- Hol vagyok? - nyögött fel a takonyszerű lény egy flakonban - Mi a franc történt?  Emlékszem! Ő tette ezt velem! Ha az a fickó nem lenne...

- Katsuki, azt hittem Midoriya-val régi barátok vagytok. - mondta egy fiú a sikátorban. 

- Túl kemény voltál ma velük, nem? - kérdezte egy másik - Még Imagawa-t értem, vele nem bírjátok egymást, de akkor is csak egy gyenge lány.

- Ők bosszantottak fel, ez van. - válaszolta, miközben belerúgott egy flakonba. 

- Most meg mi bajod van? - kérdezte újra a hosszabb hajú.

- Ezek az idióták sosem fognak észhez térni! - morogta, miközben a kezében lévő dobozt felrobbantotta - Elegem van belőlük!

- He? - néztek össze a fiúk.

- Hé, mi éppen a játékterembe tartunk. Katsuki, te is jössz? - kérdezte a rövidebb hajú.

-Ha? Aha. 

- Menjünk az állomás mellettibe, az tele van lúzerekkel. Kopasszuk meg őket. 

- Ha lebukunk, annak nyoma marad az aktámban! - hördült fel Bakugou. Sokáig fel sem tűnt nekik, hogy mi történik mögöttük. 

- Figyuzz már! - mutattak ijedten a fiú háta mögé a barátai. 

- A te képességed pont jó lesz nekem! - mondta a szörny.

}¤{

Yuriko már fújtatott a folyamatos futástól. Az első olyan pillanat volt, amikor képességet akart. Ha szuper gyors lett volna, vagy tudott volna repülni, könnyedén utolérte volna a hőst és a barátját. Az egyetlen ˇkülönleges" benne csak a rendkívül éles látása és hallása volt, így hallotta azt is, amikor a mellette lévő, hatalmas épület tetején valaki ijedten felkiáltott. Ezer közül is megismerte volna azt a hangot, hisz nagyon jól ismerte, aki kiadta magából. Megkönnyebbülten felsóhajtott, hogy megtalálta Deku-t, így csak valahogy fel kellett jutnia az épület tetejére. Miközben azt találgatta, hogy hogyan jusson be, a távolból robbanás hangját hallotta, majd elkezdett abba az irányba rohanni. Nem értette, hogy miért fut, a barátja nem ott volt, az oldala is szúrt már, de valamiért muszáj volt futnia. A lábai szinte maguktól mozogtak, a lány akarata ellenére. Amikor odaért, a sikátorban minden lángokban állt, több dolog felrobbant, és rengetegen menekültek. Amikor Yuriko meglátta, hogy ki az okozója, ijedtében hátra lépett egyet. Tisztán élt benne, hogy nem sokkal korábban mi is történt.

- Pont megfelel a méretetek... Nyugi van, csak megszállom a tested...

- Deku, bírd ki, mindjárt sikerül!

- Fölöslegesen próbálkozol, nem tudsz megfogni.

- Engedd már el!

A szemei élénk sárgás zöld árnyalatot vettek fel újra, a kezei pedig remegtek a félelemtől. Úgy érezte, hogy tennie kellene valamit, de képtelen volt rá.

 - Mégis mi a fenét csinálnátok a vizsgán, semmilyen képességetek nincsen! Képességek nélkül ti még szimpla segédnek sem volnátok jók!

- De ha Bakugou-nak mégsem lenne igaza, akkor...- motyogta Yuriko, de újabb emlékek jelentek meg előtte.

- Te is... Olyan vagy?

- Nézzétek, itt a selejtes!

- Maradj tőle távol kicsim, veszélyes lehet.

- Szerintem egy szörnyszülött, nagyon sajnálom a szüleit. Ha nekem lenne ilyen gyerekem, inkább letagadnám.

- Yuriko vagyok, mégis selejtes!

- Ugyan kicsim, nem vagy az.

