Február 26. (hétfő)
Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy mivel kezdhetném a mai napot, vagy hogy mit mondhatnék, úgyhogy inkább csak haladjunk szép sorjában, beszámolással kezdve.
A szombat éjszakánk Cassoval kissé hosszúra nyúlt, úgyhogy tegnap elég későn ébredtünk, annyira, hogy az első étkezésünk egy délután négy órai "ebéd" volt. Khm.
Jó, nyilván az is közrejátszott, hogy eltartott egy darabig, mire ténylegesen kikeltünk az ágyból, elkészülődtünk, én összepakoltam, elhagytuk a szobát, és elmentünk kajálni egy általam választott görög kajáldába, de akkor is.
Mindegy, kajálás után újra beültünk a kocsiba, Casso a volánhoz, én pedig az anyósülésre, és elindultunk haza.
A közlekedés most teljesen jó volt, az autópályáról is csak egyszer kellett lekanyarodnunk, akkor is azért, mert megálltunk egy benzinkútnál tankolni, plusz Casso vett nekem egy croissant-t (magának nem, mert ő ebben olyan furi és nem szereti), aztán mentünk is tovább, zenét hallgattunk vagy simán csak beszélgettünk az élet nagy dolgairól, majd olyan hat körül hazaértünk.
Éppen időben, ugyanis a Mamiék fél órával később indultak a reptérre, hogy visszautazzanak Brazíliába, úgyhogy elköszöntem tőlük, nagyjából felkészültem a holnapi tanításra, a "Pörkölt nokedlivel" Messenger-csoport tagjainak (Enikő, Lili, Saci) videóhívásban meséltem a hétvégémről, majd lefeküdtem aludni.
Ez volt a tegnapi napom.
Elképesztően jó hétvégém volt, tele eseményekkel, és azt hiszem, soha nem fogom elfelejteni.
Pont úgy mint a mai napot, viszont erre a fenti három közül csak kettő elmondható, mivelhogy közelről se volt jó, sőt.
Na, akkor megpróbálom összeszedni magam, hogy legalább lássam a naplóm oldalait a könnyeimtől és kezdhetjük.
Reggel minden a szokásos volt, Casso és én elmentünk a suliba (én szigorúan a szombaton kapott nyakláncommal a nyakamon), a tanárok leszívták az agyunkat, szünetekben Enikő kifakadt nekünk, hogy Bence ma reggel utazott el Szerbiába a csapatával és egész héten nem láthatja (szegény Enikő), Csenge kikészítette az idegeimet a nyomulásával, Márti a hétvégén lebetegedett, úgyhogy hiányzott a suliból, Niki nyomult Kolosra, szóval úgy különösebben nem történt semmi sorsfordító dolog.
- Ma átjössz hozzánk? - kérdeztem Cassot órák után a szekrényeknél - Tudom, hogy most voltunk együtt egy teljes hétvégét, de akkor is - gondoltam át - Szeretem, ha velem vagy, na - magyaráztam, mire elmosolyodott.
- Hát, előtte még Ricsivel meg néhány haverommal elmegyünk kajálni, de utána nekem oké - mondta egy halvány mosollyal az arcán - Vagy mondjuk jöhetsz te is, ha akarsz, és utána megyünk hozzád.
- Tényleg? - csillant fel a szemem meglepetten.
Bevallom, már egy ideje meg akartam ismerni Casso régebbi haverjait, akikhez ugyan különösebben semmi közöm, de az, hogy felajánlotta, hogy menjek velük, ez nagyon feldobott. De jó. :)
- Aha. Szóval?
- Benne vagyok - vigyorogtam.
Írtam is Anyának, hogy később érek haza, majd miután elköszöngettünk az osztálytársaktól, Casso, Ricsi és én elindultunk a buszmegálló felé.
Amikor megjött a busz, Casso és Ricsi egyszerre léptek odébb, hogy szálljak fel először én, amit zavartan elmosolyodva megköszöntem, majd egy négyes ülés felé vettem az irányt.
