Március 14. (kedd)
Amikor ma felkeltem, először is hozzá akartam bújni az én drága szerelmemhez, mert annyira kényelmes, olyan jó illata van, meg amúgy is, ahhw, amiből természetesen nem lett semmi, csak a párnáját tudtam ölelgetni, ugyanis amikor a karom csukott szemmel nem érte a mellkasát, kinyitottam a szemem és észrevettem, hogy Casso igazából nincs is mellettem.
Szívből reméltem, hogy ezt a párnaölelgegős jelenetet nem látta valahonnan kívülről, majd mint ha mi sem történt volna, felkeltem az ágyból.
Kócos, szétjött konttyal a fejemen, szinte csak abban a lenge, kigombolt, nem túl hosszú hálóingben és persze az irtó cuki rózsaszín mamuszomban csoszogtam ki a szobából, egyenesen a konyhába.
- Jó reggelt - köszöntem Cassonak, aki már ott állt a konyhapultnak dőlve, ugyanúgy egészen hiányos öltözetben, mint én, mindössze egy boxerben, a pirítóssütő végeztére várva.
A szememet dörzsölgetve araszoltam oda hozzá, majd fáradtan a karjaiba hulltam, és szorosan átölelve a mellkasába fúrtam a fejem.
Igazából kész lettem volna így visszaaludni.
- Szia, Szépség - ölelt vissza, majd nemsokkal később utalóan felemeltem a fejem, ő pedig megajándékozott egy jól megérdemelt, reggeli csókkal.
Fogalmam sincs, hogy hány percig álltunk csak simán a konyhában összeölelkezve, de igazából tök mindegy, kényelmes volt, melengető és pont kellemes a reggeli félálomhoz.
- Amúgy csináltam neked kávét - mondta Casso egyszercsak, mire meglepetten felkaptam a fejem.
- Tudod, hogy imádlak - vigyorodtam el, majd lábujjhegyre állva egy puszit nyomtam a homlokára, és kibontakozva a karjai közül leültem az asztalhoz, a bekészített kávémhoz.
Életmentő a srác. :)
Miután megreggeliztünk, akkor volt pontosan tíz óra, úgyhogy a konyha elhagyása után nekiálltunk készülődni a bevásárlásra, hogy aztán nagyjából ebédre meglegyünk a pizzánkkal.
A fürdőben felvettem a szűk, magasított derekú farmerem, ahhoz egy fehér, rövidujjú garbót, egy nyakláncot medállal, ami a mellkasomra lógott, a hajam első tincseit hátrafontam és pici copfba fogtam őket a fejem hátulján, kiszabadítottam elöl néhány kósza hajszálat, hogy keretezze az arcom, felvettem egy szép, lógós fülbevalót, egy nagyon kicsi sminkkel helyrehoztam az arcom, majd amikor a fürdőszoba elhagyása előtt végigmértem magam a tükörben, meglepően elégedett volnam a látvánnyal.
Szépnek láttam az arcom, csillogónak a szemeimet, tetszett a hajam, a genetikailag karcsú derekam és semmilyen hasam látványa feldobott, a szűk felső miatt még mellem is volt (magamhoz mérve), aztán oldalra fordultam, és tudatosult bennem, hogy basszus, most még fenekem is van.
Oké, nem tudom, milyen varázstükör ez, de mindenesetre ellopom.
- "Vajon ő is így lát engem?" - gondolkodtam magamban a tükör előtt álldogálva.
Csak mert ha igen, az elég jó hír.
Nem sok időm volt játszanom a gondolattal, ugyanis Casso bekopogott, hogy kábé hány évezredig készülődök még.
- Jövök! - kiáltottam ki neki, majd gyorsan összeszedtem a cuccaimat, és kimentem a fürdőből.
Ahogy kiértem, Casso - aki addig a helyiség előtti "folyosón" várt - azonnal végigmért, majd nem mondott semmit, csak halványan elmosolyodva ment el mellettem a fürdőbe, ezzel mindent elmondva.
Ettől annyira bezsongtam, hogy amikor becsukódott az ajtó, vigyorogva ugrálni kezdtem, aminek az lett az eredménye, hogy bevertem a fejem egy polc sarkába.
Aúúú.
- Leni, jössz már? - kérdezte Casso kiáltva már a kocsiban, ugyanis én még a házban pakolásztam.
