-A félvér táborba? - kérdeztem.
  -Igen, ott olyan gyerekek vannak, akiknek egyik szülője egy isten vagy istennő, és azért vinnénk oda, hogy a szörnyek ne találjanak meg. - mondta Annabeth
  -Milyen szörnyek?
  -Mitológiai szörnyek. - válaszolta a kérdésemre Percy.
  -Aha, de melyik mitológiából? Mert ott vannak a jégóriások a skandináv mitológiában.
  -A görögből. - vágta rá a szőkeség.
  -Aha, értem, és nekem mi keresni valóm vab ott?
  -Te is félvér vagy, rzért vinnénk el, hogy biztonságban légy, nagyon erős a félvér szagod. - mondta a zöldszemű.
  -Tudtommal nem vagyok büdös.
  -Ez azt jelenti, hogy van evy különleges illatod, amit a mitológiai shörnyek ki tudnak szagolni, megtalálnak és mandfel akarnak falni. - oktatott ki a lány.
  -Akkor én is félvér vagyok?
  -Igen  - válaszolt a fiú.
  -Írhatok anyának egy üzit?
  -Persze. - mondta Annabeth.
  -Ok, egy pillanat.
Bementem a házba, ksrestem egy cetlit, arra meg írtam egy üzit anyámnak, hogy mi történt, biztks megérti majd. Utána bementem a szobámba, ott írgam egy üzit valaki másnak, következőnek meg minden fkntks holmimat becuccoltam a tatyómba.
(A második üzi az mahd később lesz fontos, hogy miért íródott)
Miután kimentem, mivel nem vklt kevés cuccom, ezért Annabethék segítsttek nekem cipelni, nagyon hálás voltam nekik.
  -És az, hogy fog kidrülni, hovy melyik isten gyereke vagyok?
  -Majd elismer. - világosított fel Annabeth.
  -Annyit tesz, hogy az istenség jele feletted fog világítva lebegni, ezzel úgymond megpecsétel, hogy a gyermeke vagy, de nem minden ksten ismeri el gyermekét, ne mmindenki tud vele foglalkozni, nincs rá ideje. - válaszolt Percy.
  -Aha, ez érdekes, én alig várom, hogy tudjam ki az. - vágtam rá teljes lelkesedéssel.
  -Örülök, hogy ennyire lelkes vagy. - momdta a cophos (nemtkm hogy írják).
  -És neked ki az isteni szülőd? - kérdeztem tőle.
  -Athéné, a bölcsesség, az igazságos háború, a jog, az igazságosság, a művészetek, a kézművesség és a kélzés istennője.
  -Azta!
  -Észlány, aszem van valaki, aki sgívesen tanulna tőled
  -Fogd be hínáragyú!
  - Am igaza van, szívesen fanulnék tőled, és miért pont hínáragyú?
  -Mert Poszeidón gyermeke.
  -Tényleg?
  -Igen. - szólal meg a beszélgetésünk tárgya.
  -Az is szuperül hangzik. Most már én is tjdni akarom, hogy ki az apám!
  -Amúgy, ha a félvérsk nem tudják, hogy félistenek, akkkr a szörnyek nsm találják meg őket, de nemem a félvérszagod nagyon erős, ezért jöttünk érted, de nem vagyjnk egyedül, van még sgy tagja a csapatnak, ő abuszállomáson vár, hogy New York-ba tudjunk menni, de nem lesz zökkenő mentes, tuti meg cognak támadni szörnyek. - mondta a fekdtehajú.
  -És a szörnyeket az emberek nem szörnynek látják, ott van a köd, ami segítségével nem shereznek rólunk tudomást.
  -Értem, de lehet, hogy én látom őket, csak anya azt mondta, hogy csak képzelődöm, pedig esküszöm, hogy láttam egy Griffet az égen.
  -Érdekes, lehet ezért szagoltak ki. - mondta az észlány.
  -Lehet, de nem biztos. - mondta Percy.
Út közben megérkeztünk  a buszvégre, ott várt minket egy göndörhajú srác, Bob Marley-s rasztasapiban, elég furán álltak a lábai, de nem tettem szóvá, illetlenség.
  -Szia Grover. - köszöntek neki, én csak intettem.
  -Sziasztok. - üdvözölt ő is. - Ő az új félisten, akiért jöttünk?
  -Igen. - mondta Annabeth.
  -Szia, Harley vagyok, örülök, hogy megismerhettelek Grover.
  -Szia, részemről az öröm. - mosolygott, amit viszonoztam.
Megfogtuk a jegyünket, felszálltunk a tömegközlekedési eszközre, hogy a Nagy Alma felé vegyük az irányt. Mindent elmondtak, amit tudnom kell a világukról, a legjobban az Írisz üzenet tetszett.
Mikor megérkettünk a városba és leszálltunk a végállomás bejárata előtt egy fekete kocsi állt, amibe lepakoltunk, majd, mknt az kiderült, Long Island felé megyünk. Azt is elmondták nekem, hogy legelőször a Hermészesem bungallójába fogok kerülni, amíg el nem ismernek.
Ezek után bevittem a cuccaimat és megjsmertem 2 Hermészest, Travist és Connort, akik testvérek, és nagyon jól összehaverkodtunk, de .egfenyegettem őkeg, hogy ha bármi is hiányozni fog, a szart is kiverem belőlük, és ez a fenyegetést komolyan kell ám venni, mert én nem viccelek, rohadtul jól thdok verekedni, 2 éves korom óta tanítanak, de ezt csak én és az edzőm tudjuk, de őt inkább kiképzőnek nevezném. A Hermészesek kinevettek, majd úgy elvertem azt, aki hozzáért a cuccomhoz, hogy szerjntem lelki traumàt okoztam neki, ezért úgy betojtak mindannyian, gogy a közelembe sem mertek jönni, de megmondtam nekik, hogy csK akkor bántom őket, ba ők is engem, vagy valamit ellopnak tőlem, vagy ha nem hagynak békén.