- A harci gyakorlatot a hősök csapata nyerte! - mondta a mikrofonba All Might.

- Ilyet még nem láttam. - mondta Kaminari - A vesztesek nem sérültek meg, a győztesek viszont kifeküdtek.

- Ezt a csatát elvesztették, de a háborút megnyerték.

- Ez csak gyakorlat volt. 

}¤{

- Mindent összevetve a gyakorlaton Iida fiam teljesített a legjobban! - mondta a tanár, mire jó páran meglepődtek. 

- De hát Ochaco és Midoriya csapata nyert, akkor miért? - kérdezte Asui. 

- Hmm, valóban. Vajon miért is? Ki tudja? 

- Én, All Might tanár úr! - lendült a magasba Yaoyorozu keze - Iida volt a legjobb, mert négyük közül ő tartotta magát leginkább a feladathoz. Ami Bakugou-t illeti, a személyes bosszúhadjárata elhomályosította az ítélő képességét, ráadásul még a Tanár úr intelmei ellenére is többször is kárt okozott az épületben a robbantásaival. Midoriya sem volt különb, tekintve a sérülése mértékét a próbálkozása egyenesen felelőtlennek mondható. Uraraka pedig idejekorán elbízta magát, aztán a végső támadásával túlzásba esett. Lényegében, ha az a fegyver valódi lett volna, a viselkedésével mindenkit veszélybe sodor. Iida kész tervvel várta őket, a fegyvert lelkiismeretesen szemmel tartotta, és védelmezte, semmi sem zökkentette ki a szerepéből. Ugyan a hős csapat győzött, de csak azért, mert a feladatra gyakorlatként tekintettek, és nem vették komolyan. 

- Hát.. Hátööö Iida fiam szerintem talán kissé túl komolyan vette a szerepét, de... Helyes a válasz!  - mondta All Might. 

- A kulcs a folyamatos fejlődés. A tanulásnak szentelve magunkat válhatunk valóban profi hősökké. 

- Jó, ideje tovább lépni. - vette magához a szót a hős - Következzen a második kör! Tartsátok észben a megbeszélteket, és eszerint próbálkozzatok! 

- Igenis! 

*B gyakorlóépület*

- Második kör! A B csapat a hős, az I csapat a gonosztevő! - mondta All Might, miközben mindenki elfoglalta a helyét. 

- Amondó vagyok, hogy te maradj itt. - szólalt meg Yuriko - Fel tudom tartani egy kis időre mind a kettejüket is akár, de hosszú távon te jobb vagy ellenük. 

- Még Shoji-val szemben ez érthető, de Todoroki ellen nem sokat érek. - mondta Ojiro - De ha esetleg ki tudnád iktatni, az nagyot lendítene az esélyünkön.

- Másra sem vágyom. - húzta egy enyhe félmosolyra az arcát a lány - Őszintén szólva ez miatt is szeretnék menni. 

- De ez az előző csapatoknál sem jött be.

- Én nem vagyok Bakugou. - jelentette ki Yuriko - Még csak nem is hasonlítok rá. 

- Figyelem! - hallották meg All Might hangját - Beltéri harci gyakorlat, második kör, mehet!

Pár másodperccel később Yuriko furcsa hangot hallott meg, és a hőmérséklet is rohamosan csökkenni kezdett.

- Ugorj! - kiáltotta el magát, miközben a jég elért hozzájuk is.

- Basszus, ez nagyon hideg. - jegyezte meg kelletlenül Ojiro.

- Tudom, én is fázok. De...- gondolkozott el egy pillanatra Yuriko, majd a tenyerét a talajra tette - Nem tudja igazán, hogy ki az ellenfele.

A jég lassan elolvadt az egész szobában, bár nem olyan gyorsan, mint ahogy befagyott.

- Persze, nem vagyok annyira erős. - gondolta Yuriko, miközben az ajtóhoz sétált - Előre megyek, megteszem, amit tudok. - mondta, majd elhagyta a szobát.

