nem felejt el készülni rá - jegyezte meg - Június másodikán, pénteken a tavalyihoz hasonlóan a Nemzeti gyásznap alkalmából trianoni megemlékezés lesz, megjelenés ünneplőben. Külön kiemelném, hogy az ünneplő kritériumainak nem felel meg a tornacipő, a fehér póló, farmernadrág, ne adj Isten szakadt farmer, felcsomózott blúz, nagyok vagytok, szerintem tudjátok mérlegelni, mi elfogadható ünneplőnek, és mi nem, máskülönben már a bejáratnál zavarom haza az illetőt átöltözni, és akkor örüljön, hogy csak hazaküldtem, nem beírtam. Június ötödikére tessék behozni a tartós tankönyveket és leadni a könyvtárban, erről kaptok majd egy listát, hogy melyek ezek a könyvek, illetve, mi a teendő, ha valaki elhagyta volna a sajátját évközben, ami persze lehetetlen, mert természetesen mindannyian lelkesen használtátok őket az év során. Utolsó tanítási nap június hat, hetedikétől tizedikéig osztálykirándulás, erre később rátérünk. Június tizenkettedikén az udvaron nyárköszöntő, azon a héten már magától értetődően nem kell bejönni az iskolába, mindenki kipiheni otthon az év fáradamait, és feltöltődik lelkileg az évzáróra, ami tizenhatodikán, pénteken lesz megtartva a szokásos menet szerint, ünneplőben. Kérdés? - nézett végig rajtunk, mire egy páran feltették a kezüket - Nikolett?
- Tanárnő, az ünneplőben az baj, ha a szoknya térd felé ér? - kérdezte Niki.
- Miniszoknyát terveztél felvenni?
- Hát...
- Jó, ezek szerint mégsem voltam egyértelmű, akkor beszéljük át - sóhajtott fel az ofő gondterhelten - Miből áll az iskolai ünneplő? - tette fel a költői kérdést - Tudja valaki? Karolina? - szólította fel Linát.
- Térdig érő fekete vagy sötétkék szoknya, fehér blúz, iskolai kendő lányoknak, fiúknak fekete nadrág, fehér ing betűrve, iskolai nyakkendő, illetve mindkettő nemnek iskolai kitűző.
- Így van, köszönöm - biccentett Madaras - Remélem, mindenki figyelt, mindenki megjegyezte, és mindenki így fog megjelenni.
- És magassarkú lehet? - kérdezett tovább Niki - Ekkora sarka lenne - mutatott az ujjaival egy nagyjából nyolc-tíz centis távolságot.
- Nem, az ég szerelmére! Az ünneplő nem véletlenül egységes, amikor ünneplőt veszünk fel, az azért van, mert például valamire megemlékezünk, jelen esetben egy hazánkat sújtó tragikus történelmi eseményre, valahol egy tisztelet adás is, hogy ezen a napon fogod magad, és nem az érdekel, hogy divatbemutatót tarts, hogy elcsavard a fejét a körülötted lévő fiúkáknak, hanem, és most nem fogok nekiállni történelmet tanítani, dióhéjban annyi, hogy megemlékezz, egy délelőttöt szerintem igazán ki lehet bírni. Az ünneplő kérdésről most már tényleg ennyit, a többi le van írva a házirendben - zárta le a témát - Huhh, a sírba visztek néha. Más kérdés?
- Hol lesz az osztálykirándulás? - hintázott a székén Laci.
- Mondtam, hogy erre majd rátérünk később, csak előbb szerettem volna letisztázni az eddigieket, de mivel ezek szerint nincs több kérdés... - pillantott végig rajtunk - Őszintén, sokat gondolkodtam, hogy hol töltsük azt a pár napot, elvileg egyébként meleg idő lesz, így szerintem vízparton lenne a legjobb, de most szívesen kikérném a ti véleményeteket is.
- Legyen Balcsi - szólt közbe valaki, aztán jópáran egyetértettek vele, úgyhogy viszonylag hamar eldőlt a dolog.
- Meg ott van lángos - közölte Ricsi.
- És még pár helyen az országban - tette hozzá Kriszti.
- Oké, de ott van. A Balaton, az lángos - magyarázta Ricsi, mint ha mi sem lenne egyértelműbb, hogy ez a két fogalom gyakorlatilg összetartozik.
- Meg vízibicikliii - szólalt meg Betti - Srácok, valaki teker majd nekem?
Természetesen akadt jelentkező srác, Betti végülis gyönyörű lány és mindenki szereti.
- Rendben, a továbbiakat szünetben tessék megbeszélni - szakította félbe Madaras a beszélgetéseinket - Az északi vagy a déli partra szeretnétek menni?