- Persze! - feleltem, majd gyorsan felkaptam a táskám, bezártam a lakást és megkerülve az egészet, odaszaladtam a kocsihoz.
A bolt viszonylag közel volt, pár percig tartott autóval az út, majd amikor kiszálltunk és bementünk, a bejáratnál választottunk egy jóképességű bevásárlókocsit és előszedtem a tegnapi listánkat.
- Szerinted ötven deka paradicsom hány darab? - kérdeztem Cassot felnézve a papírból.
- Passz, hozz egy párat és lemérjük - vont vállat egy mérleg felé biccentve.
- Okos - egyeztem bele elmosolyodva.
Bár erre magamtól is rájöhettem volna, de mindegy. :)
- Akkor kell még olíviaolaj és valami pékáru - olvastam fel.
Először olívaolajat kerestünk, mert az közelebb volt - végre elsüthettem valakinek az"extraszűz, akárcsak én, haha" egyedi poénomat; Casso értékelte, de hozzátette, hogy ő ezt azért így nem mondaná -, majd a pékáruknál vettünk egy csomó Fornettis pogit, diszkréten végignyomkodtam a kenyereket, hogy melyik a legpuhább, választottunk néhány szimpi zsemlét és vettünk fánkot is, mert az finom.
A kasszánál a hosszú sorban várakozva beszélgettem Cassoval a dolgok miértjéről és örök élet titkáról (remélem, ezt senki nem vette komolyan), majd amikor sorra kerültünk, közös erővel felpakoltunk a futószalagra.
Nálam volt a közös pénzünk, úgyhogy fizettem, bepakoltunk néhány szatyorba, és kimentünk a kocsihoz.
- Na, ez is megvolt - jelentette ki Casso ünnepélyesen, amikor bepattantunk az autóba és elindultunk.
- Igen - bólogattam mosolyogva - Csak a pénztáros unott fejétől megcsappant egy kicsit az életkedvem.
- Hát, figyelj, ha nekem egy dolgot kéne mondanom, hogy miért nem lennék soha kasszás, az az, hogy nekem még ennyi türelmem se lenne az emberekhez - közölte egyszerűen, mire felnevettem.
- Ez mondjuk attól is függ, hogy hol vagy pénztáros, mert egy virágboltban, ahol tök jó illat van, hangulatos, kötögeted a csokrokat, meg minden, azért sokkal jobb, mint mondjuk egy ilyen sima boltban, ahol egész nap vonalkódokat olvastatsz be - mondtam.
- Mindkettőt rühellném.
- Szerintem a vásárlók kilencven százaléka, akik nők, nem annyira - vigyorogtam - Tuti nálad lenne mindig a legnagyobb sor.
Casso elröhögte magát.
- Pláne - biccentett szórakozottan.
Amikor megérkeztünk, a kajákat és az italokat bepakoltunk a szekrényekbe és miután átöltöztünk utcai ruhából - felvettem a kedvenc itthoni rövidnadrágomat (itt bennt meleg van), egy sima pólót és laza kontyba fogtam a hajam -, nekiláttunk a főzöcskének.
- Akkor most kell ilyen videoklipesen szexin sütögetnem, ugye? - kérdeztem Cassot nevetve, aki erre elmosolyodott - Csak mert ha igen, belisztezhetem a combomat meg a dekoltázsomat, sőt, a tepsit is berakhatom pucsítva a sütőbe, egy szavadba kerül, de csak szólok, hogy az nem nagyon vezet előre és éhesek maradunk - folytattam szórakozottan.
Casso itt már kész volt. :)
- Oké, meg az asztalt is vonagolva töröld le, plusz a nyers tésztát is egyesével nyald le az ujjaidról, az úgy lesz az igazi - tette hozzá röhögve - Ilyen pornósan, megvan.
- Hülye - nevettem a tenyerembe temetve az arcom.
Elszórakoztunk ezen egy darabig, majd azért egy kis idő múltán elkezdtük csinálni az ebédet, ami már reálisabbnak tűnt inkább uzsonnának, de mindegy.
- Akkor ezt a tésztát most hagyjuk kelni, ugye? - hajoltam a Casso telefonján megnyitott recept felé, hogy elolvassam - Aha, kábé negyven percig kell - válaszoltam meg magamnak, majd Cassora néztem - Ezt visszarakom a helyére - emeltem fel az olíviaolajat (igenigen, az extra szűzet :D), és persze az nem jutott az eszembe, hogy megkérjem őt, úgyhogy felpattantam az egyik székre, ami az asztal mellett volt, pipiskedve kinyitottam a falra rögzített szekrényt és beraktam az üveget a helyére.
