[02.24.]
- De jó, mi ez a hely? - néztem körbe csillogó szemekkel, amikor Casso leparkolt egy nagyobb épület előtt.
- Meglátod - nyomott egy puszit az arcomra, majd kiszállt a kocsiból, úgyhogy én is, miután pedig becsuktam magam mögött az ajtót, vigyorogva fürkészni kezdtem az épületet, miközben Casso kinyitotta a csomagtartót.
- Mi van nálad? - szaladtam oda mellé, mert őszintén szólva nem derengett, hogy bármit is rakott volna oda - Na jó, be se mentünk még, de már imádom - jelentettem ki vigyorogva, amikor csodálkozva vettem észre, hogy ott bizony az én kis, piros utazós bőröndöm van Casso sötétkék sporttáskája mellett a csomagtartóban. Juuuj. :)
Amikor bementünk az épületbe, Casso aláfirkantott valamit a recepción, meg átvett egy kulcsot - én addig a berendezésben gyönyörködtem, ugyanis elképesztően jól nézett ki -, majd végigmentünk egy rövidebb folyosón, és beszálltunk egy liftbe.
- Nem tudom, hova hoztál, de nagyon tetszik - mosolyogtam őszintén, miután kicsodálkoztam magam, hogy nem volt koszos a lifttükör - Te voltál már itt?
- Még régebben egyszer - felelte, miközben kinyílt a liftajtó, majd átvette a bőröndömet, és kiszálltunk.
Cassoval közösen megkerestük a folyosón a szobánkat, majd kinyitottuk azt a kulccsal és bementünk.
- Hű - csodálkoztam.
Elképesztően jól nézett ki, szép, pasztell és barnás színárnyalatok uralták a szobát, leginkább krémszínű, pisztáciabarna, sötétbarna, valamint fehér színekkel, világos falak, nagy, kényelmes franciaágy, tévé, minibár, éjjeli szekrények, kislámpák, fénysorok, szép szőnyeg, igényes összkép, tökéletes fürdőszoba... imádom. :)
Miután kigyönyörködtem magam, a földre térdelve megnéztem, hogy mik vannak a bőröndömben.
A gyönyörű hajtogatásból ítélve ezer százalék, hogy Anya pakolta nekem össze, minden bizonnyal valamelyik nap, amikor suliban voltam, de nem volt kifogásom, mindent elrakott, amire szükségem lehet.
- Kipakolok - jelentettem be vigyorogva, majd kinyitottam a szekrényt, és elkezdtem bepakolgatni a cuccaimat.
- Szinte éreztem - közölte Casso felröhögve, majd levágta magát a kanapéra, hátradőlve a kezébe vette a telefonom, mert az volt közel, és unaloműzésnek elkezdett random elhülyéskedett Snapchat-képeket csinálni magáról és rólam, amiket aztán sorban lementegetett a galériámba.
De ne már, ő még az arctorzítós effektekkel is helyes, rajtam meg a legcsajosabb szépség-filterek sem segítenek, igazságos ez? :)
- Hogy nézel ki lányként? - kérdeztem mosolyogva, miközben kicipzároztam a bőröndöm első zsebét.
- Nemtom, odáig még nem jutottam el - felelte, majd egy fél perc múlva megszólalt, amikor gyanítom, már bekapcsolta - Basznám magam - röhögött fel, miközben szórakozottan nekiállt "csajosan" pózolgatni. Vicces volt. :)
- Hé! - nevettem el magam hitetlenül - Nem csaljuk meg a barátnőnket saját magunkkal. Tudod.
- Jó, igaz - mondta röhögve - Bocs Szivi, majd máskor - tette hozzá a lány "magának" jókedvűen, mire hangosan felnevettem.
Annyira hülye. :)
- Amúgy ha kiszórakoztad magad, letöltesz nekem egy pár alkalmazást? - kértem meg egy kicsivel később.
- Oké, már úgy is meguntam. Mondd, mi kell - nyitotta meg az App Store-t, majd kérdőn rámnézett.
- Pinterest, Messenger, Spotify, Google fordító, Növényhatározó - soroltam.
- Minek neked Növényhatározó? - kérdezte értetlenül.
- Mert tök jó - magyaráztam - A jelszavaimat tudod?
- Attól függ. Szokásos?
- Aha - bólintottam. Na igen, az összes létező értelmes ember intelme ellenére már évek óta ugyanazt a jelszót használom szinte mindenhova (Molylepke32), van benne kisbetű, nagybetű, szám, hosszú is, szóval teljesen jó - Légyszi bejelentkezel nekem?
- Oké - vont vállat.
