Megjegyzés: A rövid sztori a Klónháborúk alatt, a Cad Bane-féle szenátori túszjátszmát követően játszódik, egyféle kitöltő résznek szántam.

Padmé körül szorgosan sürögtek-forogtak a szolgálólányai. A szenátornőre már felkerült a hatalmas, abroncsos brokátszoknya, a csillogó kövekkel ékes felsőrész és a pazar smink is. A hajdísz következett volna, amikor Teckla jelent meg a szobaajtóban.

– Bocsáss meg, úrnőm, de Skywalker tábornok keres – jelentette be. Padmé átnézett a lányok feje fölött, csak egy óvatos mosolyt engedve meg magának. Azért persze a szemét is megforgatta, és Teckla mosolyogva vette tudomásul a szenátornő reakcióját.

– Lányok, köszönöm a segítséget. – Az egyikük egy gyors mozdulattal feltette a fejdíszt, míg ketten rögzítették azt. – De kérlek, most hagyjatok magamra egy kicsit a tábornokkal. Teckla, hívd be a vendégünket.

A szolgálólányok kisiettek a szobából, Teckla pedig nem sokkal később ismét megjelent a szobában, ezúttal azonban Anakin társaságában.

Az ifjú jedi most is ugyanolyan jóképű volt, mint mindig, lélegzetelállítóan kék szemekkel, amik játékos fényben villantak fel az ajtó takarásából. Haja a szokásosnál is kócosabb volt; mióta növeszteni kezdte, azóta a rakoncátlan, szőkésbarna tincsek a homlokát és arcélét is érték.

Padmé igyekezett összeszedett maradni, amíg Teckla ki nem sétált a szobából, de aztán a tekintete ellágyult, amint csak ketten maradtak.

– Ani, mégis mit keresel itt? – kérdezte, lemondóan sóhajtva. – Nekem most ülésem lesz a Szenátusban.

– Annyira gyönyörű vagy.

– Anakin! – Padmé elvörösödött a smink alatt. – Kérlek...

– Gyere el velem.

Anakin ezt olyan természetességgel mondta, hogy Padmének legalább egy levegővételnyi szünet állt be a válasza előtt.

– Tessék?

Anakin közelebb lépett a nőhöz, és lehengerlő magabiztossággal megismételte: – Gyere el velem.

– Te kísérsz el az ülésre? – kérdezte Padmé óvatosan. Már tudta, hogy Anakin mosolya mögött valami különösen idétlen ötlet lapult. És legnagyobb riadalmára az a mosoly nem akart eltűnni.

– Nem. Én egy hajóra akarlak elkísérni, ami elvisz minket.

– Én ezt nem értem. – Padmé teljesen őszinte volt magával. Tényleg nem értette. És ezen Anakin láthatóan jól szórakozott.

– Utazzunk el! Csak pár napra! – mondta, azzal a meggyőző hangsúllyal, amivel nemcsak Padmét, de mindenki mást is le tudott venni a lábáról. – Már meg is van, hogy...

– Anakin, te kizuhantál egy emeleti ablakból? – tette fel végül a kérdést, miközben az asztalához sétált, hogy rendszerezze a holmijait. Igyekezett nagyon komolynak tűnni, hogy a férje is komolyan vegye. – Nekem most ülésem van, és felszólalok. Mégis ki tenné meg ezt...?

– Organa szenátor szerintem büszkén és boldogan vállalná helyetted a feladatot.

Padmé elkomorult. – Ne légy gyerekes, Ani. Most ne, kérlek.

– Nem gyerekes vagyok! Csak... – Az ifjú Skywalker a lefüggönyözött ablakhoz sétált. Elhúzta a vaskos anyagot, és egy pár másodpercig némán, a gondolataiba mélyedten fürkészte a Coruscant örökmozgó városát. – Két hétre akartam veled elmenni, Padmé. Emlékszel? Csak Cad Bane-nek más tervei voltak. De azóta sem... Nem volt időnk, hogy ezt az elmaradt két hetet... Akkor sem akartál jönni. – Csalódottan böködte meg a függönyt, majd engedte, hogy a nehéz sötétítő visszahulljon az ablak elé. Egyenesen Padmé szemébe nézett. – Talán meggondoltad magad?