Amikor becsuktam a szekrényajtót, leugrottam a székről és visszatoltam azt az asztalhoz.
- Jó a feneked, Pöttöm - jegyezte meg Casso egy halvány mosollyal az arcán, mire azonnal felé pördültem, mert bár eddig is sejtettem, hogy fiú létére nem a szép terítőt csodálta az elmúlt fél percben, de most már, hogy beigazolódott a tippem, nem akartam tovább hagyni, mert zavarba hozott.
Megfordulásomkor elkaptam Casso tekintetét, aki a konyhapultnak támaszkodva nézett, majd mosolyogva kinyújtotta felém a kezét, mire ösztönösen odamentem hozzá, ő pedig magához húzott és a nyelvét a számba vezetve hosszasan megcsókolt.
Ahhw, imádom.
Amíg megkelt a tészta, teljesen tökéletesen elvoltunk egymással, majd az idő leteltével visszamentünk a konyhába a pizzánkhoz.
- Úristen, ezt egész nap elnyomkodnám - közöltem jókedvűen, a tésztát nyomkodva a mutatóujjammal, majd amikor rájöttem, hogy hupszi, tíz éve elmúltam hétéves (öreg vagyok), megkomolyodtam (már amennyire), és Cassoval együtt folytattuk a kajagyártást.
- Szerintem legyen kettő sonka-kukoricás, két sima sonkás paradicsommal, meg még egy másik - ötleteltem - Ne legyen mindegyik pizza ugyanolyan.
- Akkor csináljunk három sonka-kukoricásat, meg egy sonkásat. Más alapanyag nem nagyon van, csak szólok - mondta.
- Ehh. Jó, oké - adtam meg magam.
Szóval így lett kétféle pizzánk, és bár az ebédidőből nem kicsit megcsúsztunk, amikor kész lett az első, szabályosan csak egyszerre haraphattunk bele.
- Na, jó lett ez - állapította meg Casso mosolyogva - Mondtam, hogy nem kevés a sajt.
- Igazad volt, ez tényleg finom lett - lelkesedtem, majd vigyorogva egy puszit nyomtam az arcára - Ügyesek vagyunk.
- Aha. Pacsi? - tartotta Casso felém a tenyerét, én pedig boldogan belecsaptam.
Miután mindegyik pizzát kivettük a sütőből, és maximálisan teleettük magunkat, elpakoltunk a konyhában, én pedig felhívtam Anyát.
- Anya, Anya, megcsináltuk a pizzát és annyira finom lett, rakunk el neked! - újságoltam el anyukámnak a nagy hírt ugrálva.
Láttam a szemem sarkából, hogy Casso erre halványan elmosolyodott, de túl lelkes voltam ahhoz, hogy zavarba hozzon.
- Azt megköszönöm, kíváncsi vagyok. Na, mesélj csak, hogy csináltátok?
Anya legalább annyira lelkes volt, mint én, ráadásul szakmai szempontból is kérdezett egy csomót, aminek a nagy részére nyilván nem tudtam válaszolni, vagy ha igen, azt is elég köznyelvies megfogalmazásban, de mindenesetre jót beszéltünk. :)
- Anyu puszil - huppantam le Casso mellé a kanapéra, miután letettük anyukámmal a telefont.
Casso erre halványan elmosolyodott és oldalról átkarolta a vállam, mire ösztönösen hozzábújtam, majd bekapcsoltuk a tévét, hátha megy valami értelmes.
- Oké, értettük, hogy jó nő, történhetne már valami más is - bosszankodtam a filmnek magyarázva, mire Casso elröhögte magát.
De tényleg, hosszú lábak, vékony derék, lapos has, nagy, kerek hátsó és mellek, Angelina Jolie-ajkak, dús, gyönyörű hajkorona, szép arc, márkás cuccok, modell járás, és a többi, szabályosan végigfilmezve lenntről felfelé az összes négyzetmillimétert a nőből, mindezt ugye Cassoval együtt nézve, örülök neki, tényleg, csak már vagy tizenöt perce ezt csodálhatjuk.
Na, mindegy.
