Április 30. (vasárnap)
- Jézusom, Szöszi, miért vagy ilyen aktív? - kérdezte Casso félálomban, amikor a mellettem való ébredésekor az ágyban már egyből az angol füzetemmel talált.
- Szerdán előrehozott érettségi - feleltem a füzetemben lapozgatva.
- Az szerdán lesz, most meg vasárnap hajnal van - közölte megdörzsölve a szemeit.
- Kilenc óra - pillantottam az órámra.
- Na, egy okkal több. Tizenegy előtt nem tanulunk, ez szabály - vette el a füzetem lazán, jókedvűen lerakta a mellette lévő éjjeli szekrényre és visszahúzott maga mellé az ágyra.
Jó, mondjuk így utólag tényleg nem tudom, mit gondoltam, hogy egy hogy is mondjam, tartalmas éjszaka után felkelést követően egyből angolt kezdek tanulni az ágyamban, Casso mellett, akinek egyébként a félmeztelen látványa alapból figyelemelvonó képességgel bír (na, nem mint ha én olyan nagyon fel lettem volna öltözve), de tehetek róla, hogy azt álmodtam, hogy leblokkolok szerdán, jövőre sem engednek angolból érettségizni a tanárok azzal a felszólítással, hogy "úgy is rosszul sikerülne" és semmi nem lesz belőlem a jövőben??? Persze, hogy nem.
Egyébként nem szoktam túlgondolni a dolgokat, nyugalom. :)
- Milyen szabály? - nevettem fel ránézve.
- Íratlan - válaszolta mosolyogva egy fél másodperc gondolkodás után.
- És ha nem tartom be, szobafogság? Vagy kukoricacsutkán térdepelés a sarokban? - kérdeztem jókedvűen, mire elröhögte magát.
- Körmös - válaszolta szórakozottan.
- Hülye - nevettem fel - De az íratlan szabályokat nem szokták fizikailag büntetni, szóval ezt még gondold át - mosolyogtam.
- Akkor csak szimplán kinézlek a társadalomból.
- Nézz, de én akkor is tanulni fogok - nyúltam át a mellkasa felett a füzetemért, amit elvéve újból kinyitottam azt.
- Leni, full ötös vagy angolból, ne már most tanulj.
- Igazából addig akartam, amíg alszol, nem tehetek róla, hogy felkeltél - jegyeztem meg - Kikérdezhetlek?
- Kikérdezlek én, add ide - nyúlt a füzetemért, amit naivan odaadtam neki, az átadás pillanatában pedig a mosolyát meglátva már leesett, hogy ez egy igazán hülye ötlet volt, ugyanis Casso nyilván összecsukta a füzetem, és bedobta az ágy alá - Ügyes vagy, Szöszi, ötös, most már nyugi van - dőlt vissza az ágyra elégedetten mosolyogva.
- Kiszedem onnan, ne félj - álltam fel mellőle, majd letérdeltem az ágy mellé - Csak ne nézd végig, ahogy pucsítok, az már tripla szemétség lenne - tettem hozzá, mielőtt benyúltam volna az ágy alá úgy, ahogy voltam, fehérneműben.
- Én soha - mosolygott rám Casso szórakozottan.
Már majdnem benyúltam, amikor rájöttem, hogy ó, dehogynem, simán végigstíröli, ahogy kutyában nyújtózkodom félig az ágy alatt, ami elég feszélyező érzés volt, úgyhogy jött a "b" terv, fogtam az épp kéznél lévő kottatartómat, amit használva kihúztam a füzetem az ágy alól.
- Francba - röhögte el magát Casso.
- Tiszta kosz lett - néztem rá bosszúsan, a füzetborítót porolgatva.
- Most már egy kicsit te is - pillantott végig rajtam derűsen.
- Nagyon jó - forgattam meg a szemeimet, majd felsóhajtottam - Na jó, elmentem zuhanyozni - nyitottam ki a szobám ajtaját, majd mivel a szüleim nem voltak otthon (Anya például vásárolni volt, rutinosan még a nagyobb tömegek előtt), megtorpantam és elmosolyodva visszafordultam - Hajlandó vagyok megbocsájtani, ha nem kell egyedül lennem - pillantottam rá magamban mosolyogva.
