Február 11. (péntek)
- Na, kinek van csaja? - sétált oda hozzánk Andris.
- Nekem - ásított Ricsi, majd megvillantott Kittinek egy ezerwattos mosolyt.
- Felszedted? - csillant fel Laci szeme.
- Aha - bólintott Andris, majd mindannyian gratuláltunk neki. Nagy eredmény, végülis.
Amikor beléptünk a suliba, életünket éppen a Still loving you keserítette.
A büfé előtti sor nem volt túl nagy, úgyhogy egy "egye fene" gondolattal beálltam oda, mögém pedig nemsokkal később Casso.
- Beakadt a cipzárodba a hajad - szólt mögöttem Casso.
- Ú, köszi. Foglalnád a helyem a sorban? - léptem ki a sorból.
Már majdnem beléptem a mosdó ajtaján, hogy fájdalommentesen helyrehozzam, amikor Casso utánam kiáltott.
- Szivatlak csak amúgy - röhögött.
Égővörös fejjel megfordultam.
- Tudnék ajánlani neked egy-két helyet most, ahova mehetnél, csak mondom - dünnyögtem, mire nevetve rámnézett - Visszaengedsz?
- Nem.
- Naaa, kérlek!
- Hát... - gondolta át szórakozottan - Miért tenném? - szivatott.
- Mert megkértelek? - próbálkoztam.
- Pfúú, gyenge - röhögött ki.
- Fizetem a tied felét - dobtam fel, mire megrázta a fejét - Az egészet - fokoztam.
- Neeem, nem veszel meg.
- Megírom a házid - próbálkoztam tovább.
- Nem.
- Akkor mit csináljak?
- Az úgy már nem poén, ha megmondom.
- Oké. De engedj vissza! - kérleltem.
- De miért tenném? - mosolygott.
- Mert... mert csak.
- Komoly - biccentett "elismerően", mire felnevettem - Majdnem meggyőztél.
- Ricsi! - szaladtam oda az ikréhez, aki kíváncsian megfordult és kérdőn a szemembe nézett - Mivel tudok kiszedni belőle valamilyen infót?
- Sehogy, lehetetlen - röhögött.
- Chh... jaj - húztam el a szám csalódottan - De legalább mond meg neki, hogy engedjen vissza!
- Miért tenném? - vigyorgott összenézve az ikrével.
- Ez nem lehet igaz! - nevettem fel hitetlenül, majd "most már mindegy" alapon felmentem a terembe.
Fél perc múlva Casso írt, hogy amúgy mit kérek, három perccel később pedig egy citromos cukormázas fánkot tett elém a padomra.
- Miért van ízlésficamod, Szöszi? Ez tuti bűnédes - helyezte el a szívecskés szalvétába csomagolt sütit. Mondanám, hogy elolvadok a szívecskés szalvétától, mert ha ilyet ad, biztos "szereeeet", de a kiábrándító valóság az, hogy a büfében csak ilyen van, szóval felesleges ujjongni ezért.
- Én szeretem - mosolyogtam - Egyébként köszi - tettem hozzá, mire Casso mosolyogva összeborzolta a hajam tetejét, majd elment a saját padjához, ahol Niki egyből fecsegni kezdett neki. Bunkóság ide vagy oda Casso a beszélgetésük (vagyis Niki folyamatos dumálásának) felénél bedugta a fülébe az Airpodsát, majd elkezdett zenét hallgatni. Niki sértődötten vette ezt tudomásul, úgyhogy dühösen kiviharzott a teremből ezzel tudatva mindenkivel, hogy most ő "mennyire meg lett bántva".
Mondjuk azt elismerem, hogy tényleg bunkó volt. Na mindegy. :)
Nap végén, ofőórán Activityztünk. Úgy volt, hogy aki kitalál egyet, az kap egy pontot, és akinek óra végén a legtöbb pontja van, az nyer.
- Levendula! Te jössz - szólított ki a tanár.
A feladatom az volt, hogy azt, hogy "űrkomp", le kellett rajzolnom.