– Tudom, mit akarsz mondani, és sohasem gondoltam meg magam – jelentette ki határozott komolysággal a nő. Felemelte a kezét, jelezve, hogy még nem végzett a mondókájával. – De valakinek felelősségteljesnek kell lennie kettőnkkel kapcsolatban.

– A felelősségteljesség elutasítást jelent? – kérdezte Anakin, a mahagóni asztalnak támaszkodva.

– Nem! – kiáltott fel Padmé. – Természetesen nem jelenti azt. – Hirtelen elhallgatott, aztán megacélozta a pillantását. – Bízol bennem?

– Persze – jött a kissé meglepett válasz. Anakin nem erre a kérdésre számított.

– Akkor jó – bólintott a nő. – Mert ha bízol bennem, akkor most elkísérsz az ülésre. De – tette hozzá, amint látta, hogy a tábornok keserűen fújtatni kezd –, anélkül, hogy jelenetet rendeznél. És megígérem, hogy kárpótolni foglak. Jó lesz ez így?

Anakin hallgatott, makacsul összefont kézzel. Padmé sóhajtott.

– Én is ugyanolyan szomorú vagyok, ha nem szomorúbb, hogy elmaradt az utazásunk, de nem én kértem Cad Bane-t, hogy tartson fel minket.

– Persze, tudom...

– De meg kell értened. Amikor összeházasodtunk, akkor azt annak a tudatában tettük, hogy titokban kell élnünk. Ani, ezt te is tudtad.

Hosszú, kimondatlan gondolatokkal terhes csönd után Anakin végül bólintott. – Igazad van. Nem rabolhatlak el az ülésedről. Szükségük van rád, a hangodra, a javaslataidra. Önzővé tett a türelmetlenség. –  Megvonta a vállát. –  Nem is tudom, mit gondoltam.

– A legjobb gondolataid neked vannak, Ani – tette hozzá lágyan a szenátornő. – Egy igazi hős vagy, egy taktikai legenda. Nagyon tetszik az ötleted, de most éppen én magam is a csatámat vívom a Szenátusban. Nem adhatom fel, még ha a te terved engem meg is tudna menteni.

– Tudom. – Tiszteletteljesen meghajolt a nő előtt. – Elkísérlek és egyúttal a szavadon is foglak. – Apró mosoly jelent meg a szája sarkában. – A kárpótlással kapcsolatban.

Padmé kuncogva felnevetett. – Nagyon jól teszed. Az ülés után erre is sor kerül. De most gyere! És bízz bennem.

– Mindig.

***

Az ülés hosszú, kiabálással és veszekedéssel teli óráit követően a szenátorok kiözönlöttek a teremből.

Padmé az utolsók közt távozott, követve Anakin magas, edzett sziluettjét a távolban. Még innen is látszott, hogy a testtartása kiabálta az elégedetlenséget.

Aztán a sziluett váratlanul megtorpant. Obi-Wan köpenyes alakja került elé, amit Ahsoka karcsú figurája követett. A togruta széles, csibészes mosolya még a csuklyája mélyéről is kiragyogott.

Padmé egészen véletlenül arra sétált, üdvözölve a jediket.

– Amidala szenátor, öröm látni – csicseregte a fiatal padawan, szélesedő vigyorral.

– Én is így érzek, Padmé – hajolt meg finoman Obi-Wan. – Viszont sajnos attól tartok, el kell rabolnom a kíséretedet.

Padmé igyekezett nagyon diplomatikus arcot vágni, de Anakin szemöldökráncolása nem könnyítette meg a dolgát. – Miért is van ez, Kenobi mester?

