Február 14. (szerda)
Valentin-nap. :)
Bár Cassoval tegnap azt beszéltük meg, hogy nem veszünk egymásnak semmit, mert ennek a napnak nem az ajándékról kell szólnia, hanem a szerelmünkről (meg mindenki máséról), ma reggel mégis kaptam tőle egy gyönyörű csokor virágot, ami... ahhhhw. <3
- Úristen! - vigyorodtam el, ahogy kiléptem az ajtón, majd miután megháláltam szóval és egy jó, hosszú csókkal, szaladtam is be a házba, hogy vázába rakjam.
Életem első meglepi csokor virága Cassotól. Ááá! :D
(Meg úgy általában az első virág, amit Valentin-napra kaptam fiútól.)
- Anyaaa, hol vannak a vázák? - nyitogattam a szekrényeket, majd amikor megfelelő eligazítást kaptam, gyönyörűen elhelyeztem a csokromat a lakásunk legfeltűnőbb pontján, hogy mindenki jól lássa, elszagolgattam egy darabig, aztán siettem is vissza Cassohoz - Imádlak - ugrottam a nyakába, mire elnevette magát.
- Én is. Nem gondoltam volna amúgy, hogy egy csokor ekkora örömet okoz - jegyezte meg jókedvűen.
- Akkor tévedtél, mert dehogyneeem! - ugráltam vigyorogva - Főleg, hogy te nem is szoktál virágot venni.
- Hát, tényleg nem nagyon - biccentett elmosolyodva - Fura érzés volt. Csak az eladó, én, a rohadt sok virág, mindezt kora reggel... - gondolkodott el.
- Korábban keltél, hogy virágot vegyél nekem? - hüledeztem.
- Nem ez a lényeg, de amúgy igen - vont vállat, mint ha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
- Jézusom, de imádlaaaak! - öleltem át megint.
Bármennyire is apróságnak hangzik egy csokor virág, én egészen egyszerűen odavagyok érte (Cassoért és a virágért is egyben), ez a boldogságom pedig az egész napomra kihatott, olyannyira, hogy még az se zavart különösebben, amikor Csenge megint rámászott Cassora (na jó, egy kicsit mégis, de közel sem annyira, mint általában szokott), Lau szerelmi drámáit is türelmesen végig tudtam hallgatni, sőt, azok a nyálas zenék is pozitív hatással voltak rám a sulirádióból, amiket meghallva máskor üvöltve szaladnék ki a világból.
- Németül nem lehet romantikusat mondani, mert egy borzasztó hangzású nyelv - győzködtem Cassot németóra előtt, mire csak elmosolyodott - De komolyan, németül még egy leánykérés is úgy hangzik, mint ha a srác vagy egy hétig egy korty vizet nem ivott volna és kiszáradva a torokkal nyöszörögné, hogy "khkhozzám jhössz?" - bizonygattam.
Egészen addig ezt a véleményt osztottam (Enikő legalább egyetértett velem, igaz, hogy olaszos), amíg Madaras ki nem adta az óra feladatát.
Mármint, nem a feladaton volt a hangsúly, csak annyi volt, hogy foglaljunk mondatba különböző igéket a tankönyv alapján, aláhúzva színessel az alanyt és kékkel az állítmányt, amivel én hamar kész lettem, ugyanis tegnap azt hittem rá, hogy házi, és csak a felénél jöttem rá, hogy mégsem, úgyhogy kényelmesen hátradőltem a székemen.
- Szöszi - bökte meg a mögöttem ülő Casso a vállam, mire hátrafordultam - Kész vagy?
- Igen. Te hogy állsz? - pillantottam a füzetére.
- Kábé sehogy, de van színes tollad?
- Csak kiemelőm, az jó? - kotorásztam a tolltartómban.
- Aha.
Hátranyújtottam neki a kék kiemelőfilcemet, majd gyorsan fordultam is vissza, mivel Madaras elég szúrósan nézett minket.
