Augusztus 30. (szerda)
Szerintem nem túlzok, ha azt mondom, hogy az idei nyár ezerszer jobb volt, mint a tavalyi. :)
A tábor már eleve jó kezdést biztosított a nyaramnak, de természetesen ez nem volt minden, ugyanis utána két nappal meglátogattuk Mamiékat Rio de Janeiroban. Ezután itthon voltunk egy kicsit, majd a Balcsira mentünk nyaralni Cassoék családjával együtt. A kérésemre Tihany volt a választott hely - az mindig bejön. :)
Balaton után a Veránka-szigetre mentünk, ahol rendesen kiélhettem a hajózás iránti vágyamat, amit a tábor óta nagyon megszerettem, a múlt héten pedig Horvátországban voltunk, ahol Csepi életében először kipróbálhatta a tengerben fürdést. Látszólag tetszett neki. :)
A nyár folyamán nagyon sok időt töltöttünk Cassoval ketten, például elmentünk kajálni (szempont), strandolni a közelben, sétáltunk a városban, meg ilyesmik.
És az egészben az a legjobb, hogy még mindig érzem a kapcsolatunkban azt a bizonyos "tüzet", ami már a legelejétől fogva már jelen volt, a másik pedig, amit már többen is megállapítottak rajtam, az az, hogy boldog vagyok. Amióta Cassoval újból együtt vagyunk, úgy érzem, hogy teljes az életem, és ez pozitív hatással van rám. :)
Na, de menjünk is tovább.
A szünet alatt a lányokkal is aktívan tartottam a kapcsolatot. Lilinek elmentem a fuvola fellépéseire, Enikőt elkísértem futni (igazából csak ő futott, én általában a padon ültem az árnyékban, és néztem a stopperórát, de mondjuk azért néha rászántam egy pár körre magamat én is), Sacival egy csomót mentünk mozizni, meg persze ki nem hagytunk volna egy pár jó kis pizsipartit valamelyikünknél. :)
Szóval valahogy így telt a nyaram.
- Az a legjobb, hogy ezek közül kábé semmit nem fogunk használni - böngésztem a tanszerlistán Lau "követelményeit".
- Hát, szerintem se - rázta a fejét a nővérem - Mégis mit fogtok kezdeni ennyi kreppapírral?
- Gondolom, farsangon ismét feldarabolja az egészet és boszorkánylépcsőt hajtogattat velünk - vontam vállat.
Lényeg, a lényeg, hogy ezután kértem egy kis pénzt Anyáéktól, majd fogtam magam és elindultam egy közeli papír-írószer boltba megvenni a cuccaimat.
Igyekeztem mindenből a legszebbet/legmenőbbet megvenni (a törifüzetnél a vastagságot is muszáj volt megnéznem), majd kiraktam az összeset a pénztáros pultjára.
- Egy pillanat, mindjárt jövök - mondta az eladó.
- Rendben - bólintottam, majd körülnéztem a boltban.
Ahogy nézelődtem, a szemem megakadt egy puha borítású naplón (igen, amibe most írok :D), amit a kezembe vettem, majd a többi holmim mellé raktam.
Miután kifizettem a tanszereket, bepakoltam őket egy szatyorba, majd elindultam vele haza.
Elég nehéz volt, úgyhogy néha muszáj volt leraknom egy padra a műanyag zacskót és egy kicsit megráznom a kezem, ezért jóval lassabban haladtam a tervezettnél.
- Ó, szia - mosolyodtam el, amikor megláttam Lacit az utcán sétálva.
Egy kicsit meglepődtem, mert nem keveset változott a nyár alatt.
- Látom, jó formában vagy - dicsértem meg.
- Ja. Egész nyáron edzettem - mesélte büszkén. Lili meg fog tőle halni. Most megmondom. :)
- Az látszik - bólintottam mosolyogva - Merre mész?
- Cassoékhoz. Te?
- Haza, úgyhogy gyakorlatilag egy helyre megyünk - mondtam - Megpusztulok ettől a szatyortól - ráztam meg a kezem.
- Nehéz?
- Aha - töröltem meg a homlokom.
- Vigyem? - ajánlotta fel.
- Köszi - biccentettem, majd átadtam Lacinak a "terhet". Ha már ennyit edzett... :)
Amikor megérkeztünk, elköszöntem Lacitól.
- Örülök, hogy összefutottunk - halásztam elő a kulcsomat a táskámból.
- Én is. Mondjak valamit Cassonak? - kérdezte.
- Igen. Hogy legközelebb nem ússza meg a vásárlást, mert jön velem - nevettem fel - Na, szia - köszöntem el, majd bementem a kellemes, hűtött házunkba.
Otthon megebédeltünk (gyümölcsleves és palacsinta, nyami :D), majd felmentem a szobámba és felcímkéztem az összes füzetemet (Székely Levendula 11.o, mivel összevonnak minket az a-sokkal).
Ezután pedig kötelességemnek éreztem, hogy ráírjak Lilire. :)
Leni: Képzeld, ma találkoztam Lacival 😁
Lili: És, csinált valamit?
Leni: Nem. De készülj fel. 😊
Lili: Mire?
Leni: Elég jó formában van:)
Lili: Nem tud visszakapni
Leni: Hát, majd meglátjuk 😏 Csak szóltam.
Lili: Oké, oké. Megvetted a tanszereket?
Innentől pedig teljesen elterelődött a téma. Véletlenül, gondolom. :)

Mai nap - 5/5: kíváncsi vagyok Lili reakciójára. :)