- Imádlak - vigyorodott el, majd kikelt az ágyamból és csatlakozott hozzám.
Hülye, de én így szeretem. :)
- Oké, szóval nem akarsz tanulni, ezért ma gyakorlásként egész nap angolul fogsz beszélni, ugye? - kérdezte Casso fáradtan felsóhajtva, miközben az egyik konyhaszéken ülve megvárta, amíg befejezem a reggelim.
- In English, please - idéztem az angoltanárunkat visszafojtva a mosolyom, mire Casso elröhögte magát.
- Rosszabb esetben szerdáig - gondolta tovább.
- I don't speak hungarian - húztam az agyát tovább.
- Tényleg, volt szó arról, hogy valamelyik nap megyünk valahova, úgyhogy menjünk busszal, és légyszi ne hozz bérletet, kíváncsi vagyok, hogy magyarázod ki magad az ellenőrnek angolul - folytatta szórakozottan - Vagy azt is imádnám, ha a majálison Kocsis rádköszönne, te pedig rászólsz, hogy "ininglisplííz" - fantáziált tovább. Tényleg úgy tűnt, hogy jól elvan. :)
- Keep quiet, please.
- Amúgy, ha most kiakasztanálak, magyarul vagy angolul osztanál ki? - játszott tovább a gondolattal - Mármint, ha mondjuk most kiderülne, hogy felcsináltam a nővéred, melyik nyelven küldenél el a kurvaanyámba?
- Az összesen! - vágtam rá, mire felröhögött.
- Eldőlt, jobban áll a magyar - nyomott egy szórakozott puszit az arcomra, mire magamban mosolyogva megforgattam a szemem.
Egyébként nem sokáig bírtam angolul beszélni hozzá. :)
Anyukám időközben hazaért Csepivel a vásárlásból, majd nem sokkal később Cassotól is elköszöntem, mivel a barátomnak még volt valami programja délutánra, ezért hazament (mondjuk így is a fél hétvégét nálunk töltötte), úgyhogy folytattam az angoltanulást, illetve időközben sajnos félre kellett dobnom a füzetem, mert fontos "Pörkölt nokedlivel" csoportos videohívásban kellett részt vennem. :)
A mai témánk a lányokkal először az időjárás volt, majd a nyelvi előrehozott, a suli, a bizik, a majális, az énekverseny (itt részletesen mesélnem kellett), Csenge, Csenge családja, vajon rányomul-e még Cassora, az osztály, megint a suli, jövőre végzősök leszünk, szalagavató, rendes érettségi, jövőbeli tervek - Liliről azt tudjuk, hogy a zene mellett, amit mindenképpen tervez tovább tanulni, emberekkel szeretne foglalkozni, valószínűleg egészségügyben, egyébként is sok szociális munkát végzett már önkéntesként (táboroztatás, hátrányban élő gyerekek segítése, diákmunka idősek otthonában... Lili elképesztően elszánt, segítőkész és szociálisan érzékeny, annyira büszke vagyok rá), Saci egyelőre elég bizonytalan, de azt elmondta, hogy amúgy legszívesebben cukrász szeretne lenni, csak nem tudja, hogy ez mennyire jó ötlet, én személyem szerint viszont csak támogatni tudom, illene hozzá, főleg, hogy eszméletlen tehetséges, irtó jól süt-főz, egyszer amikor nála voltam, és sütöttünk, olyan vérprofin és precízen csinálta, ilyen cukormáz, olyan díszek, fodrok, gyöngyök, tejszínhab, alig volt szívem megenni, Enikőnek tippje sincs, de leginkább turisztikával szeretne foglalkozni, vagy elmenne fotósnak, ezt még nem tudja, én pedig, bár a családommal továbbra sem beszéltem róla eddig, Várady felcsigázott a Képzőművészeti gondolatával, szóval valószínűleg művészeti úton indulnék el -, te jó ég, nem akarunk kikerülni a nagybetűs Életbe, viszont az esküvőnket várjuk, egymásnak leszünk a koszorúslányai, ki fog először házasodni közülünk, viszont neki majd mindenképp három csokra lesz és azt a másik hármunknak fogja dobni, hogy fair legyen, erről jutott eszembe, kevesebb, mint egy év, és Napsugárnak is lesz az esküvője, Pityuval már nagyon szervezkednek, és biztos gyönyörű lesz, én leszek a főkoszorúslány (a tanú Napsugár tizenhárom éve legjobb barátnője lesz), nagyon várom, Enikő megígértette velem, hogy ő lesz a násznagy majd az esküvőmön, ha már ő szerinte úgy is örök szingliként fogja leélni az életét, ezt megcáfoltuk, szóba került Andris, akivel egyébként mint kiderült, másfél hónapja irogatnak folyamatosan, és Enikő eleinte bizonytalan volt, most bevallotta, hogy amúgy "jó, lehet, hogy akarok tőle valamit" (:D), abban pedig közösen biztosak voltunk, hogy Andrisnak száz százalék, hogy tetszik Enikő, szóval nagyon szurkolunk, Enikő viszont itt már zavarba kezdett jönni, úgyhogy átterelte a témát a másik alakuló történetre, Saci és Ákos párosára.
