Március 11. (péntek)
Lili szülinapja. :)
Törin Bíró feleltetett.
- Szilágyi kisasszony! - szólította fel a mögöttem ülő Nikit (huh, ő van utánam a névsorban, majdnem), aki hangosan ciccegett egyet a nyelvével, majd kitipegett a táblához.
Kettest kapott. Eddig nem akartam, de most már muszáj kimondanom, hogy ez a csaj nagyon sötét. Volt egy mentőkérdése, hogy Bíró megadja a jószívű hármast, vagyis hogy "Kik harcoltak a punok ellen?", ami azért elég könnyű, Rómát tanuljuk, ez alap, gondoltam én nagy naivan. Erre kibökte, hogy "a svédek". No comment. Nagyon-nagyon no comment.
Technikán Lau lefárasztott minket agyilag. Elkezdte mondani, hogy mindenki vezetékneve a felmenői, nagyszülei foglalkozásából, származásából erednek. Ez még úgy kábé el is fogadható (na jó, annyira nem), aztán Saci egyszercsak feltette a kezét.
- Tanárnő! Nekem nincs lengyel rokonom - mondta Saci.
- Dehogynem - legyintett Lau - Neked biztos van lengyel rokonod.
- De mondom, hogy nincs.
- Sarolta. Neked van lengyel rokonod, és kész - zárta le a témát Lau, mire Saci szemforgatva hátradőlt.
- És tanárnő! A Fodor vezetéknév honnan ered? - jelentkezett Lili elfojtott mosollyal, aminek afféle "erre mit tudsz mondani?" stílusa volt.
- Fodor? Hát, nem is tudom - gondolkodott el Lau - Valószínűleg a nagymamád csipkeverő volt, az unokák pedig elnevezték Fodor nagyinak - mondta.
Hogy lehet valaki ennyire sötét? És mi az, hogy a nagymamája? Milyen csipkeverő? Milyen Fodor nagyi? Milyen unokák? Ez hogy jutott egyáltalán az eszébe??? Atyám. Valaki kapcsoljon egy villanyt a tanárnő agyában, légyszíves. Köszönöm.
Irodalomóra után (amikor Lili kiment mosdóba) Laci összehívta az érintett többséget.
- Na. Suli után mindannyian átmegyünk a pályára. A nővérem elhozza a tortát és átadja nekem, Enikő elmegy Lilivel Gyuri bá'-hoz venni valamit. Nekem nálam van az ajándék, a tortát meg közösen adjuk, oké? - suttogta, mire mindannyian bólintottunk.
Ofőórán Pásztor "sok a megbeszélnivalónk" mondattal érkezett. Rózsamintás ridiküljéből előszedte a mappáját és a tanári naplóját.
- Gyerekek. Ismét rengeteg panasz érkezett az osztályra - kezdte gondterhelten - Niki. Bíró tanár úr hangsúlyozta, hogy tanulj többet. Persze, ez az egész osztályra vonatkozik, de most elsősorban Nikit mondta - nézett a mögöttem ülő lányra, aki csak unottan csattogtatva a rágóját ránézett, majd az ofő lapozott a naplóban - András. Az iskolában 7:50-kor már bennt kell lenni. Sokan panaszkodtak a késéseidre. Ezt mellőzd, gyűlnek az igazolatlan óráid - csóválta a fejét Pásztor - Kántor tanárnő is óra előtt keresett fel a rendetlenkedés miatt. Kocsis tanár úr szerint nem figyeltek az órán. Többen a visszaszólások, órába beleszólások miatt is panaszkodtak...
Az óra felében azt hallgattuk, milyen panasz érkezett ránk. Igaz, ebbe én nem tartozom bele, de akkor sem volt jó.
- ...szeretném, ha ezeken sürgősen változtatnátok. Na, de térjünk át a bakonyi kirándulásra - vett elő egy pár lapot a mappából - A 9/A-val megyünk két napra. Kirándulunk, tábortüzezünk, bográcsozunk, ésatöbbi. A szükséges dolgokat, amit hozni kell, azt most diktálom - nézett körbe az osztályban, majd diktálni kezdett.
- Nem írsz? - suttogtam Cassonak.
- Átküldöd? - kérdezett vissza.
- Oké... de ez nem fair, máskor nem küldöm át - fenyegettem meg, miközben félfüllel Pásztorra is figyeltem.
- Persze - bólintott Casso szórakozottan.
A diktálás után megbeszéltük, hánykor, hol és melyik nap találkozunk, Lili fuvolázzon-e a táborban (a fél osztály nem is tudott arról, hogy Lili évek óta fuvolázik), mikor jövünk vissza, meg ilyesmik, majd ránkcsöngettek.
Amikor a szinte már megszokott társasággal megérkeztünk a pályára, Gyuri bácsi mosolyogva üdvözölt minket.
A tervek szerint Enikő és Lili amikor visszaértek, mi fogtuk a tortát, Laci pedig az ajándékot.
- Boldog szülinapooot! - kiáltottuk Lilinek, aki nagyon meglepődött.
- Köszönöm szépen - mosolyodott el.
- Laci, most már ehetjük tortát? Baszott éhes vagyok - kiáltott Andris.
- Azta, milyen tortát kaptam? - ölelte át Lili a barátját.
- Joghurt.
- Legjobb! - vigyorodott el Lili, majd átvette Lacitól az ajándékot. Annyira cukik, de komolyan. :) - Köszönöm - nézett mindannyiunkra meghatódottan.
- Smár nincs, vagy mi van ilyenkor? - kérdezte Ricsi szórakozottan, mire felnevettünk, Laci pedig nevetését elfojtva megcsókolta Lilit. :)
Miután megünnepeltük Lilit, minden visszaállt a régi kerékvágásba, én pedig Gyuri bácsihoz mentem gesztenyéért.
- Elfogyott sajnos, meg már nincs gesztenyeszezon - mondta Gyuri bácsi szomorúan.
- Akkor olyan cukrot kérnék - mutattam a hosszú gumicukorra.
- Parancsolj - nyomta a kezembe Gyuri bácsi a cukrot, mire kifizettem azt - Egyébként titkon reménykedtem abban, hogy majd még jöttök ide. Jó kis társaságnak tűntök - mosolyodott el, mire zavartan válaszoltam valami közepesen értelmeset, majd visszamentem a pályára.
- Szia Ivett, hát te? - mosolyodtam el. Ivett is rajzkörös, a 11/A-ba jár. Nem sokat beszélgettünk még, de kedvesnek tűnik.
- Az öcsémnek behoztam a tortát - forgatta meg a szemeit mosolyogva.
Tehát ő Laci nővére. Khm. Persze, ezt tudtam eddig is. :)
Fél óra múlva Kitti közölte, hogy fáradt, úgyhogy elköszönt Ricsitől, majd hazament.
- Amúgy holnap is jöhetnénk - dobta be az ötletet Casso.
- Rád tört a szociál? - kérdezte Ricsi vigyorogva, mire Casso felröhögött.
- Inkább a magány - vágta rá szórakozottan.
Oké, ez tetszett. :)
Holnapra tizenegy órás találkozót beszéltünk meg a suli előtt, amibe mindannyian beleegyeztünk, estefelé elkezdtünk hazaszivárogni, Lili százhuszonkétezredszerre is megköszönte ezt a szülinapi meglepit, majd Lacival együtt ő is elindult.

Mai nap - 5/5*: jó kis nap. Liliről és Laciról is simán le lehet olvasni ránézésre, hogy boldogok. És szerintem az a lényeg, hogy boldogok legyenek és akkor nem állhat közéjük semmi. :)