Film után eldöntöttem, hogy elmegyek lezuhanyozni, úgyhogy előkészülődtem hozzá, majd a combközépig lógó fehér pólómban és alatta egy sima bugyiban (a szobában kezdtem el igazából vetkőzni, csak rájöttem közben, hogy inkább majd csukott ajtóknál folytatom a fürdőben) elindultam a ház másik pontjára, a fürdőszobába.
Casso közben a konyhában a pultnak dőlve nézett meg valamit telefonján, majd amikor elhaladtam mellette, felpillantott rám, és egy halvány mosollyal az arcán végigmért.
- Megyek fürdeni, nemsokára jövök - csókoltam meg pipiskedve, majd a karját megsimítva továbbmentem.
A fürdőben szépen megcsináltam mindent a szokásos módon, kikészítettem a törölközőm és tusfürdőm, a levett ruháimat szépen, kifordítva odadobtam egy kisebb szekrényre, majd beálltam a kabinba.
A forró víz kellemesen folyt végig a kezdetben kissé libabőrös testemen, a gőzpára átmelegítette az összes porcikámat, én meg a nedves falicsempéknek dőlve lehunytam a szemem és hagytam, hogy a gondolataim szálljanak, amerre csak akarnak, végülis mire való a zuhanyzás, ha nem a filozofálásra?
Egy idő után azon kaptam magam, hogy folyton-folyvást őrajta jár az eszem, pontosabban valami különös, melengető vágy fogott el vele kapcsolatban, aminek gondolatában akaratlanul mosolyogni kezdtem.
Ahhw, úgy imádom.
A következő pillanatban viszont kegyetlenül kizökkentem a merengésemből, ugyanis feleszméltem, hogy basszus, a ruháimat kinnt hagytam.
A vizet hagytam folyni tovább, én pedig kiléptem a kabinból, magam köré csavartam az így combközépig érő törölközőm, lábujjhegyen odamentem az ajtóhoz, hogy minél kevésbé legyen vizes a fürdőszoba padlója, és félig kinyitottam az ajtót.
- Szívem! - kiáltottam ki a fürdőből kihajolva az ajtó résén.
Ahogy kinéztem a fejemmel a folyosóra, szokatlanul friss volt kint a levegő a benti szaunával ellentétben, ami miatt kishíján rádermedtek a vízcseppek az arcomra.
- Igen? - kérdezett vissza Casso, aki a hangok alapján ekkor már nem a konyhában volt, sokkal inkább a hálószobában, vagy annak a környékén.
- Otthagytam a ruhámat az ágyon, behoznád nekem, majd ha ráérsz? - nem akartam ugráltatni, úgyis bennt terveztem lenni a fürdőben még egy jó ideig - Tudod, a tegnapi hálóingem, meg a fehérneműm.
- Oké - ígérte meg.
- Köszi, szeretlek - hálálkodtam, majd éppen csuktam volna be az ajtót abban a tudatban, hogy majd később behozza, amikor megszólalt.
- Várj, viszem - szánta rá magát a hangok alapján, mire elmosolyodtam és az ajtófélfának döntve a vállam vártam meg.
Nem kellett sokat várakoznom, Casso hamar megjelent előttem, és miután meglátott, szinte ösztönből egy apró, perverz mosolyra húzta a száját.
Ott álltam előtte abban a falatnyi, rózsaszín törölközővel magam körül, nedves, picit száradó, ugyanakkor a forró víztől bársonyosabb bőrrel, az én ruháim pedig ott voltak a kezében, amiket mosolyogva átvettem tőle, hálám jeléül pedig a törölköző szélénél szorosan tartva a kezem lábujjhegyre álltam, és lehunyt szemmel megcsókoltam.
Casso eleinte az ajtófélfának támaszkodott, majd ellökte magát onnan, és átölelve a derekam viszonozta a csókom.
Csókunk egyre szenvedélyesebbé és tüzesebbé vált, egymásba veszve faltuk a másik ajkait, habzsolva az élvezetben, majd Casso egyszer csak beljebb lépett és rutinból becsukta maga mögött az ajtót.
Egyszerre indultunk meg mosolyogva a zuhanyzófülke irányába, ő előre tolt, én pedig hátrálva húztam magam felé, útközben pedig lehunyt szemmel ledobtam a ruháimat arra a kis szekrényre.
