Február 21. (szerda)
Az utóbbi egy hetet ügyesen kihagytam, úgyhogy most pár sorban megpróbálom leírni a történteket.
A síszünet elképesztően jól telt, a csütörtök nagy részét Cassonál töltöttem, pénteken átjött hozzám Jakab, szombaton hazajött Napsugár, akivel ketten elmentünk vásárolni az új kocsijával (vííí), vasárnap pedig Sacinál aludtam.
Hétfőn és kedden sok említésre méltó dolog nem történt, úgyhogy ebből kifolyólag nem is írtam le őket, csak ment minden úgy, ahogy a síszünet előtt is.
Casso nagyon helyes volt, amit a lányok közül sajnos nem csak én vettem észre, hanem például Csenge is, aki ugyan együtt van Danival (ezt most már mindenki tudja, talán azért, mert néha úgy érzik, hogy feltétlenül az aula kellős közepén kell falniuk egymást), de ettől függetlenül ugyanúgy nyomul Cassora, én idegbajt kapok, viszont Enikőék mindig megnyugtatnak, Márti is, már amikor nem Ricsivel van éppen (legyen csak, nekem nincs kifogásom ellene, sőt :D), amiért velem és a lányokkal ellentétben Kriszti nincs oda annyira (sajnálni akarom szegényt, de túlságosan shippelem Ricsit Mártival ahhoz), Csepi elképesztően cuki, egész érthetően beszél már egyébként (nyilván nem Arany János-féle összetett mondatokban, költői kifejezésekkel, de a korához képest nagyon sok szót tud), Napsugár elvan az egyetemmel (na meg persze Pityuval), ofőn befejeztük az előadásokat, a tanárok nem hagynak békén a sulival, és igazából ennyi történt.
Viszont most szombaton lesz a szülinapom, ami nagyon jó lesz, ugyanis igaz, hogy idén az osztálytársaimmal most nem tartunk nekem nagy szülinapi bulit - ehhez én ragaszkodtam, mindjárt mondom is, hogy miért -, de a Mamiék holnap ideutaznak hozzánk, és egészen vasárnapig ittmaradnak, ami vááá, de jó! :)
Ugyan felajánlották, hogy ha akarom, a szülinapomon átmennek valahova, hogy bulizhassak a barátaimmal, de erre azonnal rávágtam, hogy ezt felejtsék el, így is elképesztően jó, hogy itt lesznek. :)
Ééés nem csak nekem lesz szülinapom, hanem Jakabnak is, egészen pontosan ma (pont egy hónap múlva pedig Cassonak, de addig még van bőven) ráadásul a tizennyolcadik születésnapja, amit ma délután nyilván megünneplek vele. :)
És ha bárki is azt gondolja, hogy ennél több szülinap nem tud feltorlódni az elkövetkezedő egy hétre, akkor ki kell, hogy ábrándítsam, és bár az én szemszögemből ez annyira nem örömteli, azért megemlítem.
Szóval becsatlakozva hozzánk, Csengének is most lesz a szülinapja, egészen pontosan huszonnyolcadikán, négy nappal az enyém után. Hip-hip-hurrá.
- Akkor várlak majd titeket a bulimon - mosolygott a fiúkra Csenge, miután kiosztotta nekik a személyre szóló meghívóit.
Váltottak még egy pár szót, Csenge kiélvezte, hogy most övé a show, majd bejött a folyosóról a terembe, és a papírköteggel a kezében (azok lettek volna a meghívók) folytatta a saját ünnepeltetését osztogatás közben.
Majd a végefele odajött hozzánk is.
- Lilikém, ez a tied - nyújtott a fehér pulcsis barátnőmnek egy borítékot, aki pislogva megköszönte, Csenge pedig mosolyogva kiszedett még három meghívót a kötegből, amiket odaadott nekünk (Sacinak, Enikőnek és nekem) - Számítok rátok, remélem tudtok jönni - mosolygott.
- Biztos jó buli lesz - nyitottam ki a "Leni" feliratú borítékot óvatosan.
Utálom, ha valaki úgy nyit ki egy borítékot, mint egy barbár. Felidegesít.
- Az lesz - vigyorgott - Neked mikor van a szülinapod?
- Most szombaton lesz - feleltem.
- És lesz bulid?
- Az előző két évben volt, de most kivételesen nem lesz - mondtam, mire egy győztes vigyor jelent meg az arcán - Köszi a meghívást.
Akármennyire is tudtam, hogy valószínűleg csak azért hívott meg, mert feltűnő lett volna, ha pont én maradok ki (ráadásul Casso barátnőjeként) azt meg nem akarta bekockáztatni, hogy valaki ne jöjjön miattam, esetleg rendezzek valamit pont akkor (vagy fogalmam sincs, de ezeket tudom elképzelni), mindenesetre azért megköszöntem, mert így illik.
Utálom, de ettől még illemre megtanítottak, na.
- Akármilyen kis szarkavaró, azért ezt rohadt jól megcsinálta - nézegette Enikő a meghívóját, amikor Csenge már kiment a teremből.
- Hát, igen - értettem egyet nyöszörögve.
Krémszínű karton, sötétbarna gyöngybetűk és apró díszítések, egyszerű, letisztult és szolid kinézet, mégis pont tökéletes egy tizenhetedik születésnapi meghívónak.
