Április 13. (csütörtök)
Tegnap este nem mostam meg a hajam, mert kitaláltam, hogy máig kibírom, hogy holnapra legyen frissen mosott, így ma kénytelen voltam összefogni.
Eredetileg az volt a tervem, hogy befonom, de az sehogy sem akart sikerülni, így maradtam a copfnál, ami szintén nem lett túl tökéletes, konkrétan úgy néztem ki előről, mint egy kobold, még a fülem is kiállt egy picit, legalábbis én úgy láttam, úgyhogy hazudnék, ha azt mondanám, elégedett voltam a mai külsőmmel, de hát ez van.
- Szóval ma megyek Sacival vásárolni, veszünk neki valami új, csini ruhát és tökéletes lesz holnap - meséltem Cassonak reggel, miközben kézenfogva sétáltunk a suli felé.
- Hova mentek amúgy? - kérdezte.
- Bulizni, legjobb barátnős-estre, amiben végleg elfelejtetem Sacival az exét, illetve remélhetőleg talál valami fiút is magának, aki segít az ügyben, érted - magyaráztam lelkesen, mire Casso elnevette magát.
- Mármint, helyszínre értettem - pontosította halványan mosolyogva.
- Jaaa - bólintottam - Na, ez jó kérdés, a te véleményedet akartam kikérni.
- Jézus - gondolta át, teljesen nem számítva arra, hogy ilyet kérek tőle - Figyelj, mondanék egy-két helyet, de oda inkább nem küldelek, ha nem baj.
- Miért, legutóbb például hol voltál? - érdeklődtem.
- Haverokkal kocsmában. Nem azt a helyet keresed, higgy nekem - röhögte el magát.
- Oké, de akkor melyiket? - kérdezgettem.
- Van amúgy valami elképzelés?
- Mármint? - pislogtam.
- Beltér, kültér, mennyire közelben, milyen drága...
- Hát, igazából ezen elég sokat gondolkodtam, és szerintem jobb lenne valami kültéri program, megnéztem, elvileg az idő is jó lesz, legyen hangulatos, jó zene menjen, és mivel nem az alkoholon van a hangsúly, tudod, ne egy sima ivó-cucc legyen, hanem valami különlegesebb. Most így nagyjából ennyi jut eszembe, ami lehet, nem túl sok, viszont tudom, mit fogok felvenni - jelentettem be a büszkén, mire hitetlenül elröhögte magát - Elmondhatom?
- Mondd - adta meg magát.
- Jó. Na, szóval, van egy ilyen szűk, bézs egyberuhám, aminek van egy díszöv a derekán, amitől irtó karcsúnak nézek ki, spagettipántja van, és nagyjából idáig ér - mutattam a combközepemig - Ehhez kölcsön fogom kérni a nővérem magassarkúját, ami amúgy nagyon szép, és illik a ruhához, de tök kényelmes, ééés be fogom sütni a hajam, meg a kedvenc táskámat viszem, szóval tök jól fogok kinézni, ezt már elterveztem - meséltem.
- Féltékeny leszek - mondta mosolyogva.
- Nyugi, látni fogsz - vigyorogtam rá - Meg amúgy is, Saci lesz a fontosabb holnap, én csak ülni fogok, inni a koktélomat, hallgatni a zenét, és esetleg táncolni a legjobb barátnőmmel.
- Féltékeny leszek, part kettő - folytatta szórakozottan.
- És flörtölni fogok valami random csávóval és lefekszem vele a kocsijában - ragoztam tovább jókedvűen, mire automatikusan felém kapta a fejét, én pedig felnevettem - Vicceltem.
- Jól van, nem gáz, de a másik csajom viccesebb, ez most már eldőlt.
- A másik pasim nem ezt mondta - vágtam rá vigyorogva.
- Amúgy bocs, de ez a másik, a kocsis, meg én, kész háremed lesz a végén - jegyezte meg derűsen.
- Benne vagy egy négyesben? - poénkodtam.
