Április 12. (szerda)
A tavaszi szünet alatt engem is meglepően produktív voltam, és egy percet sem unatkoztam, elképesztően jó volt, mesélem is. :)
Pénteken délután és szombat hajnalban Cassoval voltam, amit még leírtam, aztán jó, aznap még annyira nem voltam tevékeny, sőt, végigpihengettem szinte az egész szombatot, de ez volt az egyetlen ilyen napom, különben is, eléggé ellensúlyoztam az ezt követőkkel.
Vasárnap délelőtt elkísértem Enikőt kutyát sétáltatni - szép kutya, cuki kutya, de hogy is mondjam, kissé hiperaktív -, és bár a kutyákért nem vagyok nagyon oda, Enikő kutyusával viszonylag hamar összepajtiztam, akkor is, ha ennek az volt az ára, hogy a tüdőmet kiköptem miatta a kutyafuttatóban és annak környékén, majd délután Anyával sütögettem a konyhában (palacsintát).
Hétfőn Anyu ösztönzésére családilag tavaszi nagytakarítás tartottunk, úgyhogy jelenleg csillog-villog a ház, sőt, a szobámat is átrendeztünk egy kicsit, kiselejteztük a felesleges kacatjaimat, amiket vagy kidobtunk, vagy levittünk a pincébe, a ruháimat átválogattuk, mert egyre kevesebb hely van a szekrényemben (amikre nincs szükségem, azokat külön kupacokra osztottuk, aszerint, hogy milyen sorsot ítéltünk nekik), plusz elmentünk egy közeli Ikeába, többek között lett nekem egy új polcom, párnahuzatom, illetve kaptam led-fénysort a szobám felső sarkaiba, és ahhw, nagyon jó, szóval igazából az egész házat kitakarítottuk, újítottunk rajta, átrendeztük, Anya elégedett, ezzel pedig elment a teljes hétfői nap.
Kedden a nővéremmel tartottam tesós napot, akivel shoppingolni mentünk, nekem például vettünk két új felsőt, meg egy szoknyát, plusz egy fülbevalót és egy nagyon jó illatú parfümöt, neki táskát néztünk, meg valami USB-kábelt, vagy mit, illetve közösen fotózkodtunk a városban, és mivel Napsugár nagyon jól fotóz, és tök jó képeim lettek, sok-sok idő után végre ki mertem rakni magamról instára két olyan képet, amin látszik az arcom, meg az alakom, és akkor is elégedett voltam vele, amikor már sokszor és sokáig megnéztem.
Megdöbbentően sok like-om érkezett (hozzám mérve legalábbis), azt hiszem, rekordot döntöttem azzal, hogy egy tejeskávét fogtam a kezemben Budapest egyik kávézójánál, illetve megigazítottam a hajam a Duna-parton, és járhatok Cassoval lassan kilenc hónapja, tehát háromnegyed éve, ő bekommentelt a képem alá egy szívecskéset, én pedig akkor is, ahhw, tökre odavoltam. :)
Kedd este összepakoltunk Rio-ba, majd szerdán reggel utaztunk el (Napsugár is jött velünk természetesen), sőt, igazából gyakorlatilag egész nap utaztunk, majd Brazíliában kipakoltunk a Mamiéknál, és egészen húsvétvasárnapig náluk voltunk, ettünk sütit, medencéztünk, várost néztünk, utólag velük is megünnepeltük Csepit, meg minden ilyesmi. :)
A tavaszi szünet utolsó napjaiban immár ismét Budapesten Sacival találkoztam, akinél ottalvós, legjobb barátnős bulit csaptunk, egy délutánra átmentem Cassohoz - vele egész szünet alatt igazából csak ez az egy alkalommal találkoztam -, egyszer Mirával is beszéltem, illetve Mártival nosztalgiából elmentünk ketten a WestEndbe, ami az ő ötlete volt, meg úgy is kellett magának ruhát vennie, én pedig belementem. :)
Ezenkívül, amikor otthon voltam, lelkiismeretesen zenélgettem, meg rajzoltam - mostanában rákattantam arra, hogy karaktereket rajzolok, amiket én találok ki, az újak mindig valamelyik meglévő(k)nek a rokona, szerelme, barátja, riválisa... tök sokan vannak, egész komplikált történet van már róluk a fejemben -, a szünet végén tanultam is, illetve, és ez kapcsolódik a házfelújításhoz, vettünk a családnak egy zongorát, vagyis egy pianino-t, mivel szinte mind megszavaztuk, hogy tök jó lenne, függetlenül attól, hogy közülünk csak Napsugár tanult zongorázni, meg Anya régebben. Az a terv, hogy én is megtanulok valamennyire otthon, a szolfézs megy (általánosban végigjártam alapvizsgáig), a többit Anya megtanítja. A hangokat már teljesen tudom. :)
Szóval valahogy így állunk most, ma pedig suli.
