- Mondjátok csak, tudjátok, hogy mit jelentenek ezek a szavak? - kérdezte All Might - Egyre tovább! Plus Ultra! - kiáltotta el magát.

Amikor behúzott a szörnynek, mintha egy robbanás kíséretében szakította volna át a USJ falát, és repült ki rajta. Mintha földrengés lett volna, megrázkódott az egész épület, Noumu pedig egy hatalmas lyukat hagyott hátra a létesítmény oldalán. 

- Tényleg meggyengültem. - szólalt meg All Might - Fénykoromban még öt csapás elegendő lett volna, hogy kiüssem a fickót. De most több, mint 300 csapást mértem rá!

- Te csaltál...

Mind az öten harcra készen álltak a maradék két gonosztevővel szemben, mindenre készen. Viszont csak ketten voltak tisztában a valódi helyzettel: már csak magukra és All Might szavaira számíthattak, ameddig az erősítés meg nem érkezett. 

- Hé, mit jelentsen ez? - motyogta Shigaraki - Hiszen egyáltalán nem gyengült meg. Eszerint képes volt hazudni nekem róla?

- Mi a baj? - kiáltott rá a hős - Mégsem támadsz meg? Azt hittem, végezni akarsz velem. Vagy talán csak üres fenyegetés volt? 

- Hát ez... Kemény...- szólalt meg Katsuki, amikor hátrálni kezdett a gonosztevő. 

- Elképesztő... Úgy látom, tényleg boldogul egyedül is. - jegyezte meg Todoroki.

- Midoriya! Ideje volna lelépnünk innen! - szólt rá a fiúra Kirishima - Nem hiányzik neki, hogy most túszul ejtsenek minket.  

Deku azonban nem mozdult, és Yuriko sem éppen szándékozott távozni. Mind a ketten tudták, hogy már csak ők tudnak tenni valamit, de azzal is tisztában voltak, hogy még nem elég erősek, All Might-nak pedig pont arra volt a legkevésbé szüksége, hogy elkapják őket.

- Na mi lesz már? - szólalt meg újra a hős.

- Ha Noumu még itt lenne, elintézné. - morogta Shigaraki - Gondolkodás nélkül rávetné magát All Might-ra!

- Shigaraki Tomura! Higgadjon le, kérem. - mondta Kurogiri - Ha jobban megnézi, a Noumu által okozott kár valóban meggyengítette. Emellett a gyerekek lába földbe gyökerezett a félelemtől. Vannak még használható gyalogjaink is. Bizonyára van még pár percünk, míg megérkezik az erősítésük. Viszont ha mi ketten összedolgozunk, még van esélyünk egyszer, s mindenkorra végezni All Might-tal. 

- Igazad van. Menni fog, igen, meg kell próbálnunk. Elvégre a fő boss itt áll előttünk személyesen. 

Ahogy beszélt, a többi gonosztevő lassan talpra állt, mire az enyhe félelem és döbbenet öltött formát a gyerekek arcán. Készek voltak harcolni, bár már ők is fáradtak voltak. 

- Azzal a kettővel All Might elbánik egyedül. - szólalt meg Kirishima - Nekünk addig segítenünk kell a többieken! 

- Mi az, Midoriya? - kérdezte Todoroki a pillanatnyi meglepettsége után. 

Deku egyhelyben állt All Might és a két gonosztevő felé fordulva és aggódva, de mégis harcra készen. Yuriko sejtette, hogy mire gondolhat a fiú, hisz neki is az járt a fejében, hogy csak ők ketten tudnak arról, hogy a hősnek semmi esélye ellenük. 

- Megkeserülöd, amit Noumu-val tettél! - mondta Shigaraki, miközben All Might felé rohant.

Kurogiri-vel az oldalán lendült támadásba, a hős azonban nem mozdult, érthető okokból. Már majdnem elérték, amikor Izuku ugrott nekik, ezzel is megállásra késztetve őket. Négy társa döbbenten figyelte Deku korábbi helyét, ahonnan egyik pillanatról a másikra tűnt el.

- Midoriya! - szólt utána Kirishima.

- Deku, mit csinálsz...- motyogta sápadtan Yuriko.

