[04.14.]
Saci nyöszörögve a tenyerébe temette az arcát.
- Ricsi? - tippeltem tovább - Casso? Laci? Andris? - próbálkoztam, minden lehetséges fiú nevét megkérdezve, akit crusholva Sacinak volt oka stresszelni, hogy ugye elmúlik-e - Vagy Pityu? - kérdeztem rá a nővérem leendő férjére, mire megrázta a fejét - Na jó, mondd már - kérleltem.
- Oké, de ne akadj ki - kért meg, majd inkább körülírta, mint hogy kimondja - Á-val kezdődik.
- Ákos??? - sokkolódtam le.
Először nem akartam elhinni, de mivel Saci arckifejezéséből egyértelműen lejött, hogy nem tévedtem, a hajamba túrtam, miközben a mai napon másodszorra vágott úgy igazán fejbe valami hír a barátnőmmel kapcsolatban.
- De... hogy? Mióta? Meg mikor? És miért titkoltad? - értetlenkedtem.
- Hát, mert érted, mégiscsak a te régi crushod, megbántott, nem bírjátok egymást, amit tökre megértek, csak... - magyarázta - Nem tudom igazából, mi volt, Ricsiék szülinapján beszélgettünk és tök rendes volt, azóta üzeneteztünk párszor, egyszer felhívott... tényleg nem tudom, hogy, de miatta tökre sikerült továbblépnem Márkon, és asszem beleestem, amit nagyon nem akartam, mert ez így elég gáz, szóval ne haragudj - nézett rám őszintén.
- Nem, nem! - ráztam meg a fejem ösztönösen - Nem kell bocsánatot kérned, Saci, ez tökre... - magyaráztam pislogva, miközben én sem tudtam eldönteni, hogy mit érzek, akkora érzelmi káosz alá kerültem abban a pillanatban, mint már nagyon régen -... jó dolog, hogy találtál valakit, nem, ne stresszelj emiatt - fejeztem be igyekezve minél meggyőzőbben, pedig belül kezdtem egyre inkább összezavarodni.
- Komolyan? - mosolyodott el meglepetten - Huhh, ne tudd meg, annyira féltem tőle, hogy mit fogsz hozzá szólni! - nyugodott meg, miközben a mellkasára téve a kezét, felém pillantott.
- Nem kellett volna - csaltam egy kedves mosolyt az arcomra.
Nem, tényleg nem tudom, milyen érzés támadt bennem akkor, vagy mi váltotta ki, mert bár a józan eszem azt diktálta, hogy ez tényleg jó dolog, Saci végre túltette magát a szemét exén, boldog, és szerelmes egy fiúba, akinek minden sejtésem szerint senkije sincs, és valószínűleg tök jól alakulnak köztük a dolgok, legjobb barátnőként csak örülnöm kéne ennek, ugyanakkor valami fura, keserű érzés fogott el, amit eddig még nem nagyon éreztem, és nem tudom megmagyarázni.
Köze sem volt ahhoz, hogy én haragszom Ákosra, mivel ez csak az én személyes ellentétem és földhözragadtságom vele, köze sem volt ahhoz, hogy milyennek tartom őt, egoistának, bunkónak, érzéketlennek, vagy olyannak, aki túlságosan is a külsőjét tartja fontosnak, nem tudom, mi okozta bennem ezt a törést, de annak az oka a fentieknél valami sokkal régebbi, mélyebb és összetettebb érzés lehet.
- Na, akkor táncolunk még? - pattant fel Saci csillogó szemekkel rámmosolyogva, miközben megfogta a karom, én pedig a gondolataimból kizökkenve hagytam, hogy felhúzzon.
A továbbiakban folytattuk a bulizást, mint eddig, egy-kétszer odacsapódtak hozzánk valakik, de leginkább csak ketten ugráltunk önfeledten, ami el is terelte a figyelmem az Ákossal kapcsolatos dolgokról, és nagyon jól éreztem magam, majd már jó későn, úgy döntöttünk, hogy induljunk haza.