- Csak ha jöhet a másik csajom.
- Még átgondolom - nevettem el magam - Legrosszabb esetben majd ő lesz a bilincsfelelős, tudod, majd beállítjuk, hogy ellenőrizze, hogy jól van-e rögzítve, meg ilyenek - tettem hozzá, mire felröhögött.
- Jézus, Szöszi, elrontottalak, hallod - röhögött.
- Ez van - vigyorogtam.
Egyébként nem elrontott, csak hogy is mondjam, előhozta belőlem a titkos énem. :)
Mivel ma egész jó volt az idő, sütött a nap, meg minden, a szokásos társaság már kinnt gyülekezett a suli előtt, Ricsi a vállig érő, barna, kócos hajával (függetlenül attól, hogy nem nagyon fésülgeti, egész igényes és genetikailag pofátlanul egészséges haja van, csak hát kissé szanaszét áll, de őszintén, a jólfésült frizura nem is passzolna hozzá :D), a sötétszürke pulcsijával, kopott farmerével és az imidzséhez tartozó bőr- és fekete gyöngyökből álló karkötőivel a csuklóján (szerintem amúgy le se veszi soha), Andris a kockás ingével és a szokásos fekete sapkájával a fején, ami alól lazán a homlokára lógnak a hullámos, barna tincsei, Laci a szőke, kicsit már bozontosra nőtt hajával, fehér alapú, mintás pólóval, edzőcipővel, bőszárú farmerral, zöld kicipzározott dzsekivel, Lili az ölelésében a maga szolid, de csinos stílusával, halványlila kardigánban, fehér ékszerekkel, Saci élénk sárga topban, kardigánban, szűk farmerben, két cuki, laza hajfonattal, sok-sok színes karkötővel, legjobb barátnős nyaklánccal, aranyos fülbevalóval és egy nyalókával, Enikő edzőcipőben, valami filmidézetes, kapucnis pulcsiban és szakadt farmerban, Márti Ricsi kezét fogva Green Day-es, felcsomózott pólóban, bokáig érő bő gatyában, tornacipőben, a szögegyenes, vállig érő hajával (pont olyan hosszú, mint Ricsinek :D) és a gyűrűivel, meg a karpereceivel, Lotti (igen, jelenleg akkor nőuralom volt létszámot tekintve, haha :D) sötétrózsaszín topban, fekete műbőrdzsekiben, szűk, magasított derekú farmerban, két fonattal, nagy, lógós fülbevalóval (olyan gyönyörű lány!), és igazából ha már itt leírtam mindenkinek nagyjából a kinézetét, megérkeztünk mi is, Casso a fekete (vagy nagyon sötétszürke) lazán kicipzározott dzsekijében, amit a szürke pólójára vett rá, a farmerjében, a menő edzőcipőjében, egy-két homlokára lógó, kusza hajtinccsel és gyönyörű kék szemekkel, én pedig a skinny farmeremhez felvett levendulalila (nem egoizmus, de a kedvenc színem mostanában) pólómban, szürke kardigánommal és a barátomtól kapott nyaklánccal a nyakamban.
Na, szóval amikor ez a társaság végül összeállt, és túlvoltunk a reggeli hülyüléseinken, felmentünk a terembe matekra.
Egy élmény volt.
- Levendula, können Sie mir bitte helfen? - nézett rám Madaras németórán, én pedig pislogva próbáltam értelmezni a szavait.
- Valami helfen - suttogta nekem Saci segítségképpen.
- Öhm... yes - feleltem Madarasnak zavartan, angolul, mire hallotam, ahogy Casso, meg még páran mögöttem halkan elröhögik magukat, az ofő pedig továbbra is ugyanúgy nézett rám - Vagyis... ja. Ich kann - próbálkoztam.
Aztán Madaras válaszolt, és itt kezdődtek az igazi problémák.
- Super, dann kommen Sie raus, und löse die zweite Aufgabe - folytatta, amiből persze semmit nem értettem - Schnell, bitte.
