Március 29. (kedd)
- Egyébként mi volt tegnap reggel? - kérdeztem Sacit a suli első emeleti lánymosdójában.
- Azt mondtam neki, hogy Bobóval rájöttünk, hogy izé... hogy nem illünk össze - mesélte - Ő meg mondta nekem, hogy sajnálja, meg ilyenek.
- Ennyi? - kérdeztem.
- Aham - bólogatott.
- Akkor most Bobóval lezártátok?
- Jaja. Csak nem úgy, ahogy Ricsi tudja - sóhajtott. Az élet nehéz. :(
Az első óra töri volt, Bíróval pedig a parasztság válságát vettük (Róma).
Vagy valami ilyesmi volt a cím.
Miután a tanár felírta a táblára (azt hiszem, otthon maradt a pendriveja, ezért ppt helyett most tábláról jegyzeteltünk), amit nekünk a füzetbe kellett másolni, körbejárt a teremben, hogy nézze a füzeteket.
- Sarolta, könyörgöm! - fakadt ki - Hogy írjuk azt, hogy "parasztság"?
- "Cs"-vel, nem? - értetlenkedett Saci.
- Nem! - fogta a fejét Bíró - Akkor mostantól már a címet is fel kell írnom, hogy azt a kettő szót tizenöt évesen helyesen tudjátok leírni? - bosszankodott, mire Saci behúzta a nyakát, majd nekiállt kijavítani.
- Úúú, valaki tudna adni hibajavítót? - nézett körbe, mire átnyújtottam az enyémet - Izé, ennek melyik oldalát kell alul húzni? - akadt meg Saci, mire azt is megmutattam.
- Istenem - sóhajtott Bíró, majd letörölte a táblát, hogy újabb sorokat írjon fel rá.
Bioszon Hajdú szivárvány színű (?) hajjal érkezett.
Mint egy kiöregedett, hajléktalan unikornis.
- Tanárnő! Tessék megmondani, honnan van ennyi pénze hajat festetni - jelentkezett Andris röhögve.
- Fiam, egyszerűen csak jól kell házasodni - nevetett a tanárnő. Hahaha.
Mivel az osztály egy része bukásra áll, vagy egyszerűen csak szeretné a jobb jegyet, igyekeztünk minél hihetőbben felnevetni vele együtt.
A very unalmas (ééés ezzel a szóval el is értem a csillagos ötösömet Kocsisnál) angol és matek után (Niki egész órán felelt, ez nem a legjobb napja) elővettem az irodalom felszerelésem.
A mellettem ülő Casso a padra hajtotta a fejét, miközben zenét hallgatott. Minden nap valamelyik szünetben tart egy kis antiszoc-tízpercet. Megértem.
Saci és Ricsi nem mozdultak a helyükről, így egymás mellett voltak és beszélgettek.
Kitti és Niki nem voltak a teremben, átmentek az a-sokhoz, mivel Kitti még mindig száműzetve van szünetekben Ricsi tízméteres körzetéből, Niki pedig természetesen mindig megy a "besztfrendjével".
Lili Laci ölében ült és a telefonján mutatott valamit barátjának, akivel még mindig ugyanannyira (ha nem jobban) szeretik egymást. Cukik. :)
Domi Barnival valami sorozatot nézett, amin többször is felröhögtek, Andris pedig csak simán kockult.
Tanácstalanul körbenéztem, majd megakadt a tekintetem Enikőn, aki unottan lapozgatta az irodalom tankönyvet a másik kezével a a telefonját nyomkodva fülhallgatóval a fülében.
- Mit hallgatsz? - ültem le mellé.
Nem ismertem a zenét, amit hallgatott, de odaadta a fülhallgató egyik "felét", és egyébként egész jó volt.
A refrénig sem jutottunk, amikor Pásztor bejött a terembe egy cserepes levendulával.
- Ezt Hajdú tanárnő kertész férjétől kaptuk, ugye milyen gyönyörű? - mesélte áradozva, miközben letette a növényt a tanári asztalra - A legközelebbi biológia órán köszönjétek meg! - mondta, majd kiviharzott a teremből.
- Ez levendula? Ne már - húzta el a száját Enikő.
- Mi a baj vele? - nevettem el magam.
- Ki nem állhatom a levendula illatát. Erre berakják elém - bosszankodott - Utálom a levendulát.
Bevillant az a bizonyos novemberi ofőóra, amikor le kellett írnunk, mitől félünk, mit szeretünk, mitől undorodunk, meg ilyesmik.
Emlékszem, én olvastam fel őket, a legutolsó az volt, hogy mit utálsz. A felolvasására már nem került sor, én viszont megnéztem őket.
Tökre kiborultam, amikor megláttam az én nevemet az egyim cetlin, de a vezetéknevem nem volt ott, a szó pedig csupa nagybetűkkel volt írva. Enikő volt! És a "levendula", amit írt, az nem én voltam, hanem maga virág! Te jó ég.
Ez tökre feldobott. :)
Órák után bepakoltam a táskámba, majd Sacival együtt kimentünk a teremből.