- Szép jó reggelt, Aranybogaraim! - köszönt nekünk Lau mosolyogva, amikor belibbent hozzánk első órára, szokatlanul boldogan.
Ha meg kellett volna tippelnem, azt mondtam volna, hogy Lau tuti beszerelmesedett, és nem is tévedtem, ugyanis először megdicsérte az egyébként tök felhős időjárást, kiadta a feladatot, és szokása szerint mesélni kezdett nekünk közben, a téma pedig gyanúsan hamar az általam tippeltre terelődött.
- És tudjátok, amikor meglátjátok Őt, és elpirultok, a tenyeretek izzadni kezd, a lepkék csapdosni kezdenek a gyomrotokban... - szónókolt csillogó szemekkel az ablakon át kipillantva, majd szerelmesen felsóhajtott és ránk nézett - Tényleg, tegye fel a kezét, aki volt már szerelmes - mosolygott, mire többé-kevésbé lelkesen feltettük a kezeinket.
Itt egyből Cassora tévedt a tekintetem, aki lazán felemelte a csuklóját, és aminek a látványára akaratlanul elmosolyodtam. Mármint, olyan fura elképzelni, Casso, igen, Casso, a helyes, menő srác szerelmesen... ennél már csak az a furább, hogy tuti nem volt gáz (mindegy, milyen időben beszélünk) akkor sem. Fura srác. :)
Na mindegy, a lényeg, hogy a dilis rajztanárnőnk egészen biztosan beszerelmesedett a tavaszi szünet alatt, és jó, így hallgathattuk a csöpögős áradozását a szerelemről, de én boldog vagyok, ha boldognak látok valakit, szóval akárkibe is esett bele, minden jót kívánok nekik. :)
Következő szünetben épp nekikezdtem volna a csomag kekszemnek a padomnál, amikor egyszercsak meghallottam Csenge hangját az ajtóból.
- Levendula! - szólított meg első megítélésre sem a legjobb hangulatában, mire odakaptam a fejem (de nem csak én, jópáran még felfigyeltek a betoppanására), Csenge pedig odajött hozzám.
Igazából úgy vonult végig az osztálytermen, mint ha valami kifutón lenne, címlapra illő kinézettel, homokóra alak, gyönyörű arc, csini ruhák, ésatöbbi, mindezt megfűszerezve a mérhetetlen önbizalmával, és a szúrós tekintetével, így bár gyorsan, vagy inkább lendületesen jött, de mire odaért hozzám, minden magabiztosságom elszállt.
Tényleg beparáztam egy kicsit tőle.
- Igen? - kérdeztem vissza pislogva, miközben felálltam a helyemről, hogy ne felnézzek rá beszéd közben, az olyan kisebbségi érzés.
- Minek írtad be magad??? - kezdte mindenféle bevezetés nélkül hisztérikusan - Azt hittem, legalább leverhetlek, de éljen, most már engem fognak mások miattad, köszi szépen!
