Március 30. (csütörtök)
Az én egyetlen, drága húgocskám második születésnapja. Úristeeen! :)
Mondanom sem kell, teljesen be voltam pörögve miatta, és alig vártam, hogy délután megünnepeljük. :)
A kihagyott napokban egyébként nem történt sok minden, a hétvége nagy részét Cassoval töltöttem, hétfőtől szerdáig meg lényegében ment rendesen a suli, illetve nem kevés sztorizás volt Cassoék bulijával kapcsolatban, ami ez alatt a pár nap alatt rendesen felkapott téma volt, de ezt nem is bántam.
- Idén mész az énekversenyre? - kérdezte Lili egyik szünetben, amikor megpillantottuk a faliújságra helyezett, erről szóló nyomtatványt.
- Nem tudom - gondoltam át - Tavaly kihagytam, mert szét voltam szóródva Zsombi miatt, de most nincs Zsombi, úgyhogy megpróbálhatnám - gondolkodtam el hangosan - Vagy talán inkább jövőre.
- Nem hinném, hogy végzősöknek van még ez a verseny - mondta Lili elmosolyodva - Jövőre ilyenkor már szinte bosszantóan közel leszünk az érettségihez.
- Jézusom, tényleg - esett le - Akkor idén megpróbálom - döntöttem el, majd gyorsan átfutottam a kiírást - Tizenegyedikben páros éneklés van? - lepődtem meg, amikor elolvastam a papíron írtakat.
- Ezek szerint - bólintott Lili - Na, akkor felírod magad?
- Meggyőztél - adtam meg magam mosolyogva, majd beírtam magam a jelentkezők közé, közvetlenül a "Szatmáry Csenge, 11.o." sor alá; már akkor elterveztem, hogy le fogom győzni, ha törik, ha szakad.
Egyébként a párok összesorsolására majd csak két hét múlva kerül sor, leginkább, mert a héten még lehet jelentkezni, a következőn pedig tavaszi szünet lesz.
Igen, idén is megyünk Brazíliába, alig várom. :)
Órák után - a szüleimmel a húgom ünneplését olyan késő délután-környékére beszéltük meg, addig úgy is alszik - Cassoval elmentünk a mekibe, csak úgy, mert úgy tartotta kedvünk.
- Amúgy, tudod min gondolkodtam? - kérdeztem, amikor a sorban álltunk.
- Nem - felelte egyszerűen, mire felnevettem.
Elég viccesen jött ki élőben. :)
- Most már én se, de majd szólok, ha eszembe jut - mondtam, erre pedig ő nevette el magát.
Azt hiszem, erre a párbeszédre nem igazán tudok mit mondani. :)
- Beneveztem az énekversenyre - meséltem Cassonak már az asztalnál, amikor épp a sültkrumplijából loptam egyet.
- Tudom, láttam - mosolyodott el - Szétversz mindenkit.
- Azért ebben ne legyél olyan biztos, már most izgulok - vallottam be őszintén.
- Tavalyelőtt is izgultál és simán megnyerted, ráadásul spanyolul - biztatott kedvesen, mire elmosolyodtam - Amúgy Szöszi.
- Igen? - pillantottam rá.
- Amikor aznap énekeltél nekem külön... - kezdte, én pedig mosolyogva emlékeztem vissza rá - Esküszöm neked, szerelmes lettem a hangodba. Szóval nincs miért izgulnod - mondta, mint ha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
Ahhhw. <3
Délután, amikor hazaértem, Csepi epres tortája azzal a két cuki gyertyával már kinnt volt az asztalon, a többiek csak a kis ünnepeltünkre és rám vártak.
- Boldog szülinapot! - ölelgettem a húgomat a homlokát puszilgatva, aki a nagy, csillogó, szép sötétkék szemeivel a gyertyák fényeit nézegette - Na, elfújod? - kérdeztem tőle mosolyogva, miközben az asztalhoz ültettem.
Talán egy kicsi segítség kellett neki az elfújáshoz, de végül sikerült neki. Annyira szeretem, hogy lehet egy kislány ennyire aranyos? <3
Ja, és fiúk, akik a jövőben pályáztok majd rá, már most szedhetitek össze magatokat. :)

Mai nap - 5/5*: hogy repülhet ilyen gyorsan az idő? :)
****************************************
Rövid rész, rég volt ilyen. 😊