[03.24.-25.]
- Na, és akkor most egy kis ivós játék, kérdezek, akire igaz, iszik, tudjátok, ha már... - jelentette be Ricsi vigyorogva nagyjából egy óra beszélgetéssel később.
- Tuti, hogy csak azért akarsz ilyet játszani, mert van egy jó kérdésed - jegyezte meg Klaudia szórakozottan, mire Ricsi felröhögött.
- Nyugi, nem csak egy - vigyorgott - Szóval, akit leitathatok, az töltsön egyet.
- És akkor te nem iszol? - kérdezte Saci.
- De, majd így szép folyamatában - legyintett Ricsi. Ja, jó. :)
Szinte kivétel nélkül mindannyian beszálltunk (nem akartam partykiller lenni azzal, hogy kihúzom magam belőle), én pedig reménykedve, hogy azért a kellemetlenségeket megúszom, hagytam, hogy Ricsi töltsön a poharamba.
Amikor mindenki kapott, Ricsi azonnal belekezdett.
- Na, akkor - vágott bele derűsen, és tényleg úgy tűnt, hogy alig várja, hogy mondhassa - Ezt már egy ideje el akarom sütni, hogy kellőképpen kínosan érezze magát mindenki, úgyhogy csajok, először is lehet inni, ha minimum smároltatok már a tesómmal - dőlt hátra Ricsi a kanapé támlájának egy elégedett vigyorral az arcán, az ikre felé biccentve.
- Anyááád - röhögte el magát Casso ránézve, majd átgondolva hozzátette, hogy "anyánk". :)
- Na, lányok? - fordult Ricsi felénk derűsen.
- Úgy megvernélek, baszod - közölte Jennifer röhögve - Mármint Casso, ez nem ellened szól, büszkén vállalom, tudod, csak nézz már rá, hogy élvezi - mutatott Ricsire szórakozottan.
- Látom - túrt a hajába Casso, majd rámnézett - Részvétem, Szöszi.
- Köszönöm - nevettem el magam.
Szóval az első körben kapásból voltunk egy páran, akik ittak Ricsi (és Casso) miatt, rajtam kívül még Jennifer, Betti, Niki és Csenge (egyik kínosabb volt, mint a másik), majd egyszer csak Erika bizonytalanul megszólalt.
- Roli, szerinted én...? - kérdezte kínosan elnevetve magát.
- Már olyan mindegy - legyintett Casso feszülten elnevetve magát, mire értetlenül felé kaptam a fejem - Nyugi, kimagyarázom. Cringe sztori, de... kimagyarázom - ígérte meg nekem bizonytalanul, és ahogy ezt halkan mondta nekem, éreztem, hogy ha konkrétan "cringe sztorinak" mondja, valószínűleg tényleg nem komoly dolog volt.
Mármint ajánlom neki.
Miután mi, az érintett lányok legyűrtünk az italainkból valahogy, Ricsi folytatta volna, csakhogy Casso közbeszólt.
- Most ha paraszt lennék, csinálnék egy "akik Ricsivel smároltak" kört, de innen összesen hárman innának, abból meg ketten az előző körben is voltak nálam, úgyhogy még lehet, hogy ejtem, így nem éri meg - jegyezte meg szórakozottan.
- Na, ne szivass, nehogy kitaláld - szólalt fel Betti (aki mindkettőjükkel járt, Cassoval nyolcadikban majdnem fél évet, Ricsivel meg három napot kilencedikben, de ha csinálnánk egy "akik Andrissal smároltak"-kört, minden valószínűség szerint abba is beletartozna, színes paletta, meg minden).
- Jó, nyugi, jobban bírlak annál - mosolyodott el Casso.
Ezalatt teljes szívemből reméltem, hogy nem esik le senkinek, hogy Casso kettőt mondott, aki Ricsivel is volt, meg vele is, és hogy nem kérdeznek rá hangosan, ami önmagában is kínos lenne, pláne, hogy akkor még Saci számára is kiderülne a dolog, és Casso ezt pontosan jól tudta, ezért nem mondta ki hangosan a neveinket, illetve rutinosan elterelte a témát, majd Ricsi feltette a következő kérdését.
Egyébként Ricsi tényleg eléggé felkészült, és hogy is fogalmazzak, nem nevezhetjük a kérdéseit nem szemétnek. :)
- Akik tizenöt vagy fiatalabbként vesztették el - folytatta Ricsi a végefelé ugyanazzal az "élvezem, ahogy utáltok" vigyorral a fején - Nem csak lányok amúgy. Liliii - ciccegett szórakozottan, amikor Lili kénytelen-kelletlen (ő a játékban akkor először) beleivott a poharába.
