Amikor kijutottak a Földcsuszamlás zónából, először inkább csöndesen menedéket kerestek. Bármilyen erősek is voltak, tudták, hogy nem ronthatnak csak úgy rá a gonosztevőkre, mert akkor biztosan vesztenének.

- Segítséget nem tudunk hívni, mert Aizawa tanár úr ezen a részen harcol, csak úgy jutunk ki, ha a másik oldalról megkerüljük az egészet. - morogta Yuriko.

- Az túl hosszú út, észrevehetnek, vagy lehet, hogy többen is vannak még szétszórva, akik simán elkaphatnak minket. - jegyezte meg Todoroki - Nagy valószínűséggel csak úgy tudunk kijutni, ha harcolunk, de észrevétlennek kellene maradnunk.

- Hátulról kell őket kiiktatni, csendben, egyesével. - mondta a lány, de ekkor mozgást látott a szemben lévő zóna szélénél - Azok ott... Deku, Asui és ha jól látom, akkor Mineta. Segíthetnénk nekik, ők könnyebben ki tudnának jutni.

- És a sérülésed? - kérdezte enyhe aggodalommal a hangjában a fiú - Biztos jó ötlet így harcolnod?

- Az egyik képességemhez hozzátartozik, hogy gyorsabban gyógyulok, mint az átlag. Ami másnak akár 2-3 napba is beletelhet, nekem pár óra alatt regenerálódik. Nem látható a gyógyulás, az azért megviselne rendesen, ráadásul a méreg miatt is most egy kicsit lassabb, de már kisebb, mint volt, látod? - kérdezte, miközben a hálós anyagot kicsit fentebb húzta, hogy a sérülése jobban látható legyen - Képes vagyok harcolni, nem lesz semmi bajom, a többieknek pedig segítségre van szüksége.

- Rendben. - sóhajtott fel Todoroki - A lehető legközelebb kellene kerülni Aizawa tanár úrhoz, és csöndben megvárni a tökéletes alkalmat. Amint ez megtörténik, támadunk. A lehető legtöbb embert harcképtelenné tesszük, de ez csak akkor fog lebukás nélkül menni, ha kívülről haladunk befelé, és úgy iktatjuk ki őket. De persze ehhez hatalmas szerencse is kell, mert ha egy is megfordul, azonnal észrevesznek minket.

- Nem ússzuk meg a nyílt harcot, de legalább így egy időre el tudjuk kerülni. Az egyetlen hátránya a fizikai képességnek.

- Viszont sokat segíthetünk vele.

Megnyerték az első küzdelmüket, de ez csak hamis reményt adott. Azt hitték, képesek felvenni velük a harcot. Ez hatalmas tévedés volt.

- Úgy látszik, Denki a Hegyi zónába került. - mosolyodott el halványan Yuriko, amikor a fiú sárga villámait látta - És a hangokból ítélve Jiro is.

- És Bakugou is itt lehet mellettünk, legalábbis a robbanásokból ítélve. - jegyezte meg Todoroki - Őket biztosan nem kell félteni.

- Sikerült belőlük bármit is kiszedni? - terelte egy kicsit fontosabb dologra a szót a lány.

- Ők is csak annyit tudtak, hogy az a nagy lény, amelyik az utolsók között jött át a portálon, állítólag tökéletesen ellen áll All Might-nak. Ha hihetünk nekik, akkor azzal akarják megöletni.

- Gondolhattam volna, hogy a legveszélyesebb. Egyébként az a valami furcsa volt. Mármint... Nem úgy érzékeltem, mint a többi személyt, sokkal erősebb, viszont mintha mesterségesen lenne létrehozva. A képessége szinte elnyomta a többiét, de ő maga mintha ott sem lett volna.

- Szóval direkt erre fejlesztették ki. - morogta gondterhelten Todoroki - Mik a képességei? El tudunk vele bánni?

- Nem hiszem. - válaszolta Yuriko, a szemeiben pedig újra félelem csillant - Nagyon kevés rá az esély. Látszik rajta, hogy mekkora fizikai ereje van, de azt nem érzékelem, mint képesség, szóval alapjáraton erős. Gyorsan regenerálódik, és valószínűleg ami nekem pár óra, az neki pár másodperc, bár azt nem tudom, hogy mi a legnagyobb sérülés, amit kibír. És szintén nagy probléma, hogy elnyeli az ütéseket. Nagyjából az az egyetlen esélyünk, ha mind a ketten lefagyasztjuk, akkor talán mozgásképtelen lesz, de ez egyáltalán nem biztos.

