[03.13]
- Casso, legközelebb nehogy engedd, hogy ennyi kaja után palacsintát is egyek, jó? - nyöszörögtem, amikor visszaértünk a házba, én pedig iszonyatosan jóllakva levágtam magam a kanapéra.
- Oké - egyezett bele elmosolyodva, majd leült mellém, én pedig a vállának döntöttem a fejem - Nézzünk valamit? - biccentett a tévé felé.
- Nézhetünk.
Eddig jó volt a terv, csakhogy először meg kellett keresnünk a távirányítót, aztán valahogy rájönni, hogy itt hogy működik a tévé.
Ezzel egyedül biztos elszórakoztam volna egy jó darabig, de hálistennek van nekem egy ebben is jó Cassom, aki viszonylag hamar megoldotta a dolgot, úgyhogy kerestünk valami értelmezhetőt a tévében.
- Szól a telefonod - jelezte Casso, amikor már éppen elkezdtem gondolni, hogy vajon mi búghat a kanapén.
- Ki az? - pillantottam a készülék felé.
Casso odanyúlt a telefonomhoz, hogy lássa, majd a képernyőre pillantott.
- Márti - adta át a telefonom.
Pislogva átvettem, majd engedélyeztem a hívást.
- Szia - köszöntem bele a telefonomba.
- Hali - köszönt vissza a hangjáról ítélve vigyorogva és elképesztően boldogan, ami megnyugtatott, hogy nincs semmi baj - Bocsi, ha zavarlak, csak... Úúúristen, annyira jó történt, azóta azt várom, hogy elmeséljem - kezdte lelkesen.
- Nem zavarsz, mondd csak - biztattam.
- Huh, jó, oké - szedte össze magát - Ricsiről lenne szó.
Na, itt már sejtettem és egyben reméltem is, hogy mi lesz a továbbiakban, úgyhogy azonnal rákérdeztem:
- Összejöttetek? Ugye összejöttetek? - kérdeztem majdnem sikítva a vigyorgástól.
- Igeeen! - válaszolta ugrálva, amit a hangok alapján következtettem - Na, de elmesélem, hogy hogy volt, mert annyira jóóó volt - vezette fel a monológját.
Mosolyogva hallgattam a sztorit, miszerint még tegnap, amikor jöttünk haza az osztálykirándulásról, egész délután beszéltek, és leszerveztek mára egy találkát suli utánra, ami már nem az első volt, Ricsi és Márti azonkívül, hogy egész nap egymást nézik a folyosón, az osztálytermünkben, a büfénél, az udvaron, meg úgy mindenhol, amikor csak egy légtérben vannak, és egy csomót üzeneteznek, randizgatnak is egy ideje, és a mai Márti szerint még az eddigieknél is ezerszer jobban sikerült.
Ha jól értettem, valami parkban voltak, ahol beszélgetés közben bevallották egymásnak, hogy mit éreznek egymás iránt, ezután Ricsi megcsókolta, majd amikor órákkal később Ricsi hazakísérte Mártit - kézenfogva mentek -, a kapujukban, újból, és hogy mennyire "ahhw" volt, meg hogy Ricsi milyen jól csókol, meg minden - hát, én életemben egyszer csókolóztam Ricsivel, de arról nem igazán az maradt meg elsősorban, hogy jól csókol-e, de jobb is, ha erről inkább nem beszélünk -, és visszatérve, amikor még a parkban beszélgettek, Ricsi olyan kedves volt, de egyszerre meg elképesztően vicces, mint szokott (vele) általában, és Márti tényleg annyira lelkes volt, hogy be kellett látnom magamban, hogy bár még mindig sajnálom, hogy Ricsi és Saci még valamikor két hónappal ezelőtt szakítottak, örülök nekik.
