Jungkook teljesen felszívódott V-vel... szinte egyetlen másodperc töredéke alatt eltűntek nyom nélkül a szobából. Bár azt olvastam, hogy a Legfőbb mindegyik erővel rendelkezik... így nem lepődtem meg.
De... az agyamig csak most kezdenek eljutni azok a dolgok, amiket az imént olvastam.
Jungkook... lemészárolta az egész családomat és elárulta az apámat.
Hatalmas düh gyülemlett fel bennem és úgy éreztem a vérem ég az ereimben és tüzelek belülről.
Hátrafeszültem az ágyon és a fájdalom minden tagomat átjárta. Mintha villámcsapás ért volna... sikítani akartam, de egy hang sem jött ki a torkomon. Mi történik velem? Mi ez az érzés? Mintha sok ezer apró szilánkra akarnék törni. A szemem ég, csíp... a fogaim pedig bizseregnek.
- LEGYEN MÁR VÉGE! - ordítottam és hirtelen minden ablak üvege betört a szobában. Megijedtem, de tudtam, hogy miattam van.
Átváltoznék vámpírrá? Az nem lehet. Ugyanolyan szörnyeteg leszek, mint Jungkook és a csicskásai. Ne...
Hirtelen abbamaradt a fájdalom és úgy éreztem, mintha valami fojtogatna. A torkom ki volt száradva és amellett hogy nem kaptam levegőt nyelni sem tudtam.
Tehát azzal, hogy V megharapott aktiválta volna bennem a vámpír énemet? De én úgy tudtam, hogy Merionnak születtem... akkor meg...?
- Tehát már meg is történt volna? - hallottam egy ismerős hangot az ajtó felől
- Mi? És... hogy kerülsz ide? - suttogtam amennyira csak tudtam.
- Pedig én szerettem volna átváltoztatni az én kicsi féltestvérkémet. - mosolygott, s közben leült mellém az ágyba.
- Féltestvér?
- Az apánk ugyanaz... de az anyáink különböznek. Mivel az én anyám Merion volt az apámmal együtt, ezért én is az lettem. De sajnos meghalt miközben új erőket próbált birtokba venni. Aztán apa összeállt egy vámpír nővel, aki megszült téged. Ezért te vámpír is és Merion is vagy. - mondta, majd csuklóját szájához emelte és beleharapott abba.
- Mit művelsz? - megéreztem a vér émelyítő és csábító illatát.
- Igyál. A végén még kiszáradsz és olyan leszel, mint egy aszott zombi. - mosolygott, majd odanyújtotta a csuklóját.
- Hagyj! Nem kell. Undorító.
Közel hajolt hozzám és a fülembe suttogott. Közben a keze... a kezéből vörös vér csordogált, ami szinte azt parancsolta, hogy igyam meg.
- Tudom, hogy milyen érzés újoncnak lenni. Nekem rosszabb volt, mert először a szervezetem elutasította a vámpír létet és a vért is... de neked olyan volt, mintha csak egy pár percre áramütés ért volna... nekem három napba telt. - hajolt vissza, s vörösen izzó szemeit rám szegezte - szóval igyál! - parancsolt és csuklóját a számhoz tolta.
Ellenálltam. Összeszorítottam a fogamat és nem nyitottam ki a számat.
Meleg vére azonban beszennyezte ajkaimat és pokoli kínokat kellett kiállnom, hogy ne igyak belőle.
- Ne ellenkezz! Innod kell, vagy meghalsz! - kiáltotta én pedig hatalmasra tátottam a számat és a már két meglévő lyukba dugtam a fogaimat.
Meleg és kínzóan finom vér ömlött a nyelvemre. Szinte habzsoltam, szívtam és a szomjam egyre csak csökkent. Közben Hope simogatta a hátamat és úgy tett mintha ez teljesen normális lenne.
Mikor a szomjam csillapodott elhúztam a fejem és ajkaimról vér csordogált.
- Jól is laktál? Azt hittem még a csontjaimat is kiszívod. - nevetett.
- Miért viselkedsz úgy, mintha ez normális lenne?
- Azért mert ez nálunk normális. Te nem ember vagy Hana ezt jegyezd meg. Te egy Merion és egy vámpír keveréke vagy. Fogadd el a sorsod és ne utasítsd el többé el a vért. - állt fel mellőlem és kifelé vette az irányt.
