Február 24. (szombat)
Szülinap! :)
Reggel nyolckor keltem magamtól, ami hétvégéhez képest elég rendellenes dolog, de ma szülinapom van, és szokatlanul boldogan ébredtem, úgyhogy szinte azonnal kipattantam az ágyamból, és felvettem a kedvenc melegítőmet.
Kényelmes, nagyon szeretem, ráadásul egész jól is néz ki. :)
Miután felöltöztem, összeszedtem magam, és megreggeliztem - Anya csinált nekem virslis tojásrántottát :D - visszamentem a szobámba és bekapcsoltam a telefonom, amit éjszakára teljesen kikapcsoltam.
Ez idő alatt jött néhány üzenetem Messengeren, amiket sorban elolvastam és  válaszoltam is rájuk.
Először is Saci írt pontban éjfélkor, hogy "boldog szülinapoooot!!! ❤️🥰", utána Lili egy perccel később, Enikő hajnali négykor (ha jól tudom, futni ment, és ilyenkor ennyire korán kel, ráadásul szombaton!), Márti kilenckor, Napsugár negyed tízkor, Lotti és Heni fél tízkor, Ricsi pedig pontban tízkor.
Sorban válaszolgattam, majd vigyorogva megnyitottam Casso üzenetét is.
"Boldog szülinapot, Szöszi ❤️"
Egyből vissza is írtam neki.
Szöszi 💕: Köszönöm szépeeeen:)
Szöszi 💕:Egyébként ma hányra jössz? 🥰
Casso ❤️: 4 körül
Casso ❤️: De amúgy mikor szoktál te ilyet kérdezni? xd
Ott a pont, mert tényleg mindig csak azt mondom neki, hogy jöjjön, amikor akar, és ugyanez fordítva is.
Összesen már majdnem tíz hónapja együtt vagyunk, teljesen megszokott, hogy a nap akármelyik pontjában beugorhatunk egymáshoz. :)
Szöszi 💕: Hááát tényleg nem nagyon szoktam, úgyhogy screeneld le, mert sok ilyet nem fogsz látni, de a nagymamám lassan már tűkön ülve vár 😂
Szöszi 💕: Plusz Csepi tegnap egész délelőtt azt kérdezgette, hogy mikor jössz ☺️ kis celeb, de majd tiszta cipőben gyere, hogy ne koszold össze a vörös szőnyeget, amit kiterítünk neked 😂❤️
Kétségtelen, Casso tényleg nagy sztár nálunk. :)
Casso ❤️: Hát, pedig lehet nem megyek
Casso ❤️: Félek a paparazziktól
Na jó, ezen hangosan felnevettem. :)
Szöszi 💕: Hülye, majdnem elhittem először, hogy tényleg nem jössz, ne ijesztegess 😂
Szóval elirogattunk egy darabig, majd ő ment kajálni, úgyhogy ideiglenesen elköszöntünk egymástól, én pedig felmentem a többi közösségire.
A barátnőim instasztorikban is felköszöntöttek (előkerültek a gáz képeim :D), amiken nagyon vigyorogtam, mert cuki lett, valamint a Facebook falamat televágták a rokonok, Anyu és Apu pár kollégája, néhány régi tanárom, meg úgy összességében, a felnőttek jókívánságokkal, amit mindenkinek megköszöntem, majd ha már a kezemben volt a telefonom, elszórakoztam még vele egy darabig.
Igazából ebédig nem sok értelmeset csináltam (mire jó a hétvége?), viszont kaja után jött a családi ünneplés. :)
- Boldog szülinapot - ölelt át Anyu, majd sorban mindenki, ezután pedig jött az ajándékozás.
