Május 1. (hétfő)
Függetlenül attól, hogy tegnap még április volt, azzal, hogy ma május lett, mint minden évben, ahogy tudatosult bennem, hogy május van, rámjött a "mindjárt nyár, mindjárt évvége" érzés, ennek örömére pedig kicsit nyáriasabban öltöztem - de persze a táskámba elraktam a fellépős szettemet, ha esetleg kiderülne, hogy Csenge és én felléphetünk ma.
Szóval, miután elkészültem, és egyébként egész meg voltam elégedve magammal, kimentem a házból és a barátomat megpillantva ismét beláttam, amit jobb időben mindig be szoktam.
Tehát, egy jó értelemben bugyileolvasztó dolog: Casso. És egy még bugyileolvasztóbb: Casso napszemüveggel.
Azt hiszem, a mai első benyomását nem kell tovább részleteznem. :)
- Jól nézel ki - mondta mosolyogva, ahogy végigmért.
- Te sem panaszkodhatsz - vigyorogtam.
Ahogy megérkeztünk a sulihoz, az udvaron már ment az élet, szokás szerint ki volt rakva a színpad, a büfés bódéja, zenék a hangszórókból, vattacukor, jégkása, igazából ami szokott. :)
Az egyik padnál már voltak a társaságunkból egy páran, egészen pontosan Ricsi, Márti, Lotti és Laci.
- De Bálint jófej! - győzködte Lotti a bátyját, épp amikor Cassoval kézenfogva odaértünk.
- Lófaszt - közölte Ricsi egyszerűen.
- Miről van szó? - kérdeztem, csak hogy tudjam.
- Lotti összejött Bálinttal - tájékoztatott Márti szórakozottan mosolyogva - Ricsiből meg előjött a védelmező báty-énje.
- Bálint tényleg egy gyökér amúgy - szólt közbe Casso.
- Oké, nem ti jártok vele, hanem én, szóval lehet lenyugodni - nézett Lotti a bátyjaira.
- Nyugodtak vagyunk - tette fel a kezeit Ricsi, miközben tépett egyet a barátnője vattacukrából - Csak nem vágjuk, mi van.
- Az van, hogy van egy pasim, le lehet szállni a témáról.
- Te hoztad fel - nézett rá Ricsi röhögve.
- Én csak elmondtam, hogy összejöttem vele tegnap, mert megkérdezted, hogy hol aludtam, én meg mondtam, hogy nála.
- Alap, hogy megkérdezem, ha már falaztam neked otthon - közölte - Amúgy, ha már itt tartunk, hogy nála aludtál... - gondolta tovább Ricsi.
- Nem, ne hülyéskedj már, nem vagyok olyan! - hitetlenkedett Lotti, mire Ricsi és Casso szórakozottan összenéztek - Na, csak ezt az összenézést ne, tudjátok, hogy milyen idegesítő?
- Csak érdekelt - mondta Ricsi egy bujkáló mosollyal az arcán.
- Pontosan jól tudjátok, hogy senkivel nem fekszem le egy nap után - forgatta meg a szemeit Lotti.
- Kihívás elfogadva - jegyezte meg Laci vigyorogva, mire a fiúk összeröhögtek.
Hülye. :)
Lassan megérkeztek a többiek is, Enikő és Andris kicsit késve (Enikő korán érkező, Andris pedig késős típus, úgy látszik, kettőjük közül ma Andris volt a dominánsabb :D), Saci Alexával és egy színes nyalókával, ami egyébként tökre beszínezte a nyelvét, Lili nem tudott jönni családi program miatt... igazából szépen összegyűltünk, hangulatos volt az egész, majd egyszer csak odajött hozzám Csenge és félrehívott.
- Nyertünk - suttogta mosolyogva, mire hitetlenül eltátottam a szám. Úristeen! :)
- Mi? Ezt honnan tudod? - csodálkoztam.
- Láttam Sárváry listáját. Elhoztad a rucid?