Ha nekem ilyet csinált, akit minden bizonnyal ki nem állhat, vajon mit kaptak a többiek? Hm.
- Megnézhetem a tieteket? - kérdeztem a lányokat, mire cserélgetni kezdtünk.
Enikő bordó alapút kapott rajta fehér papírral, gyönyörű betűkkel és motívumokkal a sarokban, Saci fehér színű, kihajthatósat, aminek a külsejére kalligrafikusan van ráírva, hogy "meghívó" egy halványrózsaszín rózsa keretében, hasonló pasztell-árnyalatokkal díszített fekete szöveggel a belső oldalon, Lili pedig egy sötétkék-fehér színtémájú meghívót kapott csipkékkel (!) felturbózva.
Oké, abból, hogy Csenge a művészetek közül itt a suliban a rajzot választotta (a tánc mellett, de az csak a második), gondolhattam volna, hogy jó a kézügyessége... de ennyire?
Jól néz ki, brutál mozgása van, szép a hangja (ezt éneken tudtam meg), elképesztően alkot, szinte minden sportban tarol, a sulis átlaga a nehezebb tárgyaknál is hármas körül van, menő, (szinte) mindenki imádja, gyönyörűen néz ki... miért???
- Oké, mivel eddig egyikünk se tette meg, akkor bevállalom és megkérdezem én. Ti mentek? - kérdezte Enikő.
- Bárcsak lenne most valami versenyem, hogy indok lehessen - mondta Lili nyöszörögve.
- Ugyanez - értett egyet Saci, majd mindhárman felém fordultak.
- Ne nézzetek rám, mert fogalmam sincs - nevettem fel kínosan.
Na, igen.
Amikor meghív a személy a bulijára, akit elképesztően utálsz, szíved szerint kettétépnéd a meghívót, mert ünnepelje, meg vegyen neki ajándékot, akinek hat anyja van, de mindenki ott lesz, nincs indokod, hogy miért ne menj, és a barátodat is elhívta, akire nyomul, szóval a józan eszed szerint pedig ott a helyed.
Nem lehetne lebetegíteni Csengét aznapra valahogy? Talán az lenne az utolsó esélyem.
- Leni! - szólított meg Mira ebédszünetben, mire felé fordultam - Látszólag semmi dolgod, szóval gyere velem - biccentett az ajtó felé.
- Hova? - pislogtam értetlenül, miközben odamentem hozzá.
- Mondd, belehalnál, ha nem kérdezősködnél egyfolytában? - forgatta meg a szemeit - Na, gyere már.
Tényleg nem volt más dolgom, úgyhogy követtem le a lépcsőn, egészen a kémia szertárig, ahova belökött, felkapcsolta a villanyt, majd becsukta az ajtót magunk mögött.
- Öhm - nevettem el magam értetlenül - Kísérletezni akarsz?
- Nem vagy vicces - közölte, majd rátért a témára - Gondolom, Csenge téged is meghívott.
- Hát, igen. Téged?
- Engem is. Szerencsére nekem aznapra időpontom van a nőgyógyászomnál, úgyhogy ezzel a lendülettel ki is hagyom ezt az egész parádét - mondta. A mázlista. - És te mihez kezdesz?
- Nekem sajnos pont megfelel a nap, szóval megyek - húztam el a szám - És Casso is.
- Na, igen, igazából ezért áldoztam rád a szünetemet - bólintott, mire érdeklődve ránéztem - Azt nyilván észrevetted, hogy Csenge nyomul rá.
- Egy ideje - biccentettem - Még bulizni is elhívta, és... - fújtattam, mire egy tipikus Mira-mosolyra húzta a száját (jelentése: fölényes, győztes, "mit akarsz te itt?"... meg úgy általánosságban, mirás), majd félbeszakított.
- Ne folytasd. A buliról lenne szó - nézett rám - Máté ott volt.
Mondanom sem kell, kimondhatatlanul érdekelni kezdett a téma, úgyhogy csak kíváncsian figyeltem.
- Ő az a srác, aki valamiért indokolatlanul szeret dokumentálni dolgokat, amivel általában az őrületbe kerget, és néha legszívesebben kiütném a kezéből a telefonját, de mindegy, eltekintek tőle, viszont most jól jött, ugyanis végignéztem a videóit, és láttam benne egy pár jelenetet, ami így elmondva érdekelhet. Nem befújás, nem vagyok az az árulkodós kavarógép típus, és nem akarom, hogy Cassoval szakítsatok, de vannak elveim, és ha már Csenge úgyis meghívott titeket a bulijára, nem árt, ha képben vagy a nőszeméllyel. Érdekel? - vonta fel a szemöldökét.
- Persze. Figyelek - bólintottam.
- Oké. Smárolt Cassoval.
Erre a mondatra konkrétan lefagytam.
Nem kicsit tört össze, pedig még fel se fogtam, csak a mondatot hallottam.
Éppen mondtam volna mindkettőjükre valami nem túl kedveset, amikor Mira folytatta.