- Most mi az? - nevette el magát zavartan - Ilyen erővel akkor, Cassoooo - utánozta Ricsit a barátom felé biccentve, aki közben odanyújtotta a poharát az ikrének (egész végig ő töltött).
- Ja, de én alapból el vagyok baszva - legyintett Casso elröhögve magát, majd Ricsire nézett - Töltesz?
- Az elbaszottnak alap - vigyorgott Ricsi Cassora, akivel ezután csak összeröhögtek.
No comment. :)
Hálistennek én nem sokszor voltam az ivósok közt - meg na jó, egyszer talán Casso bevállalta, hogy helyettem iszik :D -, de attól még egyébként elég szórakoztató volt, közben kerítettünk valami kaját is, szóval egész élveztem. :)
Ezután nemsokára kicsit szétszóródva újra visszazökkentünk az eddigi kerékvágásba, Csengéék rázták magukat, a fiúk hülyültek meg ittak, Jennifer és pár másik fiú rágyújtottak párszor az erkélyen, én a lányokkal élveztem az estét, a zene hangosan szólt a hangszórókból, aztán később cserélődtek az emberek a társaságokban, valaki átment ide, átment oda, táncolt ezzel, ivott azzal, poénkodott amazzal, üres üvegek itt is-ott is, egyre fülledtebb levegő, valami kiömlött ital a földön, egy-két helyen párocskák, néhányan időközben eltűntek és visszajöttek, pár a melegtől random ledobott ruhadarab (kardigán, pulcsi stb.), és igazából ez ment egész este, hajnalig, vagyis pontosan nem tudom meddig, egy idő után őszintén bevallva már én se voltam képben mindennel, lényeg, hogy nagyon későn, olyan napfelkelte-környékén, amikor a buli tetőfoka már eléggé kezdett lehágni, egy-ketten már bealudtak (az alkoholtól) a lépcsőn, díványon, akárhol, néhányan elköszöntek és elindultak haza, valamikor akkor kezdett berekedni a - mindenesetre előtte eszméletlen jó - buli.
Ennek az időpontját nem nagyon tudom behatározni, leginkább, mert fogalmam sincs mikor időközben én is bealudtam egy díványon, majd amikor egy kicsivel később felébredtem, a társaság már a felére csökkent, a zene se szólt (gondolom, a helyszínen csak egy bizonyos időpontig szólhat) és ezekből is csak néhányan beszélgettek iszogatás közben az erkélyen, egészen pontosan Erika, Ricsi, Casso és Zotya, a többieket nem láttam velük, valószínűleg már aludtak vagy hazamentek.
Úgy döntöttem, kimegyek hozzájuk, úgyhogy megdörzsöltem a szemem, feltápászkodtam a kanapéról és picit szédelegve kimentem hozzájuk.
Nem tudom, mennyit aludtam így az események közben, mindenesetre még azért volt rám hatással az alkohol (persze, nem ittam olyan vészesen sokat, de tény, hogy azért egy idő után benne voltam a buliban), így egy picit komplikáltabb folyamat volt kijutnom az erkélyre, de végül győztem és szótlanul lehuppantam Casso mellé egy műanyag székre.
- Visszatértem - mosolyogtam rá, mire megpuszilta az arcom, majd becsatlakoztam a többiek beszélgetésébe.
Ez eltartott egy jó darabig, én pedig visszafojtott ásítással és pislogással igyekeztem nem visszaaludni az erkélyen, de szerencsére ez csak az elején volt így.
- Na jó, srácok, én mindjárt bealszom, szerintem ledőlök valahol - jelentette be Erika egy kisebb ásítás után egy körülbelül fél-háromnegyed órával később.
- A kád szerintem még szabad - mondta Zotya, miközben beleivott egy sörösüvegbe.
- Hol láttál te itt kádat? - kérdezte Ricsi lassan felpillantva rá, mire Zotya körbenézett, majd egy kis fáziskéséssel hangosan felnevetett.
- Ja, lol, azt hittem nálam vagyunk. Akkor semmi - legyintett rázkódó vállal.
- De egy fogyatékos vagy, baszod - röhögött fel Ricsi, majd ezen vihogva ők ketten sokáig elszórakoztak, én a látványuktól mosolyogva néztem őket, Casso szórakozottan meghúzott valami üveget, Erika meg rajtuk keresztül átmászva próbált bejutni a szobába.
Ez egészen addig tartott, amíg Erika egy rosszul bemért "mászólépés" következtében le nem csúszott Casso lábáról, beesett az asztal alá, háton kúszva kihúzta magát onnan, majd nem volt kedve továbbmenni, úgyhogy elterült az erkélyajtóban.
