- Minhyuk?
- Ne haragudj, hogy ilyen hirtelen...
Azt sem engedtem, hogy befejezze, ugyanis egyből a nyakába ugrottam.
- Megjelentem és zavarlak. - nevetett és szorosan átölelt - Szia.
- Szia. Mi a franc történt? - kérdeztem síró hangon.
- Na... ne sírj, életem. Gyere, menjünk be és elmondok mindent. - mondta, s felemelt izmos karjaival és egyenesen a hálószobámba vitt.

- Mi történt azon a napon? Azt hittem meghaltál a harapás miatt.
- Jungkook nem harapott meg. Csak a saját száját sebesítette meg, hogy igazinak tűnjön. - mosolygott úgy, mintha semmi komoly nem történt volna és tök normális lenne amit tettek.
- Te... te idióta. Hülye! Seggfej! Normális vagy? Tudod te, hogy mennyire aggódtam? - ütögettem őt.
Mellkasát, hasát, lábát, mindenhol ütöttem őt ahol csak értem. Persze örültem, hogy nincs baja, de miért kellett becsapniuk?
- Hé! Hana... hé hagyd abba! - fogta le mindkét csuklómat szorosan.
- Miért tetted? Miért kellett elhitetned velem, hogy miattad kerültem oda?
- Mert azt akartam, hogy érts meg mindent és rágyere az igazságra. Ha nem tettem volna nem így alakultak volna a dolgok. - engedett el és miközben arcát néztem rájöttem mennyire is hiányzott nekem.
- Mindegy, nem érdekel! A legfőbb dolog az, hogy itt vagy. - mikor kimondtam a mondatot Jungkook jutott eszembe.
NEM!NEM!NEM! Most nem szabad rá gondolnom!
- Gyere, kérsz valamit enni? Várj... nincs itthon semmi. Oh, lemegyek a boltba. - hadartam összevissza, mire Hyuk csak nevetett és visszahúzott maga mellé az ágyra.
- Mindketten tudjuk, hogy most nem az evés a legfontosabb dolog, amit tehetünk. - nézett gyönyörű bociszemeivel az enyémbe.
- Igazad van. - mosolyogtam, de közben éreztem, hogy egy könnycsepp csúszik végig az arcomon.
Minhyuk észrevette és le is törölte. Keze olyan hihetetlenül forró volt... az én bőröm pedig hideg, mint a jég.
Jég... fagy... Jungkook.
- Olyan meleg a bőröd. Mitől? - fogtam meg a kezét és arcomon tartottam.
- Mi farkasok márcsak ilyenek vagyunk. Te viszont olyan hideg vagy, mint a jég. - ölelt magához és éreztem minden egyes szívdobbanását.
- Nem is tudom, hogy mit kezdenék nélküled. - bújtam mellkasába szorosan és elöntött a boldogság érzése.
- Ugyanezt elmondhatnám én is. Semmi értelme nem lenne az egésznek, ha nem lennél mellettem.

Már egy órája ott volt nálam Minhyuk és egy csomó mindenről dumáltunk. A kezdetekről és főképp apámról.
A naplóba írt dolgok egyáltalán nem tükrözték azokat a dolgokat, amik valójában történtek.
Jungkook valóban szenvedett miatta és valóban el akart engem pusztítani. De nem tette... miért? Mire kellhetek neki? Azt viszont nem hinném, hogy a Legfőbb el akarná kötelezni magát a volt ellensége lányával. Az egy kicsit mesébe illő lenne és csöpögne a nyáltól nameg a romantikától.
Itt viszont keményen a harcról, a vérről és a szexről van szó. Legalábbis én ezt vettem le.
- És mihez fogsz kezdeni? Most, hogy szabad vagy... - kérdezte.
- Most csak az lobog a szemem előtt, hogy megtaláljam azt a dobozt, amibe az erő van. - kaptam be egy epret.
- Értem. - vágott egy furcsa fejet.
- Csak nem tudod hol van?
- Nem tudom hol van. Csak tudom hol kell keresni. - nézett rám, majd a mellkasomra.
- Mi az?
- Elég nagy árat kell fizetned azért, hogy megszerezd azt a ládát.
- Mondd már!
- Mivel Ha Neul nem volt hülye, tudta, hogy meg fog halni... ezért magával vitte a ládát a halálba és azért mondta, hogy csak te találhatod meg, mert azt hitte mások nem jönnek rá a titokra.
- Akkor hol kell keresnem? Egy temetőbe?
- Nem erről van szó. Ha Neul az Alvilágba vitte magával. És csak idők kérdése, hogy felhasználja a ládában rejlő erőt és visszatérjen az életbe.
- Ezt honnan tudod ilyen pontosan? - kezdtem ideges lenni.
- A törzsünkbe van egy nagyon öreg varázsló. Különféle hablatyokat hordott össze és alászállt az Alvilágba, hogy megszerezze a ládát. Azonban az apáddal való találkozása során elvesztette a látását... de onnantól kezdve tisztábban látott és megtudta mit is akar az apád.
- Szóval az apám az Alvilágban van... - hajtottam le a fejem.
- Igen... de ha nem cselekszünk lassan itt lesz köztünk. - fogta meg a kezem Minhyuk.
- És... mit fog tenni, ha újra itt lesz? Megöl engem?
- Nem! Az első dolga az lesz, hogy elpusztítja Jungkookot, a társait, engem és a fajtámat, végül felemészti az erődet és újrakezdi, amit abbahagyott, mikor meghalt.
- Az nem lehet!