A folyosókon a jég ellenére is képes volt hangtalanul mozogni a bakancsának hála. Mivel a hallása rendkívül jó volt, nem is nagyon idegeskedett, hogy Shoji vagy Todoroki meglepi, mert hallott minden apró neszt. 

- Azért sokat javítana a helyzeten, ha olyan lehetnék, mint Hagakure. - gondolta magában, ahogy a folyosókat szelte a fiúk után kutatva. Amikor egy furcsa érzés elkapta, és felkavarodott gyomra, végignézett magán - Ne, ne, ne! Nem így gondoltam, vissza akarok változni!

Ahogy ezt hajtogatta magában, újra elkapta a gyomorforgató érzés, de végre saját magát látta. Egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében indult útnak, miközben folyamatosan figyelt. Hirtelen valami furcsa érzés támadt, és úgy érezte, hogy tudja, merre kell mennie. Amikor elindult abba az irányba, a távolból léptek zaja csapta meg a fülét.

- Ki kellene próbálni, hogy mit is tud ez a bakancs pontosan. - mosolyodott el halványan Yuriko - De most van rajtam először, biztos, hogy ez miatt rontanám el az egészet.

Végül Yuriko inkább a biztonságosabb megoldás mellett döntött, és nem használta a cipőjét. Majd otthon gyakorolja.

Egyre gyorsabban haladt a célpontja felé, már-már futott, pedig nagyon nem kellett volna neki. Gyorsan kifulladt, ráadásul hideg is volt. Kissé leizzadt, ami miatt még jobban fázott. Végül összeszedte magát, és befordult egy folyosóra. A felemás üstököt látva azonnal megállt, majd hangtalanul leguggolt, és a talajra tette a kezét. A jég elkezdett egy vonalban megvastagodni, és rohamosan tartott a fiú felé.

- Gyorsan ki sikerült tapasztalnod. - jegyezte meg Todoroki, még mindig a lánynak háttal állva - De hogy a saját technikámmal támadsz... Elég meggondolatlan ötlet. - tette hozzá, majd megfordult. A hős ruhájában még ijesztőnek is lehetett mondani.

- Nem is volt tervem titokban rád támadni. - válaszolta Yuriko összefont karral - Semmiképpen sem akartam gyorsan lerendezni.

- Nem vagy olyan állapotban, hogy hosszabb harcot vállalj. Legalábbis ellenem.

- Már miért ne lennék? Érdekelne ezzel kapcsolatban egy hosszú és kielégítő válasz.

- Láttam, hogy tegnap mi történt a felmérő közben és után. Alig bírtad megcsinálni, majdnem összeestél. Nem hosszú válasz, de szerintem pont elegendő. Most pedig ne tarts fel, ha kérhetném.

- Nem számítottál rám. - húzódott egy félmosolyra a lány szája.

- Téged eleve nem vettelek számításba. Gyakorlatilag egy ellenfelem van, ő is a rakéta mellett, megfagyott lábakkal.

- Te ki önelégült rohadék. - sziszegte dühösen Yuriko, miközben elővette az egyik katanáját.

- Ugye tudod, hogy semmi esélyed? - kérdezte felvont szemöldökkel Todoroki - És megmondták, hogy a feladatra koncentráljunk. Úgy viselkedsz, mint Bakugou.

- Ne merészelj még egyszer hozzá hasonlítani. - morogta a lány, miközben megindult ellenfele felé.

- Túl nyílt a szándékod. - jegyezte meg a fiú.

Todoroki egy kézmozdulattal és rengeteg jéggel próbálta megállítani a lányt, de rendesen meglepte, amikor a jég szétrobbant, és Yuriko-t látta, előre szegezett karddal, amin apró villámok cikáztak. A lány izzó szemekkel nézett rá, miközben leengedte a karját, és újra elindult felé.

- Ideje lenne komolyan venned. - mondta Yuriko, majd tartott egy rövid hatásszünetet - Mindannyiunkat.