- Persze. Te?
- Én is, alap. Akkor átöltözünk?
- Aha. De biztos, hogy nyertünk? Kínos lenne, ha mégse.
- Higgy nekem, tuti biztos!
- Oké, oké. Menjünk - mondtam, miközben minden erőmmel próbáltam nem tudatosítani magamban Csenge hírét, hogy ha igaz, akkor az eredményhirdetéskor kiörvendezhessem magam, ha pedig benézte, és nem, ne csalódjak akkorát.
A suli vécéjében átöltöztünk, rakott szoknya, croptop, magassarkú bokacsizma (ilyet Csenge adott nekem kölcsön, mert neki több van ugye; egész jól tudok járni benne), kiengedett haj egyik oldalt egységes hajcsattal eltűzve, tusvonal (nekem Csenge csinálta meg, tökéletes lett, a büdös életben nem volt még és nem is lesz soha ilyen szép tusvonalam), meg ilyesmik, készülődés alatt meg utána is egy kicsit átvettük a koreónkat, beénekeltünk, majd amikor meghallottuk, hogy Sárváry már kocogtatja a mikrofont, kimentünk az udvarra, csak nem a többiekhez, hanem a színpad oldalához.
- Most az énekverseny eredményhirdetése következik - szólt bele az igazgatónő a mikrofonba.
Amikor a diákok elcsendesültek, először tartottam tőle, hogy mi van, ha Cassoék keresnek, de amikor a kisebb korcsoportból kihívták Lottit, mint második helyezettet, ő pedig csodálkozva vett észre minket Csengével, megnyugodtam, hogy nem lesz félreértés, hogy hova tűntünk.
- És akkor a nagyobbak korcsoportja a duettekkel... - lapozott Sárváry a kezében tartott papírjai között, amiknek a sercegését kihangosításban hallgatthatta végig mindenki, Csenge pedig izgatottan megszorította a kezem.
- Harmadik helyezett, a 12.a osztályból Siskai Adrienn és Szemők Emese. Gratulálok!
Függetlenül attól, hogy tudtam az eredményünket, legalábbis nagyjából, minden egyes másodpercben egyre jobban gyomorgörcsöm volt, kirázott a hideg és aggasztóan remegett a karom. Kishíján majdnem elájultam Csenge mellett.
- Második helyezett, a 12.b osztályból Bátai Péter és Molnár Anna Lujza.
- Ha ők másodikak, tuti, hogy jól láttam - suttogta Csenge izgatottan szökdécselve.
- Remélem - bólintottam, továbbra is egymás kezét szorítva.
Egy élethosszúságnak tűnt, mire Peti és Anna átvették az oklevelet, meg a jutalomajándékaikat, majd ahogy végre lementek a színpadról, teljes libabőrben, lélegzetet-visszatartva vártam, hogy Sárváry bemondja az első helyezettet.
- És az első helyezett, a tizenegyedik évfolyamból Székely Levendula és Szatmári Csenge. Gratulálunk! - pillantott fel Sárváry a listából, mire Csengével vigyorogva egymásra néztünk - És várunk titeket énekelni.
Te jó ég, tényleg nyertünk! :)
Ahogy felmentünk a színpadra, először Csenge, utána pedig én, a diákok hangos tapsolása alatt csak egy pillanatra néztem le a közönségre, mert Várady már adta is az oklevelet, mosolyogva kezet fogtunk, Hajnal, Krédics és Mátrai pedig egymás mellett állva sorban átadták nyereményeinket, gratuláltak, megköszöntem, velük is kezet fogtunk, majd amikor mindent megkaptunk, Csengével letettük az ajándékokat a színpad szélén egy hangfalra, a tanárok pedig lementek a színpadról, átadva nekünk a helyet.
Zoli bá' adott Csengének és nekem egy-egy mikrofont, majd a laptopján keresni kezdte a zenei alapunkat az énekléshez.