- Holnap majális után talizunk - újságolta Saci lelkesen - A végére bejön, és akkor majd utána megyünk valahova, nem tudom hova, még nem találtuk ki, de majd meglátjuk. Ja, és ahhw, igazából ezt élőben akartam elmesélni, de nem bírom ki... - vigyorgott.
- Mondd csak - biztatta Enikő mosolyogva - Majd elmondod élőben is mégegyszer.
- Okés. Szóóóval tegnap beszéltünk, és Úristen, képzeljétek, azt mondta, hogy gyönyörű vagyok, meg hogy tetszem neki már egy ideje, csak nem tudta, hogy lépjen-e, mert nem volt biztos benne, hogy lenne-e esélye nálam, és ahhhw, odavoltam, annyira cukiii! - mesélte Saci teljes fangörcsben, nekem ekkor pedig "véletlenül" kicsúszott a telefon a kezemből, pont annyira, hogy ne látszódjon az arcom a kamerában.
- De aranyooos! - válaszoltam, jól elnyújtva, mint ha épp olvadoznék, miközben egyébként faarccal bámultam magam elé.
Az a baj, ez tényleg nagyon cuki történet, az egyik felem ezt pontosan jól tudja, és még örül is neki, de van az a felem, az a makacs és önző felem, ami csak összezavar, mérgez belülről és nem tud örülni, és el se merem mondani senkinek, mert így is rosszul és borzasztó barátnőnek érzem magam emiatt. De talán majd elmúlik.
- Amúgy Ákos mindig ilyen kedves? - érdeklődött Lili.
- Velem igen - mosolygott Saci - Vagyis szerintem nagyon az, tök sokat dicsér, figyelmes, meg minden, meg amúgy azt is mondta, hogy neki soha nem volt szimpatikus az exem, és ha csak egyszer elbizonytalanodom Márk miatt, vagy amiket mondott nekem, hogy mondjuk ne hordjak szemüveget, ne fogjam össze a hajam, hogy furán nézek ki, amikor eszek, meg ilyesmik, akkor megkeresi és leüti.
- Na, engem itt megvett kilóra, áldásom rátok, stipistop koszorúslány - jelentette ki Enikő Ákosra utalva.
- És egyébként most hogy álltok? - kérdezte Lili.
- Hát, nem tudom... - nevette el magát Saci zavartan - Még nem jöttünk össze, de szerintem, vagyis remélem, majd fogunk. De nagyon cukiiii!
- Azt elhiszem - mosolygott Lili.
A beszédtéma egy idő után végre elterelődött, ami nem kis megkönnyebbülés volt számomra, majd amikor már kibeszéltünk mindent és mindenkit, lassan befejeztük a hívást.
Este, amikor a családdal, éljen a vasárnap, a nővérem kivételével teljes létszámban, közösen leültünk vacsizni, összeszedtem magam, és elmeséltem nekik még a szerdán folytatott beszélgetésemet Váradyval és a jövőmről.
- Szóval ajánlotta ezt a művészetis dolgot, meg hogy támogatna mindenben, és odavalónak talál, én meg elgondolkodtam rajta, szerintem egész jól hangzik - vallottam be, miközben megkentem a kenyeremet májkrémmel.
