Artemys a baldachinos ágyának oszlopába kapaszkodva tűrte, hogy a nagyanyja erőteljesen meghúzta a fűzőjét. Nem volt elég neki az, hogy Frerin-nel a dézsába dobatta, majd a nagyanyja és Laran durván megsikálták, most meg ki akarja szorítani belőle a levegőt.

- Mennyi süteményt majszoltál el a napokban kislányom – húzta meg, durván a fűzött mire Artemys levegőért kapkodott – híztál – kötötte meg a szalagot a nő.

- Alig kapok levegőt – nézet a nagyanyára dühösen Artemys.

- Nagyon helyes. Egy nő csábítóbb, ha kapkodja a levegőt.

- Na, persze – forgatta a szemét a nő, mire Brana tarkón vágta – nem ér a fejemet csapkodni nagymama.

- A szemtelenség sem ér. Szóval, most felveszed ezt a szép ruhát és elmész Frerinel kicsit sétálni.

- Dís azt mondta nem hagyhatom el a várat – bújt bele a ruhájába, majd elkezdte a ráncokat elsimítani, majd felkapta a kendőjét – nem szeretném a parancsát megszegni.

- Akkora birtoka van Ferinek, hogy el lehet benne tévedni. Mordult fel az asszony – és ha már eltévedtetek illene jobban megismerned a jövendőbelidet. Remélem érted mire céloztam.

- Mondtam, hogy egyikhez sem megyek hozzá, mert akkor a fivérek egymás torkának ugranak. Meg aztán milyen becstelen nőnek tűnnék, ha letámadnám.

- Oh, nem azt mondtam, hogy ad oda az erényedet neki, ha nem, hogy csábítsd el. Meg, ha igazán szeretnek, elfogadják azt a döntésedet, akit választasz. Maram én már öreg vagyok és meg szeretném élni, hogy megállapodtok és biztonságba lesztek. Igazgatta el unokája kendőjét Brana - Hidd, el csak a javadat akarom.

- Tudom, de nem várhatod el, hogy első férfihez hozzá mennyek, aki az utamba került.

- Tillgelirhez sem mentél, mert felfogtuk ő csak barátod később Hanom közeledését sem fogadtad el pedig ő úgy szeret, ahogy vagy, ami igazán meglepet tekintve milyen idegesítő vagy. Most meg egy király és egy herceg akarna nőül venni.

- De én még most sem szeretnék megházasodni – mondta dacosan a nő – és ez így is marad még egy ideig nagymama.

- A szíved ellen te sem tudsz harcolni lányom, mert az fájóbb bármelyik sebesüléstől. Ha a szívednek van választottja ne haboz, hogy megtalálja a lelakatolt szívedhez a kulcsot. Azt mondtad, hogy az akit igazán szeretsz az Frerin így hát most itt van a lehetőség, hogy az asszonya legyél.

- De nem tehetem, mert akkor a két testvérrel örökre elhidegül egymástól. Inkább nem leszek egyiké sem. Rohant ki a szobájából és nagy léptekkel haladt a titkos folyosóján és szinte kirohant az átjárón, majd szinte szaladt a lépcsőn lefelé ám az utolsó lépcsőfokok egyikén megcsúszott a lába és egyenesen az ott álló férfi karjaiba esett. Köpenye és kendője fellibbent és Artemys erősen kapaszkodott az ismeretlen férfi karjaiba.

- Jól van? Szólalt meg a férfi és Artemys össze rezzent a hangra. Felismerte. Frerin legidősebb unokaöccse volt.

- Igen jól vagyok felség – bontakozott ki a karjaiból Artemys, majd illedelmesen meghajolt előtte – köszönöm, hogy elkapott.

- Szívesen. Nem szoktak az ölembe potyogni a lányok szóval én köszönöm. Kojela, ha nem tévedek. Én Fili vagyok Dís legidősebb fia, örvendek – hajtotta meg magát Fili – örülök, hogy személyesen is találkozhatunk.

- Szintén.

- Mi zaklatta fel, hogy ilyen nagy hévvel rohant le lépcsőn? Talán valami baj van? Kérdezte aggodalmasan Fili. Artemys elhúzódott tőle és a fejét ingatta.

- Semmi nem történ csak késésében vagyok, de ha most megbocsát, én nekem máshol kellene már lennem.

- Hol? Kérdezte kíváncsian Fili.

- Velem – felelte halkan Frerin, mire az unokaöccse összerezzent – én velem lett volna találkozója. Gyere Kojela menjünk – nyújtotta a nő felé a kezét Frerin. Artemys sietve ment a férfihoz és kezét Frerinéba helyezte, aki egy rántással maga mögé terelte.

- Bácsikám – biccentett Fili - hát akkor igazak a hírek mi szerint igényt tartasz Kojelára.

- Nem árú ő, hogy igényemet begyújtsam érte, ha nem egy nő, akinek udvarolni szokás. Ezt üzenem Thorinnak, mert gondolom ezért jöttél ide.

- Bácsikám...

- Távozz – felelte halkan a férfi – menj el és addig ne gyere, amig csak utasítás miatt léped át a házam küszöbét.

- Neked előrébb való egy asszony, mint a véred?

- Nevezd a nevén, mikor róla beszél főleg mikor jelen van. Ne feledd ő egy nemes család sarja.

- Thorin azt mondta dúnadának vallja magát így a mi szemünkben csak egy kívül álló sőt mi több egy félvér.

- Számomra nem! Csattant fel Frerin – tiszteletre neveltelek és nem olyanra, aki nem veszi figyelembe, hogy mikor egy nő előtt beszél válogassa meg a szavait.

- Nem akartalak megbántani téged és Kojelát sem, de csak azt mondom, amit hallottam.