Csak néhány másodperc volt, amíg újra végignézhettem a diákokon, legfőképpen a számomra fontosakon, annyira felemelő érzés volt, ott a színpadon, ahogy láttam őket, hogy lelkesítenek, örülnek velem együtt, és mondjuk, mivel velük szemben sütött a Nap, Ő rajta pont napszemüveg volt, de biztos voltam benne, hogy engem néz, és hogy én kapom azt a gyönyörű, halvány mosolyt.
- Oké, Csajszi, most showt csinálunk, már úgy se értékel senki, szóval bulizzunk csak - suttogta nekem Csenge mosolyogva, mire ránéztem.
- Csak élvezzük?
- Persze - legyintett természetesen - És amúgy jól áll a szoknyád, hordd többet.
- Tényleg? - nevettem el magam meglepetten, miközben akaratlanul magamra pillantottam - Köszi. Te is jól nézel ki.
- Tudom - vigyorgott, mire mosolyogva megforgattam a szemem, majd beálltunk a helyünkre.
A zenei alap hamarosan felcsendült, Csenge pedig elkezdte a dalt.

"She got a body like an hourglass
But I can give it to you all the time"

És jöttem én.
- "She got a booty like a Cadillac, but I can send you into overdrive, ooh" - énekeltem, majd mivel túljutottam az első részemen, és jól ment, kicsit megkönnyebbültem.

"You've been waiting for that
Stop, hold up, swing your bat
See anybody could be bad to you
You need a good girl to blow your mind"

- "Bang bang into the room" - szökkentünk egyet a refrénre, amibe akaratlanul belemosolyogtam - "I know you want it, bang bang all over you, I'll let you have it" - elképesztően jó életérzés volt ott énekelni, össze se hasonlítható az eddigi bármilyen fellépésemmel, vagy akár amikor két éve ugyanitt, ugyanekkor énekeltem, mert most semmilyen stressz nem volt rajtam, nem izgultam, tényleg csak élveztem Csengével ezt a dalt, amit annyiszor elénekeltünk már, hogy nem volt értelme görcsölni azon, hogy hogy sikerül - "Wait a minute, let me take you there, wait a minute 'til ya..."
- "Bang bang there goes your heart" - énekelte Csenge egyedül.
- "I know you want it" - válaszoltam.
- "Back, back seat of my car"
- "I'll let you have it"
Itt Csengével bujkálóan mosolyogva összenéztünk, ahogy eszünkbe jutott, amikor pont ez a két sor volt a beszédtémánk, Váradyval összefűzve. :)

"Wait a minute, let me take you there (Ah)
Wait a minute 'til ya (Ah, hey!)"

Nagy levegő, szem lehuny, én jövök.
- "She might'a let you hold her hand in school, but I'ma show you how to graduate"
Csenge elismerően rámpillantott, hogy ez szép volt, majd ő következett.
- "No, I don't need to hear you talk the talk, just come and..."
- "...show me what your momma gave" - szálltam be ez alkalommal is, hogy két szólamban énekeljünk. Ahhw, tök jó volt. :)
Őszintén szólva, ez az egyik kedvenc részem a dalból, annyira szép két szólamban, illetve itt indul be egy kicsit a zene, kezdődnek a két szólamok, belerázódunk a dalba, magasabb hangok, innentől lett megint igazán élvezetes a dolog. :)

"I heard you've got a very big..."

- Sssh - jött Csenge a saját részével mosolyogva, mire halkan elnevettem magam, így csak egy szóval később tudtam visszacsatlakozni az éneklésbe - "Mouth..."
- "...but don't say a thing" - együtt.
És megint én egyedül:
- "See anybody could be good to you, you need a bad girl to blow your mind" - és ahogy ezt kiénekeltem, megint a refrén:

"Bang bang into the room - I know you want it
Bang bang all over you - I'll let you have it
Wait a minute, let me take you there
Wait a minute 'til ya..."

