- Beszélünk. Most. - jelentette ki határozottan.

Az ellenkező irányba kezdte el húzni a lányt, aki alig bírt vele lépést tartani, és csak egy üres, félre eső helyen volt hajlandó végre megállni. Ott a falnak nyomta Yuriko-t, és vészesen közel hajolt hozzá.

- Mit akarsz? - kérdezte egy pillanatnyi ijedtség után lány.

Megpróbálta lelökni magáról a fiút, de Todoroki olyan tökéletesen lefogta, hogy szinte mozdulni sem bírt.

- Csak beszélgetni. És nehogy azt hidd, hogy elmész, mielőtt végezünk.

- Akkor lehetőleg igyekezz, szándékomban áll ebédelni. - morogta Yuriko.

Sietni szeretett volna, hogy legyen ideje és helye is, Todoroki azonban nem engedte el. Zavarta a fiú közelsége, de valahogy mégsem, mintha valahol mélyen jól esett volna neki, hogy végre rá figyel, és remélhetőleg nem csak beszólni akar valamit. Todoroki azonban hosszú másodpercekig nem szólalt meg, csak egy afféle vallató tekintettel pásztázta Yuriko-t.

- Igyekezhetnél. - mordult fel a lány.

- Jó, akkor kezdjünk egy könnyebb témával. - szólalt meg vészjósló hangon a fiú - Te jóban vagy Midoriya-val, és sok időt töltötök együtt, igaz? Megbízik benned, legyen szó bármiről is, nem?

- Igen, miért? - mondta összeszűkült szemekkel Yuriko. 

Nem egészen értette, hogy mire akar kilyukadni, de remélte, hogy nem arra, amire gondol. De persze a megérzései soha nem csaltak.

- Akkor tudsz a közte és All Might között lévő kapcsolatról is, igaz? - kérdezte ridegen.

Yuriko elkerekedett szemekkel nyelt egy nagyot, bár Todoroki közelsége jobban zavarta, hisz csak pár centi választotta el egymástól az arcukat, ráadásul egy fiú volt, akit izomból utált. Szinte annyira, mint Bakugou-t.

- Szóval igen. - mosolyodott el halványan, bár ez a mosoly inkább megijesztette a lányt, mintsem megnyugtatta - Sem Iida, sem Yaoyorozu, sem Tokoyami. sem Uraraka, egyikőtök sem érezte. Abban a pillanatban egyedül én éreztem Midoriya valódi erejét, és egyedül csak mi ketten tapasztaltuk, hogy milyen is All Might teljes ereje.

- És ezzel mire akarsz kilyukadni? - kérdezte Yuriko, miközben nagyon remélte, hogy nem arra.

- Úgy éreztem, hogy furcsamód van bennük valami közös. Imagawa, áruld el. Midoriya valójában All Might eltitkolt gyereke? - kérdezte olyan komolyan, hogy Yuriko elnevette magát, ezzel majdnem lefejelve a fiút - Mi olyan vicces? 

- Azt hittem, hogy ennél jobban meg tudod állapítani az összefüggéseket, és minden egyebet. - válaszolta Yuriko, miközben a nevetéssel küszködött.

- Szóval valami tényleg van köztük. - gondolkozott el Todoroki - De ez most nem érdekes. Az apám a híres Endeavor, a második legnagyobb hős, de ezt biztosan tudtad. És ha Midoriya-nak van bármilyen köze is a világ legnagyobb hőséhez, akkor még több okom van legyőzni őt. Viszont az eddigiek alapján úgy tapasztaltam, hogy te jobban uralod a képességed, és erősebb is vagy nála. Nem ismerek nagyratörőbb embert a világon apámnál. Mindent megtett, hogy hősként nagy névre tegyen szert, de akárhogy igyekezett, All Might élő legendaként mindig is árnyékot vetett rá. Ha már ő maga sosem tudta túlszárnyalni All Might-ot, új tervet eszelt ki. 

- Elég irritálónak tűnik az apád. - morogta Yuriko - Mostmár nem is csodálkozom, hogy te is ilyen vagy. 

- Ne hasonlíts hozzá! - csattant fel, amitől Yuriko összerezzent - Te sem vagy több egy ijedős kislánynál, akinek erős a képessége. Tényleg, ha már nálad tartunk, pontosan mire is vagy képes? Mindent még én sem láttam, amit pedig mégis, az nem feltétlenül volt hőshöz illő. 

- Mit érdekel, hogy mi a képességem? - kérdezte a lány kissé remegő hangon, miközben igyekezett leküzdeni a könnyeit.