Mielőtt beértünk volna a zuhanyrózsa alá, Casso lekapta magáról a pólóját, és egy hirtelen mozdulattal megszabadított a törölközőmtől, ami először elég váratlanul ért, aztán ezeket fogalmam sincs, hova dobta, de akkor nem is nagyon érdekelt.
Casso a csempének tolva belecsókolt a nyakamba, majd az ajkait végigvezette rajtam, én pedig szapora lélegzettel lehunytam a szemem, és miután ő is megszabadult a vizes ruhadaraboktól, apránként belekóstoltunk a dolgok élvezetesebb részébe.
Jézusom, ez a srác már valami pofátlanul tökéletes.
Ha valamit eltanulhattam Cassotól az évek során, akkor az az egyik legmeghatározóbb személyiségjegyének a rám való hatása, amit imádok, a spontanitása, ahogy nem vesz mindent túlzottan komolyan, pont annyira, amennyire azt a helyzet megkívánja, csak úgy áll hozzá a dolgokhoz, úgy csinálja, ahogy azt élvezi, jókedvűen, és lazán, teljes harmóniában mindennel és mindenkivel, amit imádok benne, és ami olyan tökéletesen megfűszerezi mindig a vele töltött időt, legyen az bármi.
Most is, olyan őrjítően izgató és élvezetes volt az egész, egyben pedig tökéletesen szenvedélyes és érzelmes, ami a lehető legjobb párosítás.
- Imádlak - suttogta a bőrömre lehelve a szavait, ami miatt kellemes megborzongás járt végig, és néhány hangosabb sóhaj közepette mosolyogva lehunytam a szemeimet és a nyirkos csempének döntöttem a fejem.
A levegő párás volt és fülledt, a tusfürdőhab illata a mi illatunkkal keverve terjengett, ajkainkkal szüntelenül egymásét kerestük, én pedig a vállát átkarolva a nedvesen csillogó hajába túrtam, mint utolsó biztosítékba, mielőtt elrepülnék innen valahova.
Amikor jóval később elzártuk a vizet, ellépve tőle egy kicsit, letörölhetetlen vigyorral az arcomon Cassora néztem, aki néhány, a szemébe lógó hajtincse mögül, amiből lassan hullottak le a kicsi vízcseppek és koppantak a zuhanyzótálcán, egy gyönyörű, féloldalas mosolyra húzta a száját.
Oké, lássuk be, ez valami isteni volt.
Na tessék, megszólalt az extra szűz olívaolaj. :)
- Ez tetszett - jegyeztem meg vigyorogva, miközben kiléptünk a kabinból, és gyorsan megtörölköztünk.
- Nekem is - bólintott Casso továbbra is azzal a szédítő, elégedett mosollyal az arcán, majd hirtelen, úgy, ahogy voltam, törölközőstül, mindenestül felkapott menyasszonyi pózban, mire meglepetten felsikítottam, és a nyakába kapaszkodva hagytam, hogy vigyen egészen a hálószobáig, letegyen az ágyra, széthajtsa rólam a törölközőmet, és felém magasodva folytasson velem mindent ott, ahol azt abbahagytunk.
Lehet, hogy pofátlanul tökéletes, de nekem meg pofátlanul megfelel. :)
Közben egyébként az éjjeli szekrényen rezegni kezdett a telefonom, de annyira nem érdekelt abban a pillanatban, hogy oda se figyelve odanyúltam a telefonomhoz és bedobtam az ágy alá.
És akkor itt most egy kis időugrás.
- Na jó, megnézem, ki hívott - szántam rá magam, miután befejeztem a visszaöltözést, majd Casso mellkasát megsimítva kimentem a szobából a telefonommal, felvettem a pulcsimat és kiültem az erkélyre levegőzni egy kicsit.
Itt még továbbra is vigyorogtam az elmúlt jelenetekre visszagondolva, majd egy rövid magam elé bambulás után mélyen magamba szívtam a friss, tavasz eleji levegőt és bekapcsoltam a telefonom.
- Szió - köszöntem Sacinak a telefonomba - Mizujs?
Sacival eddig nem nagyon beszéltem, amióta itt vagyunk, ami miatt kicsit elszégyelltem magam, úgyhogy mosolyogva, lelkesen beszélgettem vele ott az erkélyen, ő mesélt nekem, én meséltem neki, és tök jó volt, még akkor is, ha közben a félisten barátomat otthagytam a hálóban vagy egy órára.