- Ne már csak mi, srácok - szólt ki Csenge a közönségünknek mosolyogva, innentől kezdve pedig már nem csak ketten énekeltük tovább a refrént.

"Bang bang there goes your heart - I know you want it
Back, back seat of my car - I'll let you have it
Wait a minute, let me take you there
Wait a minute 'til ya (Ah, yeah)"

- "B to the A, to the N, to the G, to the uh" - énekeltük egy hangon, csak éppen két különbözőn, én kicsit magasabban, Csenge három hanggal lejjebb - "B to the A, to the N, to the G, to the, hey..." - Csenge időközben elkezdte ritmusra egy picit ütögetni oldalról a mikrofonját, miközben ezt a pár sort egy jó darabig ismételgettük, becsatlakoztam én is ebbe, így a diákok pont erre a ritmusra tapsolni kezdtek.
Ez elég hangulatos volt, sőt, jópáran énekelni is kezdtek velünk, majd az utolsó ismétlésnél Csenge előrébb toppant, és:
- "See anybody could be good to you, you need a..." - énekelte, majd következett az irtó magas része, én pedig beléptem hozzá ugyanúgy magasan, második szólamnak - "...bad girl to blow your mind."
Az utolsó szónál hosszan kitartottuk azt a magas hangot, két szólamban, még egy kis dallamocskával megcsavarva a végét, mielőtt "elengedtük" volna a magas hangot, mire jópáran elismerően tapsolni kezdtek, mi pedig, most már, hogy a nehéz részen túljutottunk, ugrálva folytattuk az utolsó refrénekkel.
Itt a vége már tényleg csak arról szólt, hogy élvezzük, meg Csenge szavaival élve "csináljuk a showt", sok-sok táncikával, csavarral az éneklésben, szólamokkal, miközben már mindenki tapsolt a ritmusra, tanárok és diákok egyaránt, de még a szomszéd Hajós suliból, az a pár ember, aki - mert ugye ma délelőtt érettségi volt, de direkt úgy szervezték, hogy ez a majális dolog akkor legyen, amikor már senki nem ír - még bennt kallódott az épületben is figyelt minket az ablakon át, egyszóval irtó jó volt, majd amikor befejeztük az éneklést, és óriási tapsot kaptunk, Csengével vigyorogva meghajoltunk.
Ezután, ahogy az ajándékokat felszedve lementünk a színpadról, Csenge egy nagy, barátnő-félés puszit nyomott az arcomra, ami tök kedvesen jött ki, úgyhogy zavartan elmosolyodtam.
- Jók voltunk - mondtam mosolyogva - És te is nagyon - vallottam be őszintén - Köszi mindent.
- Ugyanez, Drága, de ugye tudod, hogy még erre iszunk valamikor? - kérdezett vissza vigyorogva.
- Ezek szerint - nevettem fel őszintén.
Csengével a színpad lépcsőjénél váltak el az útjaink, ő ment a saját barátnőihez, és én is a sajátjaimhoz, akik már futottak is elém.
Hát, akkor ezen is túlvagyunk. :)
- Úristeeen, irtó ügyik voltatok! - ugrott a nyakamba Saci nekifutásból.
- Köszi - nevettem el magam.
Saci, Enikő és én kiörvendeztük magunkat, majd egyszer csak valaki hátulról játékosan megcsapta a fenekem, aki persze az én imádott párocskám volt. :)
- A többieknék tali, Andris úgy is lenyúlta a jégkásám - mosolygott rám Enikő egy lányos, megbeszélős tekintettel, amit tipikusan akkor szoktunk váltani, amikor azt mondanánk, hogy "nem zavarom meg a romantikát, látom, hogy kettesben akartok lenni, de úgy csinálok, mint ha magamtól mennék el, mert dolgom van, hogy ne legyen kínos", mire én pedig egy "örök hála, adósod vagyok" tekintettel reagáltam, majd ahogy kettesben maradtunk ott a suli falánál, Cassora néztem.