Mindig a rajzolás volt a kedvencem Activity-ben. :)
A kezembe vettem a fekete táblafilcünket, majd felrajzoltam nagy vonalakban egy pár bolygót (Föld, Szaturnusz és pár gömb :D), egy "C" alakú holdat és a Napot. Ezt az egészet bekarikáztam ezzel ábrázolva azt, hogy "űr".
- Naprendszer! - kiáltotta be Lili, mire megráztam a fejem. Megvastagítottam a körömet egy új vonallal.
- Karika! - tippelt Laci. Újabb fejrázás. Aztán egy pár pontot raktam a Földre.
- Föld!
Megráztam a fejem, majd egy Földből kiinduló nyilat rajzoltam.
- Antiföld!
Elnevettem magam, majd elgondolkodtam, hogy ha csak annyit, hogy "űr" nem sikerül kitalálni, akkor azt, hogy "komp", hány évezredig tart? Mindegy.
- Világűr! - szólt közbe Barni. Végre egy intelligens.
A kezemet afféle "majdnem" stílusban jobbra-balra fordítottam.
- Világ! - kiáltotta Andris. Nem!!!
- Föld! - próbálkozott Laci.
- Az már volt, te nagyon okos - röhögött Ricsi - Ha nem Föld, akkoooor tanya?
Ez kész. Nem, nem tanya, akármilyen hihetetlen.
És akkor jöttek a jobbnál jobb tippek.
- Szántóföld?
- Szántó?
- Paraszt?
- Vetés?
- Búza?!
- Kukorica?
- Gabona!
- Liszt? Nem. Kenyér?
- Malom!?
Te. Édes. Jó. Úristenem.
Nem, nem, nem és nem! Nem tanya, nem szántóföld, nem paraszt, nem vetés, nem gabona, nem kenyér és legfőképpen nem malom!!! No comment.
- Gyerekek, lejárt az idő! - szólt közbe Pásztor, mire elindultam a helyem felé.
- Naaa, Leni, mondd már, mi volt! - kérlelt Andris.
- Űrkomp - sóhajtottam, mire mindannyian felnevettünk. Amikor elcsendesültünk végre, Laci benyögte, hogy "mi az az űrkomp?", úgyhogy az óra vége azzal telt el, hogy elmagyaráztuk Lacinak, hogy mi is az pontosan. :)
De legalább a többivel megnyertem a játékot. :)
Suli után Napsugárral elmentünk mindenféle ruhaboltokba rózsaszín ruhát nézni nekem, hogy vegyünk a Valentin-bálra, ugyanis most nőttem ki azt a kevés rózsaszín cuccomat, amim volt. Szuper.
- Nem tudok választani - sóhajtottam gondterhelten. Két (mily meglepő, rózsaszín) egyberuha között vacilláltam.
- Egyértelműen ez - mutatott Napsugár a bal kezemben lévőre.
- Miért? - emeltem fel a vállfán a választott ruhát.
- Ez jobban fog tetszeni Cassonak - mosolygott - Meg úgy minden fiúnak, plusz szerintem a fazonja is jobb rád. Na, nyomás próbálni! - mutatott a fülkék felé.
A próbafülkéből kilépve egy fülig érő vigyorral rendelkező Napsugárral találtam szemben magam.
- Csak az én húgom lehet ilyen rohadt gyönyörű - mosolygott csípőre tett kézzel, majd kifizettük a kasszánál.
Otthon természetesen amíg csak lehetett, rajtam volt a ruha.
A szobámban az új, szépen vasalt ruhában forogtam, miközben a telefonomon üzeneteztem Sacival. Egyszer csak úgy megéreztem, hogy valaki figyel, úgyhogy felpillantottam.
Felnézve a telefonból észrevettem, ahogy Casso az ablakukban ülve gitározik és többször is felnéz rám darab közben, egyszer pedig össze is találkozott a tekintetünk, mire elpirulva idétlenül integettem neki, ő pedig elnevette magát.
Biztos jól játszik, kár, hogy nem hallom, de mondjuk, mi az, amit nem csinál jól? :)

Mai nap - 5/5: egy álom ez a srác. <3