[02.26.]
- Leni? - értetlenkedett folyamatosan engem fürkészve, majd mivel nem szólaltam meg, az egyik kezemet óvatosan megfogva elhúzta azt az arcom elől, így észrevette, hogy sírok - Mi a baj? - kérdezte meglepetten, de mégis kellő komolysággal az arcán.
Én se könnyen tudnám hova tenni, ha szerelmet vallanék a barátnőmnek, csókolóznék vele, majd közben azt kellene észrevennem, hogy sír, ez tény.
- Nem fontos, hagyjuk - ráztam meg a fejem, letörölve a könnyeimet.
- Most komolyan, van valami gáz? - tűrte az egyik, a könnyeimtől az arcomra tapadó hajtincsemet a fülem mögé.
- Hát... - szedtem össze a szavaimat - Nem, nincs baj. Vagyis van, de nem az a lényeg. Egyszerűen csak... csak... - temettem az arcom a tenyereimbe kétségbeesetten, majd kimondtam, ami nyomta a lelkem, lesz ami lesz - Annyira sajnálom! - fakadtam ki, miközben utat engedtem a könnyeimnek.
Mondanom sem kell, eltelt egy kis idő, amíg erre a hirtelen őszinteség-rohamomra válaszolni tudott, és én ezt teljes mértékben meg tudom érteni.
- Mit? - nevette el magát értetlenül.
Túl sokáig titkoltam, egyszerűen nem bírtam tovább magamban tartani. Hülye lelkiismeret.
- Hogy már megint belefutottam abba, ami az előző tavasszal történt. Kikészít, hogy nem tudok őszinte lenni veled - vallottam be a szememet dörzsölve, előre tartva a következményektől.
Casso a hajába túrva elfordította a fejét egy pillanatra, majd összeráncolva a szemöldökét, visszanézett rám.
- Ezt hogy érted? - kérdezte, miközben egyszerűen az arcára volt írva, hogy ezt a hirtelen helyzetet még nem igazán sikerült hova tennie.
- Szerintem sejted - feleltem a könnyeimmel küszködve, mire Casso tágra nyílt szemekkel felém kapta a fejét, az arckifejezése közben pedig már teljesen megváltozott, és már itt éreztem, hogy ki fog törni a balhé.
Ez a hirtelen helyzet, ami azért nem a legelőnyösebben jött ki, nem csak őt borította ki nagyon, hanem engem is kikészített, de már nem volt visszaút, úgyhogy vártam csak, hogy mit fog reagálni.
Casso egy keserű, feszült mosolyra húzta a száját, majd megtartva a látszat-nyugodtságot, csak ennyit kérdezett:
- Kivel? - fordult felém, mire annál is jobban beparáztam, mint előtte.
A tekintete annyi mindent sugallt, egyszerre éreztem benne idegességet, fájdalmat, dühöt és mindent, amit utáltam látni rajta, hogy ez volt az a pont, amikor nem bírtam tovább és kishíján újra utat engedtem a könnyeimnek.
- Nagyon ki fogsz akadni - mondtam egész testemben remegve.
Na jó, nem lehetne visszapörgetni az időt és hagyni inkább az egészet?
- Leni, most komolyan, kivel voltál? - szakította félbe a még el sem kezdett, de tervezett menekülő kimagyarázásomat egy kicsit más hangszínben, mint előtte.
Eddig csak a hirtelen "hír" okozta fájdalmat és keserűséget éreztem benne, most azonban már egyre inkább ki volt akadva, a tekintete pedig ugyanaz volt, mint amit tavaly májusban láttam, mielőtt szakított volna velem, és ez mégjobban kicsinált belülről.
Lesütöttem a szemem, és amíg ő idegesen figyelt, le se véve rólam a tekintetét, összeszedtem magam és nagy levegőt véve megszólaltam.
- Ricsivel. A koncerten.
Ezzel egyidőben tört ki belőlem ismét a zokogás, és bár sejtettem, hogy Casso nem fog túlságosan örülni a nagy híremnek, a barátom pillantása erre egyszerűen megsemmisített.
- Mi?! - akadt ki megemelve a hangját, annál is jobban, mint ezelőtt.
A sírásomtól egyszerűen nem tudtam erre mit mondani, úgyhogy amíg lehajtott fejjel próbáltam összeszedni magam, Casso egy kis ideig tartó feszült csend után megszólalt.