- Imagawa, ne csináld azt, amit az előző körben Bakugou és Midoriya fiam! - hallotta meg a fülesében All Might hangját.

- Én nem vagyok sem Deku, sem Bakugou. - morogta a fülesébe, miközben folyamatosan a vele szemben állót figyelte - Ojiro, készülj fel mindenre.

- Vettem! - hangzott a válasz, majd szétkapcsolt a vonal.

- Ezek szerint mégis használod a képességed? - kérdezte szinte érdeklődve Shouto.

- Ha nagyon muszáj. - válaszolta összeszűkült szemekkel a lány.

Todoroki még morgott valamit, majd újra támadásba lendült. A lábával egy félkörívet írt le, aminek a hatására nagy, hegyes jégdarabok jelentek meg Yuriko-val szemben, de még aránylag könnyedén ki tudta őket kerülni. Bár az első védése megviselte, mert elektromosságot még soha nem használt, és egyébként is volt elég baja, nem mutathatta gyengeség jelét. Nem akarta megadni az ellenfelének azt az örömöt.

- Távolsági harcos. - gondolkozott el egy pillanatra a lány - Közel kell hozzá kerülnöm, hogy legyőzhessem.

Ez azonban messze nem volt egyszerű, bár erre Yuriko azért számított. Egy dolog lepte meg, hogy meglepte Todoroki-t. Valószínűleg a fiú nem számított rá, hogy egyáltalán ennyit bírni fog. Igazából ő maga sem gondolta volna, hogy a lépcsőzés után még egyáltalán bír csinálni bármit is. Viszont most ott volt a másodikon, és az évfolyam egyik, ha nem a legerősebb diákjával akart harcolni. Csak azért, mert előző nap felhúzta.

Todoroki újra támadott, amit a lány ezúttal egy kézmozdulattal védett ki, ezzel meglepve a fiút.

- Szóval jól gondoltam, hogy teljes uralmad van felette. - jegyezte meg Shouto - Akkor miért nem támadsz? Gyerünk, mutasd meg, hogy mire vagy képes!

- Ohh, tényleg azt akarod? - kérdezte ridegen Yuriko, majd eltette a kardját - Akkor legyen. De remélem tudod, hogy nagy bajban leszel.

Egymás után oldalra ütött a kezeivel, aminek az lett a következménye, hogy a folyosó mindkét végén összezáródott a fal, mire Yuriko elvigyorodott, a szeme pedig fénytelen fekete színt vett fel.

- Nem mész innen sehová...- nevette le magát halkan, de vészjóslóan.

- Nem hiszem el, hogy belesétáltam egy csapdába. - morogta Todoroki.

- Ohh, ez nem volt része a tervnek. Legalábbis konkrétan így nem. Kijöttem, hogy feltartsalak titeket, de ahogy gondoltam, túl sokat képzelsz magadról, és egyedül jöttél be. Így mindenképp veszíteni fogsz, hisz pár perc már el is telt.

- Shoji, gyere be, mert baj lesz. Menj a rakétáért. - szólt az adó-vevőjébe Todoroki, mire Yuriko is hasonlóan tett.

- Készülj fel, mert társaságot fogsz kapni. - jelzett ő is a társának.

Amikor mindketten letették, egymás felé fordultak. Shouto egy hatalmas jégtömeget küldött a lány felé, aki azt sehogy sem tudta volna kikerülni, így próbálta a lehető legtöbb erejét a jobb öklébe fókuszálni. A megfelelő pillanatban hátrébb lépett, majd nekifutásból a jégnek ugrott, amit az ütéssel ripityára tört. A keze még enyhén füstölgött, amikor újra elindult, hogy kicsit kicsinosítsa Todoroki arcát, és egy kicsit több színt varázsoljon rá.

- Nem hagyott elég időt a vihar előtti csendnek. Meg fogja szenvedni, amiért így tett. - gondolta magában Yuriko.