- Istennő vagy, de ezt már mondtam egy párszor - közölte velem Casso mosolyogva.
- Úgy izgultam, ne is tudd, majdnem összeestem az eredményhirdetéskor.
- Ha hiszel nekem, amikor azt mondtam, hogy úgy is megnyered... - pillantott rám jókedvűen.
- Az csak feltételezés volt - nevettem el magam halkan.
- Valós alapokon - vette el az oklevelemet mosolyogva - Te vagy a legnagyobb flexem, Szöszi, eldőlt, ez van - adta vissza, miközben az egyik csuklómat gyengéden megfogva közelebb húzott magához.
- És akkor mit szóljak én? - mosolyogtam rá.
- Hát, most leginkább semmit - hajolt közelebb hozzám szórakozottan, majd a hajamat megsimítva jó hosszan megcsókolt.
Igazából ha akarták volna, a fél iskola végignézhette volna, ahogy csókolózunk, de azért annyira nem voltunk feltűnő helyen, vagy mások arcában, illetve túl kellemes élmény volt ahhoz, hogy érdekeljen minket. :)
- Amúgy meg jóban lettél Csengével, vagy mi van? - kérdezte, amikor elengedtük egymást.
- Kibékültünk. Anélkül kicsit nehezebb lett volna a közös munka - vontam vállat - Meg amúgy rájöttünk, hogy egyébként ha te nem lennél, semmi problémánk nem lenne a másikkal. Bocsi, de tényleg.
- Figyelj, én arról nem tehetek, hogy full feleslegesen összekaptatok rajtam. Szépíthetném, de ez volt - közölte elröhögve magát.
- Tényleg szépíthetnéd. De mindegy, elfelejtettük az egészet, ennyi történt - zártam le a témát, mire biccentett - Ellophatom a napszemüveged? - néztem rá vigyorogva.
- És megkérdezi, hogy ellophatja-e, imádom - jegyezte meg röhögve, csak úgy általánosságban, a világnak.
- Jó, akkor csak odaadod? - javítottam magam - Fel szeretném próbálni.
- Tessék - adta oda derűsen.
- Kösziii - vettem fel - Na, jól nézek ki? - fordultam felé nevetve, mire elmosolyodott.
Erre gyanúsan nem válaszolt. :)
Nemsokára visszamentünk a többiekhez, akiktől szintén kaptam jópár dicsérő szót az előadást illetően, beszélgettünk, de aztán egy idő után újra szétszóródtunk, Enikő és Andris odébbvonultak "dumálni", Ricsi a fűben ülő Márti ölébe hajtotta a fejét, és úgy döntött, hogy alszik egyet, Laci és Casso a végzős haverjaikkal voltak, én pedig az egyik közös kedvenc számunk kíséretében elmentem Sacival jégkásáért. Legjobb dolog a majálisban, irtó finom. :)
- Én egy epreset szeretnék - mondtam a büfés néninek, amikor Saci már megkapta a maga limeos jégkásáját, és a fagyihűtőben lévő jégkrémeket nézegette.
- Mekkora pohárral? Van egy, kettő és három decis.
Oké, lehet, hogy velem van baj, de ezekkel az űrmértékekkel akkor az égvilágon semmit nem tudtam kezdeni.
- Öhm... a három decis jó lesz, köszönöm - feleltem egy kis habozás után, "csak nem lesz olyan sok" alapon.
De, így utólag, az volt, úgyhogy miután Sacival lehuppantunk az udvarunkon lévő napsütötte füves dombra, ami a focipálya szélén helyezkedik el, tele lett a hasam azzal az epres löttyel, így minden arra járónak, akit ismertem, felajánlottam a maradékot, hátha.
Szép lassan elfogyott, közben viszont Sacival az előttünk pörgő eseményeket figyeltük, és sztorizgattunk egymásnak, leginkább régebbi dolgokról.