Cassoval telefon-szempontból már a kapcsolatunk eleje óta teljesen nyitottak vagyunk egymás felé, mivel nem nagyon van mit titkolni egymás elől (mármint remélem), ilyen téren bízunk egymásban és nem élünk vissza ezzel, bármennyire is furdalja az oldalamat néha a kíváncsiság.
De szerintem ez így teljesen jó. :)
- Raktatok el nekem fürdőruhát? - csillant fel a szemem - Mi a terved mára? - kérdeztem.
- Hát, most, hogy itt vagyunk, innentől kezdve nem sok. Ott egy ilyen papír az asztalon, van egy csomó dolog, döntsd el, hogy mit szeretnél - mondta - De előtte gyere ide, megcsókollak, és majd utána nézegeted - tette hozzá halványan mosolyogva, mire vigyorogva odamentem hozzá, ő pedig a karomnál fogva magához húzott, és megcsókolt.
Ahhhw. Ezeket a spontán-pillanatait úgy imádom. :)
Őszintén szólva ez a csók egy icipicit hosszabb lett, mint amilyennek eredetileg terveztünk, mivel konkrétan képtelenek voltunk elszakadni egymástól, de mindegy az.
- Jó, most már tényleg megyek megnézni - jelentettem be mosolyogva két csók között.
- Mindjárt - húzott vissza magához.
De azért végül sikerült összeszedni magunkat. :)
Mivel imádom az ilyen fürdős-wellness dolgokat, most van erre lehetőség, én választok programot, meg amúgy is, Casso felső nélkül lesz így (na jó, ez csak egy elég erős plusz motiváció a fürdéshez :D mire jó, ha tökéletes külsejű, edzett barátod van?), beslisszoltam a fürdőbe, hogy belevághassunk az örök klasszikus közös programunkba.
Szerencsére a szülinapom miatt tegnap voltam kozmetikusnál - a fontosabb ünnepek előtt mindig tartok egy olyan napot, aminek hála másnap ragyoghatok -, szóval a borotválkozással nem kellett vesződnöm, csak átöltöztem fürdőruhába, és befontam a hajam, mert a tapasztalataim alapján az úgy a legpraktikusabb a medencézéshez.
- Kész vagyok - jelentettem be ünnepélyesen, miután kiértem a fürdőből - Gyors voltam?
Casso erre csak elröhögte magát, majd inkább visszakérdezett, hogy baj-e, ha erre most nem válaszol. Tehát nem voltam gyors. Na, mindegy. :)
- Nincs senki? - lepődtem meg, amikor beértünk a fürdőbe.
Egyébként ez a wellness-helyiség elképesztően jól nézett ki, és mivel kint már sötétedett, bekapcsolták a medencék alján lévő színes világításokat, ami mégjobban feldobta a helyet.
- Nem nagyon - vont vállat Casso, miután körbenézett.
- Tök jó - vigyorogtam, mire halványan elmosolyodott, majd bejött utánam a medencébe.
Elvoltunk egy darabig, medencéből medencébe szállva beszélgettünk, meg hülyültünk egymással (közben összesen két ember fordult meg a helyiség másik felében egy rövid időre, de már mentek is), majd olyan másfél óra után úgy döntöttünk, hogy lassan már ki kéne mennünk.
Lassan.
- Hihetetlen, hogy mindig meg tudsz lepni valamivel - jegyeztem meg mosolyogva, miközben mindketten az alkarunkkal a medence szélére támaszkodtunk, szemben egy kívülről besötétített ablakkal, amelyen keresztül megcsodálhattuk a felhőfoszlányos, néhol csillagos égboltot, aminek a fénye megvilágította a Casso szemeit, amik így még gyönyörűbben csillogtak, mint máskor.
Annyira gyönyörűek a szemei, hogy egész nap tudnám nézni őket.
Bogdán biztos nagyon büszke lenne rám az összetett mondatom miatt, de akkor is. Ahhw. <3
- Alapból amúgy bulit szerveztem volna neked, de mivel közölted, hogy nem akarsz, gondoltam, inkább passzolom a témát - mondta vállat vonva, majd az összekulcsolt kézfejeire támasztva az állát (jogos egyébként), felém fordította a fejét és mosolyogva szemembe nézett - Meg ezzel a hellyel más tervem is volt.
- Amihez kell a nővérem ajándéka?
- Jézus, Szöszi, mikor lettél ennyire perverz? - röhögött fel meglepetten, mire nevetve vállat vontam - Igazából csak el akartak rabolni egy kicsit nyugisabb helyre. Ami már bevált párszor - tette hozzá egy apró mosollyal az arcán.