Egyetlen peche volt. Egyetlen egy. Ugyan Todoroki távolsági harcosnak volt mondható, a közeliben is nagyon jó volt, képességgel vagy anélkül, így könnyedén kitért Yuriko rúgása elől, majd elkapta a lábát, és a falhoz csapta. A lány rendesen beverte a hátát, még egy kis vért is sikerült kiköpnie.

- Mi tö-

- Fogd be, és harcoljunk tovább. - vágott közbe Yuriko, miközben felállt, és letörölte a vért az arcáról.

- Jól van, te akartad. - vonta meg a vállát Todoroki, majd beleszólt az adó-vevőjébe - Tanár úr, állítsa le.

- Azt mondtam, hogy nem! - csattant fel Yuriko, miközben az ökle a fiú gyomrával találkozott.

Shouto a hirtelen jött támadástól nem bírt talpon maradni, így először repült két métert, majd amikor végre padlót fogott, még pár métert csúszott a jégen. Amikor végre fel bírt állni, dühös tekintettel szorította a kezét a hasára. Az ütéstől majdnem elhányta magát, nem számított rá, hogy a lány ilyen erővel rendelkezik, hisz csak egyetlen képességét ismerte.

- Úgy látszik, muszáj lesz ténylegesen komolyan vennem a harcot. - morogta a fiú.

Közelharcra váltottak, de egyikük sem használt képességet, egyszerű pusztakezes harc volt, viszont nem boldogultak egymással. Ha Yuriko ütött, Todoroki könnyedén ki tudta védeni, viszont a földre küldeni nem tudta a lányt, mert azzal a lendülettel elkapta a fiú csuklóját a másik kezével, és úgy próbálta átlendíteni a válla fölött. Amikor Shouto a földön kötött ki, még fekve kirúgta Yuriko lábát, aki így szintén elesett, de a következő pillanatban már mind a ketten talpon voltak. Pár percük maradt, így mindenképp ki akarták ütni a másikat, hogy haladhassanak tovább.

- Azonnal fejezzétek be, leállítom a gyakorlatot! - hallotta meg az adó-vevőjében All Might hangját újra, de nem foglalkozott vele.

Elindult Todoroki felé, de két lépés után összeesett, és heves köhögésben tört ki. Ahogy meglátta a felé sétáló fiút, és enyhén aggódástól csillogó szemét, összeszedte magát, a kezét beletörölte a ruhájába, és újra felállt. Már csak egyetlen ütésre volt ideje, ha még fel akart jutni Ojiro-hoz, így a lehető legtöbb erejét próbálta összeszedni, és beleadni az utolsó csapásba. A jobb kezét könyékig jég borította be, apró villámok cikáztak az alkarján, és szinte vágni lehetett azzal a levegővel, ami a keze körül kavargott. Ezúttal egyáltalán nem érdekelte, ha megint összedarabolja a széllel a kezét, csak a harcra tudott gondolni. Egyszerre kezdtek el egymás felé futni, majd amikor az öklük találkozott, Yuriko kezén a jég megrepedt és szétrobbant. Egy hatalmas széllökés miatt a folyosó két vége újra szabad lett, a két diákot pedig csak a fal állította meg, amiben nem kevés kárt okoztak a becsapódással.

- O... Ojiro! - szólt bele az adó-vevőjébe a lány, amikor már nem akart megfulladni az ütéstől - Nálad mi a helyzet? - amikor nem kapott választ, elkerekedtek a szemei - Ojiro!

Elkezdett futni az emeletre, hátha tud segíteni a társának, de pár lépés után összeesett, és újra köhögni kezdett. Ekkor egy vékony és kárörvendő hangot hallott meg valahonnan.

Hamarosan közénk fogsz ám tartozni! Engedj ki minket, hogy megismerkedhessünk egymással.

Gyerünk, ne küzdj ellene!

Szükséged van ránk, ne is tagadd!