- Az Imagawa család akkor kapja vissza a becsületét, ha elküldik a lányt, és megszakítják vele a kapcsolatot.

Amikor felnézett, három hős jelent meg a sikátor bejáratánál. 

- Túszul ejtett egy fiút! - szólalt meg egy férfi elöl.

Yuriko a hallottaktól ijedten kezdte el nézni, hogy ki lehet az áldozat. Amikor a srác megpróbált kiszabadulni, akkor ismerte fel a lány, hogy az Bakugou.

- Bármennyire is utálom, segítenem kell. - motyogta halkan, majd a kezeire nézett - De... Nincs képességem. De ha nem így lenne, akkor...- csillant fel a szeme, de újra elkomorodott - Akkor sem használhatnám. Túl sokan látnák, és minden ugyanaz lenne, mint régen.

- Te rohadék! - kiáltotta el magát Halálököl, mire Yuriko újra felkapta a fejét, és ijedten magához szorította a kezét. A férfi megpróbálta megütni a lényt, de a keze elmerült a szörny testében - Mi a fene? Nem tudom megfogni!

A takony viszont egy ütéssel könnyedén a falhoz csapta a hőst.

- Halálököl! - kiáltott fel egy másik, de neki is menekülőre kellett fognia. 

- Ne is közelítsetek felém! - morogta a szörny.

Bakugou eközben folyamatosan szabadulni próbált, kisebb-nagyobb sikerrel.

- Nem fog egy rakás szemét magába nyelni! - kiáltott fel, amikor végre nem volt befogva a szája, miközben a képességét használva igyekezett megmenekülni - Hallod?!

- Klassz képesség, megütöttem a főnyereményt! - mondta szörny, amikor a robbanás lökéshulláma majdnem leterítette a hősöket - Miután magamévá tettem az erődet, végre megfizethetek neki! 

- Azta, nézzétek! - mondta egy ember a tömegből - Lehet, hogy valami szuper gonosztevő?

- Az újonc hősnő, Mount Lady! - kiáltott fel boldogan egy lány, amikor földet rengető léptekkel megérkezett az említett nő.

- Opszi, én csak két sávos utakon tudok közlekedni. - mondta kelletlenül, amikor a szűk utcához ért.

- Sajnos a fa és a tűz nem jó kombináció. - mondta Kamui, miközben néhány bent ragadt embert mentett - Ezt a fogást átengedem másnak. 

- Én nem érek rá, lefoglal a tűzoltás. - mondta Tűzcsap - Hol a tűzoltó kocsi? - kérdezte, majd Halálökölhöz fordult - Nálad mi a helyzet?

- Valamiért nem lehet megfogni. - válaszolta a férfi - Ráadásul a srác képessége is elszabadult. Ez itt kész aknamező, mindhárman hátrányban vagyunk vele szemben! 

Látszott, hogy Katsuki mennyire szenved, Yuriko mégsem tudott mozdulni. Menni akart segíteni, de képtelen volt mozdulni. Nem is a félelem, inkább egy másik érzés fogta vissza. Az ő pillanata már megvolt, ez most valaki másé lesz.

- Futás!- kiáltott fel a másik hős, amikor a takony le akart rájuk csapni. 

- Nagy a baj! Senki sincs a helyszínen, aki meg tudná ezt oldani!

- Várnunk kell, amíg ideér valaki, akinek a képessége megoldás lehet!

Senki nem tudott tenni semmit, a pusztítás pedig egyre nagyobb volt. Újabb ablakok robbantak ki a helyükről, és egyre több minden lángolt.

- Addig is mentjük a menthetőt! - adta ki az utasítást Tűzcsap.

- Gyerünk, jöjjön már valaki segíteni! - kiáltott fel Kamui, miközben újabb embereket húzott fel egy épület tetejére - Sajnálom a srácot, de még egy kicsit ki kell bírnia.

- Francba! - morogta Halálököl - Bárcsak elég erős lennék, hogy egyszerűen elfújjam.

