- Anya, induloook! - kiabáltam már a bejárati ajtóból, mire kiszaladt a szobából és aggódóan nyomta a kezembe a reggelimet.
- Mi a baj? Miért vagy ideges? - szorítottam magamhoz, mire nevetni kezdett.
- Az egyetlen lányom ma különköltözik tőlünk és azt kérdi miért vagyok ideges. - tolt el magától és könnyeit törölgette.
- Nem költözöm messzire és tudod, hogy sokat jövök még.
- Felnőttél. És nagyon büszke vagyok rád. - nyomott egy puszit az arcomra. - Szeretlek.
- Én is. - folytottam magamba a könnyeimet, majd hívtam a liftet.

Igen. Mától kezdetét veszi az önálló életem. 19 évesen elég nehéz munkát találni, de azt hiszem a szerencsés rétegbe tartozom, ugyanis egy híres cégnél dolgozom, mint fotomodell.

Egészen jól keresek és ezért határoztam el magam, hogy elköltözöm, mert nem szeretnék tovább a szüleim terhére lenni. Épp eleget tettek már értem és valahogy vissza kell ezt adnom nekik. A fizetésem felét nekik adom, a másik feléből pedig meg tudok élni.
A Golden Palace-ben béreltem ki egy lakást és most végre meglátom miért olyan drága az a hely. Habár már a neve is olyan, amiből az ember sejthet valamit.
Fogva a két bőröndömet kiszálltam a taxiból és szemügyre vettem az előttem álló hatalmas luxusépületet. Szinte ragyogott, ahogy a Nap rásütött.

Az egész lakás be volt rendezve a legújabb és legjobb cuccokkal, ezért még arról sem kell gondoskodnom. Gyönyörű ez a hely és az erkélyről belátni egész Szöult. A 25. emelet olyan, mint egy kilátó, ahonnan az egész város elém tárul.

Estére ki is pakoltam és a vacsorát kezdtem csinálni, mikor megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám... ki lehet az?
Felvettem és a szívem hatalmasat dobbant.
- Elég szép helyre költöztél, királylány.
- Ki az?
- Ennél te okosabb vagy. Nagyon is jól tudod, hogy ki vagyok.
- Helyesbítek... MI A FRANCOT AKARSZ? - kiabáltam sírva, majd halk kuncogást hallottam a telefonba... és magam mögül.
Meg sem mertem mozdulni, és a telefon kicsúszott a kezemből.
Valaki megfogott hátulról és valami rongyot tartott a szám elé.