Egy név...
- Ne aggódj. Még ártasz a kicsinek.- mosolygott rád párod mire lenéztél a kb. Öt hónapos pocakodra.
- Már hogyne aggódjak... Rossz érzésem van a mostani küldetéseddel kapcsolatban... Félek hogy bajod lesz...- néztél fel szemeibe mire mosolyogva megölelt.
- Ne aggódj... Már mondtam. És Rengoku Kyojurout nem lehet olyan könnyen legyőzni!- engedett el mire csak bólintottál és magadban imádkoztál hogy sértetlenül jöjjön vissza. Intett még majd elindult célja felé.
*****
Fekete ruhában áltál sírja felett miközben könnyeid egybe mosódtak az esővel.
-Még el se mondhattam, hogy kislány a kicsi...- motyogtad miközben hasadra simítottad kezed. - azt akartam... Hogy te válazd ki a nevét...- akadozott hangod miközben az esernyőt fogó kezed, megremegett. Óvatosan és nehezen leguggoltál sír köve elé majd úgy folyattad tovább könnyeid.
-Rengoku Ruka.- hallottad meg szerelmed hangját a szélben elveszve mire elkerekedett szemekkel pillantottál fel az égre. Egy kezet éreztél a hátadon így oda fordultál de senki se volt ott. Lágyan elmosolyodtál majd hasadra tetted kezed.
-Ruka... Ahogy akarod...- mondtad mosolyogva miközben könnyeid el nem álltak.
*****
-Anya? Milyen ember volt az apám?- kérdezte tőled az ötéves, (H/Sz) hajú kislányod. Meglepődve felé fordultál majd elmosolyodtál.
-A te apukád egy igazi hős volt. Az utolsó küldetésén mindenkit megvédett. Igazán élénk természete volt de mindig is tudtam hogy néha kiabálna, sírna. A mosolyai mindig igaziak voltak.- emlékeztél vissza rá miközben szomorúan mosolyogtál.
- Szerinted fogok rá hasonlítani?- kérdezte lelkesen mire csak boldogan mosolyogtál rá.
- Már most hasonlítasz rá! És nem csak a szemeid olyanok mint az ővé! A hajszínemen kívül, a külsődben tiszta apád vagy! És szerintem amint idősebb leszel a személyiséged is kimutatja ki az apád!- simogattad meg fejét majd magadhoz ölelted.
Észre se vettétek hogy valaki figyel titeket... Mosolyogva hallgatta ahogy róla mesélsz és néha igazán közbe akart volna szólni de ezt halotként nem tehette. Még vetett egy utolsó pillantást rátok majd visszatért oda ahol kell neki lennie.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro