Mi is az a magány? Mikor az ember egyedül van? Ha nincs mellette senki? Ha csak az örvénylő gondolatai fogják körül? Nem. A magány az, mikor emberek vannak körülötted, mégis, úgy érzed te csak egy szellem vagy. Mikor érzed, nem oda tartozol. Nem kellesz oda. Se máshova.
Borzasztó egy dolog. Főleg, ha te magad tehetsz róla. Ha tehetnél ellene, de inkább azt az utat választod, ahol tudod hogy a végén nem vár semmi. És senki.
Elrontottam. Csak ez az egy gondolat jár a fejedben, de inkább elnyomod. Ahogy a mélyen benned növekvő és lassan felemésztő érzést is. Ez az érzés percről percre tajtékzóbb és erősebb.
Magad sem tudod, legszívesebben ordítanál-e vagy zokognál. Választás helyett a csendbe burkolózol. A csendbe amely megőrjít. Néma csend, mikor nézed, más milyen jól szórakozik és tudod: te is lehetnél ilyen vidám, mégsem. Mert elrontottad.
Az ilyen érzés a legrosszabb. Hogy miért? Mert az egyik pillanatban még boldog voltál, nevettél, majd egy kis bal lépéssel a saját örömöd megrontójává váltál.
Ha valaki egyszer megízleli a boldogságot, fájdalmasabb mikor elveszti. Rosszabb, mintha soha nem élted volna át ezt az érzést, hisz az utóbbi esetben nem tudnád, milyen is az amiből kimaradtál.
Azt kívánod, bár te sem tudnád és ezért nem is sóvárognál ennyire már a boldogság után? Inkább kívánd azt, bár ne is léteznél. Akkor nem éreznél semmit. Nem ismernél senkit. Nem basztál volna el semmit.
Úgy érzed, nem hiányoznál senkinek? Talán jól érzed. Most valami bátorító hazugságot kellene mondanom, mint hogy ,,De, biztosan!"? Nem fogok ilyesmit mondani, sem írni. Mindenki úgy érzi, ahogy az van is, hiába mond a másik akármit. Az ember fafejű. Úgysem hisz másnak, csak a maga igazának. És ez a mi hibánk.
Hogy próbáltad jóvátenni? Hogy nem sikerült? Puszta önhitegetés. Csak a saját kis lelki világod nyugodna meg úgy is, ha azt mondanák, ,,nem a te hibád". Aki mondta, akár a szemedbe is hazudhat. Ha valakiben tüskét hagysz magad után, annak a nyoma hegesen, de a lelkén marad. Emlékezni fog, mit tettél.
Vegyél egy mély levegőt ilyenkor. Ne sanyargasd magad... Miket beszélek? Lehetetlent mondani könnyű!  Inkább csak őrizd meg a büszkeséged. Ha egyszer próbáltad és nemleges volt a megbocsájtásra feltett kérdés, akkor többször is hiába teszed. Akkor elkönyvelnek egy kutyának, akivel bármit meg lehet tenni, hisz úgyis visszasírja magát. Csak ennyit tehetsz amellett, hogy próbálod elfelejteni és egy tiszta lappal indítani.

Most azt hiszed, hű de okosnak képzelem magam, mert én ezt itt kiírom magamból. Hát az nem úgy van. Elkövettem egy a hibát a napokban, nem tudok mit tenni ellene. Megtörtént. Ennyi. Hiába lenne kedvem ordítani, hiába akarom kibőgni magam, egy erős személyként gondoltam a saját énemre, így erős is maradok. Viszont ezt valahogy muszáj volt magamból kiadnom, így ez lett a vége.
Hát igen. Egy tartalmatlan semmit érő firkálmány lett ebből, de most úgy érzem, a lelkem egy része kissé lenyugodott. Talán friss fejjel újra kellene gondolnom ezt az egészet...? Talán csak túlspilázom az egészet...? Nem hinném.

Megbántottam valakit, aki számomra nagyon is fontos. Elbasztam, ennyi. Ha véletlenül olvasnád úgyis tudod, hogy rólad van szó. Csak annyit mondanék: Sajnálom.