Mert bár mondjuk Márti egy jópár évig kiesett az életemből, és csak nemrég lépett vissza, Ricsi kilencedik eleje óta a legjobb fiú barátom - nyilván, más fiúkkal is vagyok jóban, de egyértelműen Ricsi áll hozzám legközelebb -, nagyon szeretem (barátként, természetesen), és örülök neki, ha boldog, mert ha valaki, ő tényleg megérdemli már, hogy az legyen.
Gimi előtt reménytelenül szeretett valami Rebi nevű lányt (ezt Cassotól tudom), mindig megpróbált megfelelni neki, de a lány mindig kikosarazta; kilencedikben Saci összetörte azzal, hogy nem akart kapcsolatot, miután Ricsi bevallotta neki az érzéseit; összejött Kittivel, aki annak ellenére, hogy Ricsi tényleg nagyon szerette, a kapcsolatuk nagy részében csalta, és aki aztán vigyorogva maradt együtt Tomival, amitől Ricsi megint magába zuhant, és rövid kapcsolatokban próbálta elfelejteni a szerelmét; járt Sacival egy másfél évig, de vele is szakított, majd egy hónappal később a barátságunk ellenére belém szeretett, pontosan jól tudva, hogy teljes őrület az egész, legfőképpen, mert az ikertesójával járok, magába fojtotta és saját magát emésztette vele, később ittasan bevallotta nekem a volt barátnője szülinapi koncertjén, én is összetörtem őt, mert nem tehettem mást, összeveszett a tesójával miattam, és most, hosszú évek után úgy tűnik, hogy Mártival, még ha egészen különös szálak kötik is őket össze, nagyon jól egymásra találtak, és Saci is ugyanúgy, sőt, talán jobban is örül nekik, mint bárki más, így én is csak annyit tudok mondani, hogy őszintén szurkoluk a párosuknak.
Miután letettük Mártival a telefont, csillogó szemekkel átadtam Cassonak a nagy hírt, amit a Mártinak adott válaszaimból valószínűleg már túl nem sok erőfeszítéssel kikövetkeztetett, de nem baj, túlságosan feldobott ahhoz, hogy ne meséljem el. :)
- Szerinted most részletesebben mondtam el neked, mint ahogy Ricsi fogja majd? - kérdeztem belegondolva.
- Valószínűleg. És hatszor annyiszor - tette hozzá szórakozottan.
Jó, ebben van valami, lássuk be. :)
- Kitaláltam, hogy mit csináljunk holnap - jelentettem be már vacsi közben, amit még az otthonról hozott ételek közül (néhány szendvics, egy-két tasak mikróban elkészíthető zabkása, forró csoki, puding, meg ilyenek, amiket Anya rakott el mára és holnap reggelire, holnap meg elmegyünk Cassoval bevásárolni az erre a hétre fejenként ugyanannyi pénzből összedobott "kasszánkból") válogattunk össze - Csináljunk pizzát. Egyszer már sütöttünk Anyával pár évvel ezelőtt, tök jó volt, és nagyon finom.
- Felőlem, de akkor össze kéne szedni, hogy mit veszünk holnap - mondta, miközben én már nyúltam is a spirálos rajzfüzetemért, kitéptem egy lapot, kerítettem egy tollat, aminek cuki bojt van a végén, és szépen felírtam, hogy "bevásárlólista".
Közben megkértem Cassot, hogy keressen rá valami pizza receptre.
- Oké - írta be gyorsan a keresőbe - A tökéletes pizza házilag - olvasta fel derűsen az egyik kiadott cikk címét.
- Az kell nekünk - nevettem el magam.
- Alap - biccentett mosolyogva, majd a papírra pillantott, hogy mit írtam eddig - Akkor először mondom, hogy mi kell a tésztához, jó?
- Persze, egy pillanat - írtam fel gyöngybetűkkel alcímnek, hogy "pizzatészta", Casso pedig szórakozottan végigvárta, ahogy befejezem a hieroglifáim rajzolgatását - Mondhatod.