- Jó az ott? - nézett utána Casso szórakozottan.
- Neem, kicsit nyom az ajtó alja - hallottuk a választ, mire felnevettem, Erika meg inkább feltápászkodott - Na jó, inkább keresek egy kádat.
És Erika elment kádat keresni, Ricsi és Zotya pedig ezen méginkább elkezdtek vihogni.
Na jó, talán egy kicsit túlzottan elnyúlt ez az éjszaka. :) Vagy inkább már hajnal.
- Mekkora faszok vagytok, basszameg - röhögte el magát Casso a sokkal később is ezen vörös fejjel és levegőért kapkodva vinnyogó Zotyáékra nézve.
Cassoval jókedvűen elnéztük őket egy kis ideig, majd inkább otthagytuk őket, mert nagyon úgy tűnt, hogy ezt egy jó ideig nem hagyják még abba. :)
- Ezt ki lehet húzni? - kérdeztem, amikor a régen látott kanapémhoz értünk, hogy befoglaljuk ketten.
- Mittomén', biztos - vont vállat Casso, majd gyorsan kiitta az utolsó kortyokat a kezében lévő üvegből, miközben én már amennyire tudtam, tanulmányozni kezdtem a kanapét, ő meg beszállt hozzám - Na jó, be vagyunk baszva, Leni, ezt ne most fejtsük meg - közölte őszintén elnevetve magát.
- Jaj, nem lehetsz ilyen - ciccegtem, majd a kanapé valami oldalsó peremét megfogva megpróbáltam kihúzni, hátha, viszont ekkor reccsent egy kevésbé bizalomgerjesztőt, így inkább elengedtem - Jó, ezt tényleg hagyjuk. Akkor hogy férünk el?
- Bárhogy - felelte egyszerűen.
Végül kettő fotelt nekitoltunk a kanapénak és így csináltunk magunknak egy közepesen kényelmes, de legalább nagyjából megfelelő méretű "ágyat".
- És akkor most tényleg magadra varrattál? - néztem rá mosolyogva, miközben mellette ülve, felülről, a nyaki részt kicsit kihúzva belestem a pólója alá.
- Jaja - biccentett.
- Meg akarom nézni - vigyorogtam, mire elmosolyodva hátradőlt a kanapé támlájának afféle "csinálj, amit akarsz" stílusban, én pedig beleélve magam, felhúztam a pólóját (levenni nem akartam róla, annál azért hűvösebb volt a nyitott erkélyajtó miatt) és a telefonom "elemlámpájával" a tetoválására világítottam.
- Aú - kapta el a fejét, mire elrántottam a kezét a mellkasától.
- Uhh, bocsi, nem tudtam, hogy fáj, ha véletlen hozzáérek - szabadkoztam.
- Nem, nem az, csak belevilágítasz a szemembe.
- Jaj, bocsi - fordítottam el gyorsan a telefonom elemlámpáját, majd közelebb "vittem" a tetkójához, hogy oda összepontosuljon a fény - Így jó?
- Igen.
Miután alaposan szemügyre vettem (már amennyire tudtam akkor) a tetoválását és elolvadtam rajta - közben egyébként szegénynek mégegyszer belevilágítottam a szemébe, esküszöm, hogy nem direkt volt - elraktam a telefonom és faggatózni kezdtem.
- De... de hogyhogy? - kérdeztem olvadozva, amikor a többire már kielégítő választ adott.
- Szerintem, ha belegondolsz, rájössz - felelte mosolyogva, miközben az államat fogva gyengéden megsimította az ajkam.
- Imádlak - vigyorogtam.
- Én is - hajolt közelebb hozzám, majd hosszasan megcsókolt, miközben én meg hátradőltem az "ágyunkon" és viszonoztam a csókját.
Időközben Ricsi és Zotya is beszédelegtek, de nem sokáig zajongtak, a hangok alapján épphogy beértek, szinte már aludtak is.
- Most már aludjunk mi is, nem? - kérdeztem Cassot, amikor egy ideje már elsutyorogtunk egymással, leginkább oldalt fekve egymással szemben.
- Ha akarsz, akkor aludjunk.
- Akarok? - gondolkodtam el hangosan, mire elnevette magát.
- Ez itt a kérdés.
- Mondjuk azt, hogy akarok - feleltem végül.
- Okés. Akkor jó éjt - hajolt oda hozzám, majd egyszerre megcsókoltuk egymást, aztán megint, meg harmadszor is - Na jó, egy utsót.