Látta, hogy Izuku lába eltört, de ez sem állította meg abban, hogy elintézze Kurogiri-t. 

- Ne merd bántani All Might-ot, te rohadék! - kiáltotta el magát Deku.

Azzal viszont már nem számolt, hogy az ellenfele portált nyit, amin Shigaraki képes átnyúlni. Yuriko ijedtében összeszorította könnyes szemeit, és az előtte álló Todoroki-ba kapaszkodott, mint utolsó mentsvára. A gonosztevő őrült nevetését egy pisztoly hangja szakította félbe, mire a lány szemei azonnal kipattantak. Deku a földre zuhant, a kis csapatuk pedig döbbenten fordult a hang irányába.

- Na végre! - szólalt meg All Might. 

A lépcső tetején a U.A. teljes tanári kara állt, és az egyikük további lövéseket adott le a távolba. 

- Bocsánat srácok. - hallották meg az igazgató hangját - Minden rendben lesz. Értesítettem mindenkit, és jöttünk, ahogy tudtunk. 

- Hát sikerült! - mondta boldogan Uraraka.

- Az osztályelnök, Iida Tenya, meghozta az erősítést! - szólalt meg ezúttal Iida. 

Yuriko soha nem érezte magát olyan boldognak, mint akkor. Ahogy végignézett a tanárokon, úgy érezte, hogy végre tényleg megmenekültek. A gonosztevők rögtön támadni kezdtek, de semmi esélyük sem volt az igazi profik ellen. Mic a hangját felerősítve söpörte le őket a lépcsőről, és azokat is sikeresen hátráltatta, akik nem értek el addig. Egy másikuk hasonmásokat létrehozva verte vissza az ellenfeleit, majd hamarosan elindultak lefelé, és szétváltak. Mindegyik tanár a diákokat védte, miközben Shigaraki Tomura és Kurogiri távozni akartak. Tizenhármas azonban a Fekete lyuk segítségével próbálta őket beszippantani, végül mégis sikerült meglépniük. 

Aznap rengeteget tanultak a hősökről. A megvívott harcaikról, a világukról. Valahogyan sikerült túlélniük, és megkeményítette őket a lecke. 

- Mostmár minden rendben. - karolta át félig Todoroki a még mindig sokkos állapotban lévő lányt - Nem lesz semmi baj, itt az erősítés, és mindenkit elintéztek. 

- Sajnálom, hogy csak hátráltatni tudtalak. - szólalt meg halkan Yuriko - Nem segítettem semmit, és folyamatosan csak védeni kellett.

- Ez nem igaz, sokat segítettél. Nélküled eleve ki sem jutottam volna valószínűleg a Földcsuszamlás zónából, te találtad ki a tervünknek egy elég fontos mozzanatát, és azt a lényt sem tudtam volna annyi ideig visszafogni, ha csak egyedül lettem volna. - mosolyodott el halványan Todoroki.

- Ti most kínozni akartok, vagy mi a franc bajotok van? - mordult fel mellettük Bakugou - Smároljátok már le egymást, aztán lépjetek tovább, és lehetőleg fejezzétek be ezt a nyálas beszélgetést.

- Fogd már be, te idióta barom! - csattant fel Yuriko. Ha Shouto nem fogta volna vissza, akkor Katsuki-t fölöslegesen mentették volna meg a tanárok.

- Úgy tűnik, hogy az egész tanári kart ide hozták segíteni. - szólalt meg ezúttal a felemás hajú fiú - Tehát az iskolát nem érte támadás, és ott minden rendben. 

- Midoriya! - kiáltott fel Kirishima, miközben Izuku felé rohant - Nem esett bajod? 

- Kirishima, várj! - szólt utána Yuriko elkerekedett szemekkel, miközben kihámozta magát Todoroki kezei közül, majd Eijiro-hoz futott - A kapunál van a gyülekező, a többiek már ott vannak.

- Ohh, értem. - válaszolta a vörös, majd az ellenkező irányba kezdett el futni - Hé, a bejáratnál van a gyülekező! 

}¤{

A rendőrök hamarosan kiértek a helyszínre, és letartóztatták az összes ott lévő gonosztevőt, míg az egyikük a diákokat számolta össze.