Az út alatt teljesen normálisan elbeszélgettünk, majd amikor (egy átszállás után) megérkeztünk, Casso rákulcsolta az ujjait a kezemre, Ricsi pedig "harmadikként" (rossz érzés ezt leírni) mellettünk zsebretett kézzel sétálva ment, egészen a nem messze lévő Mekiig, ami előtt pár velünk egykorú gyülekezett már.
Kívülről vitathatatlanul menő társaságnak tűnt, amit két lány és három srác alkotott.
Az egyik, fekete, hosszú hajú lány egy barna hajú srác kezét fogta, ebből egyértelműen kimutatva, hogy együtt vannak. Mindketten sportos típusnak tűntek, a lány magasított derekú, szaggatott csőfarmert viselt kapucnis haspulcsival, dzsekivel és menő edzőcipővel, a srác pedig szürke, szintén szaggatott farmert hordott szintén kapucnis pulcsival és szintén menő edzőcipővel. Jól néztek ki, és már így első látásra is lejött belőlük, hogy maximálisan összeillenek.
A másik lánynak barna, félhosszú, kócos fazonú, de nagyon menő haja volt fekete sapival, szürke Nirvana pólóval, bőrdzsekivel, fekete farmerrel, Converse-el, deszkával a kezében és hasonlóan szép arccal, mint a másik csajnak.
Sportos csaj, vagány csaj, és én, a művészlélek jókislány fehér kötött pulcsiban, csőfarmerben, nőies bakancsban, szőrmés kabátban és bojtos sapiban. Jól nézünk ki.
Mindenesetre nem voltak unszimpatikusak, és bár először megrettentett a két lány jelenléte (mármint, hogy nem csak fiúk vannak) a társaságban, egész jófejnek tűntek.
Ezenkívül volt ott még egy szőkésbarna magas srác, és egy barna hajú, zöld szemű Iron Maiden-pulcsis fiú, akik a lányokkal együtt fürkészve néztek a távolból.
Amikor odaértünk hozzájuk, Casso és Ricsi pedig gyorsan köszönt mindenkinek (pacsi, meg minden), szó szerint mindenki rámnézett, amitől méginkább zavarba jöttem, mint eddig, úgyhogy Casso mosolyogva megszólalt.
- Oké - vette át tőlem inkább a szót - Ő Leni, a barátnőm, vágjátok, nem? - mutatott be a világ legnagyobb természetességével, mire akaratlanul is elmosolyodtam.
Járhatok vele már több, mint fél éve, ha kimondja, hogy a barátnője vagyok, az akkor is megvigyorogtat. :)
- Hali - köszönt nekem először a barna hajú csaj mosolyogva - Erika vagyok - mutatkozott be - Még szingli - kacsintott rám poénból flörtölős típusban, amit élőben nagyon jól eltalált, mire hitetlenül felnevettem.
- Ez hülye - röhögött fel az egyik srác (a másik lány barátja) - Most jött hozzánk először, ne ijeszd már el - fordult Erika felé nyilvánvalóan rám utalva.
- Menj már - röhögött Erika, majd rámnézett - Amúgy nem vagyok leszbi - tisztázta le inkább.
Nem ismernek, lehet, hogy azt hitték, komolyan vettem, vagy fogalmam sincs.
- Leesett - bólintottam mosolyogva.
A többiek is bemutatkoztak - a másik csaj Klaudia, a barátja Gergő, a szőkésbarna egy Pipacs (bece)nevű srác, a barna hajú pedig Zoltán, de mindenki Zotyának hívja -, mindannyian jófejnek tűntek, aztán bementünk a Mekibe.
Kicsit kívülállónak éreztem magam a társaságban, de igazából jó volt velük, hangosak voltak, menők és viccesek, szóval mosolyogva elhallgattam őket, majd éppen a mekis fagyimba kezdtem volna bele, amikor megéreztem azt az összetéveszthetetlen, kellemetlen folyamatot odalent.