Hát, az utsó nyilván nem lett utsó, de aztán nagy nehezen abbahagytuk, szóban is elköszöntünk egymástól, én kényelmesen hasra feküdtem, a fejem alá tettem a karjaimat, csak úgy random a derekára a felé eső jobb lábamat, ő simán elfeküdt mellettem, mindketten párna és takaró nélkül, cipőben, utcai ruhában, úgy ahogy voltunk, és lassan elnyomott minket az álom.
Amikor reggel felébredtem, konkrétan a lábunk lelógott a kanapéról, mivel valószínűleg az éjszaka alatt elrugdostuk onnan a fotelokat, de ez volt a legkisebb probléma.
Ekkor még kevesen voltak ébren - köztük az én imádott szerelmem is aludt -, én is csak annyira ébredtem összesen, hogy fázom (végig nyitva maradt résnyire az erkélyajtó), és mivel így a hidegtől visszaaludni már nem tudtam volna, csendesen kibontakoztam Casso karjaiból (imádom, ahogy alszik, tényleg), nehogy felébresszem, elzsibbadva, négykézláb átmásztam a kanapén, majd kimásztam és ideiglenesen (vagy nem) lenyúltam a pulcsiját. :)
A combközépig érő, nagy, szürke kapucnis pulcsiban elosontam a cuccaimhoz, ahol a szintén combközépig érő szoknyámat, remélve, hogy senki nem lát, átvettem a rózsaszín melegítőnadrágomra - amit egyébként pizsamának (?! nem tudom, mit gondoltam) hoztam -, hogy a lábam se fázzon és körbenéztem a helyiségben, hogy valaki ébren van-e.
A folyosóról behallatszódó személyzet halk beszélgetésén kívül, egyedül Enikőt találtam ébren, aki az erkélyen az eget fotózta a telefonjával, úgyhogy kimentem hozzá.
- Szió - köszöntem neki halkan, mire felém fordult.
- Jó reggelt - mosolyodott el - Meddig voltál te fennt?
- Fogamam sincs - vallottam be őszintén - Egyszer elaludtam, aztán felkeltem, pár óra múlva meg megint elaludtam. De szerintem nem akarom tudni, hogy ezek mikor voltak - tettem hozzá, mire felnevetett.
- Szerintem senki se akarja tudni. Egyébként megtaláltam a bugyidat a bárpult előtt.
- Mi???
- Viccelek, nyugi - legyintett nevetve - Reggeli?
- Itt van olyan?
- A földszinten van egy ilyen kis cuki reggeliző. Még nem ettem ott, de rátaláltam, amikor tegnap ragtapaszt kerestem, meg seprűt.
- Tényleg, a kezed hogy van? - jutott eszembe, a tegnapi baleset-féléjére gondolva.
- Egész jól, remélem, nem maradt benne szilánk. Azért majd még otthon megnézem. Szóval, megnézzük, hogy milyen kaja van?
- Persze - bólintottam.
Nesztelenül átsurrantunk az itt-ott fekvő emberek közt, majd kimentünk az ajtón a pénztárcánkkal, Enikő pedig mutatta az utat a csendes folyosón.
Igaza volt, tényleg volt egy reggeliző az épületben, úgyhogy vettünk magunknak valami egyszerű, de nagyszerű reggelit, meg persze egy-egy nagy pohár kávét.
- Amikor én elaludtam, már akkor be volt nyomva mindenki, képzelem, mi volt később - mondta Enikő jókedvűen.
- Szívesen elmondanám, de... - nevettem el magam.
- Értem, mire gondolsz. Hányszor rúgtál be eddig? - kérdezte mosolyogva.
- Kevésszer, ez volt a második. Először Cassoval, még Balatonon - meséltem őszintén.
- Féltékeny leszek. Azt hittem, legalább én itatlak le először, de hát így... - vigyorgott, mire felnevettem.
- Bepótoljuk - nevettem, majd mosolyogva témát váltottam - És egyébként most, hogy ketten vagyunk... mi van Andrissal? - kérdeztem vigyorogva.
- Sejtettem, hogy ez lesz - nyöszörögte zavartan, miközben a mosolyát elfojtva beleivott a kávéjába.
- Naaa, de most tényleg - biztattam, mire felsóhajtott.
- Jó, de csak neked vallom be, úgy értékeld - adta meg magát, majd gyorsan körbepillantott, hogy nincs-e itt senki - Kezdem megszokni, pedig ritka nagy idióta.
- Igen? - vigyorogtam.