- 16, 17, 18, 19, 20. A lábát tört fiú kivételével mindenki más épségben van. - nézett végig az osztályon a rendőr. 

- Ojiro! - szólalt meg Yuriko mögött Hagakure - Hallottam, milyen ügyesen harcoltál egyedl is. Boldogultál, ugye?

- Azt hittem, mindenki egyedül maradt. - válaszolta a fiú - De valahogy sikerült átvészelnem. Hagakure, te hol küzdöttél?

- Ahol ők is. Todoroki és Imagawa elképesztően erős, nagyon megleptek. 

- Minden esetre örülök, hogy épségben vagy.

- Kis híján őt is megfagyasztotta, mert nem látta. - gondolta magában Yuriko - És én is majdnem elintéztem többször is.

- Biztosan eltűnődtetek már, hogy vajon hová tűnhettem. - szólalt meg Aoyama.

- Értem, szóval ti is amatőr söpredékkel harcoltatok.

- Azt hitték, elbánhatnak velünk!

- Vajon merre?

- A kupolán éktelenkedő lyuk tényleg All Might műve volt.

- Elképesztő ereje van.

- Igen, hihetetlen.

- Hová kerültem? - kérdezte végül Asui-t.

- Hová?

- Az titok! - válaszolta Aoyama.

- Egyelőre mindenki térjen vissza az osztályterembe, a vallomásaikat később is felvehetjük. - sétált hozzájuk az őket összeszámoló rendőr.

- Rendőr úr! Aizawa tanár úr hogy van? - ugrált közelebb Asui. 

- Szilánkosra törtek a karjai és az arccsontja is. Szerencsére nincsen nyoma maradandó agykárosodásnak. Sajnos a szemüreg csontja is apró darabokra törött, egyelőre fogalmunk sincsen, milyen hatással lesz ez a látására. - mondták egy hangfelvételen.

- Hát, ez a helyzet. 

- Biztosan rendbe jön. - motyogta Yuriko könnyes szemekkel - Egészen biztosan rendbe jön.

- És mi van Tizenhármassal? - kérdezte Mina.

- Őt már ellátták. A háta ugyan súlyosan megsérült és kezelésre szorul, de nincs életveszélyben. All Might szintén nincsen életveszélyben, Recovery Girl jelenleg is ellátja a sebeit, de semmi komoly, a gyengélkedőn van.

- Na és Deku? - szólalt meg egyszerre Uraraka és Yuriko.

- Hogy van Midoriya? - kérdezte Iida is.

- Midori... Áhh, ő is a gyengélkedőn van éppen, nem lesz semmi baja. 

- Hála az égnek! - mondta megkönnyebbülten Uraraka.

- Na, mindenki befelé! - szólt rájuk a rendőr.

- Igenis!

- Sansa, van még egy kis elintéznivalóm a gyengélkedőn, tiéd a terep. - tette hozzá a férfi, mielőtt elindult volna.

- Értve! - tisztelgett a macska.

Az egész osztály rögtön a buszhoz indult, Yuriko azonban lemaradt egy kicsit, és bevárta az addig a többiek mögött pár méterre álló Todoroki-t. Úgy érezte, hogy beszélni akar vele, csak nem tudta, hogy miről, így percekig csak csendben voltak egymás mellett. A köztük lévő, és mindig kissé feszült csöndet végül egyikük sem törte meg sokáig.

***

- Gyökeresen át kell alakítanunk az iskola biztonsági rendszerét.

- Igen.

- A portál nyitó képesség nem elég, hogy borzasztóan ritka adottság, de pont a gonosztevők között akad gyakorlója. 

***

- Ezúttal tényleg nem tehettetek mást, ezért nem szidlak le titeket. 

- Nem biztos, de... Mintha még tovább csökkent volna az időkorlátom. Remélem, legalább egy óráig bírni fogom.

- All Might...

- Hát nincs mit tenni, bele kell törődnünk. 

- Elnézést kérek. All Might, rég láttalak! 

- Tsukauchi, te is nyomozol az ügyben?

- All Might, nem kéne elbújnia? 

- Áhh, ne aggódj miatta. Hogy miért? Ő az egyik legjobb rendőr barátom, Tsukauchi Naomasa a neve. 