- De mielőtt kiakadnál, Cassot nem kell utálnod. Csenge csókolta meg, miután egy elég ütős, fogalmazzunk szépen, párzási tánc-előadást tartott neki, Casso meg pár másodperccel később eltolta magától, mondott neki valamit és otthagyta. Csak egy kicsit hosszú volt a reakcióidő, mert mondjuk akkor látszólag már mindketten készen voltak, de ahogy néztem a videókat, és Casso reakcióját Csenge szexizésére... nem fog megcsalni - nézett rám - Nem tűnik annak a típusnak.
- Akkor ő inkább az a típus, aki ha nem szereti, nem megcsalja a barátnőjét, hanem egy nap indok nélkül, elhagyja, ugye? - értelmeztem, és őszintén szólva, nem tudtam eldönteni, hogy ennek most örülnöm kéne, vagy sem.
- Olyasmi, de ha emiatt esel depresszióba, akkor ebben a kémiaszertárban ütlek le egy mérőedénnyel. Senki nem mondta, hogy ez bekövetkezik. Csak gondoltam, szólok, hogy attól ne félj, hogy félrelép, mert nem fog. Fiúból van, és ha egy olyan tánc után, amit Csenge produkált neki, részegen, úgy hogy intézhette volna úgy, hogy ne tudj róla, nem tette meg, ráadásul önszántából egy csókba se ment bele, akkor szerintem ezután nem kell kételkedned. De Csengét utálhatod - mondta, majd egy kis hatásszünet után sóhajtva rámnézett - Rendben, most kapsz egy pár másodpercet, hogy szidd a kis ribancot.
Hát, nekem se kellett több, ugyanis abban a pillanatban képes lettem volna megfojtani álmában.
- Egyszer kinyírom, komolyan! - bosszankodtam - Hülye liba.
Mint a filmekben, természetesen nem voltunk egyedül, úgyhogy valaki közbeszólt.
- Kiről van szó? - kérdezte Csenge rágózva, mire egyszerre felé fordultunk.
Ahogy megláttam, egyszerre blokkoltam le, hogy vajon mennyit hallott, ugyanakkor pedig minden álmom lett volna megitatni vele az egyik polcon ékelkedő sósavat. Az utolsó cseppig.
Smárolt a barátommal. Ezen nem tudom, hogy fogom túltenni magam.
- A nővére lenyúlta a blúzát, és azzal vág fel a barátnőinek. Szörnyű - felelte Mira olyan hitelesen, hogy először majdnem én is bedőltem, de aztán igyekeztem lelkesen bólogatni.
- Ííí... de szenya - húzta el a száját Csenge, majd körbenézett - Nem tudjátok, hol van az a kémcsőtartó izé? Szekeres az előbb leküldött érte, de azt se tudom, mi az.
Megkönnyebbülten kifújtam egy hatalmas adag levegőt, majd gyorsan eleresztettem a kezemben lévő lombikot, mielőtt hozzávágnám,  és utánamentem megmutatni neki a keresett eszköz helyét.
Szerencsére nem furcsállotta, hogy Mira és én csak úgy a kémia szertárban beszélgetünk a nővéremről és a blúzomról, úgyhogy teljesen nyugodtan mentünk ki hárman a szertárból.
Fura szünet volt ez.
- Miért vagy vele ennyire kedves? - értetlenkedett Enikő következő szünetben az udvaron, miután elmeséltem neki a Csengés sztorimat - Nyomul a barátodra, megcsókolta, becézi... én már rég megfojtottam volna - közölte.
- Én is azt tenném, csak... - túrtam a hajamba, majd egy pillanatig megakadtam - Nem tudom. A fiúk jóban vannak vele, Casso is, sőt, mindenki bírja, és ha elkezdenék pattogni, akkor valószínűleg még én jönnék ki belőle rosszul. A nyomulást Csenge letagadná és barátkozásnak hívná a közeledését, mondjuk hogy "most érkeztem egy összeszokott osztályba, csak próbálok beilleszkedni", a csókra a társaság nagy része nem is emlékszik, vagy nem látták, ha mégis, azt mondanák, hogy "csak buli volt", mindenki azt hiszi, hogy Csenge milyen kedves velem is, én meg mit pattogok itt vele, sőt, Csengének barátja van, úgyhogy mi bajom van, én lennék a hisztérika, aki nem bízik Cassoban, ami valószínűleg a kapcsolatunknak se tenne jót, Csenge kijátszhatja az "elváltak a szüleim, lelkibeteg vagyok, nehéz nekem, és még Leni is bunkózik" kártyát... úgy utálom ezt az egészet, hogy nem tehetek semmit, csak mosolyogva végignézem, ahogy szép lassan tönkremegy a kapcsolatom! - fakadtam ki.
- Nyugi, nem megy tönkre semmi - simította meg a vállam Lili - Csenge most érkezett, kiélvezi, hogy jelenleg övé a show, és az, hogy egyelőre nem látnak át rajta, nem jelenti azt, hogy ez örökre így is marad, sőt. Hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát. Tudod - vigasztalt, mire kínosan elmosolyodtam.
- A sánta kutyákat ne is említsd. Tegnap tesin meghúztam miatta a lábam - mondtam a tegnapi gyakorlatokra visszaemlékezve, mire felnevetett.
- Az róka.
Nem baj az.
De szívből remélem, hogy igaza lesz.
