December 22. (szerda)
Köszi, Anyu. Igazán, nagyon meghat a törődésed.
Ebéd után, miközben segítettem Anyunak mosogatni (jó... Anyu mosogatott, én pedig a konyhaasztalon ülve néztem), eszembe jutott a szilveszter. Vagyis nem kérdeztem még meg.
- Anyu! - szóltam neki, de úgy láttam, nem hallotta a csobogó víztől - Anyuu!!! - ismételtem meg valamivel hangosabban.
- Igen, kicsim? - zárta el a csapot, majd felém fordult.
- Szilveszterkor átmehetek bulizni Cassoékhoz? - kérdeztem reménykedve, mire Anyu elgondolkodott. Nem jó jel.
- Nem szeretném - felelte őszintén.
- De légysziii - néztem rá bociszemekkel.
- Nem - ismételte meg - Még gyerek vagy. Csupa részegek lesznek körülötted, aki meggondolatlanok. Rosszul lehetsz az alkohol szagtól. Fájna a fejed a zajtól. Bármi baj történik, a sokaságban nem tudnak segíteni. Nem lesz ott egy felnőtt sem. Rossz társaságba keveredhetsz... - sorolta ellenerveit.
- Ne már, Napsugár elmehet, én miért nem? - fakadtam ki kezemet lóbálva.
- Mert Napsugár már nagykorú, és tud vigyázni magára - adta meg a diplomatikus választ.
- De ez itt lesz a szomszédban részben a saját osztálytársaimmal! - mutattam idegesen az ablak felé.
- És az mit módosít? - vonta fel szemöldökeit. - Semmit. Szeretném, ha itthon maradnál. Tizennégy éves vagy, így is többet engedünk meg neked, mint amit a veled egykorúaknak szoktak.
Duzzogva felmentem a szobámba, becsaptam az ajtóm, és egész nap nem szóltam Anyuhoz, ő se hozzám.
Szuper, ezem szerint a karácsony is ilyen lesz. Alig várom.

Mai nap - 5/1: nem hiszem el! Ilyen van egyáltalán???