- Ez miféle bemutatás? Elnézést, hogy így rád török All Might, de volna pár kérdésem.

- Várj csak, előbb én, mondd csak, nem esett baja a gyerekeknek? Aizawa... Vagyis Eraser Head és Tizenhármas hogy van? 

- Ezen a fiún kívül az összes többi diák épségben van, a két tanár pedig egyelőre elkerülte az életveszélyt. 

- Értem...

- Ha ti hárman nem áldozzátok fel magatokat, ezek a diákok nem élhették volna túl a rajtaütést. 

- Elfeledkezel valamiről, Tsukauchi. Ezek a gyerekek is harcoltak, akárcsak mi. 

- All Might...

- Nagyon fiatalon kerültek éles helyzetbe, de túlélték, és bátran helytálltak. Nem tudom, volt-e valaha a világon hozzájuk fogható első évfolyam. Nagy hiba volt megtámadni őket. Ebből az osztályból nagy hősök kerülnek maj ki. Én mondom, történelmet fognak majd írni. 

***

A vallomásaik után mindenki szép lassan elindult hazafelé. Volt, aki egyedül, volt, aki a többiekkel beszélgetve, és volt, aki nem egyedül, de csöndben tette ezt. Végül a hosszú ideje tartó, és közöttük mindig feszült hallgatást Todoroki törte meg.

- Komolyabb a sérülésed, mint ahogy mutatod, igaz?

- A gyógyulási időm lassult a méreg miatt, de ennyi az egész. - válaszolta Yuriko - Mondtam, hogy ez nekem csak egy karcolás, nem kell aggódnod.

- Látszik, hogy szenvedsz tőle, fölösleges előlem titkolnod. 

- Mivel szétmarta az idegeimet, nem érzek semmit, és még egy ideig nem is fogok. Mint mondtam, a komolyabb sérüléseket is túlélem kezelés nélkül, még így is, hogy lassabban regenerálódok, mint korábban. Valószínűleg több olyan sejtnek is annyi, ami a gyógyulásomért felel, ezért lassult le. Te egyébként jól vagy?

- Nekem ténylegesen csak pár kisebb karcolásom van, szóval megmaradok. - mondta Todoroki, majd egy kis csend után újra megszólalt - Ha gondolod, elkísérhetlek haza.

- Nem kell, megvárom Deku-t, menj csak nyugodtan. És köszönöm, hogy folyamatosan védtél. - tette hozzá, amikor a fiú tovább indult.

- Én is köszönöm. - mondta halkan - Legyen szép napod.

- Várj, van még valami, amit mondani szeretnék. - futott utána a lány, mire Shouto meglepetten megállt - Azt a képességet soha többé nem fogom használni. Akkor sem, ha nincs más választásom. Utálom, hogy a részem, de nem tudok vele mit tenni, legfeljebb elnyomom, ameddig csak képes vagyok rá. Csak ennyit akartam mondani. - tette hozzá, amikor a fiú nem válaszolt - És vigyázz hazafelé.

- Nem kell féltened. - mondta egy hétköznapi ember szemének nem látható félmosollyal az arcán. 

De csak emberi szem számára volt láthatatlan, Yuriko-nak azonban annál fejlettebb volt a látása. Rövidesen megjelent mellette Iida és Uraraka is, így már hárman várták Deku-t, beszélgetéssel elütve az időt. Már besötétedett, mire a zöld hajú fiú megjelent mellettük, és négyen sétáltak hazafelé.

A Gonoszok Ligája megtámadta a USJ-t, és mint kiderült, ez csak a kezdete volt valami sokkal rosszabbnak. Csakhogy ekkor még nem is sejtették, miféle veszély leselkedik rájuk. És hogy a mondás, miszerint semmi sem az, aminek látszik, mennyire igaz, Yuriko a saját magán tapasztalta meg. Nem sejtette, hogy később sok választ, és még több kérdést fog kapni, többek között a mindenhol jelenlévő sötét árnyékok miatt. Mindig is látta őket, de mivel a többi ember nem foglalkozott velük, természetesnek gondolta a dolgot. De mint arra később rájött, ugyan a különleges is átlagos lett, ő maga még így is eltér a többi embertől. És hogy miért, arra inkább soha nem is akart volna rájönni.