Nem sokkal később vissza is kaptam tőle, majd éppen raktam volna el a tolltartómba, amikor észrevettem egy kis papírdarabkát a toll csiptetőjében, úgyhogy kivettem onnan, széthajtogattam, és elolvastam.
"Ich liebe dich <3"
Na jó, függetlenül a "németül nem lehetek romantikusat mondani" elvemtől, igazából egész németórán ettől a három szótól vigyorogtam. Németül is szeret. Vííí! :)
És plusz jó az egészben, hogy mivel ugye Csengét mellém ültették még pár héttel ezelőtt, ő is tökéletesen látta Casso üzenetét, amit csakis nekem írt, és minden bizonnyal sikerült is lefordítania, ugyanis ő meg egész németórán ugyanúgy fintorgott.
- Nem tudom, hogy van az németül, hogy én is, de mindenesetre meggyőztél - fordultam Casso felé szünetben, mire elmosolyodott.
- Tudtam én. Amúgy élvezd ki, hogy Valentin-nap van, és az összes rózsaszín vattacukor hülyeséget oszd be a közeljövőben, mert egy darabig visszaáll a rend - mondta szórakozottan, mire felnevettem.
Hát igen, Casso nincs túlságosan oda a romantikus dolgokért. :)
- Na jó, mi ez a nagy vigyorgás? - kérdezte Enikő Mártit, aki ma csatlakozott a lányos-négyesünkhöz, és helyet foglaltunk az udvaron a szokásos padunkon.
- Meghívtak a bálra - felelte Márti mosolyogva.
- És ki? - érdeklődött Lili.
- Majd délután meglátjátok - válaszolta Márti, akivel egy pillanatig összenéztünk.
- De izgi! Melyik osztályba jár? - nézett rá Saci kedvesen, mire Márti először egy kicsit habozott a válasszal.
- Mondom, majd meglátjátok - mosolygott, majd inkább témát váltott - Ti amúgy hogy jöttök, meg miben kell lenni majd? Nem teljesen vagyok még képben az itteni dolgokkal.
- Ha jól emlékszem, a szórólapon úgy volt, hogy fiúknak fehérben, a lányoknak meg rózsaszínben kell lennie, úgyhogy én egy rózsaszín, szűk egyberuhát fogok venni. Laci imádja rajtam - felelte Lili vigyorogva.
- Ugyanez, csak Bencét nem tudtam elrángatni, mert pont akkor lesz edzése, amikor a bál is, szóval én valószínűleg végig a büfében leszek - vont vállat Enikő.
- Velem jön Márk, és mindkettőnkön ugyanolyan bőrkarkötő lesz, tök romi - mondta Saci felhúzva a térdeit, amire az állát támasztotta.
- De jó. És te? - nézett rám Márti kedvesen.
- Hát, Casso nem jön, szóval lehet, hogy ezt most idén kihagyom - válaszoltam.
- Ne már, miért nem jön? Most békültetek ki, tök jó lenne táncikálnotok egy kicsit, te egy szép, rózsaszín ruhában, ő fehérben... próbáld meg meggyőzni - tanácsolta Márti.
- Nem erről van szó. Csak amikor miattam verekedésbe került, csak úgy úszta meg, hogy kirúgják a suliból, hogy kapott egy rovót, meg április végéig nem jöhet sulis programokra - magyaráztam.
- Ja, az más - bólintott - De attól még gyere.
- Azt beszéltük meg, hogy este átmegyek hozzá filmezni, meg ott alszom, szóval fogalmam sincs. Meg amúgy is, tök fura lenne, ha egyedül mennék, miközben ő otthon ül - gondoltam végig.
- Majd elbüfézünk ketten, buli után pedig átmész hozzá. Na, jó lesz ez, ne hagyd már ki - biztatott Enikő mosolyogva.
- Jó, oké - adtam meg magam.
Így otthon már alig volt időm, lefürödtem, hajat mostam, kivasaltam egyenesre, előszedtem a rózsaszín, deréknál szűk, fodros aljú egyberuhámat, a nyakláncomat, a fehér topánkámat és a táskámat, majd miután teljesen elkészültem, háromnegyed ötkor kiléptem az ajtón, és elindultam a suli felé.