- Meg talán ő is engem - tette hozzá egy elfojtott mosollyal az arcán - Igazából fogalmam sincs, hogy, mert oké, előtte is jóban voltunk, de most úgy talán mint ha... na, szóval lehet, hogy egy kicsit kezdünk máshogy viszonyulni egymáshoz - mondta, majd a kíváncsi, lelkes pislogásomat látva zavartan elnevette magát, és ismét megadva magát folytatta - Amikor szakítottam Bencével, akkor kezdett egy picivel többet zaklatni a hülyeségeivel, jó, ez tudom, hogy hülyén hangzik, de jól jött, mert talán egy kicsit feldobott olyankor, pedig amúgy akkor még próbáltam magamban rendezni a dolgokat, aztán ugye elkezdtünk többet beszélni, meg együtt menni suli után, és egyébként oké, sokszor egy barom, de tudtam vele komolyan is beszélni, nem rám vall, de a lelkemet is ki tudtam önteni neki, meghallgatott, meg ilyenek... igazából ennyi, beszélünk, elvagyunk, érted.
Ahhhw, de cuki. :)
- És, szerinted van esély rá, hogy... - érdeklődtem mosolyogva, mire felpillantott rám.
- Hát... - igazította meg a haját zavartan - Talán. De nem tudom. Valószínűleg én úgy érdeklem... egy ideje, meg jó, talán, de nagyon talán engem is ő, hangsúly a talánon, szóval... fogalmam sincs. Két és fél hete szakítottam Bencével, viszonylag friss ez az egész, úgyhogy majd... majd meglátjuk - felelte bizonytalanul.
Azért szurkolok. :)
A reggelizőben csapott ráérős, nyugodt lakománk után (tökéletes itt a rántotta, meg kell, hogy mondjam :D) visszamentünk a bérelt terembe, hogy lássuk, mi történt a többiekkel ez alatt a nagyjából háromnegyed-egy óra alatt.
Meglepődésünkre mindenki ébren volt, ugyanis elvileg Pipacs félálomban belerúgott a játékgépbe, ami emiatt beindult és elkezdett csipogni.
Hogy is fogalmazzak, látszólag nem voltak oda érte a többiek. :)
A társaság egy része már kinnt ült a teraszon, a másik része pedig még fetrengett a terem különböző helyszínein, és próbálta összeszedni magát, úgyhogy őket hagytuk is, és kimentünk a teraszra.
Egyébként ekkor már csak tizenvalahányan voltunk, hajnalban (vagy előtte) a többség már elment, leginkább az alvóhely hiányában - pl. Heniék, Napsugárék, Kolos és Samu, Lili és Laci a legvégén, Csengéék, Paula stb. -, de közülük például Laci visszajött (Lilinek családi programja volt a hétvégére) reggel, amikor Enikővel megérkeztünk már ott volt a többiekkel és osztozkodott velük a benzinkutas háromszögszendvicseken, meg ami tegnapról maradt.
- Eláruljuk nekik? - kérdeztem Enikőtől mosolyogva.
- Neeeem - rázta meg a fejét Enikő szórakozottan.
- De gonosz - nevettem fel.
- Jó, de akkor is lerohanják, ha megtudják.
Egyébként végül elmondtuk, így valóban lerohanták a reggelizőt. :)
Reggeli után kicsit elrendeztük a szobát belülről, majd egy-két pótszéket kipakolva kiültünk a teraszra.
- Amúgy, most, hogy itt az elit... - szólalt meg Ricsi végignézve rajtunk, akik itt maradtak  -... részvétem a másnaposoknak - jegyezte meg szórakozottan.
- Ne is mondd, úgy beállt a hátam abban a rohadt kádban, a személyzet keltett - nyöszörgött Erika, mire felnevettem.
Ezek szerint mégis talált kádat valahol. :)
Egyébként az egész társaság (az "elit" :D) le volt lassulva, én személy szerint egyáltalán nem aludtam ki magam, fáradt voltam, a fejem is fájt, de ezzel szemben a közérzetem a többieknek köszönhetően jó volt. :)
Beszélgettünk még egy kis ideig, majd egy idő után, amikor már jópáran elköszöngettek (családi program, edzések, családnak megígért hazaérkezés, stb. miatt), illetve a bérelt helyről mennünk kellett, nemsokára véglegesen bezárult a program, úgyhogy mindannyian elbúcsúztunk, Casso és én pedig beültünk az imént említett kocsijába.
- Ez nagyon jó volt - mosolyogtam rá, miközben bekötöttem magam.
