Lihegve húztam el fejemet Jungkooktól, s rogytam le mellé az ágyra. Mellkasom fel-alá mozgott, Jungkook szeme pedig még mindig csukva volt. Lassan azonban kinyitotta és tengerkék szemeivel végigmért.
- Felizgultam a harapásodra. - suttogta.
- Ezt most vegyem bóknak?
- Annak is veheted. De... jobban örülnék, ha inkább célzásként tekintenél rá.
Ajkamat beharaptam és lenyaltam róla a maradék vért. Furcsa, de jóllakottnak éreztem magam. Az adrenalin felszaporodott a testemben és igaza volt. Tényleg könyörögnék neki és belemennék abba, hogy egy jót dugjunk... de a büszkeségem nem engedi, hogy ilyen könnyen - mellesleg hamar - odaadjam magam neki.
- Kösz az ajánlatot de... azt hiszem készíthetsz zsepit és kezdődhet a hokimeccs. - mondtam, s közben ajkaimat harapdostam. Szenvedj, te féreg.
Arcára elégedetlenség ült ki, de egyben kihívásnak vette visszautasításomat.
Felpattantam mellőle és már nyitottam volna ki az ajtót, mikor megszólalt.
- Nem fogod kibírni nélkülem. Úgyis kívánni fogod a farkamat.
- Válogasd meg a szavaidat, Gazdám. - mondtam, majd meghajoltam előtte és kimentem a szobámból.
Arról fogalmam sem volt, hogy merre tartok, de muszáj elkerülnöm a Legfőbbet egy időre. Talán ha messze vagyok tőle és nem érintkezünk, akkor el fog múlni ez az érzés.
Gondolatmenetemet Jhope törte meg. Hirtelen előttem termett és furcsán nézett rám.
- Hobi. Jézusom megijesztettél. - nevettem.
- Te hogy kerülsz ide? Dehát elvittelek az erdőbe... - mért végig kétségbeesetten.
- Jungkook megtalált és visszahozott. De... miért vagy ilyen ideges?
- Ittál a véréből igaz? És ő is a tiedből?
- Igen... honnan tudod? - lepődtem meg.
- Megjelölt téged. Mostmár hivatalosan is az ő prédája vagy... - szomorodott el.
- És az mit jelent? Meg akar majd ölni?
- Nem. Szó sincs ilyenről.
- Akkor miért vagy ilyen? - öleltem meg.
- A vámpíroknál van egy szokás, ami íratlan törvény. Ha egy férfi vámpír megjelöli a Tekintettel a prédáját egy ajánlatot tesz neki.
- Miféle ajánlatot? - húzódtam el tőle és szemébe néztem.
- Egy házassági ajánlat. Mivel a vámpírok elég érzékeny lények, ezért az "ajánlat" után vágyni kezdenek egymásra és amint egyesülnek semmi nem állhat közéjük.
- És emiatt voltál olyan ideges? Ne aggódj, erős vagyok. Ellen tudok állni. - nyugtattam, mire végre mosolygott.
- Tudom, hogy erős vagy. De féltelek Jungkooktól. Nem akartam, hogy megkaparintson és kihasználjon.
- Sosem engedném meg neki. Most a legfőbb dolgom az, hogy megkeressem azt a tölgyfa ládát. Az majd leköti a figyelmem és nem koncentrálok... - köhintettem egyet - erre az érzésre.
- De bármire szükséged van szólj és én segítek. - ölelt magához.
- Szólni fogok. Ígérem.

Igen. Most a legfontosabb dolgom az, hogy megtaláljam azt a ládát és végleg megsemmisítsem a benne levő erőt. Nem tudnám elviselni, ha valaki más szerezné meg és rossz célokra használná. Nekem kell megtalálnom és elpusztítanom.
Ahogy Jhope-tól eljöttem újra elfogott az a furcsa érzés.
És már tudom is miért. Jungkook ott volt a folyosó másik végén és Yoongival beszélgetett. Hogy ne vegyenek észre elbújtam a fal mögött és kihalgattam őket. Elég érdekes dolgoknak voltam fültanúja.
- Meg kell találnom azt a ládát. Ha rajtam kívül valaki más szerzi meg, akkor az hatalmas felforduláshoz fog vezetni.
- És mégis ki tudná, hogy hol van? - kérdezte unottan Yoongi.
- A farkasok is szaglászni kezdtek a Hanaval kapcsolatos dolgok körül a taknyos miatt. Őt hibáztatják azért, mert hozzánk csapódott a főnökük fia.
- Arra a Minhyukra gondolsz?
- Igen. Visszatért a falkához és teljesíti a fogadásunk rá eső részét.
- De mégis mi hasznod van neked ebből?
- Hidd el... még hasznomra fog válni. Csak várnom kell, míg meglesz a láda.
- De nem úgy volt, hogy a ládával együtt a lányt is elpusztítod?
- De igen. Csak azóta sok minden megváltozott?
- Mi változhatott ami miatt nem ölted még meg őt? - kuncogott Yoongi.
Jungkook egy ideig nem válaszolt, csak nézett maga elé és mosolygott. Hűha... csodálatos mosolya van. Eddig mindig csak gonoszságból vagy gúnyból tette... de ez most igazi. És tökéletes...
- Kezdek halálosan szerelmes lenni, barátom.