Kétségbeesetten néztem rá kínosan összehúzva a szemöldököm, hátha megszán és elmondja magyarul, de erre aztán várhattam.
- Menj ki - bökte meg a vállam Casso.
- Hova? - kérdeztem vissza teljesen szétcsúszva.
- A táblához.
- Várj, te értetted? - lepődtem meg hátranézve.
- Menj már - biccentett az ofő felé.
- És ott mit csináljak???
Ennek az egésznek Madaras vetett véget.
- Danke schön, Roland, deine Freundin kann es alleine lösen - vetett egy szúrós pillantást Cassora, aki erre csak lazán hátradőlt a székén, én meg nyilván ebből sem értettem semmit azonkívül, hogy "danke schön", csak sejtettem, hogy minden valószínűség szerint rászóltak, hogy ne segítsen, úgyhogy felálltam, kimentem a táblához és kérdőn pislogtam a tanárnőre, aki meg ugyanígy pislogott vissza rám, hogy mit ácsorgok csak úgy.
- Die zweite Aufgabe - ismételte meg jól tagoltan.
Oké, a "zwei" az a kettő, az "Aufgabe" meg benne van abban, hogy "Hausaufgabe", ami meg a házi feladat, amiből a "Haus" a ház, tehát az "Aufgabe" meg valószínűleg a feladat, szóval akkor a második feladatot kell csinálnom. Azt hiszem.
Nyelvész leszek.
- Danke schön - bólintott Madaras, amikor valahogy összeszenvedtem azt a nyomorult második feladatot, majd a helyemre visszasétálva összenéztem Cassoval, részemről valami olyasmi tekintettel, hogy "Jézusom, ezt hogy éltem túl?".
Oh mein Gott. Csak úgy németesen.
- Oké, első és egyben utolsó kérdés. Hogy a francba értetted??? - rohamoztam le Cassot csodálkozva szünetben.
- Nem tudom, csak úgy értettem - vont vállat.
- De hooogy? - hitetlenkedtem - Mármint, most egyébként tök büszke vagyok rád, de akkor is!
Igazából kielégítő választ nem kaptam a kérdésemre, úgyhogy muszáj volt megelégednem annyival, hogy ez van, Casso ebben is jó (tanulás nélkül), az élet igazságtalan.
Na, mindegy. :)
Utolsó óra után - tesi volt, fej felett kellett ütögetni kosárérintéssel a röplabdát jegyre, nagyon elszédültem, de legalább megkaptam a kegyelemnégyest - úgy volt, hogy Sacival egyből megyünk vásárolni, szóval megvártam őt az öltözőben, amíg elkészül.
- Megvagy? - kérdeztem mosolyogva.
- Aham - bólogatott.
Amikor kiértünk a suliból, a fiúk a szokásos padnál bandázva intettek nekünk, majd röhögve hallgatták tovább Ákost és Gergőt, akik valami közös sztorit adtak elő, ami biztos valami nagyon nagy történet lehetett, csak mert Ricsi a csuklójával már a szemét törölte, Laci és Andris egymásra nézve vihogtak, Casso röhögve megjegyezte, hogy "ti hülyék vagytok, basszameg", szóval igen, kicsit kész volt a társaság. :)
- Szerinted odamenjünk hozzájuk? - kérdezte Saci egy picit megtorpanva, mielőtt a buszmegálló felé vettük volna az irányt.
- Hát, szerintem ebbe a beszélgetésbe most nem annyira tudnánk becsatlakozni - gondoltam át - De nekem mindegy.
Saci a fiúk felé nézve ugyanígy átgondolta a dolgot, majd a füle mögé tűrte egy hajtincsét.
- Jó, nekem is, csak kérdeztem - vont vállat, majd mégegyszer visszapillantott és rámnézett - Akkor megyünk?
- Okés - bólintottam a legjobb barátnőmet fürkészve, mert bár természetesen viselkedett, valami furcsa érzésem volt, de elkönyveltem magamban úgy, hogy lehet, hogy csak túlgondolom, mert egyébként mondaná, ha valami van, nem?