- Értem. Akkor a bakancsodat is kapcsold át jégre, nem hiszem, hogy a levegő sokat ér ellene.

- Legfeljebb akkor, ha képes vagyok vele vágni, és ezzel belülről tönkretenni, vagy elvonom tőle az összes oxigént, bár azt inkább nem próbálom ki.

- Te honnan tanulsz ilyeneket? - kerekedtek el a fiú szemei - Az iskolában biztos, hogy még csak szó sem esik az ilyenről, és nem tartom valószínűnek, hogy a szüleid ilyet tanítanának neked.

- Úgyse fogod elhinni, de az ilyeneket régi, gyerekeknek készült sorozatokból tudom. Furán hangzik, de így van.

- És fel sem tűnik a családodnak? - kérdezte szemrehányóan Shouto. 

Yuriko egy kisebb sóhajtást engedett ki magából, nem szívesen gondolt a családjára, vagy bármire, ami a múltjához köthető.

- Tulajdonképpen így is mondhatjuk. De ez most mindegy, van fontosabb dolgunk is, inkább induljunk. És maradj mögöttem, jobb a hallásom és a látásom, mellesleg jobban viselem a sérüléseket, ellenkezést pedig nem fogadok el.

A választ meg sem várva indult meg előre a fák között, ügyelve minden apró neszre. Halkan jégre váltott, hátha majd ketten legalább hátráltatni tudják a szörnyet, miközben sokszor megállt, hogy szétnézzen. Aprócska problémába ütköztek, ugyanis egyszer csak elfogyott a fa, így kénytelenek voltak mégis nyílt terepre menni. Yuriko intett az ideiglenes társának, hogy amennyire csak tud, hajoljon le, így egy viszonylag alacsony falat tudott emelni maguk elé, ami mérete és színe miatt nem volt feltűnő, de őket is takarta. Aránylag hamar át tudtak jutni a zóna túloldalára, ahol még egy kis menedékük is volt a romos környezet miatt, így a helyzethez képest biztonságban tudtak figyelni.

- Ha túl veszélyes, akkor azzal tudnánk inkább segíteni, ha elmegyünk. - mondta halkan Yuriko - Az egy dolog, hogy erős vagy, de attól még elkaphatnak minket, amivel csak megnehezítjük a tanár úr dolgát. Nincs szüksége még arra is, hogy túszok legyünk.

- Ha ennyire félsz, akkor menj, és hívj segítséget. - morogta Todoroki - De én maradni fogok.

- Én is maradok, csak azt mondtam, hogy ha túl kockázatos, akkor nem épp a legjobb ötlet beavatkozni. Azt hiszed, hogy nem akarok segíteni? Tisztában vagyok vele, hogy nem hőshöz méltó képességem van, sőt, nem is tudom, hogy valaha is képes leszek-e jóra használni, de én is tenni akarok valamit, a legszívesebben önként rohannék a harcba, de ez most nem az a helyzet. Legyünk bármilyen erősek is, csak gyerekek vagyunk, könnyebben fáradunk, gyorsabban megtalálják a gyenge pontjainkat. Igen félek, de nem magamat féltem. Ha elkapnak, akkor Aizawa tanár úr figyelme megoszlik, és nem tudja megvédeni a többieket sem. 

- Lehet, hogy te gyenge vagy, de én nem. Nem fognak elkapni.

- Mondtam egy szóval is, hogy nem vagy erős, és téged kapnak el? És attól, hogy Endeavor gyereke vagy, te is tudsz hibázni. Ugyanúgy ember vagy, mint mindenki más, nem vagy tökéletes.

- Eddig megvédtelek volna, de most már ezt nem jelenteném ki biztosra. Az apámat pedig ne merészeld újra megemlíteni. - mondta összeszűkült szemekkel - Tudod, nem mindenki élete egy leányálom.

- Képzeld, tisztában vagyok vele, úgyhogy leköteleznél, ha te sem hoznál szóba olyat, amiről semmit sem tudsz.

- Különben mi lesz, nekem is elveszed a képességem?

- Lehet, hogy a képességem kegyetlen, de én attól még nem vagyok az, veled ellentétben. 

- Ez egy egyszeri alkalom volt.

- Attól még nem bízok benned. 

- Az érzés kölcsönös.

