HK. 2799, Khazad-zaram, Khazad-zaram

Frerin egy fának dőlt. Körülötte a csapata, népe tagjai, harcos tárasai, jó barátai az emberei voltak, amint az orkokat öldöklik és védik őt. Ezt nem akarta... nem akarta, hogy akár melyik társra az életével fizessen az övéért cserébe. Ezt nem akarta. De nem tudod mozdulni. Fájt mindene, alig érezte a lábát és a kezét. Az arcán végig futó vágás, amit nem rég szerzet egy orktól lüktetett és fáj. Bal szemére nem látott már, mert a vér bele folyt. Nem messze tőle a hideg vizű Tükörtó volt, ahol egykoron az őse a halhatatlan Durin bele pillantott és meglátta a koronát. Szent helyen harcoltak, orkok gázoltak a sekélyebb részekben meggyalázva, felkavarva a tavat. Lehunyta a szemét maga előtt látta rég meghalt anyját, akit annyira szeretett. Ereborban meghalt barátait, szerelmét, aki nem viszonozta az érzelmeit, idős nagyapját, büszke apját, kishúgát és a bátyát. Megszorította kardjának markolatát.

- Nem hagyhatom – suttogta maga elé – nem hagyom – üvöltötte el magát majd felemelte a kardját és törp nyelven a sajátjaihoz szólt, akik fáradtan vették körbe öt - Barûkkhazâd! Khazâdaimenu!* Frerin előre rohant és az erőre kapott társai meg utána. Nem akart meghalni. Nem akart még meghalni. Nem akart itt meghalni. Nem akarta, hogy még valaki meghaljon a csapatából. Úgy rohantak át az előttük álló ellenségen, mint kés a vajon kiszorítva őket a Tükörtó területéről. Az orkok hulltak, mint a legyek és menekülőre fogták, mikor megjelent a törpök mögött a felmentő sereg. Frerin hátra pillantott és látta fivérét, ahogyan a napfényben ragyogva kivont kardal jön a segítségére. Halványan elmosolyodott, mikor hirtelen éles fájdalom járta át a testét. Egy nyílvessző gondolta és térdre rogyott nem messze tőle egy ork közeledett kezében egy íj.

- Hát itt pusztulok? Ez az ocsmány dög öl meg? – nevetett keserűen, miközben már a kardját sem tudta fel emelni. Látta fivérét, ahogyan próbál utat törni feléje, de reménytelenül. Frerin tudta nem ér időben hozzá. Lehunyt szemekkel várta a halált.

- Nem! Kiáltotta valaki és kivédte a feléje lendülő hatalmas bárdot. Frerin felpillantott. Egy fiatal törp fiú volt, amint a kardjával kivédte a támadást és leszúrta az orkot, aki még az ereje maradékából vissza kézből a bárdal oldalon vágta. A fiú Frerin előtt terült el. Fiatal volt. Túlságosan is fiatal. Nem lehetett nála sem idősebb inkább fiatalabb sokkal. Nem ismerte, de tudta, hogy a csapatának tagja volt.

- Mi a neved? - Kúszott oda – mond el a neved.Nem törődve a belé nyilalló folyamatos fájdalomtól, ami hátába álló nyílvessző okozott.

- Uram... nagyuram – motyogta miközben a vér bugyogott a szájából.

- A nevedet mond! Kiabálta Frerin – a nevedet! Ám a fiú már nem felelt csak üveges zöld tekintettel meredtek Frerinre. Óvatosan az ölébe fektette és rá borult. Életében először zokogott. Nem tudta a nevét. Nem tudta ki ő. Nem tudta kinek vigye el a halál hírét. Nem tudta van-e kedvese, testvére, családja, aki sírna érte. Ringatózva a fiú véres ruhájának az ujjába kapaszkodva zokogott. Nem tudta meddig volt, úgy de mikor valaki megérintette a vállát összerezzent.

- Öcsém, már meghalt.

- Értem halt meg. Értem! Sziszegte dühtől izzó szemekkel – nekem kéne itt feküdnöm. Nézz, rá testvér velem egy idős lehet! Thorin leguggolt melléje.

- El kell látnunk a sebeidet. - mondta halkan.

- Majd ha az társaimat ellátták – szorította jobban magához a fiú lassan kihűlő testét. Frerin végig nézet magán a fiú vére teljesen eláztatta a ruháját. Összeszorított fogakkal az égre nézet – nem kellett volna még meghalnia.

- Ha most bele rokkansz hiába halt meg. Szégyent hozol rá és a családjára.

- Nem tudom ki ő. A nevét sem tudta elmondani – Érintette meg a fiú arcát Frerin – még a szakálla sem nőt ki. Talán még egy fogát sem verték ki egy kocsmai verekedés alkalmával, talán asszonnyal sem volt. Most itt fekszik az ölemben holttan.

- Nem tudom, hogy hívják, de az tudom kinek a fia. Frerin, ő Ervus fia – érintette meg öccse vállát – felismerem a mesterem kardját, amit a fiának adott. Emelte fel a fegyvert és Frerin kezébe nyomta – ezt haza viheted a szüleinek és a nővérének. Frerin bólintott, majd elővette a tőrjét és levágod egy tincset a fiú hajából, majd a húgától kapott kendőbe rakta lehúzta a fiú ujjáról a zöldköves gyűrűt a tincs mellé rakta és összecsavarta a kendőbe.

- Ha a testét nem is, de ezt haza viszem nekik – mondta fivérének.

- Rendben – bólintott Thorin.

- Mahal fogadjon mély tisztelettel – suttogta a fiú fülébe és két újával lehunyta a szemeket, amik örökre az elméjébe vésték magukat. A zöld szempár, ami örök titkokat rejtett és hatalmas bátorságot.

Khazad-zaram - Tükörtó vagy üvegtó

Khazad-zaram -Törpök csarnokai vagy is Mória.

*Barûkkhazâd! Khazâdaimenu!:  Khuzdul nyelven: A törpök fejszéi! Rajtatok a törpök!