- Sziasztok - mosolyogtam Sacira és Márkra, akikkel pont egyidőben érkeztem meg.
Sacin hasonló ruha volt, mint rajtam, csak harangujjal, cuki hajpánttal és rózsaszín bojtos fülbevalóval, Márk pedig fehér farmert viselt fehér pólóval, tornacipővel, és egy ugyanolyan karkötővel a csuklóján, mint Sacién.
Saci nagyon szép volt, és meg kellett állapítanom, hogy bár nem az esetem, ez a Márk gyerek is egész jóképű. Na, mindegy.
Nem sokkal később Enikő, Lili és Laci is megérkezett hozzánk, akik közül az utóbbi lepacsizott Márkkal (nem tudtam róla, hogy jóban vannak), majd a fiúk bementek a suliba.
- Mi a szar? - pislogott Enikő, amikor megérkezett Csenge.
Rózsaszín miniszoknya volt rajta, ugyanolyan rózsaszín térdig érő csizma, fehér top, rózsaszín, derékig érő bőrdzseki és szép, nőies táska. A haja kettőbe volt fonva, fülében lógós fülbevaló, csillogó ajkak, kék szemek, hosszú szempillák, hófehér mosoly és tökéletes szemsmink. A francba.
Nem csak, hogy felháborítóan gyönyörűen nézett ki - mondjuk ehhez lassan már kezdek hozzászokni - de nem is akárkivel érkezett, mégpedig a végzős Danival (!), Lili volt barátjával, aki a suli előtt vigyorogva játékosan rácsapott Csenge fenekére (nem fogok hazudni a saját naplómnak, ennek a csajnak tényleg bomba alakja van, úgyhogy megértem), ő bement a suliba, Csenge meg úgy jött oda hozzánk, mint ha valami vörösszőnyegen vonulna éppen végig.
- Hellóka - állt meg előttünk mosolyogva - Ti kivel jöttetek?
- Saci Márkkal, Lili Lacival, Leni egyedül, mert Casso nem jön, és én is egyedül, mivel a barátomnak fontos edzése van - vázolta fel Enikő a helyzetet.
- Hogyhogy nem jön Casso? - vonta fel a szemöldökét Csenge kiragadva a lényeget.
Gondolom így már nem sok értelme van annak a miniszoknyának. No comment.
- Nem jöhet sulis programokra április végéig - feleltem röviden.
- Ez de gonosz, miért? - pislogott Csenge.
- Mert Lenire rányomult, meg bántotta egy srác, Casso megverte a folyosó közepén, ki akarták csapni, aztán végül így úszta meg - válaszolt Enikő helyettem.
- Jaaa - bólintott Csenge. Valószínűleg nem volt oda a sztoriért, de a műmosolyát azért ügyesen megtartotta - Képzeljétek, én Danival jöttem, tök jófej - mesélte vigyorogva.
- Jártok? - kérdezte Saci.
Ez igazából engem is érdekelt, úgyhogy erre felkaptam a fejem.
- Aham, de semmi komoly. Együtt vagyunk, csak kicsit máshogy, tudjátok. Amúgy nagyon látszik az alapozó a nyakamon? Ki van szívva, csak megpróbáltam eltüntetni. Szex közben Dani bedurvul néha, de így is aaa, de jó - csevegett.
Öhm. Ezt feltétlenül tudni akartuk.
- Egyébként ha akarjátok, bemutatom nektek Danit, ha nem ismernétek - ajánlotta fel.
- Köszi, de ismerjük. Nekem például az exem - szólalt meg Lili nyöszörögve (állítása szerint a mai napig rosszul van attól, hogy valaha képes volt járni vele), mire Csenge szemöldöke az égbe szökött.
- Tényleg? - lepődött meg, és látszólag abban a pillanatban ennyi volt az össz, amit ki tudott préselni magából - Akkor nem kell bemutatnom - nevetett fel feszülten, majd inkább témát váltott - Mari hol van?
- Ki az a Mari? - értetlenkedtem.