Félt, de nem tudta, hogy mitől.  Egész testében remegett, a könnyei megállíthatatlanul folytak, és rengeteg vért köhögött fel. Amikor egy kezet érzett meg a vállán, mintha hirtelen visszatért volna a való életbe. Már nem félt, nem remegett, a furcsa hangokat sem hallotta, bár a könnyei még mindig folytak, és a köhögése sem múlt el, csak alábbhagyott.

- Shoji megszerezte a rakétát. Ne erőltesd meg magad még jobban. - mondta semleges hangon Todoroki, de mintha enyhén aggódott volna - Különben is fölösleges lenne, helyette menjünk inkább a gyengélkedőre.

- Nincs szükségem segítségre. - morogta Yuriko.

- Nekem nem úgy tűnik.

- A tiédre akkor sincs szükségem. - jelentette ki a lány, miközben a falnak támaszkodva felkelt a földről. 

Ugyan nem vallották volna be, de valahol, nagyon mélyen, a lelkük legsötétebb és legeldugottabb pontjában ez a mondat mindkettejüknek fájt.

- Hát ez szomorú, mert jelenleg csak én vagyok itt. - válaszolta egykedvűen Shouto, majd Yuriko egyik karját átvette a nyakán, majd a csuklóját és a derekát fogva elindult kifelé az épületből - Igazából szívesen itt hagynálak, de az nem lenne valami hőshöz méltó viselkedés.

- Te egy rendkívül kedves ember vagy, ugye tudod?

- Ne aggódj, tisztában vagyok vele. 

Pár lépés után azonban újra beütött a baj, mert Yuriko-t újabb köhögési roham kapta el, és nem bírt megállni a lábán, ugyanis elájult. Todoroki jobb híján felvette a karjaiba az eszméletlen lányt, és úgy ment tovább a gyengélkedőhöz.

}¤{

- Csak újra túlhajtotta magát, pedig már többször is figyelmeztettem. - hallotta meg Yuriko Recovery Girl hangját, miközben lassan nyitogatta a szemeit - Ezúttal még rendbe tudtam hozni, viszont legközelebb lehet, hogy már nem fog menni.

- Ezek után vigyázni fogok rá. - válaszolta egy ismerős hang.

Ahogy próbálta kivenni a másik bent tartózkodó személyt, feltűnt neki, hogy az az oldala, amit lát, egész kedvesnek tűnik. Fehér hajjal, sebhely nélkül ránézésre még barátságosnak is lehetett volna mondani.

- Hálás lennék érte, és bízom benne, hogy egy ideig nem kell majd visszajönnie. Most menj vissza az órára, a végén még te is le fogsz maradni.

- Értettem. További szép napot. - biccentett a fiú, majd elment. 

- Todoroki hozott el idáig? - kérdezte halkan Yuriko egy kis csend után.

- Nagy szerencséd volt, hogy pont ott volt. - mondta szemrehányóan Recovery Girl - Ha nem lenne, akkor most te sem lennél itt. Többször is figyelmeztettelek, hogy ne erőltesd meg magad, mert súlyos következményei lesznek, de nem hallgattál rám. Csak az egyik képességednek köszönhető, hogy máris magadhoz tértél, és ilyen jól bírod. Most pedig inkább pihenj, mert téged se tudlak azonnal meggyógyítani, annyira kimerültél.

Yuriko ha akart volna se tudott volna mást csinálni, az a rövid kis ébrenlét is teljesen lehúzta at erejét, így inkább visszaaludt.

}¤{

Amikor újra magához tért, és felnézett az órára, kelletlenül konstatálta, hogy már pár perce elmúlt három óra, és lassan vége az utolsó órájának is. Ahogy lassan felült, észrevette, hogy mindkét alkarja be van kötve, bár nem értette, hogy miért.

- Szóval máris felébredtél. - jelent meg mellette Recovery Girl - Most már elmehetsz, de a kezeden ne legyen újabb heg, és többször ne kelljen ide jönnöd! 

- Értettem. - motyogta Yuriko, majd óvatosan kimászott az ágyból.

- Ugye tudod, hogy nagyon sok sérülésedet csak a gyors regenerációdnak köszönheted? 