- És most is - vallottam be vigyorogva.
- Akkor oké. Szóval annyi, hogy azt akartam, hogy kicsit kiragadjalak az őrületből, és hogy nyugodj le végre. Utálom, amikor nem látom rajtad, hogy boldog lennél, mert ideges vagy, bánt valami, aggódsz, bizonytalan vagy, meg minden, szóval elhoztalak ide, rohadt messze mindenkitől, hogy egy kicsit ereszd el magad. Úgyhogy boldog szülinapot megint - mosolyodott el halványan.
Na jó, ezzel a pár mondattal önmagában már tökéletessé tette a napom, pedig ezután jött csak a hosszú, forró csókja, amivel hozzám hajolva ajándékozott meg, én pedig a hajába kapva viszonoztam.
Miközben nagyban a szeretetünket fejeztük ki egymásnak egy kicsit intimebb formában, továbbra sem volt senki a helyiségben, Casso lehunyt szemmel csókolózott velem tovább, a kezei szép lassan a combomra vándoroltak, onnan pedig apránként, simítások kíséretében egyre csak feljebb, majd amikor elért a csípőmhöz, annál fogva szorosabban magához rántott, nekitolt a medence szélének és úgy csókolt tovább.
Azt akarja, hogy boldog legyek.
Úristen, de szeretem.
- Elmegyek fürdeni, ha valaki hív, akkor szólj - szedtem össze a cuccaimat már a szobánkban, amikor visszaértünk (közben vacsiztunk is, plusz találtunk egy csocsóasztalt is, amivel elvoltunk egy darabig), én pedig eldöntöttem, hogy képtelen vagyok elviselni magamon tovább a klórszagot.
- Oké - ült le Casso a kanapéra, az egyik fotelra támasztva a lábát - Amúgy majd én is megyek, szóval ne csinálj szaunát a fürdőből - tette hozzá szórakozottan elmosolyodva, mire felnevettem.
Jó, lássuk be, Casso nem mindig érti a fürdőszobai szokásaimat, például a nyáron is forró vízzel fürdést, a bennt töltött óráimat, amit nem tudok meg magyarázni, hogy miért volt ilyen sok (és hogy én mennyire nem éreztem annak), hogy miért szeretek jobban kádban fürödni zuhany helyett, és a többi.
- Nem ígérhetek semmit - vigyorogtam, mire röhögve megforgatta a szemeit, és a kezébe vette a telefonját.
Na, mindegy. :)
Szépen bementem a fürdőbe, a radiátorra és a lehajtott vécédeszkára kipakoltam a neszeszeremet, a melegítőmet, a fehérneműmet és a magamról levett fürdőruhámat, majd kibontottam a hajam és beálltam a zuhany alá.
Körülbelül negyed óra múlva Casso hangját hallottam meg, hogy szól a telefonom, úgyhogy elzártam a zuhanyt, hogy halljam, majd visszakérdeztem.
- Ki az? - kiáltottam ki.
- Várj, megnézem - tápászkodott fel (a hangok alapján) a kanapéról, majd egy pár másodperc múlva újra megszólalt - Művészke az.
- Jakab? - kérdeztem vissza.
- Ő hát. Felvegyem?
- Nem muszáj, ha nem idegesít a csörgés, nyugodtan várd meg, amíg leteszi - feleltem inkább. Előzzük meg a problémát, bármi is legyen az. Jobb a békesség.
- Oké - egyezett bele.
Nem sokkal később elhallgatott a csengőhangom, úgyhogy újra megnyitottam a vizet, de szintén nem sokkal később ismét csörögni kezdett a telefonom, úgyhogy Casso megint szólt, hogy Jakab hív.
- Na jó, ha ennyire lelkesen hívogat, biztos fontos, esetleg fel tudnád venni? - kértem meg Cassot, aki beleadta a derekát, úgyhogy bár reméltem, hogy probléma nélkül le tudnak bonyolítani egy telefonbeszélgetést, azért inkább kijöttem a fülkéből, magam köré csavartam a törölközőm (kicsit megdideregtem, amikor kiléptem a forró párás kabinból), és odasettenkedtem az ajtóhoz, hogy jobban halljam, hogy mi folyik odakint.
- Éppen fürdik, mondom majd, hogy kerested - hallottam meg Casso hangját (vagy valami ilyesmivel köszönt), aki gondolom nem akart sokat foglalkozni Jakabbal, ezért megpróbálta inkább gyorsan letudni a dolgot - Aha. Ja, tudom. Oké, mondjad. Aham. Tudom, mondta. Tőlem...