- Ha jól sejtem, Csenge téged is meghívott a bulijára - vágtam bele a necces témába kerülve a szemkontaktust, amikor órák után a szekrényemben pakoltam, Casso pedig szokás szerint megvárt.
- Ja - bólintott Casso - Téged?
- Engem is - biccentettem.
Itt egy darabig csendben voltunk, nekem fogalmam sem volt, hogy mit kéne ezután mondanom, Casso pedig simán csak a szekrényemnek dőlve nézte, ahogy pakolgatom a füzeteimet.
- Megnézhetem a meghívód? - kérdeztem hirtelen, mire értetlenül rámnézett, majd halkan felnevetve inkább rámhagyta a témát.
- Oké - vont vállat, miközben előszedte ha jól emlékszem, a matek könyvéből (vajon tudni akarom, hogy miért volt az ott, vagy inkább nem?) a borítékot, és odaadta.
Igazából gondolhattam volna, hogy az én (ettől függetlenül nagyon szép) meghívóm semmi lesz ahhoz képest, amit Casso kapott, mert őt egy kicsivel azért jobban bírja nálam (khm), és valószínűleg az ő példányába fektette a legtöbb munkát, de még így is sikerült ledöbbennem.
Nem volt csicsás, túldíszített, gyerekes, nagyon színes, vagy ilyesmi, kellőképpen "felnőttes" volt, és szolid, de így is csak annyit tudok mondani, hogy... wooow.
Először is egy sötétkék borítékra volt ráírva arany színű kalligrafikus betűkkel, hogy "Cassonak ❤️" (akármilyen szép is volt, nagyon nem tetszett ott az a szívecske, sőt), amibe egy fehér kartonlap volt becsúsztatva arany szegéllyel és betűkkel, kivétel Csenge aláírása, ami vékony, fekete tűfilccel volt lefirkantva.
"Várlak, Rocki ❤️ Puszi: Csenge"
Tágra nyílt szemekkel olvastam végig az utolsó sort, majd feszülten felnevettem és hitetlenül Cassora néztem.
- Ne nekem reklamálj - tette fel a kezeit, mielőtt megszólalhattam volna, mire fújtatva visszanyeltem a már magamban megfogalmazott, csípős megjegyzésemet.
Jó, ez sajnos igaz.
- És mész? - kérdeztem minden erőmmel azon igyekezve, hogy minél természetesebbnek tűnjek, miközben megpróbáltam inkább elfelejteni a meghívóját.
- Valószínűleg, még nem tudom - vont vállat - De ha nagyon zavar, kihagyom, ha akarod.
Ez viszont rendes volt. :)
- Egyáltalán nem zavar - ráztam meg a fejem abban reménykedve, hogy ez elég hihető volt, mire Casso csak felröhögött.
- Kit tervezel ezzel átverni? - kérdezte halványan mosolyogva.
- Inkább hagyjuk a témát - nevettem el magam kínosan - De egyébként ha akarsz, menj csak, nem tilthatom meg neked. Meg egyébként valószínűleg én is megyek - tettem hozzá.
- Oké - biccentett - Amúgy szólj, ha segítsek - nézett rám, és a tankönyvekre, amikkel a kezemben egyensúlyoztam.
- Nem kell, megoldom, de azért köszi - mosolyodtam el - Egyébként ma van Jakab tizennyolcadik szülinapja, úgyhogy remélem, te se veszed rossz néven, ha megünneplem vele - váltottam témát, miközben bezártam a szekrényem.
Vagyis annyira nagyot nem is kellett váltanom.
Casso erre csak mosolyogva felvonta a szemöldökét, eddig szinte ismeretlen stílusban elnevette magát, majd a hajába túrva rámnézett.
- Felőlem - mondta végül.
- Akkor jó. Te amúgy mit fogsz csinálni délután? - érdeklődtem.
- Találkozom néhány haverommal.
- Tök jó - mosolyodtam el, miközben felvettem a kabátom - Jössz?
- Aha - lökte el magát a szekrénysortól, majd kimentünk az ajtón.
A suliból kiérve rávettem Cassot, hogy várja meg velem Jakabot, hogy végre megismerkedhessenek, úgyhogy amíg őt vártuk, leültünk egy padra.
- Képzeld - kezdtem, miközben lehuppantam Casso mellé - A nagyszüleim holnap végre jönnek hozzánk, amit ugye már mondtam, viszont szerintem ezer százalék, hogy valamelyik nap téged is meg akarnak ismerni - néztem rá - Egy csomót meséltem nekik már rólad, és már nagyon kíváncsiak.
- A szülinapodon úgyis nálad leszek, úgyhogy akkor majd megismerkedünk - mondta, miközben átkarolta oldalról a derekam.
- Okés - mosolyogtam - Amúgy pontosan egy hónap múlva tizennyolc leszel - jelentettem ki.
- Amúgy igen - bólintott szórakozottan.
Jó, mondjuk sok újdonságot nem mondtam ezzel, de mindegy. :)
- Idén is lesz ilyen nyaralás féléd? - kérdeztem.
- Elméletileg tavaly volt az utolsó, de a nagybátyámnak van egy nyaralója a Balatonon, szóval a szülinapom előtti héten ha akarod, lecuccolhatunk oda egy pár napra.