- Ezt nem kell ilyen egyik percről a másikra eldöntened - mondta Apa.
- Jó, tudom, de szerintetek? - néztem a szüleimre, meg persze Csepire is, de tőle nem sok választ várhattam.
- Szerintem még gondold meg jól - felelte Anya - Persze, a tanár úrral teljesen egyet tudok érteni, tehetséges vagy, ügyesen alkotsz, és valóban, ahogy látom, kiskorod óta ugyanúgy szereted, de azzal sincs baj, ha megtartod hobbinak és festesz, amikor otthon kedved tartja, elvárások nélkül.
- De akkor mit csináljak? - kérdeztem tehetetlenül.
- Nem tudom, Szívem. Hidd el, bárhogy döntesz, én támogatni foglak, csak ez a művészetis dolog annyival más, mint amit eddig terveztél, hogy adj időt magadnak átgondolni, mégiscsak a jövődről van szó. Apa? - fordította Anya a fejét apukám felé kérdőn, hogy szóljon hozzá.
- Egyetértek anyáddal - erősítette meg Apa, mire Anyu egy "köszönöm, sokat segítesz" nézéssel díjazta - A művészet szép dolog, de szerintem ugyanúgy illene hozzád valami rendes foglalkozás...
- Mármint, a rendest Apád nem úgy érti, félre ne értsd - szólt közbe Anya, mire Apa is bólintott, szóval látszott, hogy egy rugóra jár az agyuk.
- Csak valami olyan, amik miatt eddig tanultál. Mondjuk orvos.
- Orvos már csak azért sem leszek, mert bioszból tuti, hogy nem fogok érettségizni - közöltem tényszerűen.
- Csak a tanárnő miatt? - kérdezte Anya - Én már próbáltam beszélni vele, de ha akarod...
- Nem, nem, nem csak miatta - ráztam meg a fejem - Annyira nem is fog meg. Mármint, amúgy a biosz tud érdekes lenni, de még ha rendes tanárom lenne, se érezném úgy, hogy nekem való, meg az agyam se áll rá úgy. Kész vicc, Casso jobb bioszos, mint én, pedig ő sem erőlködik nagyon - érzékeltettem a helyzet súlyosságát.
- Pedig mehettetek volna együtt orvosira - jegyezte meg Apa szórakozottan.
- Igen, Casso, mint orvos - nevettem el magam.
- Tényleg, neki milyen tervei vannak? - érdeklődött Anya.
- Nem tudom, nem sűrűn beszélünk erről, vagyis inkább ő nekem. Annyit tudok, hogy egyszer poénból azt mondta, hogy leánybúcsúkra fog járni pénzért, de ez csak vicc volt, szóval nem tudom - magyaráztam elnevetve magam, ahogy visszaemlékeztem erre.
- Hát, ez felettébb összetett.
- Jó, lehet, hogy van egyébként rendes terve, csak nem tudok róla - védekeztem.
- De egyébként visszatérve rád - ugrott vissza Anya az előző témára - Semmilyen tantárgy nem érdekel? Földrajz, kémia, történelem?
- Ezek egy-kétszer egy kicsit érdekeltek régebben, de mostanában egyáltalán nem - válaszoltam őszintén - Vagyis máshogy mondom, inkább csak érdekesek voltak párszor, mint érdekeltek volna. Értitek.
- Nagyjából - sóhajtott fel Anya - Azért mindenesetre gondold még át, senki nem hajt, még csak tizenegyedikes vagy, még a nyár is előtted van, lehet, hogy közben megtetszik még valami. Persze a művészetiről sem kell letenned, csak adj időt magadnak. Jó tanácsként mondom, egyébként támogatunk. Gábor? - nézett apukámra ismét.
- Egyetértek - bólintott Apa, mire Anya megforgatta a szemeit.
- Egyébként visszatérve - váltott témát Anya jókedvűen elnevetve magát - Én se tudom elképzelni a barátod orvosként.
- Akkor már ketten vagyunk - nevettem fel - De szerintem ő se magát, úgyhogy hárman.
- Négyen - szólt közbe Apa.
Akkor ezt megtárgyaltuk. :)

Mai nap - 5/?: nem tudom értékelni. Alapból jó volt, de még meglátjuk, mi lesz. Mindenre értendően.