A továbbiakban nem szóltak egymáshoz, inkább csendben figyelték az eseményeket. Eraser Head egész könnyen boldogult az ellenfeleivel, egyszerre akár kettőt vagy hármat is simán kiütött. A világos kék hajú, kezes ember is elindult felé, de amikor Aizawa el akarta fogni, elkapta a fáslit. Cserébe a másik férfi találkozhatott a tanár könyökével, így jó pár métert hátrálnia kellett. Egy halvány mosoly futott végig Yuriko arcán, de el is tűnt, amikor azt látta, hogy az ellenfele kivédte a támadást, Eraser Head haja pedig újra a vállaira omlott.

- A mozdulataid nehezen kiszámíthatóak ugyan, de a hajad nagyon is árulkodó. - mondta a gonosztevő.

- Javult a hallásom, a látásom, és nem fáj a mellkasom. - csapott a felismerés Yuriko-ba - Tehát azt is kell használnom, hogy egyensúlyban maradjak.

- Amikor abbahagyod a képességed használatát, abban a pillanatban újra a válladra omlik a hajad. - tette hozzá, miközben Aizawa könyökén a ruha elszürkült, és mintha csak száradt festék lenne, elkezdett darabokban lepattogni róla, a bőrével együtt - Ne is próbálkozz velem, Eraser Head.

Yuriko a szájára tapasztotta az egyik kezét, hogy még egy aprócska hangot se adjon ki véletlenül. A másikkal azonban a félelem miatt megszorította az első dolgot, ami mellette volt, még akkor is, ha az annak a fiúnak a keze, akivel nem sokkal korábban összeveszett. 

- Deku-ék túl hangosak, le fognak bukni. - gondolta rémülten, amikor ijedt hangokat hallott a másik három gyerek felől jönni.

Eközben Aizawa még messze nem adta fel, egy jól irányzott ütés után hátra ugrott. Ugyan az egyik karját gyakorlatilag nem tudta használni, és sok ellenfele volt, nem adta fel a harcot, azonban rövid idő alatt körbe vették.

- A képességed nem alkalmas arra, hogy egyszerre több ellenféllel küzdj, igaz-e? - kérdezte a férfi, miközben felkelt a földről - Ez abszolút nem jellemző a megszokott harcmodorodra. Hiszen a te erősséged a megfontolt lopakodás és a hirtelen rajtaütés, jól gondolom? Mégis habozás nélkül vetetted bele magad a harcba, hogy megóvhasd a drága diákjaidat. - mondta gúnyosan.

Ekkor a gonosztevők újra támadni kezdtek, de Aizawa kikerülte őket, sokukat el is kapta. 

- Most maradj nyugton, mert tényleg csak rontani fogunk a helyzeten. - suttogta Todoroki, amikor érezte, hogy a lány teljes testében megfeszül - És ha ehhez most az kell, hogy a kezemet szorongasd, akkor kivételesen nem bánom, csak ne rohanj a vesztedbe.

Yuriko válaszul csak morgott egyet, és szemforgatva elengedte a fiú kezét. Amikor azonban azt érezte, hogy Todoroki megfogja az övét, elkerekedtek a szemei, viszont nem sokáig tudott rá figyelni, bármennyire is volt számára zavarba ejtő a helyzet.

- Lenyűgöző! Lenyűgöző! Egyébként meg hős, nem én vagyok ám a boss...- mondta, miközben a hatalmas lény megjelent Aizawa mögött. 

Szörny felemelte a kezét, a következő pillanatban pedig vér fröccsent, a férfi szemüvege pedig leesett. Yuriko a rémülettől újra Shouto-hoz bújt, és hangtalanul sírni kezdett, amivel újfent meglepte a fiút, de a pillanatnyi döbbenet után Todoroki védelmezően átkarolta az egyik kezével. A lány nem látta ugyan, hogy mi történik, de sejtette, és minden egyes becsapódás hangjára összerándult, így Shouto óvatosan elkezdte simogatni a hátát.

- Ne aggódj, nem lesz semmi baj. - suttogta közvetlenül Yuriko fülébe - Biztos, hogy hamarosan itt lesz az erősítés, elég hozzá csak az egyiküknek kijutnia. Addig ki kell tartanunk, hogy segíthessünk Aizawa tanár úrnak. Jelenleg csak ránk számíthat, meg kell őt mentenünk. 

- De annyira félek. - motyogta Todoroki mellkasának - Amióta megjelentek, folyamatosan rettegtem. Nem vagyok hősnek való, hogy mentsek meg embereket, ha mindig félek? A hősök nem ilyenek, ők bátran szembenéznek a veszéllyel.