- Ja, szerintem is - bólintott őszintén - Amúgy tudom, hogy azt beszéltük meg, hogy ma átjössz és kitalálsz valami produktív dolgot, amit csinálhatnánk, de ne találj ki, mert én ma nem produktívkodom - közölte egyszerűen, mire együttérzően elnevettem magam.
- Ne aggódj, nem terveztem, így is le vagyok lassulva - vallottam be őszintén - Tényleg amúgy, tartozol még egy kimagyarázással - jutott eszembe hirtelen.
- Mármint? - ivott bele az ásványvizébe gyorsan.
- Erika ivott, amikor arról volt szó, hogy ki smárolt már veled minimum - emlékeztettem, mire kínosan elhúzta a száját - Elvileg cringe sztori.
- Hát, tényleg az - biccentett - Erika amúgy megöl, ha megtudja, hogy elmondtam.
- Nem mondom el senkinek - ígértem meg.
- Oké. Nagyon régen, egymással volt az első csókunk, hogy ne legyünk full hülyék és ne égjünk be élesben - mondta gyorsan, mire hitetlenül elnevettem magam.
- Mi? - pislogtam nevetve.
- Nem én ragaszkodtam hozzá, hogy megtudd.
- De hogy, megbeszéltetek egy időpontot kettesben, hogy csókolózzatok, vagy mi?
- Neeem - röhögte el magát zavartan - Eri akkor randizgatott valami sráccal, sejthető volt, hogy lehet, hogy megcsókolja, Erika teljesen be volt parázva, hogy mi van, ha beég, meg azt se tudja, mit hogy kell, kifakadt nekem, amikor átjött hozzánk, mert még soha nem csinálta, én meg belementem, hogy oké, próbáljuk ki, mert én meg akkor kezdtem crusholni egy csajt, aki meg crusholt engem, úgyhogy ja, igazából ennyi. Mentségünkre szóljon, kábé tizenegy évesek voltunk, vagy lehet még kevesebb is, fogalmam sincs.
- Ez esküszöm, aranyos - láttam be derűsen - Mármint, érted, én már szívtiprónak ismertelek meg, ez az első csók-dolog meg olyan... cuki - néztem rá mosolyogva - Meg figyelj, az első csók tök meghatározó egy csomó mindenkinek, legalább olyannal voltál, akivel a mai napig jó a viszonyod, gondolj bele, ha olyannal lett volna, akitől ma már hányingered van. Viszont, most akkor halljuk szépen a rendes első csók-sztoridat - faggattam mosolyogva.
- Élvezed a témát, ugye? - túrt a hajába.
- Hazudnék, ha azt mondanám, nem - vigyorogtam - Soha nem mesélsz nekem ezekről, pedig tudod, hogy imádom a sztorijaidat.
Casso felsóhajtott, majd rámnézve megadta magát.
- Nem volt nagy dolog, de okés. A lány egy edzéstársam húga volt, ő akkor tetszett nekem, én tetszettem neki, elmentünk ide-oda, aztán egyszer a Citadellánál ültünk a fűben, beszélgettünk, mit tudom én, fogtuk egymás kezét, és megcsókoltam. Ennyi - mesélte el dióhéjban, én pedig mosolyogva hallgattam.
- De cuki. Hogy hívták?
- Fruzsi. Tizenkettő voltam kábé, első barátnőm, de inkább csak ilyen pár hónapos gyerekszerelem volt, tudod.
Biztos nem érti, hogy miért rajongok ennyire a régi történeteiért, de igenis rajongok, ez is, első csók, kiskori első szerelem, mennyire aranyos sztorik már attól a sráctól, akit én megismerésünktől fogva szimplán "minden nőt gond nélkül levesz a lábáról, nőcsábász, félisten"-nek tartok? :)
- Mesélj még - kérleltem mosolyogva.
- Mit? - kérdezett vissza.
- Bármit - néztem rá csillogó szemekkel.
- Valami konkrétat mondj már, így hirtelen nem tudok - nevette el magát zavartan - Meg amúgy is, Szöszi, most te jössz, addig meg kitalálok valamit.
- Mármint, meséljek én? - pislogtam meglepetten.
- Aham. Én is szeretem a sztorijaidat, úgyhogy hallgatlak - pillantott rám mosolyogva, miközben rákanyarodtunk az autópályára.
- De hát nekem nincs is semmi érdekes történetem, első csók, első szerelem, első fiúm, mármint rendes, mindegyik te vagy - gondoltam át egy picit zavartan - Jó, volt, hogy tetszett egy-két fiú általánosban, meg páran hívtak randizgatni, egyből majdnem lett valami, de semmi különös nincs benne.
- Azt majd eldöntöm én - mondta derűsen, mire elnevettem magam.