- Elvetted egy ember képességét és néhány napot az életéből, ez azért nem egy mindennapi dolog. Ha átváltozol valakivé, és kipróbálod a képességét, utána tudod használni. Gyakran beszélsz magadban. Soroljam még, vagy kapok egy kielégítő választ végre?

- Elég, ha annyit tudsz róla, amit most is. Semmi közöd a képességemhez, se semmi egyébhez velem kapcsolatban. Legyen elég annyi, hogy erősebb vagyok, mint gondolnád.

- Persze, hogy nem mondasz semmit, amikor ugyanannyit tudtok.

Yuriko már majdnem megszólalt, de aztán kapcsolt, hogy pont most nem kellene ezzel szórakoznia, így inkább becsukta a száját.

- Igazából nem is érdekel, hogy mire vagy képes, csak az, hogy erősebb vagy, mint Midoriya, vagy akár maga All Might. Nincs szükségem az apám képességére. Vagyis... Ha egyáltalán nem használom, és legyőzlek, azzal megtagadom az apámat.

- Tehát számára csak egy eszköz vagy. - szólalt meg Yuriko, és mintha fájt volna neki ez a tény.

- Nem hagyom, hogy azzá váljak. - jelentette ki, majd elengedte a lányt, és elindult az ellentétes irányba - Nem érdekel, hogy Midoriya mije All Might-nak, ahogy a képességeid is teljesen hidegen hagynak, de a bal felem nélkül foglak legyőzni. Mivel más választ nem fogok kapni, végeztünk. Csak ennyit akartam.

- Chh, tipikus főszereplő alany. Bár ilyen téren én sem panaszkodhatok. Akkor lenne az igazi, ha kiderülne, hogy a fél családom démonokból áll. - gondolta Yuriko, majd elindult Todoroki után - Egy pillanatra se hidd azt, hogy egyedül neked nehéz. Mások is szenvednek, csak nem feltétlenül mutatják ki. És lehet, hogy nem szándékosan csinálod, de örülnék, ha megválogatnád a szavaidat, könnyen mások lelkébe tiporhatsz velük.

- Valóban? - kérdezte anélkül, hogy megfordult volna - Akkor ennek fényében legyél szíves te is így tenni. Leköteleznél, ha vigyáznál a szádra. 

- Egyébként, ha emlékeim nem csalnak, reggel nekem is hadat üzentél. - terelte el a témát a lány - Sőt, még az év elején megtetted, bár nem jelentetted ki konkrétan. Gondolom az már világos, hogy elfogadtam.

- Mire akarsz ezzel célozni? - fordult meg enyhén Todoroki.

- Hát nem egyértelmű? - nevetett fel keserűen Yuriko - Le foglak győzni. Az egész ország szeme láttára fogom porig alázni Endeavor remekművét.

}¤{

- Na vége az ebédidőnek, szóval jöhet az utolsó versenyszám! Előtte viszont... Jó hír azoknak, akik eddig kiestek. Ez egy sportfesztivál, szóval készültünk pár igazán mókás kis játékkal nektek. Egyenesen Amerikából hívtunk pompom lányokat, hogy feldobják a hangulatot!

- Megfájdul a fejem ettől a nagy zajtól. - morogta Yuriko az orrnyergét masszírozva.

- Már csak egy versenyszám, és vége. - tette a kezét a lány vállára Kirishima - Ezt még bírd ki, utána se tömeg, se zaj, minden a normális lesz.

- Várj, ez meg mi? - kérdezte Yuriko, amikor meglátta az összes lány osztálytársát pompom lány ruhában - Most csak szórakoznak, vagy lemaradtam valamiről? 

- Mi ez, A osztály? Ez fan-service akar lenni? - kérdezte Mic.

- Mineta, Kaminari! Átvertetek minket! - kiáltott a két fiú után Yaoyorozu.

- Szórakoznak, de ezek szerint nem a lányok...- jegyezte meg Kirishima.

- El sem hiszem, hogy már megint bedőltem Mineta perverz kis trükkjének és a képességemmel csináltam a jelmezeket. - sóhajtott fel Momo.

- Micsoda seggfejek! - mordult fel Jirou.

- Hát, bőven van még időnk a döntőig, és nekem nagyon tetszik a jelmezünk! - mondta boldogan Hagakure - Gyerünk, szurkoljunk!

- Toru eléggé... Élvezi. - jegyezte meg Tsuyu.

- Szerencse, hogy az az önelégült köcsög feltartott, és kimaradtam ebből. - gondolta Yuriko - Érdekes, mintha sajnálnám Todoroki-t... Biztos beteg vagyok, vagy valamikor bevertem a fejem.