Na, szóval éppen Casso lelkesedését hallgattam Jakabbal (igazából az ő szemszögéből megértem, főleg, hogy valószínűleg Jakab elkezdett neki magyarázni valamit, Cassonak pedig gondolom nem sok kedve volt vele csevegni), amikor úgy voltam vele, hogy jó, ebből nem lesz gáz, visszamegyek fürdeni, hogy ne legyen feltűnő, hogy ennyi ideig nem folyik a víz.
Mármint ez volt a terv, ami nyilván nem jött össze, ugyanis amikor hátraléptem az ajtótól, egyből megcsúsztam a padlót borító csempén, amit én vizeztem össze, elvesztettem az egyensúlyom, bevertem a fejem a mosdókagylóba, és végül úgy ahogy voltam, vizesen, törölközővel magam körül, egy sikítás kíséretében a földön kötöttem ki.
Ha valaki esetleg jobban meg akar ismerni, elég csak elolvasnia a fenti két bekezdést, és már ki is pipálhatja. Ilyen az én szerencsém. Vagy a nem tudom, mim. Hurrá.
- Aúúú - nyöszörögtem fájdalmasan.
Kintről hallottam, ahogy Casso annyit mond Jakabnak, hogy "várj egy kicsit, mindjárt folytatod", majd lerakta a telefont.
- Megvagy? - kérdezte tőlem Casso, miközben kijött a nappaliból és benyitott hozzám.
Ott feküdtem előtte a fürdő vizes járólapjain, néhol betakarva egy törölközővel, az egyik kezemmel a fejemet fogva, miközben a hajam nedvesen tapadt a nyakamhoz, ami akkor is gáz helyzet volt, ha több, mint fél éve a barátom, úgyhogy erőt vettem magamon és nagy nehezen a szemeibe néztem.
- Szia - nevettem fel kínosan - Hogyhogy itt? - erőltettem magamra egy mosolyt, mire felröhögött.
- Tudni akarom, hogy mit csináltál? - nyújtotta a kezét szórakozottan.
- Hát... - húztam el a szám nevetve, miközben megfogtam a kezét - Szerintem nem.
- Oké - hagyta rám röhögve, majd felhúzott - Leülsz egy kicsit kint, vagy még maradsz?
- Öt perc és kész vagyok - feleltem, mire Casso bólintott egyet, egy gyors puszit nyomott a homlokomra, majd kiment a fürdőből.
Na jó, az öt percből kicsit több lett, részben mert egy picit elkezdtem szédülni, és így egy kicsit lelassult a tempóm, de végül kész lettem, úgyhogy törölközőszáraz hajjal, szürke rövid melegítőgatyával és egy fehér, lenge pólóban lehuppantam Casso mellé a kanapéra.
- Mi volt Jakabbal? - kérdeztem a vállára hajtva a fejem.
- Nem sok. Mondta, hogy adjam át, hogy boldog szülinapot és hogy holnap nem tudtok találkozni, mert jönnek hozzájuk valami rokonok, de majd hív - összegezte a lényeget.
- Értem - bólintottam, majd csak úgy egy puszit nyomtam a füle tövébe, mire elmosolyodott, és felém fordulva megcsókolt.
Csak úgy. :)
Ezután gyorsan elment ő is zuhanyozni, úgyhogy én addig írtam Anyának, hogy minden oké, felvettem Casso egyik pulcsiját (a táskájában találtam, hihi), a zsebembe raktam a telefonomat a fülhallgatómmal és egy pokróccal a kezemben kimentem az erkélyre, hogy a friss levegő egy kicsit javítson az állapotomon.
Leültem az egyik székre, magam köré csavarva a pokrócom felhúztam és átkaroltam a lábaimat, bedugtam a fülhallgatóm a fülembe, majd a csillagos égboltot figyelve halkan elindítottam a romantikus lejátszási listám.

"Well you only need the light when it's burning low
Only miss the sun when it starts to snow
Only know you love her when you let her go."

- Leni, kint vagy? - hallottam meg Casso hangját, ami kizökkentett ugyan a távoli gondolataimból, de mégis akaratlanul megmosolyogtatott, úgyhogy leállítottam a zenét, és hátrafordultam.
- Igen, jössz te is? - kérdeztem.
- Ha akarod - felelte, mire elmosolyodtam, majd visszafordultam az elém nyúló csendes város látványa felé.
Nem indítottam el a zenét, úgy döntöttem, hogy ezt nem egyedül fogom végighallgatni, úgyhogy a térdemre támasztva az állam hagytam, hogy a lágy szellő belekapjon a néhol még száradó hajamba, majd amikor megéreztem magam mögül a barátom összetéveszthetetlen, megigéző illatát, mosolyogva hátradöntöttem a fejem, hogy a szemébe nézhessek.