- Én benne vagyok - vigyorogtam - Gondolom, most a szülinapodon buli lesz.
- Hát, ja. A haverokkal eddig szinte mindig utólag tartottuk meg, de a tizennyolcat a napján kéne, azért az úgy az igazi.
- Az tényleg úgy az - bólintottam, majd a vállára hajtottam a fejem - Amikor megismertelek, még csak tizenöt voltál, most meg már felnőtt leszel, hova rohansz? - kérdeztem mosolyogva.
Ez egy kicsit anyukásan hangzott, de akkor is tök durva, hogy nagykorú lesz. :)
- Hát, én tizennégy évesen ismertelek meg, jövőre meg te is tizennyolc leszel, szóval ez még durvább - felelte egy halvány mosollyal az arcán.
- De akkor te már tizenkilenc éves leszel. Utána meg érettségi - tettem hozzá a félelmetes "érettségi" szót, amivel rendszerint a tanárok szoktak ijesztgetni már évek óta.
- Kajak, az is lesz.
- Meg még előtte a szalagavató - folytattam - Úgy várom. Gyönyörű, fehér báli ruhák, keringő, szép zene, megható beszédek... - ábrándoztam mosolyogva.
- Az érettségi bankett jobb lesz. Buli, pia, végre elmondhatunk pár dolgot a tanároknak... - sorolta, mire felnevettem.
- Úgy érted, mindenkitől végighallgathatják, hogy hogyan vertük át őket? - kérdeztem nevetve.
- Nem ezt mondtam - mosolyodott el szórakozottan - Csak tudod. Most szétszivatnak, aztán akkor meg már nem tudnak.
- Borzasztó vagy - fúrtam a fejem a vállába nevetve.
Hát, igen. Egyszer még eljönnek ezek a napok is, amiket most még nagyon várunk, meg biztos jó lesz, de érzem előre, hogy akkor már teljesen máshogy fogom látni ezt az egészet.
Meg egy kicsit ijesztő belegondolni, hogy kevesebb, mint másfél év múlva kijárjuk a gimit, és ki leszünk rakva a felnőttek szerinti "nagybetűs Életnek", ahol majd valamit kéne kezdeni magunkkal, de vajon mit?
Jézusom.
- És mi van, ha nem sikerül az érettségi és nem vesznek fel sehova? Megyek takarítónak? - pánikoltam be.
- Hát, ha te a full jó eredményeiddel is csak takarító leszel, akkor az rámnézve elég aggasztó. Majd koldulok - röhögött.
- Ne már - nevettem fel én is - Bár elég, ha beülsz egy lányiskola elé, és valószínűleg másnap már Lamborghinivel jössz értem a munkahelyemre.
- Biztató. Szarhoz se értek, de legalább bírnak a csajok. Ez kéne az önéletrajzomba - biccentett röhögve.
- És menő voltál a gimiben - tettem hozzá nevetve - Örülj neki, én még ennyit se tudok elmondani magamról - húztam el a szám - Érdekes lesz ez az érettségi.
- Nyugodj már le, full ötös vagy, egy halom versenyt megnyertél, a tanárok nagyrésze imád, matek megy, magyar megy, törit megtanulod, nyelvérzeked van, választasz hozzá még valamit, mit akarsz? - nézett rám mosolyogva.
- Jó, na. Egyébként neked van valami terved a jövőre nézve? - kérdeztem érdeklődve.
Nem sokat beszéltünk még a jövőről, pedig néha olyan szívesen elcsevegnék neki arról, hogy milyen hajam lenne az esküvőnkön, hogy hogyan nevezhetnénk el a jövőben születendő gyerekeinket (egyelőre nálam lánynevek közül a Regina, Luca, Hajnalka, Barbara - bár a "Varga Barbara" névben már nagyon sok lenne az "a" és az "r", szóval az annyira mégsem jó -, a fiúnevek közül pedig a Benedek, Márk, Domonkos, Mihály - így nem annyira, de a "Misi" becézést úgy imádom -, és Szabolcs nevek a nyerők :D), hogy milyen színű lenne a közös házunkban a konyha fala, hogy hol lenne a nászút, vagy hogy milyen lenne az eljegyzési gyűrűnk, de van egy olyan érzésem, hogy jobban járunk, ha inkább nem hozom fel a témát. :)
Pedig tuti ő is szokott néha gondolkodni ezeken.
(Mármint remélem. :D)
- Nem sok. Annyit tudok, hogy veled. A többi még folyamatban - felelte egyszerűen, mire elvigyorodtam.
Nekem egyelőre ennyi is elég. :)
Mivel a suliból a többség már hazament (vagy éppen visszament órára, ugyanis közben becsöngettek), már szinte teljesen ketten voltunk, úgyhogy ezt kihasználva épp egy jól megérdemelt, kellemes csókcsatát tartottunk - de azért abból is a diszkrétebbet, mégiscsak utcán vagyunk -, amikor valahogy megéreztem, hogy már nem is vagyunk annyira ketten, ezért a mellkasára téve a kezem, egy kicsit eltoltam magamtól Cassot, és oldalra fordítottam a fejem.
A megérzésem nem csalt, ugyanis Jakab éppen akkor fordult be tőlünk körülbelül húsz méterre az egyik utcasarkon, úgyhogy mosolyogva felpattantam, a kezénél fogva Cassot is arra ösztökélve, hogy jöjjön ő is, mire megadva magát, ő is felállt.