- Úúú, nekem tudod, mi ugrott be nemrég? - kérdezte halkan felnevetve - Amikor még együtt voltál Zsombival, Casso Jennivel, Lili és Laci még külön voltak, én Ricsivel jártam, Enikő kezét meg megkérte a Cleverbot, és elmentünk pingpongozni, vagy mi...
- Jaaa, az a fitness park? - emlékeztem vissza.
- Igenigen. És tudod, amikor lemerült a JBL - vigyorgott Saci.
- Jézusom, tényleg - nevettem fel.
Akkor igazából az történt, hogy mind a négyen elkezdtük szidni a hangszórót, és mindenki rázúdította az aktuális problémáit és lelki bajait, hogy "és még te is, JBL, köszi szépen", vagy hogy "még erről is te tehetsz, hát nem szégyelled magad", Saci pedig felvette videóra. :)
- Én azon gondolkodtam utólag, hogy ha valaki elment volna akkor mellettünk... - gondoltam bele derűsen.
- Ja - értett egyet Saci nevetve.
- De ennél már csak az volt jobb, amikor... Úristen, akkor Enikőékkel még nem is voltunk jóban - esett le, ezt így magamnak hangosan megjegyezve - Na, szóval amikor meg akartuk győzni egymást, hogy Ricsi vagy Casso a jobb.
- Én team Ricsi voltam - nevetett Saci - Meg amikor pizzáztunk az Alleeban...
- Neee, azt ne is mondd. A gerlepáros?
- Ühümm - bólintott Saci vigyorogva.
- Jézusom, az nagyon gáz volt - fogtam a fejem - Na jó, egy utsót mondok, és befejeztük utólag egymás égetését.
- Okés.
- Amikor felidegesítettem Ricsit Bobóval, és Messengeren zaklatta - nevettem el magam visszaemlékezve.
- Neeeee - nevetett Saci is zavartan a tenyerébe temetve az arcát.
- Oké, abbahagytam - tettem fel a kezeimet - Szóval mi volt a téma eredetileg?
Sokáig elbeszélgettünk, miközben sütkéreztünk a napon, én például a barátom napszemüvegében, mert nálam maradt, ettük az édességeinket, majd egyszer csak megpillantottam Ákost a suli kapuján bejönni.
- Itt van - böktem meg Sacit, aki erre azonnal felkapta a fejét.
- Mi, hol? - pislogott, mire a kapu felé biccentettem - Jaaa - mosolyodott el akartlanul, miközben gyorsan megigazította a hajcsatját - Szerinted...
- Szerintem téged keres - mondtam, mire a barátnőmnek egy "ahhhw, elolvadok, de próbálok csak magamban" mosoly jelent meg az arcán, amit túl jól ismerek, szóval azonnal felismertem.
- Akkor... - habozott Saci rámpillantva, és pontosan jól tudtam, mit akar kérdezni, csak nem akart bunkó lenni, vagy lepattintósnak tűnni, ismerem az érzést, úgyhogy megelőztem.
- Menj csak nyugodtan. Hozzád jött.
- Jó, oksi - vigyorgott Saci, majd megint elbizonytalanodott - De ne maradj egyedül, gyere nyugodtan te is, ha szeretnél...
- Nem, legyetek kettesben, el leszek - legyintettem természetesen.
- Tuti? - nézett rám kedvesen Saci.
- Persze - mosolyodtam el.
- És ugye nem nézek ki rosszul? Füves vagyok hátul? - fordult el egy kicsit (már állva), hogy szemügyre vehessem.
- Nem, nem vagy, jól nézel ki, hidd el - válaszoltam őszintén.
- Juj, akkor jó, köszi. Akkor... szió - intett nekem Saci, szinte kicsattanva az örömtől, amit Ákos a puszta jelenlétével, és hogy őt keresi, okozott neki, majd amikor Saci még egyszer köszönve nekem, elment és csatlakozott Ákoshoz, teljesen tehetetlenül egyedül felsóhajtottam, igyekezve nem utánuk pillantani.