- Azt se tudom, miről van szó, ki ver le, vagy mi van? - értetlenkedtem, mire fáradtan felsóhajtva a plafonra szegezte a tekintetét. Csak egy kicsit volt lealázó.
- Az énekversenyről, szerinted? - nézett rám, teljes értelmi fogyatékosnak nézve - Amit most miattad elbukok, tök jó.
- Egybeosztottak? - hitetlenkedtem.
- Jó reggelt, igen - forgatta meg a szemeit - Duetteznünk kell.
- Biztos, hogy nem, bocs - nevettem el magam feszülten, majd ezután egyszerre megindultunk az osztályterem ajtaja felé, szó nélkül megbeszélve, hogy ezt bizony kireklamáljuk, ha törik, ha szakad.
Ez persze nem volt ilyen egyszerű, és bár a kiviharzásunkkal rendeztünk egy kisebb jelenetet az osztály számára, amikor leértünk a tanárihoz, már akkor éreztem, hogy ez már el van rendelve nekünk, tuti nem tehetünk semmit, de azért megpróbáltam Csengével.
Soha nem működtünk még jobban együtt annál, mint amikor azt akartuk elérni, hogy ne kelljen együtt versenyeznünk.
Pontosabban de, csak egymás ellen.
- Sajnálom, már mindenki be van osztva, ráadásul több tanárotok is ütős párosnak ítélt meg titeket. Próbáljatok meg együttműködni - mondta az igazgatóhelyettes, akit megtaláltunk a panaszunkkal.
- Elnézést, de... - próbálkoztam, Mátrai viszont félbeszakított.
- Nincs de. További szép szünetet lányok, sok sikert, nekem viszont dolgom van - rázott le minket, majd ahogy becsukódott előttünk az iroda ajtaja, bosszúsan egymásra néztünk.
- Pfúúú - idegeskedett Csenge, majd sarkon fordult a folyosón és elindult.
Mivel ugyanoda mentünk, mellé siettem, és inkább meg se szólaltam, amíg tehettem.
- Most akkor tényleg el kell vesztenem miattad ezt a hülye versenyt? Ahh, de gáz - bosszankodott.
- Már ne haragudj, de miért is vagy ennyire meggyőződve arról, hogy én húzlak le téged? - kértem ki magamnak, csak mert már nem bírtam - Csak mert bocs, de például én kilencedikben megnyertem ezt a versenyt egyes egyedül, úgyhogy ha valakit lehúznak, az én vagyok - vágtam rá.
- Itt azért annyira nem nagy teljesítmény, Aranyom, de hidd csak el nyugodtan - mondta lekezelően rámpillantva.
Ahh, de kedves.
És ahh, de gyűlölöm, amikor ilyen szituációkban "becézgetnek".
- Akkor meg min izgulsz? - kérdeztem vissza.
- Tudod, ki izgul - forgatta meg a szemeit - Csak tudod, a pasiddal ellentétben vannak, akiket egy picit zavar, ha szarul mutatnak mellette - közölte megszorítva a copfját.
- Nem tudnád csak elengedni a témát? Jó, ne értsd, hogy együtt vagyunk, de azzal, hogy egyfolytában csak ezt mondogatod... - magyaráztam, mire félbeszakított.
- Megtennéd, hogy nem oktatsz ki? - csattant fel.
- Nem kioktatlak, csak mondom - vágtam rá dünnyögve.
Valahogy így értünk vissza az osztályterembe, majd ő elpanaszolta az egészet a barátnőinek, én meg az enyéimnek.
- Isteneeem - nyöszörgött Lili - És akkor, ha jól értem, nem csak, hogy együtt léptek fel, még próbálnotok is kell, meg ilyenek...
Komolyan megfontoltam, hogy visszamondjam a jelentkezésem, de majd még meglátom.
Órák után a fiúk úgy határoztak, hogy elmennek mekizni, úgyhogy minket, lányokat is megkérdeztek, hogy akarunk-e jönni.