- Az a tizedikes csaj. Barna, vállig érő hajú, pulcsikban járkál, tudjátok - magyarázta.
- Ő Márti - javította ki Lili.
- Jaj, tényleg. Bocsi, rossz a névmemóriám - nevetett Csenge - Na, szóval ő hol van?
- Most jön - vettem észre Mártit az egyik utca sarkán befordulva, ráadásul nem is egyedül, amin elmosolyodtam.
A többiek követve a tekintetemet, ugyanarra fordultak, amerre én, majd ahogy az a filmekben szokott lenni, teljesen egyszerre döbbentek le.
- Mi a...? - pislogott Lili.
Igen, Márti Ricsivel érkezett, és meg kell, hogy mondjam, tök jól néztek ki egymás mellett. :)
- Sziasztok - lépett oda hozzánk Márti, miután váltottak pár szót, Ricsi pedig bement a suliba - Na? - vigyorgott ránk, közülünk először is rám, utána meg Sacira nézett, aki a nyakába ugrott, Márti pedig látszólag megnyugodott. Huh. :)
Ezután Csenge valószínűleg kissé kívülállónak érezhette magát a társaságunkban, meg amúgy is megérkeztek az ő barátnői a fiúikkal (végzős srácok), úgyhogy Csenge inkább hozzájuk csatlakozott, mi pedig kifaggattuk Mártit.
A bál ötkor kezdődött, szóval egy kis csúszással mi is bementünk a suliba.
Lili Lacival táncolt, Saci Márkkal, Márti Ricsivel, Csenge Danival, Betti Leventével (végzős, sulirádiós, tejfölszőke magas srác), Kriszti Dáviddal (szintén végzős, barna hajú, barna szemű, egész jóképű sportos srác), Niki Nándival (Enikő régi crusha, ugyanúgy a tizenkettedikbe jár, igyekeztem nagyon csúnyán nézni a párosukat), Marcsi Domival, Mira Mátéval (végzős, de a másik tizenkettedikbe jár, kék szemű és világosbarna hajú, teremfocizik és nemutolsó sorban Mirával jár), Marci egy kilencedikes lánnyal (sokat bénáztak, de legalább a csaj örülhetett, hogy felkérte valaki, Marci meg, hogy táncolhat valakivel, mert amúgy mindketten egyedül jöttek), Paula Samuval, Ágoston valami tizedikessel, Andris és Kolos a nézőtéren hülyültek pár végzőssel, Lina és Casso ugye nem jött, én pedig Enikővel osztozkodtam egy zacskó chipsen a tánctér szélén.
- Most vonatkoztassunk el attól, hogy barátunk van. Az a pali rohadt jól néz ki - állapította meg Enikő - De Bence jobban.
- Meg Casso is - tettem hozzá.
- A francba, pedig régen milyen jó volt szingliként fiúkat pontozni, most meg nem tudok - bosszankodott röhögve, mire én is elmosolyodtam - Eskü nehezebb az élet kapcsolatban. Persze így sokkal jobb, de nehezebb. Komplikáltabb.
- Igaz - bólintottam - Egyébként Bencének miért olyan fontos a mai edzése? Csak mert Csengének azt mondtad, hogy az - váltottam témát.
- Mert másfél hét múlva utaznak ki a csapattal Szerbiába egy hétre. Fontos kézimeccsük lesz, én meg majd itthonról szurkolok nekik - felelte - Bár mondjuk nem adja a tévé, vagy ilyesmi, szóval marad a telepátia.
- Sok sikert - nevettem fel.