Na, ez már egy fokkal nehezebben dőlt el, nagyjából fele-fele arányban voltunk.
- Ne már a déli, tele van kisgyerekkel - lázadt Ricsi.
- A déliről legalább szép a látvány, az északi parton átnézel a túloldalra, semmit nem látsz - legyintett Ágoston, először megszólalva az órán.
- Jól van, maradj már - intézte le Ricsi lazán - Amúgy meg ez az, az északin legalább van valami, a déli egy rohadt nagy síkság.
- Hát, azért ez nem teljesen...
- Mész húsz percet a vízben és még mindig csak a térdedig ér - szállt be Paula.
- Ja - biccentett Ricsi.
- Északon meg lépsz kettőt és elsüllyedsz - mondta Samu szórakozottan.
- Arról nem mi tehetünk, hogy neked mély a százhatvanas víz - röhögte ki Laci.
(A fiúk közül Marci után a Lesnyák ikrek a legalacsonyabbak.)
- Anyád - röhögött fel Samu, mire Madaras rászólt, Laci meg jókedvűen rákontrázott.
- Jó, nyugi van, viszünk nektek karúszót.
- Spongyabobosat - tette hozzá Andris vihogva.
- De amúgy északon sok a sznob, nem? - kérdezte Niki.
- Jól van, nyugodj meg, besimulsz a tájba - legyintette le Andris.
- Mindenhol sok a sznob amúgy - mondta Casso időközben felpillantva a telefonjából, hogy ezen ne problémázzunk.
- Egyébként a déli partra jobb a közlekedés, ugye? - szólalt meg Kriszti.
- Ja, jobban be is van lakva - vágta rá Ricsi.
- Arra megy az autópálya asszem - mondta Laci.
- Mondjuk mi nem kocsizunk - gondolta át Kriszti - Vagy tanárnő, vonattal megyünk?
- Valószínűleg igen - bólintott Madaras.
- Akkor igazából mindegy, hol megy az autópálya - nézett Kriszti a többiekre.
- Oké, emberek, szerintem legyen északi - jelentette ki Ricsi tényként.
Egy jó darabig nem tudtunk megegyezni, úgyhogy Madaras félbeszakított minket.
- És mit szólnátok Keszthelyhez?
Ez a többségnek jó volt, úgyhogy eldőlt, Keszthelyre megyünk.
Igazából várom. :)
Nap végén átmentem a gitárteremhez órára, majd lehuppantam az előtte lévő padra, egyedül abban a mellékfolyosóban.
Kicsivel később Casso is megérkezett, és leült mellém.
- Hogy van a nagypapád? - érdeklődtem óvatosan, csak mert ma még nem igazán volt alkalmunk erről beszélni.
- Nem nagyon tudok újat mondani.
- Tegnap voltál bennt, ugye? - kérdeztem, mire bólintott.
- Hétvégét mondanak - nézett rám, mire szomorúan megsimítottam a combját és egy kis habozás után egy óvatos, együttérző puszit nyomtam az arcára.
Cassonak erre egy halvány, furcsa, de szomorú mosoly jelent meg az arcán, majd rámnézett és szó nélkül odahajolva hozzám megcsókolt.
Ahogy elengedtük egymást, egy pár pillanatig csak csendben egymás szemébe néztünk, majd ő elfordította a fejét, én pedig szótlanul a vállára döntöttem a fejem.
És szó nélkül megbeszéltünk mindent.
- Akkor nálunk alszol, ugye? - kérdezte Saci csillogó szemekkel tanítás után, amikor hozzájuk mentünk éppen.
- Igen - bólintottam mosolyogva - Hoztam nasit.
- Szupi - vigyorgott.
- És segítek Ákost bejelenteni - tettem hozzá, mire meglepődött.
- Tényleg? - csodálkozott - De ha nem akarsz, megértem, ha fura...
- Nem, nem, megígértem - tiltakoztam.
Így is történt, úgyhogy amikor Saci elmesélte anyukájának a sztorit, minden erőmből próbáltam támogatni, meg alátámasztottam, hogy Ákos tényleg nagyon rendes (vele), úgyhogy Saci anyukája végül megnyugodott. :)
- Köszi - tátogta Saci hálásan, mire mosolyogva legyintettem.
Azt hiszem, ennyivel tényleg tartoztam neki.

Mai nap - 5/?: volt nagyon jó és nagyon szomorú része is, úgyhogy inkább így értékelném:

Mai nap egyik része - 5/5
Mai nap másik része - 5/1
Maradék - 5/?