Szeptember 18. (hétfő)
Tényleg nem tudom, hogy miért a Mad Love-ot állítottam be ébresztőnek (tulajdonképpen mindig jól bevált nosztalgiaszámokat állítok be), de az biztos, hogy már most kezdem megutálni. Francnak van kedve ilyen korán kelni!
Miután elkészültem - már kezd egyre hűvösebb lenni az időjárás, úgyhogy a fehér farmeromat vettem fel egy vajszínű pulcsival, amit már tök régen hordtam -, kimentem a ház elé, elvégeztük a szokásos teendőinket Cassoval (:D), majd kéz a kézben elindultunk a suli felé.
A büfében vettem magamnak egy zacskó gumicukrot, aminek a nagy részét elkunyerálták a többiek, de legalább valamennyit meg tudtam belőle enni.
Német órán kiderült, hogy ötös lett a szódogám, úgyhogy egyelőre öt egész nulla-nullára állok, ami ha mindegy jól megy, akkor így is marad. Jó, erre elég kicsi az esély, de reménykedni lehet, nem?
Udvari szünetben a szinte már törzshelyünkké vált padon ücsörögtünk a lányokkal és figyeltük az eseményeket.
Amikor a fiúk abbahagyták a focizást, Laci megtörölte a homlokát a pólója szélével, mire automatikusan Lilire néztem, aki ugyan próbálta leplezni a lehajtott fejével, de mivel mellette ültem, tisztán láttam, totálisan elpirult.
Kezd egyre jobb irányba haladni ez az egész. :)
Ezután Cassora pillantottam, aki beleivott egy üveg ásványvízbe, elmosolyodva intett nekem egyet, majd elfordult és eszméletlenül elkezdett röhögni, ugyanis az iskola fala mellett felvonuló tizedikes plázabarbie-csapat egyik tagja megcsúszott a magassarkújával és akkorát zakózott, hogy azt fájt nézni. Uhh. :)
Bioszon kivételesen Hajdú egész jó kedvű hangulatban volt, úgyhogy az óra első pár percében megkérdezte, hogy milyen volt a hétvégénk, majd hirtelen belevágott az anyagba. Hajdú általában csak szemét, most viszont, hogy jó kedvben érkezett, ijesztő is volt ráadásul. Hurrá.
- Az ég szerelmére Lina, tedd már le azt a könyvet, hozzád beszéltem! - akadt ki Mira, aki szünetben körbejárta az osztályt és aláírást gyűjtött (?) tőlünk, hogy megszavazzuk az "előléptetését" a suliújságban, ugyanis elméletileg jövőre megürül a főszerkesztői poszt, és így akarja biztosítani a nagyobb esélyét az év végi főszerkesztő-választásra.
Egy kicsit komolyan veszi a dolgot, hogy év elején már májusra készül, de mindegy.
Céltudatos lány.
- Igen? - nézett fel a szemüveges, szeplős lány a Harry Potterből.
- Hát, ezt nem hiszem el! - csapott az asztalra idegesen Mira, ugyanis szegény (ilyet se mondtam még) már kétszer végigmondta egy kicsit hosszabban, amit fent leírtam. Lina elég fárasztó tud lenni, lássuk be.
Órák után bepakoltam a táskámba, a sulis szekrényeknél pedig odajött hozzám a nemrég emlegetett tizedikes lánybanda.
Azt kell tudni róluk, hogy mondjuk tavaly, kilencedikesként még visszafogottabbak voltak, most viszont, hogy "nagy" tizedikesek lettek, nagyon megnőtt az arcuk, egyfolytában feltűnősködnek, a legmenőbb lánybanda az évfolyamban, az összes helyes fiúra ráakaszkodnak, nyomulnak, nyaliznak, mindezt teljesen zavartalanul, hangosak, drámáznak, az egész világnak a tudtára adják, ha elmennek "bulikázni", meg ilyenek, látványosan néznek le/beszélnek ki másokat, menőznek mindennel, amivel csak lehet, satöbbi, szerintem ezeket a karakterű lányokat senkinek nem kell hosszan bemutatnom.
Lényeg, hogy most egyenesen hozzám jöttek oda, amit nem nagyon tudtam hova tenni.