- Ez így elég hülyén fog hangazni, meg nehogy félreértsd, de ugye most végre találkoztok ti is, megismerkedtek, meg ilyenek, és szeretném, ha jó lenne a hangulat, még erre a rövid időre is, szóval lehetne, hogy úgy viszonyoljunk egymáshoz, hogy Jakab ne érezze magát tudod, olyan harmadik kerék félének? - kérdeztem óvatosan, mire Casso felvonta a szemöldökét, majd elengedte a kezem.
- Oké - vont vállat.
Látszólag Casso nem örülhetett nagyon a bejelentésemnek, de én csak jót akarok, hogy ne legyen feszült a helyzet és Jakab ne érezze úgy, hogy ugye Casso meg én járunk, ő meg csak ott van velünk.
Tapasztalat alapján, az elég rossz érzés tud lenni.
- Szia Jakab - mosolyogtam rá, akit gyorsan megöleltem (mert azért Cassora is gondolnom kellett), majd a két srácra néztem, hogy tessék, most ők jönnek.
Nem vitték túlzásba a bemutatkozást, csak letudták a kötelezőt, de kezdetnek ez is megteszi.
- Bennt hagytam a bérletem, egy pillanat, és jövök - jutott eszembe hirtelen, majd otthagytam őket ketten (fogalmam sincs, mennyire volt okos ötlet), én pedig beszaladtam a suliba.
Amikor benyitottam a termünkbe, nem tudtam róla, de ott éppen óra volt, úgyhogy kábé huszonöt gyerek fordította felém kérdőn a fejét egyszerre, ami nem kicsit feszélyezett.
Ráadásul, ha ez nem lett volna elég, a tanórát Hajdú tartotta, aki nem túl kedvesen rám is szólt, hogy "meddig szándékozom feltartani az óráját?". Aranyos.
- Elnézést, egy pillanat - húztam be a nyakam, majd a padom felé vettem az irányt, ahol éppen egy kövér tizedikes srác ült (vagyis inkább terpeszkedett), és amikor leguggoltam, hogy kivegyem a padomból a bérletem, amit valahogy otthagytam, nyilván eszébe nem jutott (vagy lehet, hogy de, csak nem érdekelte) hátrébb csúszni, hogy normálisan ki tudjam azt szedni onnan, úgyhogy elszerencsétlenkedtem egy darabig, amíg valahogy ki tudtam jutni a termünkből.
Ezután egy kicsit sietősebbre vettem a figurát, mert nem akartam Cassoékat (vagyis leginkább Cassot) nagyon megvárakoztatni, de természetesen ez sem volt olyan egyszerű, ugyanis a lépcsőn lefelé futva sikeresen összefutottam Csengével. A francba már.
- Szia - köszöntem neki gyorsan, majd inkább kikerültem volna, de utánam szólt.
- Várj, arra megyek én is - állított meg, mire visszafordultam, ő pedig utánam jött - Kivel dumcsizik Casso? - nézett ki az ablakon, mire bár tudtam a választ, azért én is odanéztem, hogy tudjam, hogy mi folyik kinnt.
Igazából tényleg csak beszélgettek, úgyhogy visszanéztem Csengére.
- Egy barátommal - feleltem röviden, miközben már ketten mentünk egymás mellett, le a lépcsőn.
- Jaaa - bólintott - Helyes barátod van.
- Köszi, átadom neki - nevettem fel zavartan.
- Igazából ezt mindkettőre mondtam, de azért mindketten tudjuk, hogy Casso azért... sooo hot. Hotabb - jegyezte meg, miközben a rágóját csattogtatva egy apró mosoly jelent meg az arcán.
- Nem a külseje miatt barátkozom Jakabbal - mondtam válaszul.
- Furi neve van. De akkor miért? - kérdezte, miközben a kijárat felé vettük az irányt.
Ez meg milyen kérdés?
- Megértő, kedves, egy csomó dologban hasonlítunk... - soroltam - Ilyenek.
Bár mondjuk nem tudom, mióta tartozik ez rá, de mindegy.
- Miért, Casso nem ilyen? - vonta fel a szemöldökét, ami alatt egészen biztosan mosolygott magában.
- Dehogynem - vágtam rá - Csak ő más. Jakab egy sima, jó barát, Casso meg úgy barát, hogy járunk. Biztos érted - próbáltam lezárni a témát.
- Aham - bólintott, miközben a kijárathoz érve elém lépett, kinyitotta az ajtót, kiment rajta, amit így mögötte nekem kellett "elkapnom", hogy ki tudjak én is menni és ne csukódjon be előttem, ami így egy kicsit alsórendűbb érzés volt.
Így viszont már Csenge teljesen előttem ment, majd mosolyogva, hangosan ráköszönt Cassora és Jakabra, akik amikor észrevettek kettőnket, ugyanolyan kérdőn néztek rám, mire csak "nem rajtam múlt" stílusban feltettem a kezem.
Csenge egyenesen odament a fiúkhoz, én meg utána, így már négyen álltunk a suli előtt, Casso, Csenge, Jakab, és én.
Gyönyörű.