- Oké. Harminc deka kenyérliszt, ugyanennyi finomliszt - kezdte - Csak firkantsd le, ezeket a kalligrafikus akármiket mire kibetűzzük holnap, lemegy a nap, és a büdös életben nem lesz pizzánk.
- Jól van na - adtam meg magam - De a harminc dekát már leírtam szépen.
- Akkor a számot, meg a mértékegységet mindig írd úgy, a többit normálisan.
- Okos - értettem egyet - Szóval kenyérliszt és fehérliszt?
- Finomliszt - javított ki.
- Francba, akkor elrontottam - húztam át azt az egy sort, majd kész lettem volna újraírni.
- Na jó, ebből elég, ezt most elveszem, olvasd te - vette el a papírt röhögve, és elém tolta a telefonját.
- Neee, én akarom írni, normálisan fogom, ígérem - kaptam utána, mire Casso megkegyelmezett, és az ő szavaival élve egy "utolsó esély"-t adva visszaadta a lapot és a tollat.
Elszórakoztunk egy darabig (a számokat és mértékegységeket egyébként halványan írtam, hogy később kidíszíthessem, de pszt :D), majd miután leírtuk a tészta és a szósz hozzávalóit, nekiláttunk egyeztetni, hogy milyen pizza legyen.
- Az, hogy ananász nem lesz rajta, az hétszentség - közölte egyszerűen, mielőtt még vehettem volna a levegőt a hawaii pizza felvetésemhez - Meg rukkola sem.
- Oké, de akkor gomba se legyen, se hagyma, se parmezán, se pármai sonka - próbáltam meg kompromisszumot kötni.
- Mi bajod a pármai sonkával?
- Mint neked az ananásszal - feleltem.
- Te tudod - vont vállat.
- Meg babot se rakjunk rá - tettem hozzá - Nincs vele bajom, de pizzán nem szeretem.
- Na, tiszta jó hír - jegyezte meg szórakozottan - Akkor most, hogy összeszedtünk egy csomó dolgot, ami nem lesz, beszéljünk arról, hogy mi az, ami meg igen.
- Kukorica? - kérdeztem.
- Az jó - bólintott, én pedig már írtam is fel - Sonka?
- Igen, de nem pármai - szögeztem le, majd miután leírtam, hogy "sonka", teljesen komolyan lerajzoltam mellé egy mini közlekedési táblát "pármai" felirattal, szigorúan áthúzva.
- Megőrültél, jól van - röhögte el magát, miután már egy biztonsági őr rajzolásának is nekikezdtem a tábla mellé, síppal.
No comment. :)
Miután az összes pizzás hozzávalót összeszedtük - végül egy sima sonka-kukorica-paradicsom-sajt pizzában maradtunk, egyszerű, de nagyszerű, és legfőképpen mindkettőnknek jó -, még összegyűjtöttünk jónéhány egyéb dolgot, ami kellhet, majd ezt befejezve felraktam a listát a hűtőre egy mágnes segítségével, és folytattuk a félbehagyott vacsit.
- Na, egészségedre - mosolyogtam rá, miután befejeztük a kajálást, és körülbelül fél óra beszélgetés után az asztalnál eldöntöttük, hogy a vacsorát is, mint napirendi pontot, berekesztjük, úgyhogy elszedtem a tányérját, meg az enyémet is, és rutinból beraktam a mosogatóba, hogy majd elmosom.
A hétre úgyis elterveztem - Anya pedig tökre belelkesedett tőle -, hogy amíg itt vagyunk Cassoval ketten, egy kicsit kipróbálom magam, hogy milyen háziasszony lennék, ha egyszer az lennék, és emiatt most szokatlanul élveztem, hogy elmosogathattam kettőnk után, majd amikor Casso egy forró puszi után elment fürdeni, rendet rakhattam a konyhában, megágyazhattam a hálószobában, de teljesen precízen, egy icipicit gyűrődést se hagyva az ágyneműkön, hibátlanul félbehajtva a takarót, a kispárnákat pedig pontosan a nagypárna közepére rakva.