– Anakint várják egy megbeszélésre, a Jedi Tanács hívatta. – Anakin válla alig láthatóan, de előrebukott, Padmé pedig egy különös pillanat erejéig majdhogynem ijedtnek tűnt. – Tano padawannal éppen azért jöttünk, hogy szóljunk Anakinnak.

– Így van! – bólogatott Ahsoka. – Skysrác meg én ezek szerint ismét megyünk valahová!

– Ne ragadtasd el magad, Ahsoka – intette Obi-Wan. – Ez egyelőre csak egy ülés, nem pedig küldetés. Te pedig, drága padawan, a Templomban leszel, az ülésre ugyanis nem vagy hivatalos.

– Nem vesztesz sokat, Szájas. – Egy megnyugtatónak szánt kéz landolt a kissé csalódott padawan vállán. – Én szívesebben mennék még az Archívumba is, mint az ülésre. Mert, ahogy az arcodat nézem, Obi-Wan, ez egy szörnyen unalmas beszélgetés lesz.

– Nem tagadom, ezt gyanítom magam is, de a szörnyen unalmas megbeszélések adják a szörnyen izgalmas és halálos feladatokat.

Anakin most közel sem tűnt olyan lelkesnek, mint ahogyan az várható lett volna. Padmé így vette magának a bátorságot, és közbeszólt. – Sajnos azt hiszem, a jediknek most egy ülést ki kell bírniuk Skywalker tábornok nélkül.

Obi-Wan kérdőn felvonta a szemöldökét. – Pardon? – kérdezte, tökéletes szinkronban Anakinnal. Ahsoka mesterére pislogott, Anakin azonban tanácstalanul vállat vont.

– El kell utaznom a Naboo-ra, méghozzá haladéktalanul – jelentette ki Padmé egy fokkal magabiztosabban. – Diplomáciai jellegű találkozóm lesz Jamillia királynővel. Feladatot kaptam, és szükségem lesz a tábornok szolgálataira. A Jedi Tanács lesz olyan megértő, hogy felfogja a helyzet komolyságát.

Anakin majdnem ugyanolyan döbbent volt, mint Obi-Wan.

– Nos, ha valóban így áll a helyzet – kezdte Obi-Wan, a szakállával babrálva –, akkor nem igazán vagyok abban a pozícióban, hogy nemet mondjak, igaz?

– És én miért csak most tudok erről? – kérdezte Anakin, elég rosszul palástolva a megdöbbenését. Ahsoka halkan nevetett a csuklya alatt.

– Skywalker tábornok, tudnom kell, hogy számíthatok-e rád. – Padmé szörnyen komolynak tűnt.

Anakin nagyot nézett. – Természetesen...

– Akkor ez eldőlt. Azonnal jelzem a Tanácsnak, hogy szükségem van az ifjú Skywalker segítségére. Talán tudják nélkülözni a tárgyalásom erejéig.

– Úgy hiszem, ez megoldható – bólintott Kenobi mester. Padmé már fordult is egyet, hogy kapcsolatba lépjen Yoda mesterrel.

– Vigyázz a szenátornőre, és ne okozz diplomáciai katasztrófát, ha kérhetem – mondta Obi-Wan, miután Padmé elfordult.

– Igyekszem, mester. Bár nálam sosem lehet tudni.

– Mehetek én is? – kérdezte Ahsoka izgatottan.

– Szájas, szerintem... – kezdte, de Ahsoka komlinkjének csipogása félbeszakította.

– Tano padawan – szólalt meg Windu mester hangja –, Kenobi mesterrel küldetésre küldünk benneteket. Obi-Wan majd beszámol a részletekről, amint az ülés véget ért.

Amint az üzenet elhallgatott, a fiatal togruta Obi-Wanra nézett. – Mit is mondtál nemrég, miért is nem kapunk feladatot?