Megjött egy héttel korábban. Hurrá.
- Egy pillanat, mindjárt jövök - mondtam a mellettem ülő Cassonak, aki erre csak bólintott, majd egy gyors puszit nyomott az arcomra.
- Menjünk veled? - kérdezte Erika magára és Klaudiára utalva.
- Öhm - lepődtem meg a figyelmességén - Nekem mindegy - mosolyodtam el megilletődve.
A két lány így velem jött a mosdóba, ami tökre jól esett. Mármint, meglepett a közvetlenségük, de kedvesek voltak szerintem. :)
- Megjött? - kérdezte Erika halkan, miközben a soromat vártuk, én pedig türelmetlenül azért imádkoztam magamban, hogy nehogy átázzak, mert az nagyon gáz lenne.
- Aha - bólintottam elhúzva a szám.
- Adjak valamit? - nézett rám Klaudia.
- Ha esetleg lenne egy... - kerestem a szavakat zavartan -... szóval lenne egy betéted, azért irtó hálás lennék - mondtam halkan.
- Tessék - szedett ki a táskájából egyet, majd a kezembe nyomta.
- Köszönöm szépen, életmenő vagy - hálálkodtam, mire mindketten elmosolyodtak.
- Semmiség - legyintett Klaudia mosolyogva.
Amíg vártunk, Erika hálistennek elterelve a témát a havibajomról, megszólalt.
- Amúgy Roli mesélt már rólad - nézett rám kedvesen, mire elmosolyodtam - Simán rólad józanon, néha az érzéseiről meg részegen - tette hozzá, mire halkan felnevettem.
- Mióta ismeritek? - kérdeztem rájuk nézve.
- Én egy hónapja se - mondta Klaudia - Két hónapja járok csak Gergővel, miatta kerültem a társaságba, szóval új vagyok.
Na, legalább nem vagyok egyedül.
- És te? - néztem Erikára kíváncsian.
- Ricsin kívül én ismerem innen a legrégebb óta - felelte - Laza tizenhárom éve jóban vagyunk - mondta rámmosolyogva, mire enyhén szólva ledöbbentem - Még oviban rúgtam meg véletlen focilabdával, és eltörtem a karját. Azóta haverok vagyunk.
- De jó - csodálkoztam mosolyogva - Akkor eléggé ismerheted.
- Hát, ennyi év alatt elég sok mindent megtudtam róla, meg ő is rólam. Téged meg már lassan három éve hallgatlak tőle, szóval képben vagyok - tette hozzá jókedvűen, mire felnevettem - Volt néhány időszak, amikor őszintén, nem bírtalak, de egyébként jó látni, hogy boldog veled, szóval mégis bírlak, sőt, már egy jó ideje a rajongód vagyok - mosolygott szórakozottan, én pedig újra elnevettem magam - Láttam már összetörve, kiborulva, megőrülve, reménykedve, szar helyzetben szerelmesen, tanácstalanul, vagy utálva az egész világot, de most tényleg úgy tűnik, hogy veled megtalálta a helyét, szóval ne szúrjátok el. Meg amúgy is, három éve szurkolok, ne legyen már hiába - mondta őszintén, én pedig akaratlanul elmosolyodva hallgattam.
Érdekes volt ezt így hallani, az egyszer biztos. :)
Miután végeztem a mosdóban (épp időben észrevettem, szerencsére nem áztam át), visszamentünk a többiekhez.
A fiúkkal nem sokat beszéltem, inkább csak hallgattam őket, majd körülbelül egy óra múlva elköszöngettünk egymástól, mert a többségnek volt valami dolga mára.
- Jófejek voltak - mondtam Cassonak hazafele.