- Köszönöm a mai estét, Lenii - ugrott a nyakamba Saci az utcájuknál, amikor ideje volt elköszönnünk egymástól.
- Én is nagyon - mosolyogtam magamhoz ölelve - És örülök, hogy elmondtad - tettem hozzá, csak mert úgy éreztem, hogy ezt mondanom kell.
Amikor elbúcsúztunk, Saci feldobódott hangulatban egy jó nagy puszit nyomott az arcomra, majd mégegyszer megöleltük egymást és elindultunk két különböző irányba.
Nemsokára, ahogy megérkeztem a házunkhoz, aminek a kapuja természetesen be volt zárva (mint minden éjszakára), a táskámban kotorászva megpróbáltam előkeresni a kulcsom, amivel több problémám is volt, egyrészt, hogy konkrétan vaksötét volt és semmit nem láttam, másrészt, hogy a fáradtság mellett mondjuk nem voltam részeg, de hogy is fogalmazzak, kicsit becsiccsentettem a buli alatt.
Szóval már nem tudom, mióta keresgéltem a kulcsom a kerítésünknél, amikor lépteket hallottam, az a valaki pedig nem messze tőlem, éreztem, hogy engem néz, úgyhogy odafordultam.
- Szia - lepődtem meg, ahogy észrevettem a félhomályban a barátomat, akivel ezek szerint szinte egyidőben értünk haza (ő a haverjaival volt valahol, ha jól tudom, végülis péntek este, meg ilyenek).
- Szia, Szöszi - lépett oda hozzám mosolyogva, majd szinte megszokásból közelebb hajolva megcsókolt - Mikor jöttél? - kérdezte.
- Már egy jó ideje, csak nem tudok bejutni a házba - válaszoltam őszintén, miközben tovább kotorásztam, majd végre a kezembe akadt a kulcsom - Megvan! - emeltem ki a táskámból győzedelmesen felcsillanó szemekkel, viszont nem akartam Cassot ezzel a lendülettel otthagyni, ha már így összefutottunk, úgyhogy rápillantottam - Bejössz egy kicsit?
- Oké - egyezett bele - Család már alszik, nem?
- Ilyenkor már mindig. Korán kelnek - mondtam.
Miután a lehető legcsendesebben - vagyis ez volt a szándék - besurrantunk a házba, mivel a szüleim szobája fennt van, inkább a lennti szinten maradtunk, a nappaliban, hogy ne nagyon zajongjunk.
Csak egy halvány fényű állólámpát mertem felkapcsolni, hogy legalább lássunk valamit, majd Casso leült az egyik kanapéra, én pedig előtte állva levettem a magassarkúm, ami egészen addig fülsüketítően hangosan kopogott a kövön.
Casso eközben szó nélkül végigmért, mivel ebben a ruhámban (fényben) most látott csak először, mire azonnal zavarba jöttem.
- Csini vagy - jegyezte meg mosolyogva - Nem szoktam kimondani, de most kurvára irigykedhetne rám úgy konkrétan mindenki - tette hozzá derülten.
- Vagy rám - vigyorogtam, mire elmosolyodott - Képzeld - huppantam le mellé - Tudtad, hogy Saci meg Ákos valószínűleg crusholja egymást?
- Ja - biccentett, mire meglepődtem.
- Mi, honnan? - pislogtam.
- Egyrészt rohadt feltűnő, másrészt meg Ákos elég jó haverom, már ezer éve, alap, hogy tudtam - vont vállat.
- Héé, de miért nem mondtad? - hitetlenkedtem.
- Azt hittem, tudod, ha már Saci a legjobb barátnőd, ti meg szoktatok beszélni erről - felelte egyszerűen. Jó, mondjuk ez így elég logikus - Amúgy meg nem tudom, hogy, meg miért kellett volna szóba hoznom, hogy Ákosnak ki jön be.