- Mindenkinek jó szórakozást a közjátékhoz! - szólalt meg újra Mic - Utána pedig jön az utolsó versenyszám, az egyenes kieséses rendszerű bajnokság a továbbjutott 16 versenyző között! Epikus párbajoknak nézünk elébe!

}¤{

- Az utolsó versenyszám egy igazi bajnokság! - mondta lelkesen Kirishima - Mindig megnéztem a tv-ben, és most én is itt lehetek!

- Tavaly is volt ilyen bajnokság? - kérdezte Mina. 

- Ezek szerint nem csak én vagyok alacsonyan informált ezzel kapcsolatban...

- A körítés minden évben változik, de az utolsó verenyszám... Tavaly például a kardpárbaj volt. - válaszolta Sero.

- Figyelem, most kisorsoljuk a kezdőpárosokat! - szólalt meg Midnight - Aztán a kezdésig lesz egy kis időtök kiélvezni a közjátékokat! A 16 döntős szabadon dönthet arról, hogy részt vesz-e a játékokban, vagy inkább pihenéssel töltené az idejét. Mindenki maga mérje fel, mire van szüksége inkább! Az első helyezett húz...- indult el a tanárnő, azonban Ojiro feltette a kezét.

- Elnézést kérek! Szeretnék... Visszalépni.

- Ojiro, miért? - kérdezte Midoriya.

- Hát nem akarod, hogy felfigyeljenek rád a profik? - tette hozzá Iida.

- Nincsenek emlékeim arról, hogy mi történt a lovasjáték alatt, egészen az utolsó pillanatig. - mondta, amivel eléggé megdöbbentette Yuriko-t - Talán... Egy képesség miatt.

- Ezek szerint nem tévedtem, és tényleg itt egy agymosó is. - gondolkozott el Yuriko - Vele jobb lesz vigyázni.

- Tudom mekkora lehetőség ez, de a lelkiismeretem nem engedi, hogy folytassam a versenyt.

- Ojiro...- motyogta Deku.

- Tudom jól. - jelentette ki - De itt mindenki a saját erejéből boldogul és jut előre. Ezért... Ezért hogyan is állhatnék köztetek ezek után? Képtelen vagyok rá...

- Ne aggódj emiatt! - mondta bátorítóan Hagakure - A döntőben úgyis a saját erődből fogsz boldogulni!

- Ha már itt tartunk, én sem harcoltam sokat eddig. - jegyezte meg Mina.

- Ez most más... Teljesen más... - gondolta magában Yuriko - Én sem tudnám megtenni az ő helyében.

- Nem értitek. - mondta Ojiro - A büszkeségemről van szó. Nem tudom... Így folytatni. Egyébként ti miért öltöztetek pompom lányoknak? - tette hozzá hirtelen.

- Shouda Nirengeki vagyok a B osztályból. - lépett előre egy fiú - Ugyanebből az okból szeretnék én is visszalépni. Nem számít, mire is vagyok képes, nem a saját erőmből jutottam a döntőig! Ez pedig ellenkezik az egész Sportfesztivál szellemiségével! 

- Férfias szavak ezek! - mondta szinte könnyes szemekkel Kirishima - Minden elismerésem! 

- Asszem erre mondják, hogy váratlan fordulat. - jegyezte meg Yuriko - Vajon Midnight tanárnő hogy dönt?

- Az effajta gyermekien naiv beszéd mindig... Beindít! Shouda, Ojiro, mindketten visszaléphettek! 

- Beindítja? Ez most komoly? - húzta el a száját Yuriko - Elég érdekes a tanárnő ízlése...

- A tiéd is. Úgy látszik, hogy bejönnek a felemás személyek, csak nem akarod elfogadni.

- Fogd be. - morogta halkan a lány, de sajnos nem elég halkan.

- Baj van? - kérdezte Kirishima, mire Yuriko összerezzent.

- Mi? Ja, semmi, minden oké! - legyintett rá mosolyogva.

- Akkor viszont...- szólalt meg Midnight - A két felszabadult helyre a lovasjáték ötödik helyezett csapatából kell két versenyző.

- Ohh, ha már szóba jöttek az érdemek, mi sem csináltunk túl sok mindent a verseny alatt. - szólalt meg az egyik lány - Egyetértesz? Ugye? - nézett a csapattársaira, akik mind rábólintottak - De akad olyan, aki a legvégéig keményen küzdött, Tetsutetsu-ék csapat.

- Kendou...

- Nem teszek szívességet neked. Csak így fair.

- Kö-kö-köszönjük! 