- Egész kurva nap azon aggódtam akkor, hogy jól leszel-e, de megnyugodtam, mert veletek ment Ricsi, erre megcsalsz a tesómmal? - hitetlenkedett.
- Casso, én...
- Hát, ez rohadt jó - biccentett idegesen, félbeszakítva, miközben beletúrt a hajába - Amúgy kábé hányat tervezel még belém rúgni? - szólalt meg egy kis hatásszünet után indulatosan - Csak mert ha az eddigiek után van még valamid, akkor most mondd, inkább essünk túl rajta - közölte, mégnagyobb lelkiismeret-furdalást okozva.
- Ne ítélj ilyen gyorsan, igen, volt egy csókunk, de...
- És ezt ne ítéljem el??? - szakított félbe teljesen kiborulva - Hallod magad egyáltalán?
- Csak hallgass végig! - töröltem meg a szememet - Én sajnálom, tényleg, mert hiba volt eltitkolnom, de azt a csókot egyáltalán nem én akartam! - néztem rá erőt véve magamon - A koncerten Ricsi leitta magát, Saci tök máshol volt, előtte készítettél ki te is idegileg telefonon, Ricsi szerelmet vallott nekem, megcsókolt, én meg semmit nem értettem! Ricsi belém van esve, vagyis akkor mindenképpen belém volt, csak titkolta, de részegen kijött belőle, magába zuhant tőle, megkérdeztem, hogy mi történt, amikor ketten voltunk, ő pedig szerelmet vallott és megcsókolt, nem tudtam mit tenni!
- És arra nem gondoltál, hogy ezt valakinek mondani is kéne? Mondjuk nekem? - vont kérdőre - Csak mert képzeld, lehet ez új lesz, de amúgy itt vagyok az életedben! - tárta szét a karjait magára utalva - Ezek után kurvára az lett volna velem szemben a legalapabb, ha egy kicsit is figyelembe veszel azzal, hogy mindezt közlöd velem!
- Nem akartam balhét! Ricsivel ezt néhány nappal később megbeszéltük - próbálkoztam - Azt mondta, hogy felejtsem el, hogy mit mondott, és menjen minden úgy, mint előtte. Ennyi volt az egész!
- És neked ennyivel el is van intézve?! - nézett rám hitetlenül - Oké, értem, hogy ezt mondta, mert mit mondott volna, de ez már mikor volt? És mindez azon a napon történt, amikor veled egyszerre én is buliztam, és ami miatt három rohadt napig hisztiztél egy hülye cigi miatt, hogy bennem nem lehet bízni, miközben a tesómmal smároltál, aki mint kiderült, beléd van esve! Bocs, de most már megkérdezem, neked amúgy mi bajod van?! - kérdezte indulatosan.
- Nem tudom! - hajtottam le a fejem újra elsírva magam - Semmit nem tudok! Teljes bizonytalanságban vagyok miattad, a kapcsolatunk miatt nap mint nap, azt se tudom, hol áll a fejem! - fakadtam ki.
- Most derült ki, hogy kavartál a tesómmal és erre az az egy indokod van, hogy bizonytalan vagy miattam? Már bocs, de kettőnk közül a kapcsolatunkban kurvára én lehetek az, aki bizonytalan lehet, nem téged csaltak meg kétszer kábé kilenc hónap alatt, pláne nem előled titkolóznak ezekről, és nem tőled van elvárva ilyenkor, hogy nézz el mindent, hogy bocsáss meg, hogy... - vágta a fejemhez sorban, de aztán ezt a mondatot nem fejezte be, csak teljesen kiakadva belekezdett egy újba - Tudom, hogy nem bízol bennem, soha nem bíztál bennem igazából, próbálsz úgy tenni, de nem tudsz, nem bízol az érzéseimben, a döntéseimben, az elveimben, sokszor abban sem, amit mondok, vagy ha nem mondok semmit, akkor meg azért nem, én meg lassan három éve próbálok rájönni, hogy miért, mert tudtommal rohadtul nem adtam semmilyen okot rá! - mondta a szemembe kíméletlenül őszintén.
Ezt így még soha nem hallottam tőle, és nem is számítottam rá, úgyhogy akármennyire is felkészült voltam ezzel kapcsolatban lelkileg, és a lányoknak akármennyire is adtam már választ erre, először egy pillanatig mégis lefagytam.