Először is kaptam egy menő, új telefont Anyáéktól, mert a régi már erősen a végét járta (talán még hetedikben kaptam, vagy korábban), amit majd feltétlenül be kell állítgatnom, a nagyszüleimtől egy csomó utalványt olyan helyekre, amikről Anyáéknak már sokat áradoztam (meg amúgy is, imádom az utalványokat :D), szép ruhákat, táskát, meg egy csomó mindent, valamint a nővéremtől egy "vigyázz, művészlélek" (angolul) pólót, egy fényképes bögrét, és egy fehér dobozt, ami egy szép szalaggal volt bekötve, úgyhogy leültem a kanapéra, és gondosan kibontottam.
A nővérem visszafojtott vigyorral nézett, majd amikor kibontottam a dobozt, és szembesültem egy rakás durex-óvszerrel, olyan hangosan felröhögött, hogy azt szerintem vagy öt házzal odébb is hallani lehetett.
- Ne már - nevettem fel elpirulva.
- Nyugi, csak poén - legyintett röhögve - Nézd meg, mi van alatta.
Ez így már jobban érdekelt, és oké, poénnak tényleg nem volt rossz a nővérem óvszer-ajándéka (amire egyébként azóta se tudok mit mondani), azért erre belelkesültem, és kiszedtem azt a szürke kartondobozt legalulról.
- Úristeeen! - sikítottam fel örömömben.
Tudniillik, a nővéremmel már nagyon régóta szeretnénk ketten elmenni egy ilyenre, ami nem más, mint nyáron egy többnapos fesztivál a közös kedvenceink koncertjeivel. Ááá! :D
Eltartott egy darabig, amíg kiugráltam magam, és már itt elképesztően jó volt a napom, de még csak ezután jött Casso.
Kezdjük azzal, hogy én még csak nem is tudtam róla, amikor megérkezett, ugyanis én akkor éppen a szobámban ügyködtem az új telefonommal, majd olyan negyed öt környékén éppen inni mentem volna le a konyhába, amikor a lépcsőről megláttam Cassot.
- Sziaaaa - ugrottam a nyakába (nekifutásból) vigyorogva, ami annyira hirtelen volt, hogy reflexből hátra kellett lépnie egyet, hogy ne döntsem ki az egyensúlyából, majd miután elengedtük egymást (család előtt nem nagyon szoktunk egy-egy rövid ölelkezésnél többet csinálni), a Mamiékra néztem - Bemutatkoztatok már? - kérdeztem rájuk, és Cassora nézve.
- Már tegeződünk is - legyintett a nagymamám mosolyogva - Épp a kocsikról beszéltünk.
Ja, tényleg, el is felejtettem, hogy Cassonak különleges képessége mindenkivel azonnal megkedveltetni magát. :)
- Ahaaaa, és mire jutottatok? - érdeklődtem mosolyogva.
Na, itt ketten elkezdték magyarázni nekem az autók különböző fontos tulajdonságait, amiből természetesen semmit nem értettem (pl. miért van egy járműnek lóereje?), de aztán a Mamit hívta valaki telefonon, ami elméletileg fontos volt, úgyhogy felvette, én meg felmentem Cassoval a szobámba.
- Akkor most már... - léptem oda hozzá mosolyogva, miután becsuktam az ajtót, majd a tarkójára tettem a kezem, és lábujjhegyre álltam - Szia - suttogtam közelebb hajolva hozzá, majd hosszasan megcsókoltam.
- Szia - tolt el magától egy kicsit, miközben a fülem mögé tűrte egy útban lévő tincsemet - Boldog szülinapot - hajolt vissza hozzám, majd magához húzva most ő csókolt meg engem.
És szokás szerint nagyon jól. :)
Körülbelül egy háromnegyed órát elszöszöltünk még a szobámban leginkább a telefonommal, majd amikor már a fontos dolgokat beállítottam - nagyon tetszik egyébként -, hátradőltem az ágyamon, és Casso ölébe hajtva a fejem próbáltam hátteret választani magamnak.
- Amúgy van valami terved mára? - kérdezte Casso, miközben mellettem ülve megnézett valamit a telefonján.
- Nem nagyon - pillantottam fel rá - Neked?