- Én most metróval megyek, mert a WestEndben fogok vásárolni, és ti merre? - kérdezett minket Csenge.
- Nyugati - szólalt meg Casso.
Csodás, tehát gyakorlatilag ugyanoda mennek.
Jó, igazából Casso tényleg szinte mindig oda szokott menni, amikor a még nyolcadik környékén összeszedett haverjaival találkozik, de akkor is.
- Körtér - válaszoltam én is, miközben Jakabra és magamra mutattam, jelezve, hogy mi együtt megyünk oda.
Szóval így, négyen indultunk el a metró felé, ami remélhetőleg nem csak nekem volt szörnyen kellemetlen.
Amíg gyalog mentünk, az minden próbálkozásom ellenére úgy alakult, hogy természetesen Csenge ment középen, az egyik oldalán Casso (!), a másik oldalán Jakab, Casso mellett pedig én.
Egy kicsit kinyújtottam a kezem Cassonak, jelezve, hogy örülnék, ha megfogná (Csenge közelében nem árt), mire feszülten elnevette magát.
- Erre jobb, ha nem mondok semmit - jegyezte meg, majd végül egy pár másodperc után sóhajtva megfogta a kezem.
Oké, ez most tényleg kifogásolható húzás volt tőlem, de na.
- Jó, bocsi - szabadkoztam, majd Jakabra pillantottam, aki szó nélkül ment teljesen a másik oldalon, úgyhogy nagy nehezen elengedtem Casso kezét és inkább átmentem hozzá - Ne haragudj, ha kellemetlenül érzed magad, nem én akartam - magyarázkodtam neki halkan.
- Nem probléma - legyintett Jakab.
Valahogy így telt az utunk, és még csak ezután értünk be az aluljáróba.
A mozgólépcsőn négyen nem fértünk volna el egymás mellett, úgyhogy Jakab és én mentünk előre, két lépcsőfokkal mögénk pedig Casso és Csenge, akik egyébként látszólag egész jól elbeszélgettek, miközben engem meg majd szétvetett az ideg.
- Hát, ez így nem túl szerencsés a te szemszögedből nézve - jegyezte meg Jakab egy pillanatig hátrafordulva.
- Őszintén szólva valóban nem, de ez most a te szülinapod, az a lényeg, hogy te jól érezd magad - mosolyogtam rá.
Hiába vonszolnám el legszívesebben magammal Cassot onnan, mert ez így nagyon aggasztó, Jakabot nem hagyhatom egyedül.
Az oltári nagy szemétség lenne.
Jakab erre csak kedvesen elmosolyodott, majd megsimította a vállam, ezzel valami olyasmit üzenve, hogy "rendes vagy".
Vagy valami ilyesmi. :)
És biztos vagyok benne, hogy nem tévedtem, amikor megéreztem erre egy igen odafigyelő tekintetet magamon a hátam mögül.
- Szóval Casso, rám érsz a szülinapomon? - kérdezte Csenge egy pár másodperc múlva, ami alatt mind a négyen csendben voltunk.
- Ja, lehet - mondta Casso, mire ezt hallva Jakab óvatosan rámnézett, hogy "ez most mi?", pont úgy, hogy az hátulról ne látszódjon.
- Majd elmondom - feleltem halkan, mire bólintott egy aprót.
Amikor átszálltunk a második mozgólépcsőre, valahogy úgy alakult, hogy én lelassítottam egy kicsit, mert beakadt a hajam a cipzáromba (aú), Csenge ment tovább, viszont Casso bevárt, úgyhogy ezután már Csenge és Jakab voltak elöl, Casso és én pedig mögöttük.
Csenge természetesen amint leesett neki, hogy már nem Casso mellett áll, azonnal hátrafordult hozzánk (vagyis inkább Cassohoz), Jakab meg a hátával nekitámaszkodott a műanyag "korlátnak", és egy összenézéssel megállapítottuk, hogy ezt a metrózgatást így négyünknek, nagyon nem nekünk találták ki.
- Haragszol rám? - kérdeztem Cassotól halkan, amikor Csenge éppen visszafordult és nem tudott hozzá csivitelni, ugyanis akkor pont a mozgólépcsőről kellett leszállnia.
- Nem, csak ez így egy kicsit érdekes - túrt a hajába, mire elhúztam a szám.
- Tudom, bocsi - néztem rá, majd pipiskedve egy bocsánatkérő puszit nyomtam az arcára.
A következő pillanatban Csenge már fordult is vissza Cassohoz, úgyhogy sóhajtva inkább odamentem Jakabhoz.
Beszállni a beszélgetésükbe nem tudok, Jakab viszont ne legyen már egyedül.
Ez konkrétan egész úton így ment - közben még át is szálltunk egyszer -, majd a négyes metróra felszállva elhelyezkedtünk az egyik kapaszkodónál (nyilván nem volt ülőhely), és folytattunk mindent ott, ahol abbahagytuk.
Amikor bemondták a "Móricz Zsigmond körtér" megállót (Csengéék három megállóval utaznak tovább, aztán még hármas metróval is mennek, de jó), Casso felé fordultam, majd egy normál hosszúságú csók után leszálltam Jakabbal a metróról.