- Arra meg pláne, hogy ne lehessen elmondani nekem, ha a saját tesóm, meg közötted ilyenek vannak! - tette hozzá.
- Nem csak én nem mondtam el neked! - csattantam fel, mielőtt egyedül engem hibáztatna.
- Kurva jó, ki vagyok vele segítve! - röhögte el magát feszülten - Így legalább kapásból két ember is hátbaszúrt, akiben bíztam, kösz, hogy emlékeztetsz! De tudod, mit, csak hogy megnyugodj, nem csak rád vagyok kiakadva, rá is ki vagyok, kurvára, most örülsz?
- Nem, nem, csak szeretném, ha tudnád, hogy én ezt az egészet nem akartam, ne állj hozzá úgy, mint ha én kezdeményeztem volna!
- Oké, kend is rá az egészet, hajrá, ne zavarjon, hogy amúgy én rólad beszélek csak! - hitetlenkedett - Megcsaltál a tesómmal, a rohadt életbe is, már hetek óta hazudozol róla, mert kurvára nem bízol bennem, nem tudom miért, de ezek után ne neked álljon már feljebb, hibáztass másokat, meg hisztizz nekem arról, hogy mihez hogy állok hozzá, meg hogy ítélem meg, mert esküszöm, kiugrom valamiből!
- Szerinted csak hiszti az egész, ami miatt most itt tartunk, hogy akármennyire is próbálok, képtelen vagyok elhinni, hogy normálisan műkődő kapcsolatban vagyok? - töröltem meg az arcom dühösen - Mert ha szerinted az, akkor csak mondom, hogy igenis van okom kételkedni, nem is kevés! - csattantam fel - Te az a fajta srác vagy, akiért odavannak a lányok, kábé minden második, aki már látott, valamelyik csak a távolból néz, velük elvagyok, már megszoktam, hogy utálnak, sőt, gyűlölnek, kibeszélnek egyfolytában, de vannak azok a lányok, akik elég feltűnően közelednek hozzád, és ez téged egyáltalán nem zavar, mint ha nem is lennék! Ezenkívül van egy rakás exed, akikkel annyira jóban vagy, ami olyan dolgokat éreztet velem újra és újra, amiket utálok érezni, aztán ugye ott van a kedvencem az összes rajongód közül, Csenge, akivel többek között simán smároltatok a buliban, de egy szót sem szóltam, mint ahogy te sem nekem róla, pont úgy, mint én Ricsivel, ráadásul szinte ugyanakkor történt, szóval ha már itt tartunk, semmivel nem vagy jobb nálam! - mondtam ki, majd ezután csípőre tett kézzel vártam a válaszát.
Cassot ezzel egy pillanat erejéig úgy tűnt, hogy megfogtam, és nem tud mit mondani, de ez csak egy pillanat volt, mert válaszolt is.
- Az egy buliban volt, aminek kábé a fele meg sem maradt, lehet, hogy megtörtént, fogalmam sincs, de ez rohadtul nem ugyanaz azzal, hogy neked, aki semmit nem ivott, szerelmet vallott a saját tesóm, és megcsókolt, én meg kábé három héttel később tudom meg az egészet, mert te megint azt hitted, hogy olyan rohadtul kézben tartod a dolgokat, "nem akarok balhét" felszólítással újra elkezdtél titkolózni előlem, hogy ez majd így biztos jó lesz mindenkinek, tökmindegy, hogy kábé ugyanezért szakítottunk már egyszer, lényeg, hogy mindent tudsz, ez nekem meg már kicsit felbassza az agyamat - közölte - Lehet, hogy valamikor a buli végén Csenge egyszer lekapott, vagy mit tudom én, de ne mondd már nekem, hogy ez a kettő egy és ugyanaz. Egyébként ezt a csók dolgot meg ki mondta? - kérdezte egy kis feszült csend után.
- Mira - dörzsöltem meg az arcom - A barátja ott volt, aki csinált videókat, Mira meg kiszúrt titeket a háttérben. Csenge nyomult, rád táncolt, te ittál, aztán Csenge megcsókolt. Smároltál vele, konkrétan! - vágtam a fejéhez, mire idegesen elröhögve magát, beletúrt a hajába - Oké, utána elméletileg egy pár másodperccel később eltoltad magadtól, de én is pont ugyanezt csináltam, úgyhogy ha belegondolunk, semmi jogod ezért kiakadnod rám! - közöltem vele.