- Szia - mosolyogtam rá, majd lehunyva a szemem, hagytam, hogy felém hajolva egy lágy csókot leheljen az ajkaimra.
Közben a kezei óvatosan a vállamhoz, majd a tarkómhoz értek, amikor pedig valami fura, hideg anyag érintését éreztem meg a nyakamon, ösztönösen odakaptam.
- Boldog szülinapot - suttogta Casso mosolyogva, majd összecsatolta a nyaklánc csatját a nyakam mögött.
Erre hihetetlenül elmosolyodtam, majd kíváncsian szemügyre vettem a nyakamban lógó ezüst, csillogó medált.
- Úristen, ez gyönyörű - ámuldoztam, miközben mondanom sem kell, azonnal beleszerettem az ékszerbe, ami miatt nemrég féltékeny voltam. No comment magamra - Köszönöm szépen - vigyorogtam, mire Casso csak mosolyogva megpuszilt.
Imádom. Egyszerűen csak imádom. <3
Casso leült a mellettem lévő székre, mire gondoltam egyet és felállva az enyémről, inkább az ölébe huppantam. Az sokkal jobb. :)
Casso átkarolta a derekam, majd miközben a vállámra támasztotta az állát, hirtelen megszólaltam.
- Meghallgatsz a kedvemért egy zenét? - kértem meg halkan.
- Mi a címe? - kérdezett vissza.
- Let her go.
Casso elhúzta a száját, majd őszintén válaszolt.
- Egyszer próbáltam önszántamból végighallgatni, de felidegesített a csávó hangja - közölte - Úgyhogy kikapcsoltam.
- Nem ez a lényeg. A szöveget figyeld, a kedvemért - kérleltem - Már nem annyira aktuális, a szám se új, de nekem sokat jelent. A zene is, a szöveg is, meg úgy... az egész - néztem rá.
Casso felsóhajtott.
- Oké, mutasd - egyezett bele, mire elmosolyodtam, majd odaadtam neki a fülhallgatóm egyik felét és elindítottam a számot.

"Well you only need the light when it's burning low
Only miss the sun when it starts to snow
Only know you love her when you let her go."

A csillagokat bámulva döntöttem a fejem Casso mellkasának, aki szó nélkül hallgatta velem az egyik kedvenc romantikus számomat, miközben a fülem mögé tűrte egy hajtincsemet.
Csendben hallgattuk, ahogy az ének kíséretében lassan követik egymást az akkordok, majd egyszer csak, ha jól emlékszem, a második vagy a harmadik refrénnél Casso egyik keze végigsiklott a karomon, megállva a jobb kézfejemnél, amire egyszerűen csak rákulcsolta az ujjait, és egy kicsit, de tényleg csak alig megszorította, valami egészen szívmelengetőt üzenve, ami olyasmit jelenthetett, hogy "itt vagyok".
Az ajkaim egy őszinte, szerelmes mosolyra húzódtak, majd Casso felé fordultam, aki felemelte a fejét a vállamról, és a szemembe nézett.
Szinte egyszerre hajoltunk egymáshoz, én hozzá simultam, ő pedig a szabad kezével a hajamba túrva olvasztotta rá az ajkait az enyéimre, majd újra és újra, el se engedve, én pedig a nyakát átkarolva hagytam, hogy az érzéseink irányításával elragadjon minket az élvezet.
Közben a zene véget ért, de ez egy kicsit sem számított, mert mindketten csak arra tudtunk gondolni, hogy most itt vagyunk, távol a gondjainktól, csak ketten, elveszve a nosztalgiában, és hogy mennyire hálásak vagyunk egymásnak. Mindenért.

"Well you see her when you fall asleep
But never to touch and never to keep
'Cause you loved her too much
And you dived too deep"

Mai nap - 5/5***: azt hiszem, nem kell mondanom, hogy életem legjobb szülinapja volt. És hogy elképesztően szeretem. <3
*******************************************
Alig vártam, hogy megírhassam ezt a jelenetet. 😍
Most volt egy "kis" szünetem az írásban, ami elképesztően kikészített, konkrétan ebbe a részbe egy értelmes szót se tudtam írni, világ egyik legrosszabb érzése, esküszöm. 😬
Persze ennek a sztorinak teljesen más években játszódó jelenetei televágták a telefonos jegyzeteimet, szóval majd szelektálnom kell. 😅

Na, de remélem, hogy tetszett, és ígérem, hogy most nem fogok ennyire eltűnni. 💕

További szép hétvégét mindenkinek! ❤️