- Jó, oké - adtam meg magam.
- De amúgy Saci hogyhogy nem mondta? - fordította felém a fejét a kanapé háttámlájának döntve.
- Nem tudom, ezt én se értettem, valami olyasmit mondott, hogy aggódott, hogy reagálok, remélte, hogy elmúlik, meg ilyenek.
- Oké, mondjuk ezt így még értem is - jegyezte meg - És, hogy reagáltál végül? - érdeklődött.
- Ő úgy tudja, hogy örülök - válaszoltam.
- Már megint kezded? - sóhajtott fel hitetlenül.
- Neem, dehogy! - vágtam rá azonnal, ami kicsit hangosabb lett a tervezettnél, úgyhogy a fejemet behúzva körbenéztem, hogy ugye nem riasztottam fel senkit, majd halkan folytattam - Tök jó dolog, hogy végre túllépett az exén és egymásra találtak valakivel, csak először nekem kicsit fura volt, de nem nagy dolog, ne érts félre, belenyugszom. Ha Saci boldog, nekem mindegy, kivel, tőlem akár a litván elnökkel is lehet, bár mondjuk az csak egy év múlva, addig illegális, de érted, mire célzok - magyaráztam suttogva, mire elnevette magát, valószínűleg a hasonlatom miatt.
- Ja - nézett rám mosolyogva - De amúgy jó volt? - érdeklődött az egész estére utalva.
- Nagyon - bólogattam lelkesen - És neked?
- Nekem is. Egyébként meg nem gondoltam volna, hogy összefutunk - tette hozzá.
- Én se, és amúgy nem is találkoztunk volna, ha kábé húsz másodperccel korábban találom meg a kulcsom. De ez így volt jó - mosolyogtam - Legalább láthattad a szettem, amiről magyaráztam tegnap.
- Jaja - nézett végig rajtam, majd egy kis csend után hirtelen megszólalt - Olyan egy istennő vagy, basszalak meg - szaladt ki a száján (persze, nyilván nem ezt mondta, csak túl átlagos lett volna leírnom azt, hogy a "csudába is" :D), mire elvigyorodtam - Ezt most talán nem hallották a szüleid - pillantott közben a lépcső felé szórakozottan, mire elnevettem magam, majd úgy voltam vele, hogy ezt az istennős dolgot lehetőleg ne cáfoljuk meg, így hirtelen ötlettől vezérelve átvetettem rajta az egyik lábam, és lovaglóülésben elhelyezkedtem rajta.
- Két hétig nem tudnának visszaaludni, ha most erre keltek volna fel - nevettem halkan - Úgyhogy szerintem ne kockáztassunk, inkább ne is beszélgessünk tovább - vigyorogtam, majd a mellkasára téve a kezem, hosszasan megcsókoltam.
Ha a szüleim tudnák, hogy egy éjszakába nyúló bulizás után, ahonnan a megbeszéltnél alapból később értem haza, beszöktettem hozzánk a hozzám hasonlóan szintén nem színjózan barátomat és épp vele "enyelgek" a kanapén, azt hiszem, lenne egy pár átforgolódott éjszakájuk, de mindegy, ebben ez az izgi. :)
Casso egyébként nálunk maradt még egy másfél-két óráig, majd nemsokára azért visszaszöktettem a kerten át.
Nem, ne kérdezzétek, mit kerestünk a kertben, ez külön sztori, de lényeg, hogy amikor tőle is elköszöntem, majd halkan felsurrantam a szobámba, egyszerűen csak az egész estétől vigyorogva hátradőltem az ágyamon és lassan elnyomott az álom.

Mai nap - 5/5: utcai ruhában. Egyébként Sacival szipiszupi esténk volt, nagyon jól éreztem magam, oké, ezt az Ákos-dolgot még mindig nem tudom hova rakni, de a Cassoval való összefutásom megkoronázta az éjszakát, így nyugodt szívvel adok maximum pontot. :)