- Arról nem tehetsz, hogy Ricsi is beállt a sorba, és úgy érezte, hogy lesmárolhat, ezért max rá haragudhatok, meg az én esetemben te pedig Csengére, de azért annak hagyj ne örüljek már, hogy te ezek után leszarva kábé mindenki más érzéseit a sajátjaidon kívül, elintézettnek gondoltad ezt az egészet annyival, hogy kicsikartál valahogy Ricsiből egy felejtős szöveget! - vágta rá.
- Milyen érzések? Nem akartam, hogy bármilyen viszály legyen közted és Ricsi között, most már ez is baj?! - hitetlenkedtem.
- Mondta bármelyikünk is, hogy ez a te dolgod??? - kérdezett vissza felém kapva a fejét - Vagy úgy általában, kért téged bárki arra az elmúlt években, hogy ilyen dolgokban intézkedj? Mert ha jól emlékszem, a szakításunknál is valami ilyesmit sikerült összehoznod, csak akkor éppen nem a tesómmal! - tárta szét a karjait.
- És hogy nekem mi bajom van? Nézz már magadba! - mutattam rá dühösen - Ez a problémád? Hogy jót akartam? - förmedtem rá szinte csodálkozva azon, amit mond.
És itt szakadt el nála az a bizonyos cérna, ami már fogalmam sincs, mennyi ideje van reszelgetve, de biztos nem most kezdtem.
- Nem, baszki, az a problémám, hogy a barátnőm egy... - szólt közbe hirtelen, mire elkerekedett szemekkel felé kaptam a fejem, majd amikor leesett neki, hogy ezt nem kéne végigmondania, lehunyta a szemeit és beletúrt a hajába - Bocs - fordította el a fejét, miközben beállt kettőnk közé az idegtépő csend.
Az én cérnám pedig itt adta fel a szolgálatot, bármennyire is tudom, hogy csak az indulatai beszéltek belőle.
- Szerintem erre jobb, ha inkább nem mondok semmit - közöltem vele visszavéve a hangerőmön, majd felpattantam az ágyamról, és becsapva magam mögött az ajtót, kimentem a szobámból.
- Leni! - szólt utánam Casso.
Nem reagáltam rá, csak lementem a konyhába, hogy igyak valamit, miközben már hallottam is, ahogy nyílik a szobám ajtaja és utánam jön.
Nem tudom, mit akart rám mondani eredetileg, lehet, hogy csak annyit akart mondani, hogy "hülye", lehet, hogy hozzá akart tenni még egy nem annyira szép kifejezést, de valószínűleg jobb is, ha inkább nem tudom.
Azt pedig, hogy ezek után mi lesz, azt meg méginkább nem tudom.
Szóval éppen a poharas szekrény felé vettem az irányt a mosogató előtt elhaladva, amikor egy váratlan fordulatnak köszönhetően beleléptem egy valamikor lecsöppent mosószer tócsába, és hirtelen hátraestem a hideg kövön.
Sok minden nem maradt meg ezekből a percekből, de arra emlékszem, hogy miután ijesztően nagyot koppant a fejem, én pedig tehetetlenül feküdtem a földön, Casso is leért a lépcsőn.
- Basszameg - hallottam meg a hangját a nappaliból, ahonnan hallhatta a nem túl megnyugtató hangjaimat, úgyhogy odasietett hozzám - Leni, jól vagy? - kérdezte, majd egy pár másodperccel később már éreztem is az illatát és az érintését, ami függetlenül a vitánktól, talán a legnagyobb, igazi vitánktól, ami valaha lezajlott közöttünk, azért megnyugtatott.
A következő, amire emlékszem, hogy a karjaiban voltam, de ha ott helyben megkérdezték volna tőlem, hogy hányat láttam belőle, fogalmam sincs, mit válaszoltam volna, de egynél biztos többet. Már ha fel tudtam volna fogni a kérdést, vagy ki tudtam volna mondani bármit is.