- Igazából akadna - mondta egy halvány mosollyal az arcán.
- Olyan, amihez hasznát vehetem a nővérem egyik szülinapi ajándékának?
- Mit kaptál tőle? - vonta fel a szemöldökét szórakozottan.
- Óvszert - dünnyögtem a képeim között válogatva, mire felröhögött - Egy dobozzal.
- Najóóó - röhögött - Nem, most elsősorban nem erre gondoltam - rázta meg a fejét jókedvűen.
- Hanem? - érdeklődtem lelkesen.
Casso először nem válaszolt, csak egy apró mosollyal az arcán lezárta a telefonján lévő alkalmazásokat, majd végül megszólalt.
- Tíz perc elég, hogy elkészülj?
Erre csak kíváncsian felhúztam a szemöldököm, majd visszakérdeztem.
- Mivel? - pislogtam.
- Szokásos. Átöltözöl utcaiba, megfésülködsz, meg amiket szoktál - vont vállat - Vagy amúgy nekem mindegy, jó vagy így is, csak te pörögsz ezeken általában.
- Hova megyünk? - lelkesedtem be.
- Meglátod. Ne öltözz ki nagyon, nem kell hoznod semmit, max telefont. Tíz perc múlva várlak lennt - nyomott egy gyors puszit a homlokomra, majd kiment a szobámból, én pedig egyedül maradtam.
Semmit nem értettem, de hallgattam rá, úgyhogy gyorsan felkaptam magamra egy farmert, az új pólómat (részben mert nagyon tetszik, másik részben pedig mert az volt közel), és egy szürke pulcsit, majd kifésültem a hajam, hátrafogtam egy hajpánttal, és a többi teendőm letudása után a telefonomat felkapva lesiettem a lépcsőn.
- Na? - álltam meg Casso előtt csillogó szemekkel, majd eszembe jutott egy fontos dolog - Várj. Gyalog megyünk, vagy hozzam a bérletem?
- Egyik se, bátyám odaadta a kocsiját, elviszlek azzal - felelte mosolyogva, mire elvigyorodtam.
De jó! :)
Miután gyorsan elköszöntem a családomtól, felkaptam a cipőm és a kabátom, majd kimentem az ajtón Cassoval.
- Ülj be, Szöszi - nyitotta ki a kocsit a slusszkulccsal, mire fülig érő vigyorral az arcomon bepattantam az első ülésre, Casso pedig mellém a volánhoz - Ja, amúgy mielőtt kérdeznéd, apukáddal tegnap két órát vezettem össze-vissza a városban, hogy megnyugodjon, hogy ma délután nem kerülünk be a hírekbe. Aztán meghívott egy sörre, és ő vezetett visszafele - tette hozzá jókedvűen, mire hitetlenül elnevettem magam.
- Nekem azt mondta, hogy meccset megy nézni egy barátjához. Szép - jegyeztem meg,
- Utána ment is. Azért vállalta be, hogy ő vezet hazafele.
- Ja, jó - nevettem fel - Hány családtagommal patkáltál még le titokban? - kérdeztem mosolyogva.
- Sokkal - felelte egyszerűen, majd beindította a kocsit - Akarsz valami zenét? - nézett rám.
- Ez kérdés volt? - vigyorogtam, majd elővettem a telefonom, amire már ügyesen át is töltöttem a zenéimet - Első autózásunk alkalmából mehet egy kis nosztalgia?
- Felőlem - hagyta rám egy apró mosollyal az arcán.
Nekem se kellett több, indítottam is a "nosztalgia" lejátszási listámat, többek között azokkal a zenékkel, amikre Cassoval táncoltunk a sulis bálokon, vagy decemberben azon a szórakozóhelyen, amiket vonatutakon közösen hallgattunk, vagy amik valahonnan a háttérből szóltak a különböző emlékezetesebb pillanatainkban.
