November 14. (szombat)
Napsugár szülinapi bulija. Nagyon jó volt, igyekszem minél pontosabban leírni.
Reggel korábban keltünk (Sugár és én) hogy mindenre legyen idő. A vendégeket délutánra vártuk, addigra kész kellett lennünk mindennel. Sajnos Anyuék hamar elmentek a keresztszüleimhez (Anyu húga és a férje), úgyhogy ők nem tudtak segíteni, mi pedig magunkra maradtunk a nagy házunkkal.
- Akkor mivel kezdjünk? - kérdezte csípőretett kézzel az ünnepeltünk.
- Pakoljunk - vontam meg a vállam, majd felsiettem a szobámba.
Minden ciki (pl. plüssnyuszi), törékeny (virágvázák polc tetejére, porcelánok fiókba) és értékes (pénztárca, telefon, laptop, képek, fülbevalók, ékszerek) cuccomat elraktam, kicsit elrendeztem a szobámat, és kész is voltam.
Átszaladtam a többi szobába, ahol ugyanezeket elvégeztem, majd Napsugár szobája felé vettem az irányt.
- Kész vagy? - kérdeztem.
- Aha - állt fel (mivel eddig térden ülve pakolgatott) - Rakjuk ki a díszítést.
- Okés - bólintottam, majd elővettem a "díszítést", ami igazából csak egy-két szerpentint takart. Elkezdtem őket felrakosgatni a lépcső korlátjára, aminek a végeredménye katasztrofális lett. - Asszem ez olyan, mint egy pókháló - sóhajtottam, mire Napsugár felnevetett. Komótosan leszedegettem a gyűrött papírszalagokat, majd kerestem valami más helyet. - Szerinted óriási hülyeség a csillárokra rakni őket? - kérdeztem, miközben a szememet összehúzva a két lámpát vizslattam.
- Nem. Hozok széket - szaladt ki a konyhába, majd pár másodperccel később visszaérkezett egy székkel a kezében. Szép, lassan felállt rá, majd nyújtotta a kezét, hogy adjam a szerpentineket.
Egy fél óra múlva kész is lettünk a "díszítéssel", és egyébként időben is jól álltunk.
Közben Napsugár a hangszórókkal szórakozott valamit, majd a kajákkal kezdtünk el foglalkozni.
Előszedtünk egy csomó nasit, chipset, mindent, majd Sugár kinyitotta a hűtőt és kipakolt belőle pár üveg piát, meg poharakat.
- Szóval, itt ilyen ivás lesz, ha jól értem - próbáltam tudatosítani.
- Mondanám, hogy nem érted jól, de jól érted - röhögte el magát a nővérem - De neked nem kell, ha nem akarsz, nyugi.
Mondjuk ezt a saját házamban elvártam.
Amikor már szinte mindennel kész voltunk, elkezdtünk magunkkal is foglalkozni. Én egy sötétkék farmert és egy szürke pólót vettem fel. Nem nagy szám, de nem én leszek a buli középpontja, sőt.
Sokkal inkább Napsugár, aki egy csini, fehér, ejtett vállú felsőt vett fel egy fekete bőrnadrággal és - szintén fekete - magassarkúval. Szőke haját kiengedte, csak a legelső tincseket tűzte hátra hullámcsattal. Nagyon jól nézett ki. :)
Aztán megcsináltuk a sminkjét, ami natúr volt és szolid, mégis sokat dobott rajta.
Amikor már mindennel kész voltunk, az utolsó simítások is megvoltak már, úgyhogy (miután egy keveset ettünk) kicsit átbeszéltük a mai napot.
- Most fel kell állni? - nyöszörgött, amikor csengettek, mire felnevettem.
- Neked nem. Nyitom majd én - tápászkodtam fel, majd az ajtó felé vettem az irányt.
Kinyitottam az ajtót. Pityu állt előttem, úgyhogy beengedtem.
- Szia...sztok - köszöntem, mivel Pityu után Casso és Ricsi lépett be. Casso megint annnnyira jól nézett ki (persze Ricsi is), ami őszintén szólva nem lepett meg.
A tenyerem meg viszont annyira izzadt és felforrósodott (vagy hogy kell ezt mondani), csoda, hogy nem olvadt el a kezemben a kilincs.