- Mintha kezdene eldurvulni. - jegyezte meg valaki a tömegből.

- Mindent bele hősök! - kiáltott fel valaki.

Elkerekedett szemekkel kezdett el hátrálni, ő maga sem tudta, hogy miért, amikor egy szőke, eléggé vékony és alacsony férfi mellé ért. Egyszer valamiért rá tévedt a tekintete, és mintha felismerte volna, de legalábbis ismerős volt neki. Egy hirtelen ötlettől és a megérzéseitől vezérelve halkan megszólalt.

- Kérem, segítsen. - mondta halkan, könnyes szemekkel - Ön az egyetlen reményünk, más nem tud mit tenni.

- Sajnálom kölyök, de nem tudok segíteni.  - sóhajtott fel a férfi.

- All Might, kérem. - szólalt meg újra, szinte suttogva. Nem tudta, hogy honnan vette, hogy vele beszél, de valahogy mégis sejtette - Alig bírom elviselni Bakugou-t, de segíteni kell rajta. A többiek nem tudnak mit tenni ellen.

All Might felsóhajtott, de nem tudott mit tenni. Yuriko is tisztában volt vele, nem is értette, hogy miért mondta a hősnek. Egy ideig csak csendesen állt, amikor oldalról motyogást hallott meg.

- Ez az... Én hibám...

Amikor odanézett, meglepetten vette észre Deku-t, aki olyan arckifejezést öltött, mintha miatta jött volna el a világvége, mert egy aprócska dolgot csinált.

- Miért nem intézik el végre? - kérdezte egy férfi.

- Semmi sem használ ellene. És túszul ejtett egy iskolás fiút. - válaszolta a mellette álló - Nem sok esélyt adok neki. 

Yuriko látta, ahogy Izuku a beszélgetők felé fordult, majd elkerekedtek a szemei és a szája elé kapta a kezét. Ugyanazt a rémületet látta a fiú arcán, ami korábban benne is lejátszódott.

- Amúgy ez a szörny nem ugyanaz, mint amit All Might üldözött az előbb? - kérdezte valaki.

- All Might? Ez komoly? És jön már?

- Mintha láttam volna az előbb.

- Komolyan? Akkor mégis hol késlekedik? Mit csinál?

- Katsuki-nak szüksége van önre. - suttogta Yuriko könnyes szemekkel - Kérem, ha bármit is tudna tenni...

- Miért nem látom már?

- Tényleg jönni fog? 

A tömegben egyre nagyobb volt a morajlás, hogy merre lehet a hős. Deku-n eközben látszott, hogy szörnyű bűntudat gyötri, mintha az ő hibája lenne, hogy a szörny elszabadult. Senki nem mozdult meg, pedig nagy valószínűséggel csak ő és Izuku nem rendelkeztek képességgel. Yuriko bizonytalanul tett egy lépést, hogy akkor ő tesz valamit, ha más nem, de All Might elkapta a csuklóját, mire a lány meglepetten fordult hátra.

- Mi a képességed? - kérdezte a férfi, mire Yuriko egy pillanatra megijedt.

- Semmi. - jelentette ki, amikor összeszedte magát.

- Akkor csak feleslegesen sodrod magad veszélybe, nem tudnál ellene mit tenni.

- Nem tudhatom, amíg nem próbálom meg. És az sem tesz semmit, aki tudna segíteni. - jegyezte meg a lány. 

Nem tudta, hogy mennyire betalált azzal, amit mondott. Nem gondolta végig, nem célzott semmire, csak kimondta. Ő is tisztában volt vele, hogy nincs esélye, mint az korábban is kiderült, nem kedvelte, sőt egyenesen utálta Bakugou-t, mégis nehezen bírta, hogy ne tegyen semmit. Egy aprócska hang miatt oldalra fordult, ugyanis Deku elejtette a füzetét. Yuriko szemei elkerekedtek, amikor meglátta, hogy a fiú elkezdett a szörny felé rohanni, mindenki mást is meglepve vele. 

