Az italospalack ez alkalommal Chanra mutatva állt meg. Felix tudta, hogy a barátja már jó ideje bele van zúgva Jeonginba, de sehogyan sem vette még rá magát, hogy elmondja neki, mit érez. Ha pedig csak rajta múlt volna, akkor inkább az örökkévalóságig hallgatott volna, mintsem véletlenül megbántsa a rókicáját. Saját érzéseitől elvakulva azonban nem vette észre, hogy pont, hogy a hallgatásával okoz fájdalmat Jeonginnak, aki ugyanígy érez iránta. Lix pedig mindezt több, mint sejtette, és azt gondolta "Ezek ketten maguktól képesek lennének egész életükben minduntalan elmenni egymás mellett. Alapjáraton nem szeretek mások magánéletébe belenyúlni, de nekik talán jót tehet egy kezdőlökés." 

Amikor ő következett a sorban, Bang Chan nem ijedt meg. Régóta ismerte Felixet, nem várt tőle semmi kínos vagy szívatós feladatot. 

- Én is merek - válaszolta meglehetős nyugodtsággal az ismerős kérdésre. 

- Valld meg az érzéseidet a szerelmednek! - jött a felszólítás, ami teljesen leforrázta Chant. 

- Mi-miért? - kérdezte értetlenül. 

- Azért, mert évek óta figyelem, ahogy egymást kerülgetitek, mint két idióta, akik nem látnak tovább az orruknál. Ha magatoktól nem bírtok dűlőre jutni, akkor gondoltam rásegítek - hangzott a magyarázat. Mivel azonban Chan még mindig bizonytalan volt, Minho is beszállt kerítőnek. 

- A játék szabályai szerint mindenkinek teljesítenie kell a neki adott feladatot, úgyhogy csak rajta! 

- Jeongin... - Bang Chan odafordult a fiú felé, megfogta a kezét, és a szemébe nézett. - Nem nagyon tudom, hogy hogyan mondjam el, úgyhogy csak belekezdek. Szeretlek. Szeretem a mosolyodat, az aranyos arcodat, a kedvességedet, a személyiségedet, csodálom a tehetségedet, a kitartásodat. Imádlak amikor boldog vagy, és akkor is, amikor szomorú. Olyan drága vagy, legszívesebben mindentől megvédenélek, mert fáj, ha szenvedni látlak. Imádok mindent benned, mindent, ami te vagy. Azért nem mondtam el neked ezt korábban, mert rettegtem, mi van, ha elutasítasz, ugyanis nem tudnék nélküled élni. Te a világot jelented nekem, Yang Jeongin. 

A többiek néma csendben hallgatták. Az arcát elnézve, I.N.-ben egy egész érzelmi hullámvasút ment végbe ez alatt a néhány perc alatt. A monológ vége után megpróbált valamit válaszolni, de mivel csak össze-vissza zagyvalék lett belőle, inkább hagyta a beszédet, Chan karjaiba ugrott, és hevesen megcsókolta. A csapat az est második párocskáját is hangos üdvrivalgással fogadta. 

- Ez az este kezd egy romantikus szappanoperába átmenni - jegyezte meg Seungmin. 

- Igen, és már várom, hogy én mikor kerülök sorra - kacsintott rá kajánul Hyunjin, mire Seungmin annyira zavarba jött, hogy reakció gyanánt Jeongin otthagyott párnájával kezdte püfölni Jinniet. 

- Azt kérnénk vissza, köszönöm - vette ki a párnát Bang Chan Minnie kezéből, majd szokás szerint megpörgette azt a bizonyos üveget.