Akartunk. :)
- Most kit várunk egyébként? - kérdezte Lili, amikor már egy jó ideje a suli előtt ácsorogtunk.
- Ákost - pillantott rá Ricsi, majd a telefonjára, ugyanis pont akkor rezdült meg, mivel az említett felhívta - Hallod, te hol az anyámban vagy már? - kérdezte tőle, amikor felvette, majd kihangosította a telefont.
- Az Örsön, de már megyek a metróhoz, tíz perc és ott vagyok, nyugi - válaszolta Ákos lazán, mire páran értetlenül összenéztünk, azért az Örs vezér tere ennél egy kicsit nagyobb köpés innen.
- Az úgy megvan, hogy az rohadtul nem annyi ide? - kérdezett vissza Ricsi szórakozottan.
- Jó, hagyjál már, pár perc ide vagy oda, nem mindegy?
- Fél óra minimum, te szar - röhögte el magát Ricsi.
- Na, az jó - látta be Ákos jókedvűen, mire Ricsi halkan összeröhögött a tesójával.
- Ez hülye - jegyezte meg Casso közvetlenül az ikrének derűsen felpillantva a telefonjából, mire Ricsi egy bujkáló mosollyal, és neki is két halvány gödröcskével az arcán egy biccentés-félével egyetértett. :)
Ezt most így mellékesen jegyzem meg, de akkor, abban a pillanatban elképesztően hasonlítottak, le se tagadhatták volna, hogy ikrek, szó szerint ugyanaz a kicsit rosszfiús, bujkáló mosoly, szórakozott tekintet, megjelenő gödröcskék, meg amúgy is, ahogy összenéztek és szavak nélkül egyetértettek, egyszerűen zseniális, nagyon megmosolyogtatott. :)
Na mindegy, lényeg a lényeg, hogy eldöntöttük, hogy Ákost nem várjuk meg, majd becsatlakozik időközben, úgyhogy elindultunk a legközelebbi mekibe, ahol szépen mindenki rendelt magának, és elfoglaltunk egy nagyobb asztalt.
- Szasztok' - jött oda hozzánk később Ákos, érkezésére pedig mind odanéztünk.
Igen, lássuk be, jól nézett ki, a világosbarna haja szokás szerint kuszán lógott a szép szemei elé, huncut mosoly az arcán, szakadt farmer, kapucnis, zöld pulcsi, márkás cipő, csak a szokásos, lazán ledobta a táskáját az asztal sarkához, a fiúkkal lepacsizott, hű, de menő, csak ki ne dobjam a taccsot.
Azt hiszem, soha nem fogok neki megbocsájtani, és elfelejteni azt a sok fájdalmat, amit okozott nekem régen, de őszintén, nincs is szándékomban.
Persze azért nem akartam partykiller lenni az utálatommal, úgyhogy szimplán csak igyekeztem nem foglalkozni vele, szóval inkább loptam a barátom sültkrumplijából, aki meg erre beszállva a buliba, lopott az enyémből, miközben egyébként simán beszélgetett a többiekkel, de tudtam, hogy úgy is rám, és a sültkrumpli-párbajunkra figyel jobban. :)
- Szólj már rá a nődre - jegyezte meg Laci szórakozottan Cassonak - Viszi a kajád.
- Ja, most már én is az övét - mosolygott Casso derűsen, miközben "észrevétlenül" konkrétan elvette az egész pohár fagyimat, aminek még neki se kezdtem, mire felé kaptam a fejem, ő pedig teljes nyugodtsággal belekóstolt.
- Naaa, add vissza! - kaptam utána, de Casso reflexből elhúzta a kezét, majd minden egyes nyúlásom után egyből, mindenfajta erőfeszítés nélkül. Ehh, az ex-vízilabdásnak könnyű dolga van. :)
A fiúk körülöttünk Cassoval együtt élvezték a műsort, majd úgy döntöttem, hogy belenyugszom, viszont váltságdíjul elvettem az italát.