- A dugót is te szervezted, hogy vége legyen a lejátszási listámnak, mielőtt megérkezünk? - kérdeztem nevetve, amikor útközben az utolsó előtti szám felénél tartottunk.
- Aha - bólintott szórakozottan - Pfú, baszki, elleszünk itt egy darabig - döntötte fáradtan a fejét az ülésnek.
Hát igen, konkrétan állt a kocsisor, mert nem is olyan messze történt valami baleset, ami miatt mindenki feltorlódott. Nagyszerű.
- Addig is elgyönyörködöm benned - fordítottam felé a fejem mosolyogva, mire felröhögött - Ne nevess, mert komolyan mondtam. Tök jól áll neked a vezetés.
- Igen? - vonta fel a szemöldökeit, miközben az arcán megjelenő gödröcskéi egyértelműen kimutatták, hogy magában nagyon mosolyog.
- Aha - erősítettem meg, majd egy puszit nyomtam az arcára.
De most komolyan. Egyik kezével lazán fogja a kormányt (rövidujjú póló volt rajta, így oldalról nézve olvadozhattam az erős karja látványától, ahhhw), a másikkal megfogja az ásványvizét, beleiszik, közben az a zene szól, amit még a táborból hazajövet kézenfogva hallgattunk, a nap enyhén rávilágít, így még annál is gyönyörűbbek a szemei, mint egyébként, nekem meg csak az jár a fejemben, hogy mennyire lennék abban a pillanatban a biztonsági öve. Vagy a kormány. Vagy az az ásványvizes palack.
Hú, basszus. :)
Na, szóval az a lényeg, hogy jól áll neki a vezetés. :)
- Rájöttem, hogy igazából te azért szervezted ezt a dugót, hogy még kíváncsibb legyek, hogy hova megyünk - jegyeztem meg egy csomó várakozás után, mire elmosolyodott - Na, mondd már el - kérleltem izgatottan.
- Ha tudunk menni végre, tíz perc és ott vagyunk.
- De az mikor lesz? - nyöszörögtem.
Addig belehalok a kíváncsiságba.
- Nyehhhh - vagy valami ilyesmi hangot adtam ki, amikor be kellett látnom, hogy nem fogom tudni kiszedni belőle - Csináljunk addig valamit - dobtam fel az ötletet.
- Mire gondolsz? - kérdezte.
- Nem tudom. Mondjuuuk beszélgessünk.
- Kreatív - biccentett röhögve.
- Nem így értem. Beszélgessünk olyan dolgokról, amikről nem szoktunk, mert hallhatják mások, tabu, vagy ilyesmi - magyaráztam.
- Ahhha - bólintott, majd rámnézett - Például?
- Nem is tudom. Te szoktál kibeszélni embereket?
- Nem nagyon - vont vállat.
- Na, akkor most itt a nagy alkalom - jelentettem be ünnepélyesen, mire elnevette magát - Ki az, akit én is ismerek, és nem bírod?
- Gondolom olyat mondjak, akit te sem bírsz.
- Miért, van olyan, akit én bírok, te meg nem? - tettem fel a költői kérdést, ami így utólag visszagondolva, annyira nem is volt költői.
- Aha - biccentett - Oké, akkor fakadj ki nekem Saci barátjáról, legalább megtudom a nevét.
- Márk. De amúgy azt hittem, hogy ti, fiúk jóban vagytok vele - jegyeztem meg.
- Kábé egy szót se beszéltünk még, de ez jól is van így. Valami nem oké a gyerekkel, de ez csak egy megérzés - mondta, miközben egy kicsit haladt a kocsisor, úgyhogy előrébb mentünk - Ami mondjuk általában be szokott jönni.
- Szerintem is van benne egy kicsi fura - értettem egyet - Viszont ezen már gondolkoztam egy ideje, és szerintem szimplán csak mivel Saci barátja, Ricsi személyiségét keressük benne. Nem?