- Így tehát Tetsutetsu és Shiozaki csatlakozásával ismét megvan a 16 fő! - mondta Midnight - A sorsolás eredménye pedig a következő! 

Amikor a nevek megjelentek, mindenki rögtön a párját kezdte keresni, főleg, ha az a tulajdon osztálytársuk volt. A saját nevét nem kellett valami sokáig keresnie, sajnos rögtön megtalálta, amitől elkerekedtek a szemei. 

- Pont én kezdek... Nem ismerem, felkészülni pedig csak annyi időm lesz, ameddig el nem kezdődik az utolsó forduló. Viszont... Ha megnyerem, akkor a következő fordulóban már elverhetem. - mosolyodott el, amikor meglátta, hogy a második páros két osztálytársa - Biztosan tovább jut, Sero-nak nem sok esélye van a jég ellen. De előtte... Kivel is kellene megküzdenem?

- Te vagy... Imagawa Yuriko, ugye? - kérdezte egy lila hajú fiú.

- Már emlékszem, ő az elsők között volt, aki Bakugou miatt megutálta az osztályt. És a képessége az agymosás... De vajon hogy csinálja?

- Sok sikert... Mindkettőnknek.

Yuriko szólásra nyitotta a száját, de inkább meggondolta magát. Nem tudta, hogy hogy működik az agymosás, így inkább nem kísérletezett azzal, hogy magán tapasztalja meg.

- Máris rájöttél, hogy hogy működik? - kérdezte mögötte Ojiro.

- Nem. - rázta meg a fejét Yuriko - Érzékelem mások képességét, ha ismerem az illetőt, akkor a személyét is meg tudom határozni, de ahhoz még nem értek, hogy egy mentális képesség használatát is felismerjem.

- Erre is képes vagy?

- És még sok minden másra...- gondolta magában, majd megszólalt - Igen, így találtam meg Todoroki-t a harci gyakorlaton.

- Azt az órát ne is emlegesd.  - sóhajtott fel Ojiro - Borzasztóan aggódtunk mindannyian.

- Visszatérve az előző témához, ha van időd és kedved, akkor tudnál segíteni? Fogalmam sincs, hogy hogyan szokta alkalmazni, és ki lehet-e valahogy védeni.

- Persze, amiben tudok, segítek. A szünetben beszéljünk a pihenőben.

*Mókaszünet*

- Okay, akkor hagyjuk is most egy kicsit a bajnokságot és jöjjön a mókázás! Jópofa játékokkal megszórt mókaszünet! 

Azt mondták, hogy lazítsanak kicsit, de a döntősök képtelenek voltak ellazulni. Valaki tervet kovácsolt, mások pihenni próbáltak, megint más felkészült a harcra, vagy igyekezett átszellemülni. Más pedig próbálta levezetni a feszültséget. Mindenki a maga módján készült fel, és egy pillanat alatt elérkezett a döntő.

- Szóval... Hogy védekezhetek? - kérdezte kissé idegesen Yuriko.

- Hát, ha nem engeded, hogy használja. Nekem onnantól esett ki minden emlékem, hogy válaszoltam neki. Biztosan ez a trükkje az erejének.

- Ha olyan témára tapint rá véletlenül is, akkor nekem lőttek.

- Dehogy, azért nem mindenható az ereje. - válaszolta Ojiro, mire Yuriko reménykedve ránézett - Én csak... A lovasjáték végére, az utolsó percekre emlékszem. Shinsou elvette Tetsutetsu fejpántját, és ahogy elrohantunk, hirtelen nekiütköztem valakinek Tetsutetsu csapatában. És akkor magamhoz tértem, onnantól kezdve emlékszem a történtekre.

- Szóval ha el is kapna, egy ütközés megmentene...- gondolkozott el hangosan Yuriko.

- Legalábbis én így gondolom. Azonban... Nem tudom, mekkora ütés elegendő hozzá, ráadásul az egy-egy elleni küzdelemben nem számíthatsz külső segítségre sem. - tette hozzá, miközben felállt - Hát, ennél többet én sem tudok róla.

- Ugyan, ez is nagyon sokat számít. - mosolyodott el Yuriko - Gyakorlatilag nem is vagyok egyedül...

- Tudom, hogy elég önzőnek hangozhat, de adj bele mindent, helyettem is. 

- Megteszem, amit csak tudok. 

}¤{

- Köszönjük, Cementoss! Hey guys, are you ready? A könnyed mókázásnak vége, elérkezett a komoly küzdelem ideje, mindenki magára van utalva! Az életben sokszor adódnak ilyen helyzetek. Bizony, ismerős, ugye? Lélek, tehetség, erő, tudás és bátorság, mindenre szükség lesz a csúcsra jutáshoz. 

