Szeptember 19. (kedd)
- Naaa, Casso, hogy tetszett az ajándék? - kérdezte a tegnapról már jól ismert tizedikes lányklub hangadója, amikor egyik szünetben bejöttek a termünkbe. Szuper. - A levelet elolvastad, ugye?
- Hogyne - vágta rá Casso szórakozottan a csajra nézve - Oda-vissza.
A lánynak nem esett le az irónia, szóval a rágóját csattogtatva, a pasizós mosolyával az arcán folytatta.
- És, eljössz?
Gondolom, moziba hívhatták, vagy ilyesmi. Lehet, mégsem kellett volna olyan hamar kidobni az ajándékot? Na, mindegy, már késő. :)
- Bocs, nem érek rá - mondta egyszerűen Casso.
- Soha? Egy filmre se? - kérdezte furán.
Telitalálat.
- Ja, kábé - biccentett Casso.
- Ne legyél már ennyire bunkó - vetette be a lány az összetörést álcázó nevetését. A saját bőrömöm megtapasztaltam már párszor, hogy milyen is ez, és mikor kell használni, szóval hamar felismertem.
Mivel látta, hogy ez a filmes dolog kezd egyre lehetetlenebbnek tűnni (nem baj az), témát váltott.
- Amúgy Daniella vagyok - mutatkozott be.
Klassz, most már tudom a nevét is. Legalább nyugodtan fogok aludni. Jeee.
Amikor végre kiviharoztak a teremből, Casso felém fordult.
- Van egy töltőd?
Még jó, hogy kapcsolódik a témához. :)
- Nincs. Miért? - kérdeztem vissza.
Na, vajon miért? Gratulálok magamnak, ismét nagyot alakítottam.
- Homokozni. Szerinted?
Jó, ezt benéztem. :)
- Madaras meg fog ölni! - torpant meg Lili, miközben az ebédlő felé tartottunk.
- Mert? - fordultam hátra.
- Nem készültem semmit a műsorra - temette az arcát a tenyereibe kétségbeesetten.
- Majd azt mondod, otthon hagytad a fuvoládat, nagy ügy - legyintett Enikő.
- És ha megkérdezi, hogy mi a darabom?
- Gyorsan keress valamit a telefonodon, még van húsz perc a szünetből - néztem az órámra.
Lili szerencsére talált a neten valami darabot szükség esetére, úgyhogy amikor Madaras ofőórán megkérdezte, hogy mi a produkciója, elő tudott állni vele.
- Levendula? - nézett rám.
- Megtanultam a verset - mondtam.
- Jó. És a dal?
Hoppá. A dal. Francba!
- Hát, az kiment a fejemből... - csúsztam eggyel lejjebb a székemen.
- Ennek nem túlzottan örülök - csóválta a fejét az ofő - Óra után a tanáriban adok neked egy kottát, hogy tudj gyakorolni - mondta, mire csak annyit mondtam, hogy "rendben". Legalább nem kell keresnem. - Marcsi? - olvasta a névsorból (ő jön utánam, mivel "Szigety" a vezetékneve), majd a tekintetével megkereste az első sorban ülő szemüveges lányt - Megy a szöveg?
- Persze. Kívülről is - bólintott csillogó szemekkel.
- Kívülről nem kellett volna, de nagyon ügyes vagy - dicsérte meg az ofő egy meglepett mosollyal az arcán.
Marcsi egyébként szünetben elmondta, hogy csak folyékonyan kellett volna olvasni, de annyiszor átolvasta, hogy véletlenül (?) megtanulta a szöveget.
Nekem miért nem megy ennyire gyorsan a verstanulás? Nem értem. Valaki avasson már be a titokba!
Óra után Madarastól megkaptam a dalomat frissen nyomtatott kotta formájában, majd elraktam a mappámba és kimentem a suli ajtaján.
Cassoval, Ricsivel és Sacival együtt mentem haza. Közülük az utóbbi (tehát Saci) levált tőlünk útközben, amikor az ő utcájuknál voltunk, úgyhogy a két Vargával (mikor hívtam őket így utoljára?) mentem tovább.
- Sziasztok - intettem, miután Casso röviden megcsókolt, majd bementem a házunkba és a házik után nagyjából megtanultam a dalt, amit az október 6-os műsoron fogok énekelni.
Megsúgok valamit: semmi kedvem hozzá!

Mai nap - 5/4: Danielláék ki fognak készíteni. Ezt már most érzem. De azért elvoltam. :)