Szeptember 13. (szerda)
Reggel indokolatlanul hisztis hangulatban keltem, aminek a családom nem igazán örült, de hát van ilyen.
- Ha akarod, délután elmehetünk fodrászhoz - ajánlotta fel Anyu, miután végighallgatta a "töredezett a hajam", "nem tudok élni a sörényemmel" és a "meguntam a frizumat" című hisztériáimat.
Erre a mondatra felcsillant a szemem, és kicsit lenyugodtam.
- Alig várom a délutánt! - lelkendeztem Cassonak suli felé menet.
- Én is. Ma lesz a visszavágó - mondta.
Gondolom a múlt heti meccshez kapcsolódik. Vagy nem tudom.
- Ilyenkor meg kellene kérdezned, hogy "miért, mit fogsz csinálni"? - célozgattam tapintatosan.
- Oké. Miért, mit fogsz csinálni? - fordította felém a fejét mosolyogva, mire halkan felnevettem.
- Nem fogod elhinni, de fodrászhoz megyek - meséltem izgatottan.
- Aha, az jó - bólintott, majd mivel időközben megérkeztünk, köszönt a többieknek.
Amikor ezt a fodrászos dolgot elmeséltem a lányoknak, ők azért kicsit több lelkesedéssel fogadták a nagy híremet. :)
- Én ezt nem hiszem el! - dühöngött Lau, amikor belépett a termünkbe - HOL VAN A DEKORÁCIÓ? - kiabálta.
Egy kicsit túl komolyan veszi a helyzetet. :)
- A fiókban - mutatott Laci az asztal felé, mire Lau leguggolt és rángatni kezdte a fiókot.
- Mi van ezzel? - bosszankodott, majd egy nagyot rántott a kulcsra zárt fiókon, aminek következtében leszakadt a fogantyúja. Hurrá.
Kedves osztálytársaink pedig elkezdtek tapsolni - szerintem ez már reflexből megy -, mire a bekattant rajztanárnőnk dühösen kiviharzott a teremből.
Nem sokkal később visszaért Madarassal az ajtóban.
- És mégis miért kellett eljönnöm az órámról? - kérdezte az osztályfőnökünk sóhajtva.
- Mert betelt a pohár! - kezdte Lau mérgesen - A dekorációt már többször is visszaraktuk a terembe, de minden órán mégis úgy kell bejönnöm ide, hogy a falak üresek, a munkáink pedig a polcon hevernek! Most megpróbáltam kiszedni őket a fiókból, letört a kilincs, ezek a neveletlen kölykök pedig kigúnyolnak! Szép kis osztálya van, mondhatom - fortyogott, mire Madaras megforgatta a szemeit, nagy levegőt vett, és nyugodt hangsúlyban megszólalt.
- A terem úgy szép, ahogy van. Az enyém, én rendezem be, vagy a gyerekek az engedélyemmel. Ezenkívül a fiók is az én tulajdonom, úgyhogy ha megkérhetem, legközelebb ne turkáljanak bele. A diákokat meg majd megfegyelmezem én - nézett ránk, majd meg sem várva Lau válaszát, megfordult és visszasietett az órájára.
Ezek szerint nem igazán szívlelhetik egymást, úgyhogy szünetben jól megvitattuk a "Madaras vs. Lau" összecsapást. :)
- Én Madaras oldalán állok. Jól kiosztotta Laut - mondta Enikő - Pedig Madarast se kedvelem túlságosan - tette hozzá.
Nagyjából mindannyiunknak ez volt a véleménye.
Nyelvtanon Bogdán feleltetni készült.
- Lina, gyere csak! - mosolygott a mellettem ülő lányra, aki lázasan jelentkezett a felelésre.
Hát, ezzel egyedül volt.
Amikor Lina magabiztosan kisétált a táblához, a teremben kábé az összes nem olyan jó tanuló megkönnyebbülten felsóhajtott. :)
Angolon haladtunk az anyaggal - kezdünk a nem hullakönnyű zónába lépni, haladás! :D -, majd német előtti szünetben lesiettem az első emeleti nyelvi előadóba, ott pedig elfoglaltam a megszokott helyemet.
Németen Madaras szódogát iratott velünk.
- Szöszi - rúgta meg a székem lábát Casso, amikor Madaras kinézett a folyosóra - Teknős németül?
- Valami sültkörte, nem? - tippelt Saci.
- Mi van? - röhögött fel Casso halkan.
- Schildkröte - feleltem visszafojtva a nevetésemet.
- Oké, köszi - bólintott Casso, mire visszafordultam, remélve, hogy Madaras nem vett észre semmit.
Igazából egész nap a délutáni fodrászaton járt az agyam.
Amikor bepattantam Anya kocsijába, egy kicsit elbizonytalanodtam.