A redőnyöket mindenhol lehúztam a lakásban, a hálószobában felkapcsoltam a kislámpákat, ellenőriztem, hogy be van-e zárva az ajtó, lekapcsoltam a ház különböző pontjain égve maradt villanyokat (na, ez aztán igazán nem jellemző rám), majd amikor úgy döntöttem, hogy egyelőre ennyit tudtam csinálni, előszedtem a hálóingem, a legillatosabb, kincsként féltett, csak nemes alkalmakkor használt tusfürdőm, a fésűm, a micellás arcvízem, meg mindent, amire a fürdőszobai szertartásom alatt szükségem szokott lenni.
Szóval éppen az egyik éjjeli szekrény mellé pakolgattam, amikor megjelent Casso az ajtóban a sötétbarna, nedvességtől csillogó haját áttörölve valami törölközővel, egy darab boxeralsóban, mire akaratlan mosolyra húzódott a szám, és amikor nem látta az arcom, vigyorogva az ajkamba haraptam.
Mondanom sem kell, a látványa nem kis hatással volt rám és szervezetemre, úgyhogy vigyorogva egyenesedtem ki a guggolásból és álltam előtte a cuccaimat szorongatva.
- Itt hagytam a pólómat - mondta a világ természetességel, miközben elvettem a törölközőjét, hogy ne ide rakja le, hanem majd elrakom a fürdőben, ahová az most való.
- Milyen kár - feleltem mosolyogva, mire elnevette magát, én meg odaléptem hozzá, és mielőtt elmentem volna mellette, hogy kimenjek a szobából a fürdőbe, a felsőtestén gyengéden végighúzva a kezem a mellkasának támasztottam a tenyerem, és pipiskedve megcsókoltam - Mentem fürdeni - léptem el tőle, és miközben ő elbűvölten, hitetlenül elnevetve magát utánam fordult, magabiztosan mosolyogva a fürdőszoba felé vettem az irányt.
Nem tudom, mitől lett hirtelen ennyi önbizalmam, mitől pörögtem be ennyire és mitől értékeltem fel magam egyik pillanatról a másikra ennyire, de ha a hely teszi, akkor csak mondom, hogy imádom ezt a házat. :)
Miután jó alaposan megfürödtem, és elkészülődtem, a cuccaimmal együtt visszamentem Cassohoz a hálószobába, ahol a kezemben maradt holmikat leguggolva elpakoltam a bőröndömbe, és miközben ő mosolyogva végigkísért a tekintetével, beültem mellé az ágyra.
- Megtaláltad a pólód? - kérdeztem vigyorogva.
- Aha - bólintott mosolyogva - Szüleiddel beszéltél már?
- Csak amikor megérkeztünk. Holnap reggel felhívom őket - mondtam, miközben nekidöntöttem a vállának a fejem.
- Te tudod - hagyta rám.
Közös beleegyezés alapján bekapcsoltunk valami filmet, de hogy teljesen őszinte legyek, ismét eljátszottuk a szokásos forgatókönyvet, egészen pontosan, hogy csak látszólag néztük a tévét, egyébként pedig mindenre figyeltünk, csak az előttünk lejátszódó jelenetekre nem.
- Casso - hunytam le a szemem mosolyogva, miközben erősen rámtört az érzés, hogy az apró, gyengéd, de egyben kínzóan érzéki és tökéletesen eltalált érintései és simításai miatt nem fogom tudni sokáig türtőztetni magam.
Az ajkamba harapva hagytam, hogy folytassa, majd hirtelen fellobbantva bennem valami lángot, tüzet, vagy akármit, átvetettem rajta az egyik lábam, hátradőltem, és a pólójánál fogva magamra húztam, majd megcsókoltam.
Na, akkor a mai filmezésnek is kampec. :)

Mai nap - 5/5***: egyszerűen csak imádom, úgy, ahogy van. :)