- Megállj kölyök, gyere vissza! Hallod? - kiáltott utána Halálököl, de Izuku nem fordult vissza. 

- Már megint ő? - morogta a takony.

Amikor Katsuki felnézett, elkerekedtek a szemei, ahogy felismerte a fiút. Deku megállás nélkül futott, de mintha nem igazán értette volna, hogy miért is teszi.

- Most véged van! - ordított rá a takony.

Amikor el akarta kapni a fiút, Izuku megdobta a táskájával, ami egy időre elvonta a szörny figyelmét, és Bakugou is újra kapott levegőt.

- Katsuki! - kiáltott fel Deku.

Megpróbálta leszedni a lényt a fiúról, amiben Yuriko egy korábbi tettét vélte felfedezni az aluljáróban. 

- Mi a francot csinálsz? - kérdezte Bakugou.

- Nem tudom mi ütött belém, nem tudom, mit keresek itt! - válaszolta Izuku, majd kicsit megváltozott a hangszíne, és már nem ijedt és értetlen volt - Láttam, hogy segítségre van szükséged...

- Hagyj békén! - kiáltott rá Katsuki.

Yuriko feszülten szorította magához a kezeit, amit nem tudott, hogy All Might mikor engedett el. Amikor viszont feltűnt neki, és kérdőn oldalra nézett, azt látta, hogy a férfi felveszi a hős alakját.

- Nem hagyhatom...- motyogta All Might - Nem hagyhatom. 

- Már nem szenvedsz sokáig...- morogta a szörny - Aztán te jössz! 

A takony le akart csapni Deku-ra, aki inkább becsukta a szemeit.

- Mentsétek a fiút, mielőtt végez vele is! - kiáltotta el magát Halálököl, amikor néhány másik hőssel megindult. 

Amint a szörny lecsapott, olyan volt, mintha valami robbant volna. Viszont amikor elszállt a füst, Izuku még egyben és legfőképpen talpon volt. Yuriko-t, habár nem tudta, hogy miért, de büszkeség fogta el.

- Milyen szánalmas vagyok. - jegyezte meg All Might - Kioktattalak téged, és megfeledkeztem a hősködés lényegéről. A profik az életüket teszik kockára! - mondta, miközben kitépte a karját a lény szorításából, és megragadta Katsuki-t - Detroit-i zúzda! - kiáltotta el magát, mire szétplaccsant a szörny.

A hatalmas széllökéstől Mount Lady igyekezett az ott tartózkodókat védeni, miközben egy tornádó is keletkezett, ami hamarosan szerte foszlott. All Might fél térdre ereszkedve zihált, az ég pedig beborult, és elkezdett esni. Yuriko meglepetten nézett fel az égre, de aztán rájött, hogy valószínűleg a légáramlat lehetett az oka az időjárás változásnak. 

- Ohh, esik? - kérdezte valaki meglepetten.

- Lehet, hogy... A forgószél okozta? - kérdezte egy másik ember. 

- Inkább a légáramlat miatt lehet.

Amikor a lány végignézett a kis utcán, és meglátta a két ájult fiút, azonnal előre verekedte magát, és odarohant hozzájuk. Elkezdte óvatosan rázogatni őket, ameddig nem kezdtek el magukhoz térni.

- Ha? Felhőket... Hozott... Létre? - kérdezte döbbenten Halálököl. 

Mindenki elkezdte körberajongani All Might-ot, ami érthető is volt. Egyetlen ütéssel megváltoztatta az időjárást, legyőzte a szörnyet és megmentett két gyereket. Yuriko-t viszont lekötötte a két osztálytársa, akiknek különösebb baja nem volt, csak elájultak mindketten. 

Ezek után a hősök összeszedték az iszapszörny darabkáit, aztán a rendőrség átvette és elzárta. Mindenki All Might-ot fotózta, miközben a lány magához térítette a két fiút, és a földön térdelve támogatta Deku-t. Hirtelen azonban megjelent előttük két hős.