- Ha tudod, hogy Jungkook lemészárolta a fajtádat... és vele együtt az apádat is akkor miért vagy az ő oldalán? - ordítottam sírva és közben igyekeztem letörölni ajkaimról a vért.
Jhope megtorpant és kicsit ingerült arccal fordult felém.
- Mit tudsz te, Hercegnő? Ami a naplóba volt írva az semmi ahhoz képest, ami történt.
- Hogy érted?
- Az apánk rosszabb volt még Jungkooknál is. Mikor Ha Neul volt a Legfőbb képes lett volna egy egész falut kipusztítani csak azért, hogy a Merionokat életben tartsa.
- De...
- Nem számít ami oda van írva. Én ott voltam... a saját két szememmel láttam - tette egyik kezét a fejére - vámpírokat gyilkolt és mészárolt le csak azért, hogy rájöjjön a titkukra. Kísérletezgetett velük és egy Merid hadsereget akart létrehozni, amivel majd rettegésbe tarthatja a várost.
- Te meg...
- Jungkook is így lett vámpír. Egy egyszerű embert volt... de Ha Neul elfogta őt az összes testvérével együtt és alávetette őket a kísérleteknek.
- Miféle kísérletek? - hangom kezd elhalni és ahogy beharaptam ajkamat véletlenül megsebeztem magam a fogaimmal.
- Téged használt fel. - nézett rám könnyes szemekkel - mivel a véred mind a két DNS rendszert tartalmazza téged csapolt folyamatosan és a te véredet használta fel a hibridjeihez. Ezt egyedül Jungkook élte túl. Senki más...
Nem tudtam felfogni azt amit mondott. Ez nem lehet.
- Mi pedig azért kaphattunk Jungkook Merion erejéből, mert mindegyikőnket ő harapott meg és megitatott a vérével.
- De ő miért...
- Hogy miért vette el az összes erőt? Azért mert bosszút akart állni azért, amiért szörnyeteggé tették őt. Sokáig csendben szervezkedett és folyamatosan erősítette a szervezetét. Közben Legfőbbé választották és apád összes akcióját kitálalta a Tanácsnak. Mikor megtudták meg akarták ölni Kookot... de ő erősebb volt náluk.
- És én? Hogy kerülök én a képbe? - kérdeztem s közben könnyeim kispatakként folytak le az arcomon.
- Miután Jungkook áskálódott egy kicsit megtudta, hogy a te véred tette ilyenné. Ezért a fejébe vette, hogy el fog pusztítani téged, te lettél a végzete. De Ha Neul elrejtette a testedet és emberré tett gyávaságában. De aztán megtalált. És most itt vagy. - mondta.
Fogalmam sincs, hogy hihetek-e neki. Hiszen... két szemszögből hallottam ugyanazt a történetet. Az egykben az apám csak meg akar védeni, de Jungkook becsapja őt és kiírtja a fajtámat.
A másikban viszont Jungkook az áldozat és bosszút áll azokon akik fájdalmat okoztak neki.
- Tudom még nem hiszel nekem. De idővel majd rájössz, hogy igazam van és végül te is rájössz, hogy nem mi vagyunk a rosszak.
- Igazad van. Nem hiszek neked de megbízom benned. Amit mondtál... párhuzamban van azzal, amit hiszek... de nem tudom elfogadni, hogy Jungkook csak egy ártatlan ember volt.
- Pedig az volt. És ha hiszed, ha nem... még maradtak benne emberi érzések.
- Ezt hogy érted?
- Még tud szeretni és kötődni. - mondta és felém kezdett sétálni - aki pedig előhozza belőle ezeket az érzéseket... - mutatott a mellkasomra - az pedig te vagy!
- Én? Az képtelenség... az előbb te is azt mondtad, hogy bántani akar.
- Szerinted ... ha bántani akart volna nem tette volna már meg?
Igaza van. Ha tényleg meg akarna ölni, akkor már rég megtette volna.
Most mi a franchoz kezdjek?
- Menj el! El kell tűnnöd...
- Mi? Miért?
- Jungkook visszatért. Nem tudhatja meg, hogy vámpír lettél. Menj az erdőbe! Gyorsan! - mondta könnyes szemekkel, majd hirtelen ott termett mellettem és egy fényes helyen találtam magam... de ő már nem volt ott.