Egy jó darabig csak bambultam magam elé, fogalmam se volt, hogy kihez csatlakozzak, mindenki elvolt valakivel, Enikő Andrissal, Márti Ricsivel, Lotti Alexával és a barátnőivel, akiket én nem ismerek, Casso a haverjaival, Saci most már kettesben Ákossal (egyébként időközben ők elmentek a majálisról), Mira a barátjával, a lánybandánk együtt (bár hozzájuk csak külön meghívóval lehet bejutni, a szilárd négyesükbe való bekerüléshez protekció sem elég), igazából sorolhatnám még, de tényleg mindenkinek megvolt a maga kis helye akkor ott, én pedig, bár ilyen már régen volt velem, tök egyedül éreztem magam.
Úgyhogy gondoltam, megyek egy kört az udvaron, hátha történik valami.
Mondjuk nem mintha figyelte volna bárki is, hogy mit csinálok, az ürügyként kitalált úticélom a mosdó volt a suliban, ahol csak a csatomat igazítottam meg a tükörben, illetve kijöttem a suliból, szóval ha valaki mégis figyelte volna, hogy mit csinálok, hiheti azt, hogy dolgom volt a suliban.
- Levendula! - hallottam meg egy férfi hangját az udvaron, mire megpördültem.
- Jó napot, Tanár úr - köszöntem zavartan Váradynak, aki erre csak elmosolyodott.
- Szia. Nagyon jó volt az produkciótok, így külön szeretettem volna gratulálni hozzá.
- Ó, köszönöm szépen. Vagyis, köszönjünk - javítottam magam zavartan felnevetve.
Várady ezután nem sokkal már ment is volna tovább, de a francba is, kezdtem élvezni, hogy valaki beszélget velem, még ha az illető egy tanár is (bár mondjuk a kedvencem az egész tanári karból), úgyhogy erőt vettem magamon és utána szóltam.
- Elnézést, Tanár úr! - szólaltam meg, mire Várady kedvesen visszanézett rám.
Na jó, ez a férfi még mindig túl sármos, de én vagyok az egyik titkos kedvence, szóval haha, minden lány az iskolából, Casso után most is irigykedhettek. :)
(Csak viccelek.)
- Bocsánat, ha feltartom, de... - tettem hozzá már az elején, mire Várady megrázta a fejét, hogy nem zavarom, mondjam csak - Gondolkodtam a művészetis témán, amit javasolni tetszett, otthon is beszéltem róla a szüleimmel, és egyre biztosabb vagyok benne, hogy hallgatnék Önre, és ilyen irányban szeretnék majd elindulni.
- Na, ennek igazán örülök - bólintott Várady mosolyogva.
- Igazából csak szerettem volna megköszönni a segítséget, eddig elég bizonytalan voltam a jövőmmel kapcsolatban.
- Örülök, ha segíthettem. Jövőre lesz rajz fakultáció, szívesen várunk.
- Köszönöm szépen - bólintottam - És bocsánat, van még kérdésem - nevettem el magam zavartan, mire Várady is elmosolyodott - Fakultáción kívül van más mód készülnöm? Van mit fejlesztenem magamon.
- Fakultációval együtt jövőre heti négy rajzórád lesz, de ha szeretnél még többet, persze, megoldjató, akár évközben, illetve a nyáron is otthoni gyakorláson kívül rengeteg különböző képző tanfolyam lesz megtartva, az iskolánkban is, de erről majd ha szeretnél, küldhetek egy e-mailt a szüleidnek. De ha ez még mindig nem lenne elég, akár a lovagodat is megkérhetjük, hogy korrepetáljon - tette hozzá Várady szórakozottan, mire felnevettem.
- Feltétlenül - mosolyogtam.
Váradyval elbeszélgettem még egy darabig, nagyon jófej volt, majd lassan elváltak az útjaink, és épp megint azon voltam, hogy na, akkor megint egyedül, és leültem egy padra, miközben, mint ha tudnék mit csinálni rajta, bekapcsoltam a telefonom, egyszer csak valaki a kezembe nyomott egy nyalókát.