- Mi volt ez? - kérdezte Kamui - Meg is halhattál volna!

- Feleslegesen sodortad magad veszélybe, felfogtad kölyök? - mondta Halálököl.

Yuriko érezte, ahogy Deku egy érintéssel próbálja a tudtára adni, hogy ez most nem Katsuki, inkább maradjon csendben. A lány vette a lapot, és két akkora hőssel nem is volt éppen kedve összevitatkozni. Kegyetlenül leszidták a jelenlévő hősök Izuku-t, miközben Bakugou-t nem győzték dicsérni.

- Te aztán kemény csávó vagy! - mondta az egyik hős a fiúnak - Meg a képességed is. Ha felcsapnál hivatásosnak, szívesen látnánk a csapatunkban. Kiváló segédet faraghatunk belőled!

}¤{

- Szerettem volna bocsánatot kérni All Might-tól, de feltartották az újságírok. - mondta egy sóhajtás kíséretében Izuku, miközben hazafelé tartottak - Ha hazaértem, küldök egy üzenetet a weboldalán.

- Ugyan már, nem csináltál semmit, csak segíteni akartál. - mosolygott rá halványan Yuriko.

- De miattam veszítette el az iszapszörnyet. - válaszolta bűnbánóan a fiú.

- Hé, nyugi! - tette az egyik kezét a barátja vállára a lány - Mindenki hibázik, ez hozzá tartozik az emberi lényünkhöz.

- Te hibáztál már valaha? - kérdezte Izuku, amivel először meglepte a lányt, majd az emlékek miatt elszomorodott.

- Te is... Olyan vagy?

- Nézzétek, itt a selejtes!

Válaszolni viszont már nem tudott, mert egy jól ismert hang beléfojtotta szót.

- Deku! Imagawa! - kiáltott utánuk Bakugou, mire a páros meglepetten fordult hátra. A szőke lihegve és dühösen állt meg, amikor beérte őket - Csak hogy tudjátok, egyáltalán nem szorultam a segítségetekre! Engem nem kell megmenteni, vágjátok?! - csattant fel - Egymagam is boldogulok. Még képességetek sincs, hogyan merészeltek lenézni engem, szívességet tennétek? Hát arra nekem semmi szükségem! Nyomik vagytok, tudjátok? Nyomik vagytok! - tette hozzá, majd megfordult, és elment.

- Rejtély, hogy mi a baja, mindketten ájultan feküdtetek. - sóhajtott fel Yuriko - Ráadásul az életét is csak majdnem mentettem meg, viszont így csak pofoznom kellett, hogy magához térjen.

- Akkor biztos az volt a baja. - motyogta Deku - Kemény csávó... De Katsuki-nak igaza van. Nem segítettem neki, nem is tehettem igazából semmit. De azért megpróbáltam. Tényleg ideje más jövőképet keresnem magamról. - tette hozzá. Yuriko szívesen ellenkezett volna, de újból félbeszakították. 

- És itt vagyok én! - jelent meg előttük a hős.

- A-all Might... De mit keres itt? - kérdezte meglepetten Izuku. Yuriko a hirtelen belépőtől csak pislogni tudott.

- Ilyen hamar befejezte az interjúkat? - kérdezte, amikor végre megtalálta a hangját. 

- Nem volt nagy ügy meglógni előlük. - nevetett fel a férfi - Hogy miért? Mert én vagyok All Mi-

A feszítős bemutatkozás köhögésbe fulladt, miközben Izuku ijedten pillantott hol a hősre, hol a lányra. Nem tudta, hogy Yuriko tudja. 

- Gyerekek, azért jöttem, hogy köszönetet mondjak, és beszéljünk. - mondta kicsit rekedtes hangon. 

- Ő... ős is tudja? - kérdezte Deku, miközben a mellette állóra mutogatott.