- Hát, te lehet, mert neked Saci a barátnőd, de én tök függetlenül gondolom ezt róla. Plusz Ricsi mostanában Mártival kavargat valamit, szóval az se nagyon befolyásol - tette hozzá, mire egy kicsit összeszorult a torkom.
Az utóbbi időben egyre többször gyötör a bűntudat, hogy nem mondtam Cassonak semmit abból, ami Ricsivel és velem történt, és ez most is így volt, úgyhogy inkább csak elkaptam a fejem, nehogy észrevegyen valamit.
- Minden oké? - kérdezte engem fürkészve.
A francba.
- Persze, csak gondolkozom - bólintottam a lehető legmeggyőzőbben.
Legutóbb tavasszal titkoltam el előle egy hasonló esetet, aminek aztán szakítás lett a vége, így az egyik belső énem jogosan kérdezi, hogy "te semmiből nem tanulsz?", viszont a másik felem pontosan jól tudja, mekkora felfordulást jelentene, ha kiderülne, hogy csókolóztam a barátom testvérével, aki aztán szerelmet is vallott nekem.
Istenem, csak egyszer menne minden olyan egyszerűen, mint ahogy az kívülről tűnik...
- Ja, oké - bólintott, de van egy olyan érzésem, hogy valahol, legbelül egyáltalán nem hitte el, amit mondok - És, jutottál valamire?
- Nem nagyon - csaltam egy mosolyt az arcomra - Csak arra, hogy még mindig jól áll neked a vezetés - tettem hozzá hangulatfeldobás gyanánt, mire elnevette magát, én pedig mosolyogva levettem a cipőm - Elzsibbadt a lábam - szisszentem fel.
- Rakd fel - biccentett a kesztyűtartó felé, mire vigyorogva rátámasztottam a lábam, pont úgy, hogy ha valaki előről nézné a kocsit, elgyönyörködhessen a rózsaszín bokazoknim talpában - Elálldogálunk itt még egy ideig.
- Én derűlátó vagyok, szerintem nemsokára mehetünk - győzködtem magunkat - Egyébként visszatérve Márkra, Valentin-napon felkért táncolni - meséltem - Gyanús volt egy kicsit.
- Mármint?
- Hát, először is nagyon nézett, ami azért nem mondhatom, hogy nem feszélyezett, érdeklődött rólam, tökre szorosan fogta a derekam, meg a kezem is, aztán megkérdezte, hogy mióta vagyok jóban Sacival, mondtam, hogy ugye a gólyatábor óta, és erre azt mondta, hogy "tök jó, hogy a csajomnak ilyen jó barátnője van, ritka", meg ilyesmik - emlékeztem vissza - De utána le tudtam rázni, csak fura volt.
- Oké, megverem, eldőlt. Sacinak mondtad? - kérdezte, miután az előttünk lévő Skodát nézve végighallgatott.
- Még nem. Kellett volna? - pislogtam.
- Mióta vannak együtt? - kérdezett vissza.
- Február másodikán jöttek össze - gondoltam át gyorsan - Miért, ez jelent valamit?
- Egy hónapja sincsenek együtt, és már is ráhajtott a barátnője legjobb barátnőjére. Nekem eléggé - közölte egyszerűen.
- Igaz - láttam be, majd automatikusan elkezdtem aggódni Saci miatt - De szerinted megcsalja? Vagy már nem szereti és szakít vele? Vagy nem is szerette, csak kihasználja? Vagy nem tudom, mikor szoktak így viselkedni a fiúk? - faggattam Cassot bepánikolva, aki csak zavartan beletúrt a hajába.
- Passz, nem ismerem a gyereket, csak azok alapján mondtam, amiket most te mondtál. De szerintem nem ártana odafigyelni rá - tette hozzá - Na, végre - fordult előre, amikor megindult a kocsisor, innentől kezdve pedig lassabban ugyan, mint terveztük, de tudtunk menni.
Mindenesetre aggódom Saci miatt.
*******************************************
Folytatás következik! 😊❤️
(Rég volt ilyen)