- Jó, jó. Na akkor, én ugye gitároztam zenesuliban... - kezdtem visszaidézve a hetedikes történteket - És amikor a gitártanárom még egy tök cuki nő volt és nem jött helyette az a hülye terrorista diktátor, aki miatt abbahagytam, egy párszor az órám nem a zenesuliban volt, hanem náluk, mert akkor azt hiszem, újították a sulit és kevés volt a tanterem. Na, és a tanárnőnek volt egy kábé velem egykorú, talán egy picit idősebb fia, akit Ábelnek hívtak egyébként, először ő nyitott nekem ajtót, a tanárnő még az előttem lévő óráját tartotta, úgyhogy addig megismerkedtünk, beszélgettünk, meg minden, amikor nekem órám volt, gyanúsan sokat járkált a nappali felé, ahol voltunk, én meg akkor nyilván egy csomót rontottam, óra után meg hazakísért, és ezt így minden alkalommal. Egyébként cuki volt, dicsérgetett, meg minden, óra után néha amúgy maradtam is vele, meg egyszer közösen felléptünk, mert ő is gitározott, és igazából tök boldog voltam, akkor éreztem először, hogy úgy igazából tetszenék egy fiúnak, fontos volt nekem, nem akartam elszúrni semmit, kedveltem, de nem nagyon tudtam eldönteni, hogy mit érzek, ettől függetlenül élveztem. Kétszer randiztunk, ekkor már tényleg közeledni kezdtünk egymáshoz, ölelés, egyszer megfogta a kezem, meg néha kaptam egy-két kisebb puszit, oda voltam, meg vissza, sőt, egyszer egy ilyen pici kis szájrapuszit kis kaptam, ami a lehető legtávolabbról se volt csók, de aranyos volt, aztán ők családi okok miatt elköltöztek, és nem találkoztunk többet, illetve akkor jött az új gitártanárom, szóval ennyi volt az egész - meséltem el röviden.
Annyira régi történet, alig foglalkozom vele, sőt hajlandó vagyok el is felejteni egy kis időre, hogy emiatt egy picit megmosolyogtatott ennek az egésznek a hangulata, régen, gyerekfejjel tök komolynak éreztem, de ma már tényleg csak mosolyogni tudok rajta.
- Cuki vagy - mosolyodott el Casso - Ez mikor volt?
- Hetedikben, tavasszal. Akkor nemrég lettem tizenhárom - számoltam ki gyorsan - Abban az évben, félévkor jött át Ákos a sulinkba, de rá csak szeptember-október környékén figyeltem fel, előtte nyáron leégettem magam egy randin egy évfolyamtársam előtt, aki elhívott fagyizni mint utólag kiderült, pénz nélkül, szóval én fizettem kettőnknek, neki szerintem eszébe se jutott visszaadni, én viszont leettem magam fagyival, zseniális volt - mondtam, mire felröhögött - Nyolcadik májusban Ákos kioffolt, júliusban volt a WestEndes sikertörténetem, utána szeptemberben meg jöttél te. Ennyi a nagy szerelmi életem - foglaltam össze, majd ránéztem Cassora, aki mosolyogva hallgatott végig.
- Jobb, mint az enyém - röhögte el magát.
- Ezt meg majd eldöntöm én, ha nem baj - vágtam rá mosolyogva.
Bár nem kell sokat töprengenem rajta, onnantól kezdve, hogy neki volt előttem rendes szerelmi élete, nekem meg nem igazán, elég egyértelműen ő nyert ebben.
- Nem kellett volna ennyit innom tegnap, ugye? - nyöszörögtem kicsivel később, amikor fáradtan lejjebb csúsztam az ülésemen.
- Szigorú vagy magadhoz - rázta meg a fejét elmosolyodva - Jól érezted magad tegnap?
- Nagyon - bólintottam őszintén.
- Akkor nem baj - mondta vállat vonva - Meg amúgy is, nem élsz túl kicsapongó életet, tiszta ötös vagy, nem balhézol, nincsenek intőid, nem cigizel, kedves vagy, udvarias, példamutató, meg minden, egy szava nem lehet senkinek, akkor is, ha egyszer-kétszer, ritkán berúgsz, de akkor se lehetne, ha valami sokkal durvábbat csinálnál.
- Mondjuk ellógok egy tesit, hogy veled szexeljek a suliöltözőben? - kérdeztem visszaemlékezve arra a bizonyos tesire.
Az biztos, hogy soha nem voltam és nem is leszek ilyen gátlástalan, mint akkor, még most se értem, mi jött rám hirtelen aznap.