- Hát mond Fili a megbocsátható bűn-e a bolond beszéd egy tanult ifjútól? Mondd meg ki beszél belőled te vagy a fivérem? Kérdezte Frerin nyersen és oda lépet unokaöccse elé, aki elkapta a pillantását – mikor hozzád beszélek néz a szemembe Fili! Mondd meg nekem ezek a te szavaid vagy Thoriné? Ha ennyire igényelné Kojela társaságát, akkor miért nem beszél róla tisztességgel? Hát ilyen az-az érzelem amit érez vagy csupán ágyának melegét akartja vele pótolni?! Mondd meg neki, hogy megvédem a tisztességesét akár az életem árán is, mert ezt a virágot nem szakítja le, akinek aljasak a szándékai!

- Nagyuram kérem nyugodj le – érintette meg Artemys Frerin karját – könyörgőm engedj el a herceget – nyúlt a férfi keze felé, ami idő közben megragadta Fili zekéjét. Artemys újai ráfonottak Frerinére és szép lassan lefejtették a tunikáról. Frerin a fejét ingatva ellépet az unokaöccsétől – menj – suttogta Fili felé Artemys, aki döbbenten bólintott és köszönés nélkül távozott. Frerin idegesen káromkodott és dühösen kiment nagy léptekkel a kertjébe és meg sem állt az erdejéig.

- Sajnálom – szólalt meg pár perc hallgatás után Frerin, mikor meg állt az erdő szélén – de elveszítettem a fejemet és a bátyám felé érzet haragot szerencsétlen Filin töltöttem ki.

- Tudja ezt ő is ne félj. Okos fiú nem olyan, mint Thorin. Meglásd nem érez majd feléd haragot.

- De én érzek magam felé Maram. Elragadtak az érzelmeim és méltatlanul viselkedtem.

- Az jó, mert akkor a lelked nem békél az igaztalan szavakért – érintette meg a férfi arcát – mikor újból találkoztok kérjél tőle bocsánatot. És meglásd nem lesz tüske a szívében.

- Úgy lesz, de akkor sem volt helyes, hogy...

- Frerin elmondtad a véleményedet amik igazak voltak. Nem követtél el bűnt ezzel. Fili még fiatal és kellenek nekik a te intő szavaid, amik józanabbak mint a bátyádé ezt te is tudod. Bár lehet, hogy kicsit erényesebben tetted szóvá a véleményedet – mosolyodott a férfira Artemys. - Én Maram-om te vagy az én lelkem őre, szívem támasza, csillagom az éjszakában és maga a levegőm – nézet a nőre Frerin és megérintette az arcát – hát mondd meg nekem, hogyan tudnálak én elereszteni magamtól? A szívem sajdul arra a gondolatra, hogy másé leszel és ne az enyém ám tudom a kalitkába zárt madár dala nem a legszebb csak is a szabadé – döntötte a fejét a nő homlokának – mitévő legyek mondd?

- Nem tudom – lehelte Artemys – ám azt tudom, hogy számomra is nagyon fontos vagy, de nem nézhetem azt, hogy két fivér egymás torkának ugrik én miattam.

- Hát elfutsz?

- Még nem lennék képes rá, még kapaszkodom beléd - Fogta két keze közé a férfi arcát – mikor váltál lelkem őrző bástyájává és szívem elrabolójává mondd meg én nekem? El kellene tényleg futnom még mielőtt ostobaságot teszek – nézet a férfi szemeibe.

- Fussunk ketten messzire. Távol mindentől és mindenkitől. Magunk mögött hagyhatnák a múltunkat és új életet teremthetnék ketten. Nem lennék többet herceg nem lennék többet úr -féle csak egy egyszerű törp a felesége oldalán.

- Megtennéd igazán? Eldobnád a rangodat és a vagyonodat én értem? Kérdezte Artemys, mire a férfi halványan elmosolyodott.

- Mindent elhajítanák érted, hogy lássam őszinte mosolyodat, halljam csilingelő kacagásodat és érezem illatodat minden nap, mikor fel kellek. Nem kell ahhoz vagyon, hogy értékeljük a Valáktól kapott élet gyönyörű szépségeit. Gazdag lennék csupán azzal, hogy melletted maradhatnák.

- Ám az a szomorú, hogy nem tehetjük meg – harapott az ajkaiba Artemys – de a gondolat olyan édes akárcsak a méz.

- Ha nem maradhatok melletted szellő akarnák lenni, aki lehűt a forró nyári napon, vagy víz, aki szomjadat oltja vagy perzselő tűz, aki át melegít, mikor fázol. Bármi lennék, csak melletted maradhassak. Rajzolta körbe a nő arcát lágyan az újával a férfi, majd megállt a nő ajkainál.

- De egyik sem lehetsz – suttogta a nő és eleredtek a könnyei – hozzád ígértek, de nem lehetek a hitvesed akár mennyire is szeretném. Ám egy valamiben nem szabhat meg senki se bár amit adok már régen leloptad az ajkaimról, de úgy gondolom tekinthetjük ez igazán elsőnek – állt lábujj hegyre a nő és férfihoz hajolt és megcsókolta.

Nem lett olyan hosszú, mint ahogyan terveztem és talán tetszik nektek annyira mint nekem. Ebben a fejezetben lényegében a konfliktus alapjait megszilárdulnak illetve elkezdődnek és elindul Artemys távozásának okai is. Fontos kijelentés hangzott el Frerintől, ami egy törptől igazán szokatlan méghozzá a lemondás gondolata. Ez későbbiekben fontos momentum lesz Artemys jövőjében  :)

És ahogyan ígértem hoztam egy képet. Lényegében erre az illusztrációra épült az egész fejezet.  Remélem tetszik nektek :)

És mondjátok mit gondoltok és mit vártok kettőjük kapcsolatáról?