– Ezek szerint nekünk sem lesz láblógatós napunk – közölte Kenobi derűsen, Ahsokára kacsintva. – Én majd vajon hol okozhatok diplomáciai katasztrófát a padawanoddal?

– Remélhetőleg ott, ahol Ahsoka nem kerül bajba miattad! – nevetett fel Anakin.

– A Tanács hozzájárul Skywalker tábornok jelenlétéhez a Naboo-n – jelent meg Padmé Anakin oldalán, visszakapcsolódva a beszélgetésbe. – A királynő már előzetesen engedélyt kért a tábornok utazásához. Szükségünk lehet egy tapasztalt jedire, ha esetleg tettlegességig fajulna a feladatom. Márpedig ezen a tárgyaláson igen sok múlik.

– Nos, akkor, a legközelebbi viszontlátásig, Amidala szenátor! – hajolt meg Kenobi mester a nő előtt. – És Anakin, az Erő legyen veled.

– Az Erő legyen veled, mester! – vigyorgott Ahsoka. – Mi addig Kenobi mesterrel megmentjük a világot, nélküled!

Anakin elmosolyodott. – Hát, Szájas, én meg az egész galaxist mentem meg, kettőtök nélkül! Vigyázz azért majd Obi-Wanra, egyedül sosem boldogul.

Ahsoka gonoszkodó vigyorra húzta a száját.

– Majd ha a segítségedre szorulok – nézett egykori tanítványára Kenobi tettetett komolysággal –, akkor az első dogom lesz, hogy elhajítsam a komlinkemet, és még véletlenül sem szólok neked. Te mindig csak nagyobb bajba keversz.

Kenobi és Tano nemsokára elvegyültek az esti tömegben.

Padmé Anakinhoz fordult, izgatott pírral az arcán. – Remélem, tetszik a kárpótlásom.

Anakin felhorkant. – Szóval egyik küldetésről a másikba kerülök?

– Ugyan már! – legyintett a nő elutasítóan. –  Ez egy nagyon egyszerű ügy lesz. Csak közvetítenem kell két fél közt. Egy napot szánnék a dologra, talán kettőt. Aztán az egész hét és az azutáni hét is a miénk lesz!

Anakin somolyogva vette fel Padmé lépésének ritmusát, vissza a szenátori lakás felé. – Hogy sikerült ezt elintézned? Ilyen hirtelen?

– Már egy jó ideje tudok róla, Anakin. – Padmé játékos mosollyal nézett maga elé. – A királynő engem kért fel, én pedig elintéztem, hogy rád is szükség legyen. Óvatosan, finoman, diplomatikusan belezsúfoltalak a szenátori programomba.

Anakin már nem is figyelt rá, hányan nézik meg a vigyorát. – Azt hiszem, rossz hatással vagyok rád.

– Ó, nem, a legjobbal – vágta rá a nő könnyedén. – Meglepetésnek szántam, de megmondom őszintén, megrémültem, amikor ma el akartál vinni. Majdnem tönkretetted a tervem! Obi-Wanról meg az üléséről már nem is beszélve.

– Nem is sejtettem, mit forgatsz a fejedben, ha ez vigasztal. Viszont tökéletes meglepetés lett.

– És remélem, megfelel az igényeidnek. – Padmé ravasz, féloldalas mosolyt villantott meg a kijelentéshez. – Kis diplomácia, kis vitatkozás, kis tóvidék...

– Egészen izgalmas programok, ha megfelelő arányokba keverjük őket – kacsintott rá Anakin vidáman. Aztán ismét felvették a tökéletesen hűvös jedi és szenátor álarcukat, hogy aztán majd a tóvidéken egyszerűen ledobhassák azt.

Üdv!

Íme az első, rövid szösszenetem a Star Wars univerzumából. Nagy cselekménymenetekre ne számítsatok, ezek inkább csak írásgyakorlatok, semmint kerek egész történetek. Fogok még pár ilyet feltölteni, hátha valaki a kedvét leli benne.

Köszönöm, hogy olvasol!