- Ó, köszi, pont akartam enni egyet - csillant fel a szemem, ahogy Cassora néztem - Mi járatban? Ahol a madár se jár... - mosolyogtam.
- Gondoltam, megszakítom a kis románcod Váradyval. A pedofília illegális - nézett rám Casso egy bujkáló mosollyal az arcán.
- Te is nagykorú vagy - vigyorogtam.
- Mi ez az apakomplexus, Szöszi? - kérdezte derűsen.
- Nem tudom, Apuci - válaszoltam viccelődve.
- Ez elég elcsépelt, akkor már inkább legyek Daddy, vagy Sugardaddy, válogathatsz - bontotta ki mellettem a vizét egy bujkáló mosollyal az arcán.
- És akkor én leszek a Sugarbaby-d?
- Jaja.
- Kár, pedig én Babygirl akartam lenni, de mindegy - sóhajtottam fel megjátszott szomorúsággal, mire felröhögött.
- Várj már, most akkor nyálas pornót játszunk egyedülálló anyukáknak, vagy sugardaddyset tizenhárom alatti kislányoknak, nem mindegy - nézett rám szórakozottan.
- Én olyat akartam, amiben elrabolnak, stockholm-szindrómás leszek, és teherbe esek az elrablómtól, olyan nincs?
- Majd szépen, sorban - nyugtatott meg mosolyogva - Amúgy Sacival mi van? - kérdezte körbepillantva.
- Ákossal van, elmentek egy ideje - vontam meg a vállam.
- Egyedül voltál?
- Nem, beszélgettem öt percet Váradyval. Egyébként igen, de megvoltam - mondtam, miközben végre sikerült kibontanom a nyalókám.
- Bocs, nem láttam, de legközelebb gyere oda hozzánk nyugodtan.
- Szerintem csak féltékeny vagy Váradyra, és távol akarsz tartani tőle, a szeretőmtől, chhh - mosolyogtam jókedvűen.
- Lebuktam. Nagyon édes?
- Várady? Nem kifejezés - vigyorogtam, mire Cassoból kitört egy őszinte röhögés.
- A nyalókád.
- Jaaa - nevettem fel - Édes, de én szeretem.
- Féltékeny leszek, Asszony - karolta át Casso oldalról a derekam mosolyogva.
- Csak viccelek, nyugi. Te vagy a férjem, ő csak a szeretőm.
- Tiszta bolond vagy - röhögte el magát.
- Ez is csak vicc volt, Váradyt Hajnallal shippelem.
- Kár, én meg Hajnalt magammal - mondta derűsen, mire meglepetten elnevetve magam tágra nyílt szemmekkel néztem rá - Csak viccelek, az igazi ship te vagy meg én, szóval te vagy a feleségem, Hajnal meg csak a csajom.
- Élvezed, ugye?
- Ja - biccentett szórakozottan, majd gondolt egyet és kivette a hajcsatomat a hajamból, így az az egy tincs, amit dísznek tűztem el oldalra még a fellépés miatt, könnyedén visszahullott a többi közé, Casso pedig gyengéden megsimította az arcom - Így jobban tetszik, bocs - borzolta össze a hajam mosolyogva, én pedig ettől a rövid, számára talán jelentéktelen, de hihetetlenül cuki jelenettől olvadozva odahajoltam hozzá és szó nélkül kezdeményeztem vele egy lágy, érzelmes csókot.
Annyira szeretem, még akkor is, ha ezután az volt az első mondata, hogy "ez a nyalóka tényleg nagyon édes". :)
Az lehet, de nála tuti nem lesz soha édesebb. :)

Mai nap - 5/5*: úgy gondolom, hogy mindentől függetlenül megérdemli. :)
****************************************
Meséljetek, kinek hogy telik a nyár? 🥰❤️