Az út alatt Saci folyamatosan mesélt, hogy a nevelőapukájával - így hívja Norbit, az anyukája férjét, akivel egyébként nagyon jó a kapcsolatuk, szereti Sacit, meg Sacinak se volt kezdetben sem különösebb személyes problémája vele; és most megragadom az alkalmat, hogy erről írjak, le a kalappal a barátnőm előtt, ahogy kezeli az egészet, alapból, hogy a szülei elváltak kiskorában (azt hiszem, három és fél éves volt), amiről nem sokat beszél, miért történt, de minden valószínűség szerint, mert az apja alkoholista volt, így az anyukája elvált tőle, és Saci csak ritkán láthatta az apját, akit elmondása szerint nyilván szeretett, mert az apja volt, de szerintem nem kell részleteznem, és nem is tudok beszélni a további az érzéseiről, de lényeg, hogy nem vállalta őt túl szívesen, aztán két és fél éve Saci apukája meghalt egy autóbalesetben (Saci erről sem szeret beszélni, meg ő se tudja, de szerinte akkor se volt józan az apja), ami miatt Saci akkor eléggé összezuhant, és emlékszem, épp átmentem hozzá, amikor igazán súlyos állapotba esett lelkileg, jobb is, ha nem idézem fel, én kezeltem rosszul az egész helyzetet kettőnk közül, és ami miatt a mai napig adósnak érzem magam neki, szóval el nem tudom mondani, mennyire büszke vagyok rá, hogy ő, aki kívülről mindig mosolygós, cuki, barátságos lánynak tűnik, milyen jól bírja a történteket - szombaton közös programja lesz, csak Saci és Norbi, hogy mennyire várja, meg ilyesmik, én pedig mosolyogva hallgattam.
- Akkor, szerinted az arany, vagy ez a khaki a jobb? - nézegette magát Saci az utóbbi ruhában a próbafülkében.
- Szerintem ez, nagyon csini vagy - mosolyogtam rá - Meg ezzel a derékrésszel... pont rád szabták, higgy nekem.
- És akkor legyen majd rajtam szemüveg, vagy ne? - kérdezte bizonytalanul.
- Ahogy jobban érzed magad.
- De ha ugrálok, akkor leesik rólam - gondolkodott el - Mondjuk magassarkúban nem tudok ugrálni - gondolta tovább, mire egyszerre felnevettünk.
- Én se, de majd megoldjuk - legyintettem nevetve - Annyira tökéletesen nézel kiii - dicsérgettem őszintén, miután megint végigmértem.
- Köszi, de tele vagyok pattival - hajolt közelebb a tükörhöz.
- Ez a próbafülke fénye miatt van. Mármint remélem - tettem hozzá, miután magamat is szemügyre vettem - De ha nem is, tudoood... nacsurölbjúti - mondtam jókedvűen, tökéletes angol kiejtéssel.
- Nekem inkább csak nacsuröl - húzta el Saci a száját nevetve.
- Na! - ciccegtem.
Egyébként végül megvettük a ruhát, aztán palacsintáztunk egy jót.
Visszatérve, Saci lehet, hogy néha kicsit fura olykor, vagy nem értünk egyet dolgokban, de nem találkoztam még lánnyal, akinek ilyen nagy lenne a szíve, mint neki, és ennyire erős belül, amit kevesen néznek ki belőle, úgyhogy én nagyon szeretem, elképesztően örülök, hogy találkoztam vele, és nagyon igyekszem megtenni, amit tudok, hogy könnyebb legyen neki.
A palacsinta pedig finom volt. :)

Mai nap - 5/5: nagyon várom a holnapot, és mivel egy-két ember (Casso, nővérem, Lotti stb.) segítségével már ki van találva a helyszín, sőt, ruha is van, már minden készen áll a péntek esténkre, és mondjuk tuti, hogy nem fogok tudni elaludni, azért megteszek minden tőlem telhetőt. :)