Oké, szóval Sugár meghívta Cassot és Ricsit is, jól van, erre majd rákérdezek nála, ha már mindenki hazament.
- Hali! - ölelte át Sugár Pityut.
Örülök, hogy még mindig jó a viszony közöttük. :)
Pityu (becses nevén Varga István, üdv a tizenkilencedik században), viszonozta az ölelést, Casso, Ricsi és én pedig összenéztünk.
Szerintem ugyanarra gondoltunk.
A többi vendég közül igazából senkit nem ismertem, ugyanis mindegyik Napsugár osztálytársa, szakkörös ismerőse, vagy innen-onnan összeszedett haverja volt.
Amikor már mindenki megérkezett, valamelyik fiú berakott egy számomra teljesen ismeretlen zenét, ami tökre tetszett, úgyhogy megkérdeztem a sráctól a címét, aki válaszolt is valamit, de semmit nem értettem belőle, csak egy pár betűt jegyeztem meg.
Nem akartam visszakérdezni, szóval ezt soha nem fogom megtudni már.
Na mindegy.
Lehuppantam a kanapéra, majd onnan a nővéremet és Pityut figyeltem, közben pedig leült mellém Ricsi.
- Kár amúgy, hogy szétmentek - mondta, miután a tekintetemet követve rájött, min agyalok - Kajak jók voltak.
- Igen, de legalább békében vannak - sóhajtottam, mire helyeslően bólintott.
- Ja.
Ricsi egy pillanatra körbenézett, majd megszólalt.
- Nem láttad a tesóm? - kérdezte.
- Cassot? Nem, sajnos nem láttam - ráztam meg a fejem zavartan a fülem mögé tűrve az egyik tincsem.
- Sajnos? - mosolyodott el Ricsi halványan, mire totálisan elpirultam - Nyugi, tudom, hogy bejön neked - mosolygott rám.
- Honnan tudtad? - túrtam a hajamba zavartan.
Ricsi nem válaszolt, csak mosolyogva rámnézett.
- Lakat a számon, nyugi - mondta végül jókedvűen.
- Köszi - nevettem el magam kínosan - De szerinted ezt ő is tudja?
Ricsi derűsen vállat vont.
- Szuper - igazgattam a hajam - És ha már ezt így megbeszéltük, neked tetszik valaki? - kérdeztem mosolyogva.
Ricsi egy darabig nem válaszolt, csak a kezében forgatta a kiürült palackot, majd amikor magamban megállapítottam, hogy kínos, már valószínűleg már nem is fog, megszólalt.
- Megeshet - nézett rám halványan elmosolyodva, majd zavartan elnevette magát.
- Ó - vigyorogtam - Na, és ki a szerencsés nyertes?
- Igazából nem bírjátok egymást, úgyhogy megmondhatom - túrt a hajába. Akkor nem Saci lesz. Francba! - Fazekassal kezdődik.
- Kitti? - pislogtam.
- Vág az eszed - biccentett felröhögve, miközben a bal kezével megvakarta a tarkóját.
- Hát - erőltettem egy mosolyt az arcomra - Tényleg nem kedvelem, de szurkolok neked.
- Kösz. Én is neked - mondta egy bujkáló mosollyal az arcán, miközben felém fordítva a fejét a szemembe nézett.
Egyébként Ricsinek is szép szeme van, akár csak Cassonak, csak neki egy kicsit más árnyalatú, vagy nem is tudom, más. Imádom a kék szemeket. :)
A következő pillanatban Casso is odajött hozzánk.
- Na, miről van szó? - kérdezte, miközben egy pohárral a kezében leült mellém.
Ezerrel verni kezdett a szívem, amikor tudatosítottam, hogy egyébként Ricsi mellé is leülhetett volna, akkor is, ha valószínűleg túlreagálom és nincs akkora jelentősége, hogy mellém ült le.
- Megtudtam, ki tetszik Ricsinek - mondtam halkan, bár nem tudom, ki elől titkolóztam.
- Aha. Nyugi, én se értem - röhögött fel Casso, majd beleivott egy pohár valamibe, amit hozott magával.
- Menj már - vágta rá Ricsi röhögve - Amúgy én is tudok dolgokat Leniről - tette hozzá egy sejtelmes vigyorral az arcán, mire azonnal odakaptam a fejem.
- Meg ne szólalj - sziszegtem, Ricsi meg csak mosolyogva rámnézett.