Mielőtt (mostmár ketten) elindultunk volna a mozgólépcső felé, még utoljára visszanéztem az előbb elhagyott metróra, amin Casso és Csenge az ülések mellett állva beszélgettek, mire az ajkamba harapva megpróbáltam elhesegetni a róluk elképzelt könnyfakasztó gondolataimat, ami egy pillanatig sikerült is, amíg Cassoval egy rövid ideig összetalálkozott a tekintetünk, majd ők mentek tovább, én pedig ottmaradtam Jakabbal, és a féltékenységemmel.
- Minden rendben? - kérdezte Jakab kedvesen.
- Fogjuk rá - bólintottam - Na, menjünk - mosolyogtam rá, majd erőt vettem magamon, és hátat fordítottam az akkor elsuhanó metrónak.
Először is beültünk szokás szerint kávézni, ahol Jakab kezdeményezésére szépen elmeséltem neki Csenge szülinapos sztoriját, valamint ha már itt tartottunk, azt is, amit Mirától tudtam meg ma a kémia szertárban.
- Beszélned kéne erről Cassoval - tanácsolta.
- De hogyan? - nyöszörögtem.
"Szia Casso, esetleg nem smároltál egyet Csengével múlt hét pénteken este?"
- Akkor is, Leni, nem jó ötlet elhallgatnod.
- Ezt is - túrtam a hajamba, dünnyögve hozzátéve.
Nem tudom, mihez kezdjek.
Mindenesetre nem akartam sokat beszélni a témában, végülis Jakab szülinapja van, most ne a szenvedésemet kelljen hallgatnia, úgyhogy érdeklődésképpen rákérdeztem a közeledő felvételikre, ugyanis ő most végzős, és valami művészeti egyetemre akar jelentkezni.
Úgyhogy elbeszélgettünk erről egy darabig, majd témákból-témákba csapongva folytattuk, aztán amikor már távozni akartunk, még gyorsan elszaladtam mosdóba.
A mosdóban rengetegen voltak, úgyhogy amíg sorban álltam, elővettem a zsebemből telefonom.
Éppen az Instát pörgettem, amikor Lotti küldött nekem egy képet Snapchat-en, úgyhogy így átkerültem Snapchatre, ahol aztán kíváncsiságból megnéztem a térképet, hogy ki hol van, csak úgy, melléktevékenységként.
Szóval épp a különböző ismerőseimet nézegettem szétszóródva a városban, amikor Cassot is észrevettem Csengéhez közel, úgyhogy ráközelítettem a térképre, és itt konkrétan majdnem elejtettem a telefonom.
Mindketten a WestEndben voltak a Snapchat szerint.
- "Oké, lehet, hogy csak a haverjaival ugrottak be enni valamit" - győzködtem magam, de ennyi nem volt elég, úgyhogy visszamentem az Instára és rákerestem Casso pár haverjára, akikkel ilyenkor általában lenni szokott.
Nos. Az egyik éppen a sztorijába rakott ki egy képet, amin vonaton ül, a másik egy közöset a barátnőjével, egy harmadik pedig elérhető volt, szóval valószínűleg otthon van.
És ez pont elég volt ahhoz, hogy mégjobban elbizonytalanodjak.
Nem is a haverjaival találkozik.
- Bocsi, mész? - mutatott egy körülbelül velem egyidős csajszi a szabad wc fülkére, így kizökkenve a kétségbeesetten gondolkodós bambulásomból.
- Igen - raktam el a telefonom, majd igyekezve félretenni a csaj "ezzel meg mi van?" pillantását, bementem a fülkébe.
Amikor kiléptem a mosdóból, igyekeztem összeszedni magam, hogy Jakab ne lásson semmit rajtam, majd odamentem hozzá, és közösen elhagytuk a kávézót.
- Nem kellett volna - mosolyodott el Jakab kedvesen, amikor elővettem az ajándékzacskómat az egyik padon ülve, amiben az ajándéka volt.
Látszólag tetszett neki az ajándékom (Napsugárral vettem még), majd miután ezredszerre is megköszönte, hosszasan megöleltük egymást.
Olyan jó, hogy ilyen barátom lehet. :)
- Akkor mégegyszer boldog szülinapot - mondtam mosolyogva, amikor estefele elváltak az útjaink.
- Köszönöm. Neked pedig majd nemsokára lesz, úgyhogy előre neked is, de vasárnap még úgy is találkozunk, és akkor felköszöntünk - mosolygott rám ő is, majd egy ölelés után elköszöntünk egymástól.
Otthon fáradtan levágtam magam az ágyamra, majd tíz perc plafon bámulás után úgy voltam vele, hogy túl sok minden történt ma ahhoz, hogy azokon agyaljak, úgyhogy inkább a sorozatomhoz menekültem, hogy valamennyire kikapcsolja az agyam.
Van ilyen.

Mai nap - 5/?: nem tudom. Jakab tizennyolc lett, megismerkedett Cassoval és valamennyire Csengével, Casso rejtélyes módon ma ugyanott volt a Snapchat szerint, ahol Csenge, pedig azt mondta, hogy a haverjaival találkozik, szombaton szülinapom lesz, Mamiék jönnek holnap, jövő hét szerdán pedig meg lesz tartva a Csenge-buli. Éljen. És ezt szinte mind ma. No comment.