A nevem Jung Ha Na. 19 éves vagyok és Koreában éltem a mindennapjaimat. Eleinte az életemet egy habos tortához tudtam volna hasonlítani... de most inkább nevezném szörnyűnek, mint boldognak.

Mikor kicsi voltam - olyan 6 éves körül - elraboltak a játszótérről... a szüleim keze közül.
Semmire sem emlékeztem az esetből, csak arra, hogy anyuék vállán sírok otthon. Nem tudtam felidézni elrablóm arcát, és azt sem tudtam, hogy meddig voltam ott.
A rendőrség és a szüleim elmondása szerint szerencsém volt, hiszen csupán fél napot töltöttem a karmai között.

Az eset után megismerkedtem Minhyukkal, legjobb barátokká váltunk, majd a rablós történet bezárult. Azt hittük soha többet nem kell majd aggódnunk... mert minden rendben lesz. De nem így lett.

Elárultak... ráadásul az a személy tette, akiben még a szüleimnél is jobban megbíztam.
Habár... tudhattam volna, hiszen minden passzolt.
És most miatta... amiatt a féreg miatt kell szenvednem itt ebben a pokolban.
Vámpírok... szörnyek... tűz és jég.
Megfojt a magány, az üresség, de ott van Ő.
Ő, aki a legtöbb fájdalmat okozta, mégis megbocsátom neki.
Ő, aki olyan kegyetlen volt hozzám, mégis már rég elfeledtem...
- Mert szeretem...