Egy darabig elbeszélgettünk, csupa lányos témákról, többek között kibeszéltük a táncolókat (pl. Nándi közben párt "cserélt", a lány lába tánc közben kicsúszott a cipőjéből, így egy csomót bénáztak, legszebb öröm a káröröm), végignéztük, hogy ki kit kér fel (pl. Csenge kábé az összes létező fiúval táncolt már, Dani meg legalább ugyanennyi lánnyal, ők ketten a vakság mellett látszólag a hűséget sem fogadták meg, csak mert flörtölgettek rendesen, Marci próbálkozott, Ricsi és Márti egyfolytában együtt lógtak, Kolos lerázta Nikit stb.), szemforgatva összenéztünk, amikor valamelyik fiú bevágódásnak felkért egy női tanárt táncolni, kitárgyaltuk a lányok ruháit, cipőit és frizuráit, csináltunk fotókat az általunk kedvelt táncpárosokról (Ricsi-Márti, Paula-Samu, Lili-Laci, Saci-Márk, gondnok-ofő, Horváth tanárúr-Marcsi...) meg ilyenek.
Szóval így beszélgettünk, amikor egyszer csak odajött hozzánk egy végzős, Metallica-pulcsis srác.
- Somogyi azt mondta, hogy kérjek fel valaki, szóval egy tánc valaki? - nézett ránk.
- Menj csak, én eszek - mondta nekem Enikő törökülésbe ülve.
- Oké - mosolyogtam a fiúra, aki biccentett egyet, majd bementünk a tánctérre.
Eleinte bénáztunk egy kicsit, látszólag nem tűnt annak a "keringőzgetek" típusnak, úgyhogy bele kellett jönnie, én meg szimplán csak nem tudok táncolni.
- Amúgy te vagy Casso barátnője, nem? - kérdezte, miközben fordultunk egyet.
- De - mosolyodtam el - Téged Hunornak hívnak, ha jól emlékszem.
- Ja. Te meg Leni, ezer százalék.
Nem tudom, hogy mennyire alap a fiúknál, hogy képben vannak a másik barátnőjével, mindenesetre jól esett, hogy Casso haverja ennyire természetesen tudja, hogy ki vagyok, nagy valószínűséggel Casso által. <3
- Igen - bólintottam mosolyogva - Bocsi - húztam vissza a lábam, miután ráléptem a lábára.
- Nem baj. Acélbetétes - vont vállat a bakancsára utalva - Amúgy Casso itt van valahol?
- Nem, nincs - ráztam meg a fejem.
Nem sokat beszéltünk, itt kábé ki is fulladt a beszélgetésünk, de igazából mindegy.
A zeneszám végén megköszöntük egymásnak a táncot, majd éppen kerestem volna Enikőt, amikor valaki megszólított a hátam mögül.
- Leni!
Megpördültem (igaz, így majdnem fellöktem egy kilencedikes kiscsajt, aki éppen üdítővel a kezében ment el mellettem, de mindegy), majd Márkra néztem, aki zsebre dugott kézzel állt előttem.
- Tánc? - kérdezte egyszerűen.
- Öhm... - pislogtam, majd gyorsan körbenéztem.
Oké, Saci Kolossal táncolt, Enikőt meg éppen akkor kérte fel valami fiú, szóval miért is ne?
- Táncolhatunk - egyeztem bele, mire elvigyorodott.
- Király. Na, gyere - nyújtotta a kezét, amit óvatosan megfogtam, majd utána mentem.
Bementünk a tánctér közepére, majd megálltunk, Márk félkézzel megfogta a derekam, én a vállát, majd táncolni kezdtünk.
Kábé egész végig a karja mellett, vagy a válla felett néztem el, hiába próbálta mindenáron elkapni a tekintetemet, majd egyszer csak megszólalt.
- És amúgy te mióta vagy jóban Sacival? - érdeklődött, mire a szemeibe néztem.
- Elég régóta. Már a gólyatáborban is jóban voltunk - mondtam - Miért?
- Csak kérdeztem. Tök jó, hogy a csajomnak ilyen jó barátnője van, ritka - mosolyodott el, amire először nem tudtam mit mondani, csak zavartan elnevettem magam.
Hát, rendben.
Amikor vége lett a zenének, elindultam megkeresni Enikőt, akit hamar meg is találtam a tánctéren Andrissal, a zenéből meg még sok hátra volt, úgyhogy kimentem az udvarra, és felhívtam Cassot.
- Szia, Szöszi - vette fel, a hangjától pedig akaratlanul is elmosolyodtam.