- Szóval tudja. - állt meg egy pillanatra a lány, mielőtt válaszolt volna - Nem.

- De azzal tisztában voltál, hogy mennyire súlyosak, igaz? - tett fel egy újabb kérdést.

- Kérem, Deku-nak ezekről ne szóljon. - mondta halkan Yuriko - Nem akarom, hogy tudjon róluk, és feleslegesen aggódjon. Köszönök mindent, legyen további szép napja. - tette hozzá, amikor a hölgy egy aprót bólintott.

Mivel lemaradt az összes órájáról, kicsit feszült volt, és egyáltalán nem akart találkozni az osztályfőnökével.

- Én sem leszek Aizawa kedvence, az is biztos. - gondolta, miközben elért az osztályterem ajtajához - Mindegy, muszáj bemennem a cuccaimért.

Viszont nem éppen az történt, mint amire számított. Nem igazán bírta a túlzott figyelmet, főleg ha nem is ő vívta ki magának. És nem értette, hogy pár nap alatt hogy ismerte meg a fél osztályt, és a másik fele honnan tud a létezéséről. Elvégre eddig ő csak csendesen a háttérbe szorult, a képessége sem volt valami nagydolog, legalábbis amit addig láttak belőle a felmérőn. Ami szintén meglepte, hogy nem volt épp bőbeszédűnek sem mondható, mégis amikor belépett, legalább tízen támadták le.

- Imagawa, máris rendbe jöttél? - szólalt meg rögtön Kirishima  - Nem gondoltam volna, hogy máris elengednek.

- Nagyon durva volt, ahogy harcoltatok, őszintén szólva örülök, hogy nem én voltam az ellenfeled. - mondta egy fekete hajú srác.

- Komolyan aggódtam, amikor összeestél, de gratulálok, fantasztikus voltál! - tette hozzá Mina - Nem is tudom, hogy mit mondhatnék!

- Hihetetlen képességed van, nem igazán láttam hozzá hasonlót. - mondta Tsuyu.

- Viszont úgy tűnt, hogy nem biztonságos használni. - tette hozzá egy szőke fiú francia akcentussal.

- Nagyon jól álltak a sérülések. - jegyezte meg egy alacsony fiú.

Yuriko nem igazán tudott mit kezdeni a helyzettel, csak ijedten pislogott az osztálytársaira. Nem kapott soha ekkora figyelmet, legalábbis pozitív értelemben véve.

- Sero Hanta vagyok. - mondta a fekete hajú srác.

- És én Aoyama Yuga. - tette hozzá a szöszi.

- Én meg Sato. - folytatta a bemutatkozást egy nagydarab srác, aki akkor ért oda.

- A nevem Mineta! - ugrott eléjük az alacsony fiú.

- Ööö... Izé... Imagawa Yuriko vagyok, de hívhattok csak Yuriko-nak is. - mosolyodott el zavarában.

Amikor eljutott az asztalához, elkezdte összeszedni a cuccait. Egy pillanatra azonban megállt a tevékenységében, ugyanis oldalról egy unott hangot hallott meg.

- Örülök, hogy máris jobban vagy. - mondta közömbösen Todoroki. 

- Chh, vettem észre. - forgatta meg a szemeit Yuriko - Hihetetlen, hogy mennyire boldog vagy a ténytől.

- Yuriko, szereted a daifuku-t? - szakította félbe az eszmecseréjüket Kirishima, miközben észrevétlenül Todoroki-ra sandított.

- I-igen, miért?

- Király! Mi még megvárjuk Midoriya-t, utána meghívlak, persze csak ha nem baj.

- Ohh, ööö... Köszönöm! - mosolyodott el Yuriko.

Egy pillanatra Todoroki-ra tévedt a tekintete, aki mintha kicsit ingerülten dobta volna a vállára a táskáját és hagyta el a termet, de a lány számára rejtély volt, hogy miért.