Imádom Cassot, de szerintem elboldogult valahogy arra az időre, amíg én a legjobb barátnőmmel beszélgettem.
- És mit szólsz Ricsiékhez? - kérdeztem Sacitól témát váltva.
- Én már régóta shippelem Mártival, tökre örülök nekik - mondta kedvesen - Cukik nagyon. Még akkor is, ha az exem és az egyik barátnőm - tette hozzá - De ez annyira nem számít. Szerinted a Rirti vagy a Márcsi jobb ship név?
Erre elnevettem magam.
- Inkább a Rirti - feleltem magamban mosolyogva - De figyelj csak. Arra gondoltam, hogy miután már otthon vagyok, el kéne mennünk ketten valami legjobb barátnős bulira. Ésss talán a programba beépítenénk valami pasizás félét.
- Okés, de ácsi, neked... - zavarodott össze.
- Nem, nem, nem nekem kell - magyaráztam elnevetve magam, miközben leesett, hogy ez most mennyire hülyén jött ki, mire automatikusan körbenéztem, hogy ennek vajon volt-e más fültanúja, és hát persze, hogy volt, ráadásul nyilván Casso, aki pont akkor ment el az erkély ajtajánál a hátam mögött és szinte velem együtt röhögte el magát. Kínoska - Neked keresünk valakit, persze, csak ha már késznek érzed magad rá. Na?
- Úúú, ez tök jól hangzik - lelkesedett be - Akkor majd kontaktlencsét veszek.
- Eddig azt mondtad, hogy nem szereted a kontaktlencsét.
- Most se, de kibírom. Elvileg jobban nézek ki szemüveg nélkül, azzal túl jókislányos vagyok - magyarázta.
- Ezt meg ki mondta? - pislogtam.
- Mindegy - vágta rá gyanúsan hamar.
- Saci - húztam össze a szemöldököm.
- Oké, oké, Márk mondta - adta meg magát halkan.
- Márk egy gyökér, és még hülye is. Tök jól áll a szemüveg, ha azt jobban szereted, hagyd magadon, ne foglalkozz azzal az idiótával és a véleményével, ami senkit nem érdekel.
- Jó, igaz. De Leni, senkit nem fogok érdekelni, soha nem lesz senkim, egyedül fogok meghalni, tuti biztos! - esett kétségbe hirtelen.
- Ha ezt is Márk miatt gondolod, felkeresem azt a gyökeret és megverem a negyvenpár kilómmal. Aztán felnégyelem! - jelentettem ki határozottan - Saci, gyönyörű vagy, jó alakod van, kedves vagy, jókedvű vagy, nem lehet nem szeretni, és nagyon különleges vagy, amelyik fiúnak ez nem elég, az egy idióta és csak áldás, hogy nem kerül a közeledbe.
- Az mondjuk tényleg az. Na jó, akkor mikor megyünk? - kérdezte a lényegre térve.
- Mikor menjünk?
- Hát, előtte jó lenne teljesen elfelejtenem Márkot, ami nem tudom, mennyi idő, de szerintem kábé egy hónap. Addigra csak rájövök tényleg, hogy egy szemét.
- Majd én segítek benne - ígértem meg - Akkor nézzünk ki egy napot, és tűzzük ki célnak.
- Jójó, már itt is vagyok a naptáramnál. Mondjuk április 14? Az pont egy hónap múlva lesz, ráadásul péntekre esik.
Április tizennégy. Akkor lesz pont egy éve, hogy megcsaltam Cassot annak az amúgy is nyomorúságos napnak a délutánján, akkor kezdődött minden sírás, idegbaj, bizonytalanság és igazából az összes rossz dolog a kapcsolatunkban.
Ez így nem túl biztató, de reménykedjünk benne, hogy az idei április tizennégy pont egy ellentétes időszakot indít el majd a legjobb barátnőm életében.
- Benne vagyok - egyeztem bele elmosolyodva - Majd veszünk előtte valami jó ruhát neked, kitalálunk egy jó outfitet, megcsináljuk a hajad, meg minden. Mindenkit leveszel a lábáról.
Hogy őszinte legyek, tényleg nagyon belelkesedtem már előre arra a péntek délutánra, ami nyilvánvalóan nem rólam fog szólni, de akkor is. :)

Mai nap - 5/5*: tökéletes, úgy, ahogy van.
*************************************
Hogy vagytok? ❤️