- Hé, Valentin-nap van, most úgy kellett volna felvenned a telefont, hogy "szia, Édesem", vagy ilyesmi - jegyeztem meg mosolyogva.
- Ahaaaa. Oké, egy pillanat - mondta, majd kinyomott.
Először meglepődtem, aztán értetlenül fogadtam a szinte azonnal indított hívását.
- Életem szerelme - köszönt bele a telefonba szórakozottan, mire felnevettem. Na, ezt megkaptam. :) - Így jobb?
- Sokkal, Drágám - feleltem nevetve.
No comment. :)
Miután egy kb. negyed óra múlva letettük, visszamentem az előadóterembe, ahol már vége volt a keringőnek, és különböző slágerekre tomboltak a diákok, úgyhogy becsatlakoztam én is, hogy Saciékkal együtt énekelhessem az akkor szóló zene refrénjét.
A buli után már haza se mentem, egyből Cassoékhoz vettem az irányt, úgyhogy becsöngettem, és vártam, hogy valaki ajtót nyisson.
- Na, szia Bogaram - köszöntött Casso jókedvűen, mire elmosolyodtam.
- Szia Hercegem - vigyorogtam, majd lábujjhegyre állva megcsókoltam.
Oké, tudom, hogy csak poén, de lányból vagyok, szóval legbelül akkor is tetszenek ezek a nevek. :)
Olyan fél kilenc körül már farkaséhes voltam, úgyhogy lementünk kajálni.
- Felkért táncolni egy haverod - meséltem neki, miközben bekapcsoltam a melegszendvics sütőt, Casso pedig az asztalnál ülve nézett - Jó, igazából csak azért, mert Somogyi ráparancsolt, hogy kérjen fel valakit, de akkor is.
- Melyik? - kérdezte mosolyogva.
- Hunor - feleltem.
- Biztos örülhetett neki - röhögött fel Casso - Megpróbálkozott a keringővel, vagy pogózott inkább?
- Muszáj volt keringőznie, de egész hamar belejött - mondtam.
- Akkor ha már nem voltam ott, legalább tudtál táncolni - mosolyodott el, majd kinyújtotta felém a karját - Na, gyere ide - intett egy picit maga felé mosolyogva, mire "szófogadóan" odamentem hozzá, ő pedig az ölébe húzott, majd az egyik kezével a combomat simogatva hosszasan megcsókolt - Imádlak.
Erre válaszul csak mosolyogva átöleltem és a nyakába fúrtam a fejem, mire egy puszit nyomott a hajamba. Ahhhw. :)
- Na, kész a kaja - csapott a combomra egy aprót mosolyogva, mire nevetve felemeltem a fejem a válláról.
- A saját barátom lepattint a kaja miatt, ez azért elég szomorú - jegyeztem meg nevetve.
- Az előbb még te éheztél.
- Igaz - láttam be mosolyogva, majd kipattantam az öléből és kiszedtem a melegszendvicseket a sütőből.
Miután megkajáltunk, úgy voltam vele, hogy én már nem öltözök át, pár órája otthon meg már fürödtem, és az irdatlan mennyiségű dezodornak köszönhetően egyáltalán nem izzadtam le, úgyhogy csak fogat mostam, lemostam a sminkemet, összefogtam a hajam és beültem Casso mellé a kanapéjára.
- Mit nézünk? - bújtam oda hozzá, miközben az ölébe vette a laptopját (a tévéjével asszem most van valami).
- Passz. Ma te választasz, szóval mondd.
- Oké. Nászajánlat - kezdtem beírni a keresőbe.
Casso nem volt oda az ötletemért, de mivel Valentin-nap van (ez az én érvem :D), meg a múltkor amúgy is ő választott filmet, inkább nem szólt semmit. :)
Úgyhogy valahogy így filmeztünk ketten, összebújva, két nappal a veszekedésünk után, és igen, lehet, hogy vannak nehéz dolgok, amikkel meg kell küzdenünk, de őszintén szólva megéri.
A pólóját meg majd lenyúlom. :)

Mai nap - 5/5*: imádtam. Tényleg. :)