- Nincs bátorság félelem nélkül. Még a legnagyobbak is biztosan félnek, különben vakmerőek lennének, nem pedig bátrak. A vakmerőség pedig csak bajhoz vezet.

- Jaj, ne! - hallotta meg valamivel távolabbról Mina hangját.

- Iida, indulj már! - kiáltott fel Sato - Igyekezz! 

- Megyek! - mondta ezúttal Iida. 

- Siess! - szólt rá újra valaki - Menj már! 

- Pimasz kölyök! Szépen idebent maradsz!

Látták. Megtapasztalták, hogy milyen a profik élete. De a java csak ez után jött. 

- Mondd, mit szólsz hozzá, Eraser Head? - hallotta meg újra a férfi hangját Yuriko, mire óvatosan kinézett a rejtekhelyükről. A látvány teljesen elborzasztotta, nem is bírt pár másodpercnél tovább odanézni - Bemutatom a béke anti-szimbólumát! Hívd csak Noumu-nak. - tette hozzá, mire a lény egészen furcsa hangon felordított.

- Azt mondtam, megállni! - hallotta meg újra azt a távolabbi hangot a lány, ami vélhetően a portálostól származott - Véged van! 

- Nem egészen értem, de mintha viselne valamit. - szólalt meg a távolban Ochaco, ami meglepte Yuriko-t, hogy olyan messziről is hallja - És akkor testének is biztosan lennie kell odabent! Siess, Iida!

- Hogy mered, pimasz kölyök?! Állj meg! - tette hozzá a portálos, amikor nyikorgás hangzott fel. 

- Hagyd békén! 

- Hozzák a segítséget...- kapta fel a fejét Yuriko, majd amikor a bejárat felé nézett, megkönnyebbült, de el is szomorodott egy kicsit - Iida biztosan kijutott. Mindenki a lehető legtöbbet hozza ki magából, én viszont semmit sem csinálok.

- Dehogynem. - emelte fel a lány fejét Todoroki egy halvány mosollyal az arcán - Hisz megmentettél. Ha nem lettél volna ott, akkor soha nem jutottam volna ki. - tette hozzá, mire Yuriko arca kissé felderült

Viszont amikor reccsenést és Aizawa fájdalmas kiáltását hallotta, újra remegve a fiúhoz bújt. Shouto készségesen húzta magához, mintha a nem sokkal korábban lejátszódott szóváltásuk soha nem történt volna meg. Yuriko azonban nem tudta teljesen kizárni a történteket, mert hallott minden egyes szót.

- A képességed lenyűgöző, de ugyanakkor nem sokra mégy vele. Mintha képesség nélkül születtél volna, semmit sem érsz ilyen fizikai erővel szemben. - mondta a férfi, miközben újra egy becsapódáshoz hasonlatos hangot és Eraser Head hangját hallotta meg.

- Képtelen vagyok rá. - motyogta sírva Yuriko - Nem fog menni, túlságosan is félek ahhoz, hogy harcoljak.

- Ha tényleg Iida jutott ki, akkor hamar ideér a segítség, hisz láttad, hogy mennyire gyors. De addig ki kell tartanunk. 

- Meddig még? - kérdezte reményvesztetten a lány.

- Shigaraki Tomura. - mondta vélhetően a portálos.

- Kurogiri. - szólalt meg a kezes férfi - Elintézted Tizenhármast?

- Most már nem avatkozhat közbe. - válaszolta Kurogiri - És a diákokat is szétszórtam a létesítményben. Csakhogy... Egyikük elmenekült.

- Hogy? - kérdezte Shigaraki - Kurogiri! Szerencséd, hogy a portálokért felelsz, különben szétszaggatnálak!

- Tényleg kijutott valaki. - csillant fel Yuriko szeme.

- Mondtam, hogy minden rendben lesz. - mosolyodott el halványan Todoroki.

- Sajnálatos, egy rakás profi hőssel szemben nem sok esélyünk van. - szólalt meg újra Shigaraki, de már sokkal nyugodtabban - Ez game over. Áhh, utálom a game over-t. Menjünk haza.

- Nem is volt szükség harcra, megúsztuk azzal a kisebb küzdelemmel. - mosolygott a lányra Shouto - Még komolyabb sérüléseink sem lettek.

- Nekem nagyon rossz érzésem van ezzel az egésszel kapcsolatban. - motyogta gondterhelten Yuriko - Itt valami nagyon nem oké, és mellesleg nem csak egy-két karcolással büszkélkedhetünk. Ráadásul... Mintha ez nekik csak játék volna...