Annyi ideje növesztem a hajam, biztos jó ötlet levágatni? Cassonak tetszeni fog? Jól áll majd? Össze tudom fogni normálisan? És mégegyszer a legfontosabb: Cassonak tetszeni fog??? Ááá!
Amikor kiszálltunk az autóból és bementünk a már jól megszokott női fodrászatba, tudtam, hogy már nincs visszaút, így döntöttem, és kész. De hogy kevesebb lesz vele a gond, az száz százalék.
Amíg még nem voltam soron, leültem a falhoz helyezett kanapéra, majd megfogtam egy magazint és az unaloműzés érdekében lapozgatni kezdtem, miközben a rádióból ismertebbnél ismertebb slágerek szóltak.
- Anya, tudtad, hogy ha az étkező fala sárga színű, az elveszi az étvágyunkat? - olvastam fel a magazin "lakberendezés" oldaláról.
- Nem, nem tudtam. Viszont te jössz - mondta, mire becsuktam a magazint és felpattantam.
- Oké. Légyszi csinálj sok fotót - nyomtam a kezébe a telefonomat.
- Miért? - ráncolta össze a szemöldökét.
- Saciéknak megígértem, hogy küldök képeket. Cassonak meg amúgy is fogok, ha kér, ha nem - tettem hozzá vigyorogva, majd a hajmosó felé vettem az irányt.
Leültem a fekete színű székbe - tök kényelmes párna, nekem is kell egy ilyen :D -, majd hátrahajtottam a fejem.
Egy kicsit hideg volt a csempe, de aztán megszoktam.
Miközben a hajamat mosták, minden bizonytalanságom elszállt, így teljesen nyugodtam figyelhettem a csillárt, meg a képeket a falon. Hogy van ilyen gyönyörű arcbőre annak a modellnek? Hjaj.
Amikor kész lettem a hajmosással, a törölközős turbánommal a fejemen visszamentem Anyuhoz, ugyanis jelenleg az összes szék foglalt volt (a fodrásznál).
- Tessék, itt egy halom kép. Majd válogasd ki, hogy melyik kell - adta vissza Anyu a telefonom - Egyébként meg majd emlékeztess, hogy fizessük be a telefonszámlát, mert most kaptál SMS-t a szolgáltatótól - mondta.
Hát, jó. :)
A lányoknak átküldtem az egyik hajmosós képet "már itt vagyunk :D" üzenettel, majd ugyanezt megosztottam Cassoval is.
Leni: Jelenleg úgy nézek ki, mint Szulejmán, de mindjárt sorra kerülök 😁
Casso: Szulejmán? xdd
Leni: Megfogtad a lényeget
Casso: Aha
Leni: Naaaa, mondj már valamit
Casso: Oké
Casso: Ügyesen tarsd a fejed
Leni: Meglesz:)
Ezután nem kaptam semmi választ (hüpp-hüpp), úgyhogy elraktam a telefonomat. Ezek a fiúk... :)
Nemsokára én jöttem, úgyhogy leültem a gurulós fodrász székbe, majd figyelni kezdtem magamat a tükörben.
A fodrász kifésülte a vizes hajamat, bennem pedig felmerült a kérdés, hogy én mégis miért nem tudom fájdalommentesen fésülni magamnak? Főleg vizesen!
- Már nagyon régen láttalak, hogy vagy mostanában? - érdeklődött a fodrászom, miközben a fésű fogai mellett vágott egyet a hajamból.
- Jól, köszönöm - feleltem zavartan.
Ilyenkor mégis mit kéne mondani?
- A tanulás gondolom még mindig jól megy... - mosolygott.
- Igen - bólintottam, mire rámszólt, hogy "ne mozogjak".
- És, a fiúkkal mi a helyzet?
Na, tessék. Most se úsztam meg ezt a hülye Jolly Joker kérdést.
Na, mindegy. Válaszoltam, túléltem. :)
Amikor kész lett a hajvágás, a fodrász beszárította a hajamat, kifésülte, ráfújt hatszáznyolcvan-féle sprayt, majd leszedte rólam a fekete köpeny-izét. Hát, ez jó kis mondat lett. :)
- Kész vagy - mondta mosolyogva.
Belenéztem a tükörbe.
Na jó, létezik olyan, hogy szerelmes lettem a saját hajamba? Úristen! :D
- Jó lett? - kérdeztem Anyától.
- Nagyon jól néz ki - dicsért meg. Víííí!
Hazafelé egész végig a hajamat babráltam. Kicsit szokatlan volt, hogy nem tudom végighúzni rajta a kezem, mert hamar vége a hajamnak (vállig ér), de nem baj! Imádom. <3

Mai nap - 5/5*: örülök, hogy így döntöttem. Cassonak meg nagyon remélem, hogy tetszeni fog! :)