- Ha aznap be se mentél volna a suliba, hanem megszöktél volna otthonról egy sztriptízbárba táncikálni, aztán este részegen lefeküdtél volna két random sráccal egyszerre, akkor igen. Mondjuk, akkor már nekem lenne egy-két szavam - gondolta át szórakozottan - Mindegy, a helyzet súlyosságát értsd.
- Értem - bólintottam - Tehát, akkor nem baj, hogy másnapos vagyok. Na jó, ez a kifejezés annyira gáz, nem lehetne valami mást használni helyette?
- Nem tudom, de nyugi, nem vagy egyedül, én is voltam már jobban - nézett rám őszintén felnevetve - Ki kell találni valami filmet mára.
- 365 nap? - kérdeztem elvigyorodva, mire elröhögte magát.
- Kösz, nem. Akkor már inkább mondd azt, hogy pornót akarsz, de ne azt nézesd meg velem - közölte röhögve.
- Szürke ötven? - húztam tovább az agyát mosolyogva.
- Na jól van már.
- Akkor Aladdin - dőltem hátra az ülésen kényelmesen, mire felnevetett.
- Kizárásos alapon?
- Mondjuk úgy - vigyorogtam.
- Bolond vagy - nézett rám mosolyogva.
- Nem tehetek róla, beléd bolondultam. Badumm tsss - vágtam rá szórakozottan - Na jó, ez nagyon rossz volt, belátom - nevettem.
- Ennél már csak a szakadékos jobb - mosolyogott.
Mármint, Casso a "nem vagy véletlen szakadék? csak mert beléd estem" hódító szólásra gondolt, amivel már egy jó ideje elszórakoztatjuk egymást. :)
- Annál semmi se jobb.
- Ja. Vagy várj - lassított le egy kicsit, majd félrehúzódott az autóúton, és a combomra téve a kezét, "komolyan" felém fordult, mélyen a szemembe nézve - Elnézést, szabad egy... mellnézést? - kérdezte szórakozottan abban a tipikus, elpoénkodott "csajozós" stílusban, mire hangosan felnevettem.
Ez hülye. :)
- Grrr - szálltam be a hülyülésbe vigyorogva, Casso pedig közelebb hajolt, és az egyik kezével megtámaszkodott a fejem mellett az üléstámlán.
- Nem fájt, amikor leestél az égből? - folytatta szórakozottan, majd fuckboyosan megnyalta a felső fogsorát.
- Hiszel a szerelemben első látásra, vagy elsétáljak megint előtted? - fojtottam vissza a mosolyom.
- A hasadon alszol, vagy aludhatnék rajta én? - vágta rá.
Igen, van, amikor csak úgy "meghódítjuk" egymást ezekkel a százszázalékig biztos felszedős szövegekkel. :)
- Van tüzed? Ja, nem dohányzol. Pedig... lángra lobbantottál - fokoztam "csábító" hangnemben.
- Szépek a lábaid... mikor nyitnak? - kérdezte egy hódító végignézéssel rajtam a szemöldökét felhúzva, majd "erotikusan" az ajka szélére harapva, mire elfordítva a fejem megpróbáltam visszafojtani a visszatartott nevetésem.
- Nincs hely, beülhetek az öledbe? - néztem rá újból, miközben egyébként mindkettőnknek hajszálon múlott, hogy elröhögjük magunkat.
- Jézusom, ezt Niki mondta még anno - jutott eszébe (gólyatábor), mire én is visszaemlékeztem.
- Tééényleg - esett le - Akkor, apukád cukrász...?
És ezzel még elhülyültünk egy darabig. :)
- Ja, amúgy - tért vissza a témára Casso kicsivel később jókedvűen - A klasszikusat kihagytam. Tehát, szia Cica, van gazdád? - nézett rám, mire felnevettem.
- Szia Cica, van gazdám - feleltem mosolyogva - Cica kettő - tettem hozzá, mire felröhögött.
Azt hiszem, végleg elmentek nálunk otthonról, de sebaj. :)
Miután hazaértem, pár óra múlva már szaladtam is át Cassohoz (Cica kettőhöz), akivel egyébként végül film helyett folytattuk a sorozatunkat.
És ma már nem maradt rajta a pólója. :)

Mai nap - 5/5***: elképesztően jó buli volt, nagyon jól éreztem magam, és ami ennél is jobb, hogy Casso és Ricsi is élvezték, és ez a lényeg. Minden tekintetből jól sikerült két nap volt, nem volt semmi probléma, jó, tény, hogy fáradtak vagyunk, de szerintem megérte. :) És nagyon szereteeeem.