Mindhárman csendben voltunk egy pár másodpercig, amit végül Casso tört meg.
- Ne vegyétek magatokra, de egyszer kiröhögtem egy haveromat, mert kettőnél többször nézte meg a Titanicot önszántából, de most, hogy itt ti ketten arról beszélgettetek, hogy kinek ki tetszik, mindent visszavonok - nézett Casso kettőnkre szórakozottan.
- Leni kezdte - tette fel a kezeit Ricsi vigyorogva, majd mindketten röhögve rámnéztek.
Lány vagyok, jogom van beszélni az érzéseimről anélkül, hogy kiröhögnének! :)
- Na jó, hagyjatok békén - nevettem fel.
Casso, Ricsi és én ezután igazából végig együtt szórakoztattuk egymást, tök jó volt. :)
- Kimegyünk a levegőre egy kicsit? - kérdeztem, miközben magamra ráncigáltam a pulcsim.
- Felőlem - vont vállat Ricsi, majd Cassoval együtt utánam jöttek a teraszra.
Amikor kimentünk, volt kint még valami srác, aki mondjuk egy kicsit illumináltnak tűnt már, de a fiúkkal ismerhették egymást, mert egyből elkezdtek poénkodni, aztán Ricsi odament hozzá, úgyhogy Cassoval ketten maradtunk.
- Amúgy egész eddig nem tudtam elképzelni, milyen vagy egy nagyobb házibuliban - jegyezte meg Casso szórakozottan mosolyogva rámnézve.
- Szerintem inkább azt nem tudtad elképzelni, hogy házibuliban vagyok - fogalmaztam meg egy kicsit pontosabban, mire röhögve biccentett egyet - Megértem, mert én se. Csak tudod, a nővérem... - magyaráztam akaratlanul mosolyogva, csak amiatt, hogy kettesben beszélgetünk.
- Ja, vágom.
Közben elindult bentről valami táncolósabb zene, amire a legtöbben a nappaliban felpattantak, mire Casso halványan mosolyogva rámnézett.
- Nem táncolsz te is, Szöszi? - dobta fel.
- Áhh - nevettem el magam őszintén, mire szórakozottan nézett rám, úgyhogy picit megpróbáltam kimagyarázni, hogy ne egyértelműen az essen le neki, hogy oltári béna vagyok - Nem az én társaságom. Így is hálát adok, hogy ti Ricsivel itt vagytok, nem tudom, kikkel lennék különben. Nem vagyok erős a barátkozásban - vallottam be.
- Nyugi, ránk számíthatsz - mosolygott szórakozottan.
- Köszönöm - nevettem el magam, majd hogy ne haljon ki a beszélgetés, rákérdeztem - Te gondolom, jó vagy barátkozásban.
Igazából mindketten tudtuk, hogy igen, jó benne, egy másodperc alatt népszerű lesz mindenhol, mindenki imádja és tele van haverokkal.
- Hát... - gondolta végig derűsen, hogy hogyan fogalmazza meg a lehető legkevésbé egoistábban - Ja - mondta végül elröhögve magát - De nincs gáz azzal, ha te nem.
- Köszi - mosolyogtam megilletődötten, majd a következő pillanatban az a másik srác a teraszon majdnem felborított két asztalt, úgyhogy odanéztünk és egyszerre felnevettünk.
Nemsokára a szomszéd néni elkezdett reklamálni, hogy halkítsuk le a zenét, úgyhogy visszamentünk a házba, és megkértük (illetve megkértem, Cassoék tettek rá) a többieket, hogy egy kicsit vegyék lejjebb a hangerőt.
- Ajándékosztááááááás! - üvöltötte az egyik srác, majd odamentek Napsugárhoz és lazán a kezébe nyomták az ajándékot. Az egyik fiú még puszit is adott a nővéremnek, aki ettől teljesen elpirult. Hoppáhoppá. :)
Hajnalig buliztunk, Vargáék pedig (Pityu, Casso, Ricsi) maradtak, mint a többiek, ami mondjuk hülyeség, mert a szomszédban laknak, de mindegy. Beraktuk őket a vendégszobába. :)

Mai nap - 5/5: nagyon jól éreztem magam. De azért Ricsi remélem, meggondolja magát Kittivel kapcsolatban. Szurkolok neki, hogy észhez térjen. :)