- Igaz, így a U.A. csak megerősíti a védelmét, fölöslegesen jöttek volna akkor ide. Erő demonstrálásnak jó, de ha tényleg meg akarják ölni All Might-ot, akkor feleslegesen mennének el. 

- Ohh, tényleg! - szólalt meg Shigaraki, mintha csak egyet értene velük, majd megfordult - Mielőtt hazamennénk, foltot ejtünk a béke szimbólumának büszkeségén. Épp csak egy picikét. Megtörjük még távozás előtt!

Yuriko a hallottak miatt végre felnézett, megfordult, és ha Todoroki nem kapja el a csuklóját, és húzza vissza, akkor elő is ugrott volna a rejtekükből, majdhogynem a halálba rohanva.

- Nyugodj már meg, Iida mindjárt hozza az erősítést. - szólt rá Shouto - Ha feleslegesen sodrod magad veszélybe, akkor oda minden. Megmondtam, hogy várunk a megfelelő alkalomra.

- Nem láttad, hogy mit csinál? - csattant fel halkan Yuriko - Megöli őket!

Az utolsó pillanatban azonban Shigaraki mégis megállt, és nem végzett egyikükkel sem.

- Tch, tényleg lenyűgöző vagy, Eraser Head. - mondta a férfi.

A következő pillanatban Noumu újra a földbe csapta Aizawa, amitől a lány összeszorított szemekkel kapta el a fejét. Nem is nézett volna fel, ha nem hall meg egy ismerős hangot.

- El a kezekkel! - kiáltott fel Deku - Zúzda!

Az ütéstől hatalmas széllökés keletkezett, ezért Todoroki magához húzta a lányt, és megfordította a helyzetüket, így a légáramlat őt érte Yuriko helyett. A fiú próbálta minél kisebbre összehúzni magukat, hogy a szél ne lökje el őket, és a szétrobbanó lámpák szilánkjai is minél kevésbé érjék őket. Todoroki csak nézett fel, amikor a lehetőségeikhez mérten biztonságosnak vélte a helyzetet, de továbbra sem engedte el a lányt. 

- To-Todoroki...- szólalt meg Yuriko zavarában teljesen elvörösödve, amikor óvatosan kinyitotta a szemét - Mostmár... Sze-szerintem elengedhetsz...

- Ohh, persze, tényleg. - motyogta Shouto enyhén elpirulva, amikor rájött, hogy mit csinált. Vagyis hogy mit nem csinált.

Amikor Yuriko újra a saját lábain állt, ő is szétnézett. Eközben kezdett elülni a por, így láthatóvá vált, hogy Noumu felfogta Deku ütését. 

- Tehát ilyen szinten elnyeli az ütéseket...- sápadt el a lány - Végünk van...

- Bármi történjék is, maradj mellettem. - suttogta a fiú, aki szintén az eseményeket figyelte - Nem kell aggódnod, meg foglak védeni.

- És veled mi lesz?

- Az nem számít. 

- Mi a f... Dehogynem számít, te barom. - szólt rá Yuriko dühösen.

- Te elég erősnek tűnsz. - szólalt meg Shigaraki - Zúzást mondtál? All Might tanítványa volnál? Mindegy, végeztem veled. 

Amint elhagyta az utolsó két szó a férfi száját, Noumu elkapta Deku karját, és felemelte a kezét, hogy végezzen vele. Yuriko nem látta, hogy Mineta-val és Asui-val mi történik, de Todoroki-nak így is be kellett fognia a lány száját, hogy csöndben és lehetőleg nyugton maradjon. Az utolsó pillanatban azonban kivágódott az ajtó, ezzel mindenkit megállásra késztetve. Mindenki a bejárat felé fordult, és amikor meglátták a szőke férfit közeledni, a diákokat újra elöntötte a remény. 

- Minden rendben lesz. Mert itt vagyok én! 

- All Might az. - lélegzett fel Yuriko, amikor Todoroki elvette a szájáról a kezét - Viszont... Nem mosolyog...

- Áhh... Hát folytatjuk...- szólalt meg újra Shigaraki vészjóslóan.

- Mondtam, hogy hamar ideér az erősítés. - jelentette ki Todoroki.

- De te nem tudsz arról, amiről én és Deku. - gondolta Yuriko, mielőtt megszólalt volna - Őt akarták, és most itt van. Még messze nincs ennek vége, és nagyon rossz előérzetem van ezzel az egésszel kapcsolatban.