Ricsi ekkor már nem jött velünk, mert valahova máshova ment venni valami kütyü tartozékot (nem értettem, hogy mi az és mire kell, de ráhagytam), úgyhogy ketten ültünk egymás mellett a buszon.
- Akkor jó. Egy ideje már zaklatnak, hogy mutassalak be nekik amúgy - jegyezte meg jókedvűen mosolyogva - Csak eddig nem találtam jó alkalmat rá.
- Jó volt ez - döntöttem a fejem a vállának - Egyébként most egyből hozzánk jössz, vagy még hazamész?
- Még hazaugrok egy kábé fél órára, de utána megyek - válaszolta, majd megnyomta a kezénél lévő gombot, jelezve, hogy leszállunk.
Amikor hazaértem, a szüleim nem voltak otthon, Anya magánórát tartott, Apának pedig valami megbeszélése volt, úgyhogy Csepivel játszottam, aki nem sokkal később bealudt (szokásos délutáni alvás), én pedig átmentem a szobámba és nekiálltam a mai naplóbejegyzésemnek.
Mármint ez lett volna a terv, ha nem azon az utált koncertes napon nyitottam volna ki a naplóm, amit azonnal olvasni kezdtem, és annyira belemerültem a nosztalgiába, hogy észre se vettem, amikor Casso becsöngetett hozzánk.
"- Tudod mit? - túrt a hajába idegesen - Szeretlek - mondta ki, mire az eddigieknél is jobban lefagytam."
Ettől a jelenettől egyfolytában a hideg kiráz és rámtör a sírhatnék, amit néha vissza tudok tartani, néha pedig nem.
Ha egyedül vagyok, általában nem.
Visszatérve, nem tudom, Casso meddig várt rám kinnt, mindenesetre felhívott telefonon, hogy be van zárva az ajtó és engedjem már be, úgyhogy gyorsan megtöröltem a szemem eltüntetve a "nyomokat" és leszaladtam hozzá.
- Bocsi, nem hallottam, hogy csengettél - magyarázkodtam, amikor kinyitottam az ajtót és beengedtem a házba.
- Nem gáz - nyomott egy puszit a homlokomra, majd levette a cipőjét és a pulcsiját (kicsit felhúzódott a pólója, ahhhw), és felmentünk a szobámba.
A fenti naplós dologtól eléggé elment a jókedvem, akármennyire is úgy mutattam, hogy rendben vagyok, nehogy Casso kiszúrjon bármit is, úgyhogy inkább megfogtam a rajzolós füzetem és miközben ő az ölembe hajtva a fejét a telefonján nézett valamit, firkálgatni kezdtem.
Ez egészen addig (nagyjából egy fél óráig) működött, amíg Casso le nem tette a telefonját, és egy halvány mosollyal az arcán a szemembe nézve nem nyomott egy forró puszit a derekamra, amiről felhúzódott a pólóm, mire egy kicsit megborzongtam.
- Na jó, Szöszi, tudod mit? - ült fel, majd a kezével gyengéden megfogta az arcom és közelebb hajolt hozzán - Szeretlek - közölte egyszerűen, majd mosolyogva megcsókolt.
Nem, egyszerűen nem voltam elég stabil lelki állapotban ahhoz, hogy ne szökjenek könnyek a szemembe ettől a mondattól, ez nekem sok, úgyhogy remélve, hogy hamar elmúlik a megingásom, suttogva válaszoltam.
- Én is - felelem halkan, sőt, szinte némán, majd hogy ne tűnjön fel neki semmi, a hajába túrva, még szenvedélyesebben kezdtem viszonozni a csókját, de sajnos Cassot nem lehet ennyire könnyen átvágni, úgyhogy nagy nehezen eltolt magától és a szemembe nézett, mire azonnal elkaptam a fejem és a tenyerembe temette az arcom.
A francba.
*****************************************
Már előre szégyellem magam, hogy ezt leírom, deeee...

Folytatás következik! ❤️😬