- Chh, lelkem már nem sok van. - forgatta meg a szemeit Yuriko.

- Ugyan, ne mondd ezt, van még lelked. Ha nem így lenne, már mi irányítanánk, talán már nem is élnél.

- Vele szemben nem csak titeket nem foglak használni, hanem egyáltalán semmit, ameddig nem szükséges. Egyébként... A gondolataimat is halljátok?

- Persze, mi nem emberek vagyunk.

- És miért is nem szóltatok erről korábban?

- Vicces volt kellemetlen helyzetbe hozni a nagyszájú, de tudatlan halandót.

- Nem volt az. És most itt a tömeg is, felkészülni sem tudok annyira, mint a többiek, összességében nézve sokkal nagyobb hátrányból indulok, mint a többiek. Nem csak titeket, a többi képességemet sem tudom használni. És a lovasjáték is nagyon lefárasztott, nem tudtam magam rendesen kipihenni.

- Ne hisztizz, inkább menj, és verd le. Tiszteletlen vagy velünk, amit nem mondok, hogy jogos, de azt sem, hogy nálunk alsóbbrendű vagy. Ha vigyázol a szavaidra, te is megkapod a téged illető tiszteletet. Szóval önmarcangolás helyett menj ki, és nyerd meg. Ne csak ezt a meccset, hanem az egész bajnokságot.

- Úgy lesz.

}¤{

- Hölgyeim és uraim! Pillanatokon belül kezdődik a várva várt bajnokság! Üdvözöljük hát az eredményei ellenére is kissé bizonytalan Imagawa Yuriko-t! Kontra... Aki nem villantott az eddigiek során, az általános képzős Shinsou Hitoshi! Annyi a dolguk, hogy kilökik ellenfelüket a pályáról, vagy mozgásképtelenné tegyék! Továbbá úgy is nyerhetnek, ha ráveszik ellenfelüket, hogy feladja. A sebeket maga Recovery Girl látja el, aki készenlétben várja, hogy közbelépjen. Szóval ne féljetek harc közben trükközni! De persze a másik életét ne veszélyeztessétek, az kizárással jár. A hősök a gonoszok megfékezésére használják erejüket, de nem ölnek.

- Azonnal leállítom, aki túlzásba esik!

Yuriko néhány mély levegővel próbálta magát lenyugtatni. Eddig fel sem tűnt neki, hogy mennyi ember nézi őket, mert vagy a stadionon kívül volt, vagy mindenki más is bent volt. Ezúttal viszont egyedül volt, a másik bent tartózkodó diákot pedig mindenki szeme láttára kellett legyőznie.

- Feladni? - kérdezte gúnyos hangon Shinsou - Ezen a mérkőzésen az elszántság a lényeg. Ha az álmaid megvalósításaiért küzdesz, nem számít, hogy mások mit gondolnak rólad.

- Igaza van... Kár, hogy nem válaszolhatok.

- Ready?

- Az a majom holmi büszkeségről hadovált az előbb!

- Mehet!

- De szerintem botorság volt eldobni magától ezt a lehetőséget, nem? 

- Nem beszélhetek...

- Valószínűleg sejti, hogy rájöttél.

- Nem érdekel, nem fog megtörni.

- Valóban?

- Szóval már tudod, hogy hogy működik a képességem. - mondta egy halvány mosollyal az arcán Shinsou - Az a felemás arcú srác, akivel annyi időt eltöltesz, biztos büszke rád. Talán... A fiúd?

- Ő a riválisom, az ellenfelem, le kell győznöm, soha nem fogom szeretni! - ordította el magát.

Futás közben a bal kezében apró villámok cikáztak, de hirtelen megállt.

***

- M-mi? Mi történt? - kérdezte döbbenten Sadako - Miért állt meg?

- Nem tudom...- válaszolta Kenji - Talán a fiú valami olyanra képes... Elképzelni sem tudom, hogy mi lehet.

***

- Megállt? - kérdezte kicsit elégedetlenül Hisashi - Simán nyerhetett volna, ha az erejének csak a felét használja.

- Valószínűleg a srácnak agymosás, vagy valami hasonló a képessége. - mondta Yama - De nem hiszem el, hogy Izanami nem jött rá. Vagy ha rá is jött, mégis beleesett. Bár... Tökéletesre alkottuk meg, biztosan meg tudja oldani.

- Hé, hé, hé, mi van már? Az első meccsnek látványosnak kellene lennie! Imagawa teljesen lefagyott! Mi ütött belé?