- Öhm. Sziasztok - köszöntem zavartan, ugyanis nem igazán értettem, hogy mit akarnak tőlem. Még a neveiket se tudom, csak látásra vannak meg, annyi pont elég is.
- Te vagy Casso barátnője, ugye? - vágott a közepébe az egyik.
Aha, szóval erről fúj a szél. Gondolhattam volna.
- Igen, miért? - kérdeztem, miközben bezártam a szekrényemet.
- Ezt add már oda neki - nyújtott nekem egy kisebb dobozkát, amin egy "Cassonak ♡" felirat szerepelt.
- Miért nem adjátok oda neki ti? - furcsáltam. Na jó, Leni, gondolkodj. Biztos azt akarod, hogy egy csapat agyonsminkelt, miniszoknyás cukipofa plázabarbie Casso közelébe kerüljön? Naná, hogy nem. - Mindegy, átadom - adtam meg magam sóhajtva, mire a kezembe nyomták a dobozt.
Haha, biztos, hogy nem.
- Kösziii - vigyorgott az egyik.
Gondolom ő lehet a banda "vezetője", mert még egyelőre csak őt hallottam beszélni, és amúgy is a többi lány gyakorlatilag őt követi. Tipikus.
- De ne felejtsd megmondani, hogy mi küldjük - tette hozzá - Na, pusza - tolta a szemére a napszemüvegét, majd szögegyenes, világosbarna haját hátradobva sarkon fordult és elviharzott a másik három lány kíséretében. Klassz. Most erre mégis mit mondjak?
A suli előtt Casso már engem várt, majd meglepetten nézett a kezemben lévő dobozra.
Eredetileg az volt a tervem, hogy bedobom a csodálatos ajándékot a szelektív hulladékgyűjtőbe, végignézem, hogy mit akartak adni a barátomnak és közben válogatom ki őket, hogy mi melyik kukába megy, így is mentve a környezetet, de mivel Casso már észrevett a dobozzal, ezt a lehetőséget sajnos ki kellett zárnom.
- Az mi? - vonta fel a szemöldökét Casso meglepetten, mire csak a kezébe adtam a csomagot - Ezt most igazából miért kapom? - fürkészte az ajándékát.
- Ne tőlem kérdezd - mondtam bosszúsan, mire kérdőn rámnézett, én meg csak a buszmegálló felé igyekvő lánybanda felé biccentettem.
Casso a tekintetemet követve hamar kiszúrta őket és elröhögte magát.
- Veled küldették el? - röhögött Casso elszórakozva a sztorin.
- Csak azért vállaltam be, hogy egyenesen kidobhassam a kukába és megsemmisíthessem, csak keresztülhúztad a terveimet azzal, hogy észrevettél, mielőtt megtehetném.
- Sajnálom - mosolygott szórakozottan, miközben kibontotta a dobozt.
Tulajdonképpen nem tűnt meglepettnek, hogy egy menő lánybanda, szép, jó csajokkal ajándékot küld neki, viszont nagyon jót röhögött rajta, úgy az egészen.
- Tessék, csoki - adott a kezembe egy csomag bonbont, amit a dobozból szedett ki.
- Ezzel meg mit csináljak?
- Edd meg, tied - vont vállat - Na, most már megsemmisítheted - adta vissza a dobozt, amiben valami levél, szívecskés hűtőmágnes (?), meg ilyesmik voltak, de azok már nem érdekelték, meg se nézte őket, és nekem se tudott adni belőle semmit, szóval eddig találta használhatónak az ajándékát.
- Ó - mosolyodtam el ördögien - Majd fűtünk vele - nyitottam ki a táskámat.
- Biztos fűteni akarsz egy hűtőmágnessel?
- Akkor kidobom - indultam meg a szemetes felé.
Úgy tűnik, Cassot nem igazán hatotta meg az ajándéka. Ami jó. :) Tahóság ide, vagy oda, egy kicsit megnyugtatott, hogy Casso így állt hozzá ehhez az egészhez. :)
Délután megetettem Csepit, majd a házik megírása után Napsugárral (hazajött) előszedtük a két éve kapott drónunkat. Egész jól elszórakoztunk vele. :)

Mai nap - 5/5: Cassoval minden oké, szóval... szóval velem is.