- Mint az korábban kiderült, igen. - sóhajtott fel a hős - Viszont ha ti nem lettetek volna ott, ha nem mesélted volna el a történeted, te pedig nem mondod nekem azt, amit, méltatlan módon, tétlenül néztem volna végig. - mondta, miközben egyik gyerekről a másikra nézett - Hálás vagyok.

Yuriko tisztán emlékezett arra, amit mondott, de nem gondolta volna, hogy akár meg is mentheti vele Katsuki-t.

- Nem tudhatom, amíg nem próbálom meg. És az sem tesz semmit, aki tudna segíteni.

- Ugyan, hisz az én hibámból történt az egész! - mondta Deku - Feltartóztattam a munkájában. Még képességem sincsen, mégis berohantam.

- Pontosan. Akkor és ott egyedül ti, a félénk kis képesség nélküli gyerekek segítettek. - válaszolta, mire Deku és Yuriko meglepetten néztek össze. 

- De... De én nem csináltam semmit, csak meggondolatlanul mondtam valamit. - motyogta Yuriko.

- Te is megindultál, viszont téged meg lehetett állítani. - mondta All Might - Ebből gondoltam, hogy ez nem a te pillanatod. Viszont amit mondtál, és ahogy te előre rohantál, - nézett rá Izuku-ra - új erőt adott nekem. A legnagyobbak eredettörténetében van egy közös momentum. Mindannyiuk életében eljött a pillanat... Amikor gondolkodás nélkül valaki segítségére siettek. - a hallottaktól Yuriko nyelt egyet. 

Egyszer neki is volt egy ilyen pillanat, de bár ne történt volna meg soha. Deku azonban csillogó szemekkel nézett a hősre, majd újra a sírás szélére került. A lány is inkább a földet pásztázta, de valószínűleg nem ugyanaz miatt. Eszébe jutott, hogy régen, még az előtt az incidens előtt mennyivel jobb volt az élete. Szívesen átadta volna a saját nagy pillanatát bárkinek, csak hogy normális emberi kapcsolatokat tudjon kialakítani. Eszébe jutottak a megvető pillantások és szavak. 

- Szerintem egy szörnyszülött, nagyon sajnálom a szüleit. Ha nekem lenne ilyen gyerekem, inkább letagadnám.

- Biztosan te is így éreztél. - mondta halkan a férfi, majd újra a lányhoz fordult - És egyszer veled is megtörténhetett valami hasonló. 

Deku elsírta magát, ahogy Yuriko is. Próbálta magát tartani, amennyire csak tudta, de nem ment neki, néhány könnycsepp legördült az arcán. Viszont nem éppen a reménytől vagy a boldogságtól. Félt, sőt rettegett, hogy valaki megtudja a titkát, amit évek óta olyan bőszen rejtegetett. Még Izuku-nak sem mondta el, de azt már nem tudta, hogy azért, mert nem akarta, hogy rosszul essen a fiúnak vagy félt attól, hogy ő is elítéli.

- Még belőletek is lehet igazi hős. - mondta All Might.

Yuriko-nak elkerekedtek a szemei. Ő nem akarta ezt az egészet. Csak normális akart lenni, semmi több. 

- Ha az emberek rájönnek, és ugyanaz történik, azt már nem bírom ki. - gondolta a lány - Ha Deku is elfordul tőlem, akkor...

Ahogy belegondolt abba, hogy mi lesz, ha megtudják az emberek, térdre esett és hangosan felzokogott. Soha nem sírt, legalábbis nem mások előtt, de ezt már nem bírta tovább. Nem akarta, hogy újra undorodjanak tőle. Még egyszer nem. Elhatározta, hogy ugyan a U.A.-be jelentkezett, soha nem mutatja és mondja senkinek.

Elfelejtettem említeni, hogy ez a történet arról fog szólni, hogyan vált Midoriya Izuku a legnagyobb hőssé a világon és Imagawa Yuriko hogyan tudta magát elfogadni.