- Jó, az úgy is a tied volt - vont vállat Casso, mire hunyorogva ránéztem, ő pedig elnevette magát.
- Akkor tegye fel a kezét, aki most hirtelen nagyon szinglinek kezdi érezni magát - szólt közbe Enikő jókedvűen - Kezdem én - és feltette a kezét. :) - Ne csináljátok már, hogy csak Kolos, meg én - nevetett fel.
- Nyugi, szerintem Andris is, csak asszem kajáért van - legyintett Laci.
- Ja jó - röhögött Enikő - Akkor vagyunk hárman - nézett össze Kolossal derűsen.
- Mivel rajtatok kívül kábé mindenki foglalt - mondta Ricsi, majd végignézett rajtunk, hogy összeszámolja a "foglaltakat" - Te is, te is, te is, te is, te is, én is - mutatott Lacira, Cassora, rám, Samura, Lilire, majd magára - Tényleg, veled mi van? - kérdezte Ákostól.
- Alakul - vont vállat Ákos lazán.
Ha jól tudom, Ákosnak legutóbb másfél hónapja volt valami barátnője, de ezek szerint most megint elhiteti valami lánnyal, hogy nem csak egy a sok közül, akit őszintén, nem irigylek.
A kajálás egyébként tök jó volt, rengeteget nevettem a fiúk hülyeségein, majd egy idő után már leléptek egy páran, különórák, edzések, ritka buszjáratok, vagy délutáni teendők miatt, így a végére öten maradtunk, Ricsi, Casso, Ákos, Saci és én, de aztán mi is elindultunk közösen, ráadásul az utunk is egy jó darabig egy irányba vezetett.
Ez alatt leginkább én Sacival beszélgettem, a fiúk meg hárman szórakoztak valamin, majd egy idő múlva Ákosnak le kellett válnia tőlünk, úgyhogy a fiúk lepacsiztak vele, majd Ákos a barátnőmre, aztán rámnézve intett nekünk egyet és leszállt a buszról.
Hála az égnek.
- Na, szóval ott tartottam, hogy Jane és Richard összejöttek, de amúgy tökre kiakadtam, mert Richard egyébként az előző részben Laurennek vitt virágot, és a résznek amúgy is úgy lett vége, hogy Lauren látja egy kávézó ablakából, ahogy Jane meg Richard csókolózik, benyom valami hívást, és ezzel vége lett az egész évadnak, a következő meg tök sok idő múlva jön ki, szóval ahh, nem bírom - fakadtam ki teljes beleéléssel Sacinak a sorozatról, amit tegnap néztem, mire a legjobb barátnőm elkapta a fejét a busz becsukódott ajtajáról és rámnézett.
- Izé, ez tényleg nem jó - mondta bólogatva, majd levette a szemüvegét, picit megtörölte azt a pólója szélével, megigazította a hajában lévő gyöngyökkel kirakott, cuki hajcsatját, és mosolyogva rámnézett.
Amikor leszálltunk a buszról, egy kis séta után már meg is érkeztünk a Petőfi utcához, ahol Sacitól is búcsút kellett vennünk.
- Akkor holnapután legjobb barátnős este, tudod - emlékeztettem mosolyogva.
- Téényleg, szerda van. Oksi - bólogatott csillogó szemekkel - És akkor holnap vásárlunk?
- Aham. Jó lesz? - kérdeztem.
- Persze. Akkor holnap tali - biccentett kedvesen, majd megöleltük egymást.
Miután elköszöntünk Sacitól, már csak hárman voltunk, úgyhogy Cassoval és Ricsivel mentem tovább az Arany utcáig.
Remélem, jól fog sikerülni a péntek.

Mai nap - 5/4: a mínuszpont csak és kizárólag Csenge miatt van, amiből egyébként nem tudom mi lesz. Ezenkívül jó nap volt.
***************************************
Kitartást, mindjárt nyári szünet 🥰
Nekem személy szerint már irtó jól jön, nektek? ❤️