Mielőtt elhagytuk volna a sulit, még beugrottunk a büfébe, ahol szerencsére nem volt sor.
Hazafelé baktatva elmeséltem a fantasztikus felfedezésemet Sacinak.
- Ez tök jó - bólogatott lelkesen.
- Igen - mosolyogtam - Ma délután egyébként átjössz hozzánk?
- Neeem, bocsi - pirult el Saci - Randira megyek.
- Kibékültetek Bobóval?
- Dehogy - rázta meg a fejét - Ricsivel.
- És hova mentek? - érdeklődtem lelkesen. Végreeee! :)
- Állatkertbe! - mesélte izgatottan.
Ezek szerint Ricsi és Saci nem a tipikus romantikus randi mellett döntöttek. :)
- Az biztos nagyon klassz lesz - bólintottam mosolyogva.
Miután elköszöntem Sacitól és sok sikert kívántam nekik az állatkerti randihoz, hazasétáltam.
Otthon a nővéremet és Anyut találtam a konyhában. Napsugár éppen ebédelt, Anyu pedig eltörölgette a félig megszáradt edényeket és elrakta.
- Hogyhogy itthon ebédelsz? - kérdeztem furán a nővéremtől, miközben leültem az asztalhoz egy almával a kezemben.
- Felfordult a gyomrom a finomfőzeléktől. Éhes vagyok - vont vállat, majd tovább ette a spagettit - Egyébként... - nyelte le a kicsit nagy falatot - ...mit tervezel a holnapi randidra?
- Hát, Casso itt lesz értem délután hatkor és elmegyünk egy étterembe - vázoltam fel nagyvonalakban a holnap délutánom.
- Nem úgy értem - rázta meg a fejét - Milyen ruhában leszel?
- Ja, azt még nem találtam ki. Holnap még ráérek kitervelni - legyintettem.
- Súlyos hiba. Ne akkor találd ki, mert hat előtt kettő perccel is egy darab fehérneműben fogsz ácsorogni a szekrény előtt ötszázezer elvetett ruhaösszeállítással hulla idegesen, Casso pedig így talál majd rád. Bár, az lehet nem is olyan nagy baj - röhögött fel.
- Sugár!
- Szerintem jó volt - szólt közbe Anyu.
Most már ő is ellenem fordult, kétségtelen. :)
- Jól van na, csak eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha mondjuk merő véletlenségből téged és Cassot bezárnánk éjjel egy szobába... - mesélte Napsugár vigyorogva.
- Egy sötét szobába - tette hozzá Anyu.
- Igen, egy sötét szobába egy haaatalmas franciaággyal... - húzta az agyamat.
- Fejezd be - forgattam a szemeim.
- Oké, oké - tette fel a kezeit - De ha netalántán kell fogamzásgátló tabletta, csak üsd össze a sarkad háromszor... - vigyorgott, mire fogtam magam és felállva az asztaltól, egyszerűen csak otthagytam őket és szemforgatva felmentem a szobámba.
Napsugár egy negyed órával később benyitott hozzám.
- Nyugi, abbahagytam - csukta be az ajtót vigyorogva - Szóval mit veszel fel?
- Nem tudom - bizonytalanodtam el - Tipp? Te mit tennél a helyemben?
- Először is fontos tudni, hogy egy randira ne túl kihívóan öltözz, ez alapszabály, úgyhogy én valami olyasmit vennék fel, ami kényelmes, de egyben csinos és szexi - kotorászott a szekrényemben.
- Sokat segítettél - dünnyögtem.
De most komolyan, rajta és a szépségtippeket adó vlogger csajokon kívül szerintem senki nem tud ezzel mit kezdeni.
- Mit szólsz ehhez? - engedte el a megjegyzésemet a füle mellett, miközben kiemelt a szekrényből egy élénk piros hosszúujjú felsőt egy fekete fényes csőfarmerrel, vagy másik opciónak egy fehér szoknyával.
- Nem túl hétköznapi? Ráadásul piros? - ráncoltam össze a szemöldököm.
- A piros a szexiség színe. Egyébként pedig jó sminkkel, frizuval és magassarkúval nem hétköznapi - mosolyodott el.
- Te tudod - nevettem el magam.
- De most tetszik, vagy nem? - bizonytalanodott el.
- Tetszik! Köszi a segítséget - mosolyodtam el.
- Vagyis húzzak innen. Értettem - röhögött, majd kiment a szobából.
Estefelé ráírtam Sacira.
Leni: Milyen volt a randi?
Mint kiderült, nem jöttek össze, viszont Saci nagyon élvezte (meg valószínűleg Ricsi is), meg fogják ismételni, és ami a legfontosabb, volt kölyök oroszlán, aki elvileg teljesen úgy nézett ki, mint Simba. :)

Mai nap - 5/5: oké, kiszámoltam, összesen húsz és fél óra van már csak a randinkig, nekem pedig már most görcsben áll a gyomrom, nagyon izgulok, és elképesztően várom. Te jó ég! <3