- Biztos azért, mert majdnem legyőztem a két lábon járó tökéletességet. - gondolta egy sóhajtás kíséretében.

}¤{

- Ó, Midoriya, végre! - mondta Kirishima, amikor Deku belépett a terembe - Ügyes voltál. Fogalmam sincs, hogy mit mondhattál a gyakorlat alatt, de nagyon eltökéltnek tűntél. 

- Bakugou a felvételin első lett, mégis simán boldogultál vele. - szólalt meg Sero.

- Szépen kikerülted! 

- Miután láttuk, hogyan küzdötök az első körben, mi is mindent beleadtunk.

- Ha bár nem nevezném túl elegánsnak.

- Kivédted!

- A nevem Kirishima Eijiro, a többiekkel átbeszéltük a tapasztalatainkat.

- Sero Hanta vagyok.

- És én Aoyama Yu-

- A nevem Ashido Mina, olyan ügyes voltál!

- Asui Tsuyu vagyok, hívhatsz csak Tsuyu-nak.

- Én meg Sato.

- Ööö... Izé...- mondta akadozva Deku.

- A nevem Mineta!

- Túl hangosak. - jegyezte meg az egyik fiú a padon ülve.

- Tokoyami! Egyáltalán nem illik az asztalon ülni, azonnal szállj le onnan! - szólt rá Iida, amikor meglátta. 

- Nem értem, miért zavar ennyire. - mondta kissé unottan Jiro.

- Miért mutogatsz folyton? - kérdezte Ojiro.

- Nem értitek. - morogta Iida - Nem tűrhetem, hogy tiszteletlenül bánjatok az asztalokkal, melyeket az előttünk ide járók használtak, világos?!

- Túl hangos...

- Á, Uraraka, bedobunk valamit? - kérdezte Kaminari, amikor beléptek az osztályterembe - Mit ennél szívesen?

- Öhm, mochi-t. - válaszolta, de ezek után már másra figyelt - Áhh, Deku! Hogy-hogy nem gyógyult még meg a karod?

- Hát... Izé... Az van, hogy kimerültem, és öhm... ööö...- mondta akadozva Deku.

- Nem értem...- szólalt meg Ochaco.

- Figyelj, Uraraka, nem tudod, hogy...? - kérdezte Izuku.

- Próbálták megállítani, de szó nélkül hazament. - válaszolta a lány, mire Deku kirohant a teremből. 

Amikor Yuriko az ablakhoz sétált, először nem látott senkit, de aztán egy pár másodperccel később feltűnt Bakugou, ahogy hazafelé tart. Egy kicsit később megjelent Deku is, aki a szöszi után kezdett el rohanni, mire az megállt, és enyhén hátra fordult. Valamit mondhatott Izuku, mert mind a két fiú egyhelyben állt, viszont Yuriko nem hallotta őket.

- Pár hete még simán értettem volna, hogy miről beszélnek. - gondolta magában, ahogy a párost figyelte.

Egy kicsit később Bakugou teljesen megfordult, és mondott valamit. Egy idő után azonban már látszott, hogy kiabál, valamitől rendesen kiborult. Ekkor azonban megjelent All Might, aki szintén mondott valamit, de aztán meglepetten engedte el Katsuki-t.

- Vajon mi történhetett közöttük? - kérdezte Mina.

- Ez amolyan férfi dolog lehetett. - jegyezte meg Uraraka.

- Bakugou utál veszíteni, és Deku, akit eddig úgy ismert, mint akinek nincs képessége, legyőzte. - szólalt meg mellettük Yuriko - Ezt biztosan nem zárták le ennyivel, még komoly következményei is lehetnek ennek.

Yuriko azonban nem gondolta volna, hogy a vihar és az az előtti csend nem feltétlenül csak a Todoroki-val való kis összezördülésükre lesz igaz. Nem számított arra, ami pár napon belül bekövetkezett, és arra, amik még az után történtek.
Talán túl sokáig volt csend a vihar előtt, legalábbis Yuriko számára.