Nem kellett sok időnek eltelnie ahhoz, hogy az orvosnál kössünk ki, addigra már a szüleim is ott voltak, mindenki aggódott, én pedig nem tudom nagyon részletezni a dolgokat, annyi a lényeg, hogy szerencsére nem szereztem súlyos agyrázkódást, de mindenesetre a doki azt mondta, hogy pihenjek, kerüljem a megerőltető dolgokat és ne menjek suliba egy darabig, amíg rendbe nem jövök.
Amikor megérkeztünk a házunk elé (Cassot is hazahoztuk, de nem sokat beszéltünk az út alatt), szinte velünk egyszerre gördült be a nem messze lévő buszmegállóba az egyik busz, ahonnan leszállt Ricsi.
Nem volt sok időm, és nem is tudtam a helyzeten gondolkodni, mert a szüleim már segítettek is ki a kocsiból, majd kérdezősködni kezdtek, hogy be tudok-e menni egyedül, pedig események szempontjából a mai napnak közel sem volt vége.
- Persze, csak... egy pillanat - mondtam nekik, majd a szomszéd kapuhoz siettem (már amennyire tudtam sietni, leginkább vánszorogtam a kerítést fogva támaszul), ami előtt Casso volt.
Amikor odaléptem hozzá, felém fordította a fejét, úgyhogy megszólaltam.
- Gondolom, beszélsz vele - mondtam halkan a tesójára utalva, aki körülbelül kétszáz méterre volt tőlünk.
- Kéne - túrt a hajába Casso feszülten.
- Sok sikert - tűrtem a fülem mögé egy hajtincsem zavartan, majd átgondoltam, hogy ez mennyire hangzott hülyén - Vagy nem tudom.
Casso erre nem mondott semmit, csak hátrafordult a buszmegálló iránya felé, ahonnan Ricsi jött, majd újra rámnézett, mire ösztönösen lesütöttem a szemem.
- Na, jobbulást, pihenj csak - szólalt meg végül, majd egy pillanatig az ajkaimra tévedt a tekintete, amit valószínűleg nem vettem volna észre, ha nem ismerném.
- Köszi.
Ezután továbbra se mentem el, csak álldogáltam a kerítés mellett, mélyen a világ leggyönyörűbb szempárjába nézve, mire zavartan a hajába túrt.
Ott maradtam, mert úgy éreztem, ezt a jelenetet még nem fejeztük be.
Most voltam orvosnál agyrázkódás miatt, legalább kapjak valami kellemeset is.
Egyébként is utálok rosszban lenni vele, vegye békeajánlatnak, vagy valami ilyesminek.
Jelezve a szándékaimat, pipiskedve egy kicsit közelebb hajoltam hozzá, mire látszólag először egy kicsit meghőkölt, ami nem kicsit zavarba hozott, majd a tekintete újra az ajkaimra tévedt, csak ezúttal egy picit hosszabb ideig.
Kínosan összeszoríttam a szemem, amikor tudatosult bennem, hogy valószínűleg azt várhatom egy darabig, hogy megcsókoljon, és hogy fogalmam sincs, mit gondoltam, ő pedig ezt érzékelve sóhajtott egyet, odahajolt hozzám és egy zavarbaejtően diszkrét puszit nyomott a homlokomra.
- Majd találkozunk - lépett egyet hátra, majd egy pár másodpercig csak szótlanul egymás szemébe néztünk, amit azzal szakított meg, hogy egyszerűen csak megfordult és elindult Ricsi felé a buszmegálló irányába.
Mint ha valami bombát dobtam volna magam mögé, szinte éreztem a hátam mögött azt a robbanást, amikor a szüleim támogatásával bementem a házba, és hiába vigasztaltam magam azzal, hogy az, hogy Ricsi megcsókolt, az nem az én hibám, sajnos be kellett látnom, hogy ennél ezerszer kevésbé kínosabban is meg lehetett volna oldani a dolgot.
Akkor vonjuk le a tanulságot.

Mai nap - 5/1: ne akarj feltétlenül jót, mert csak rontasz a helyzeten. Köszönöm, ennyi lenne.
****************************************
Remélem, tetszett a rész. 💕
Team Leni vagy team Casso? 😌

(Elvileg nekem mindkettőnek kéne lennem, de egy icipicit mégis Casso felé hajlok.)

Nemsokára érkezik a folytatás, addig is puszi mindenkinek! ❤️