Sziasztok! Nagyon örülök, hogy ha már eddig eljutottatok, mert az is csoda, hogy én is itt vagyok, ráadásul már 21 napja. Nagyon szépen köszönöm, hogy ennyi ideje itt vagytok és követitek Yuriko történetét, ahogy szép lassan válaszokat, és még más egyéb dolgokat is talál, elfogadja magát, és lassan helyre jön az élete. 

Nagyon remélem, hogy továbbra is maradni fogtok, és a történet is tetszeni fog, igyekszem a lehető legjobbat kihozni belőle, akárcsak Deku is saját magából. Lesznek még érdekességek, és őszintén csodálom, ha Yuriko a végére nem lesz teljes idegroncs, mert elég sok fura dolog lesz benne, főleg a családjával kapcsolatban. 

Mint azt korábban is említettem, ameddig csak tudom, írni fogom ezt a sztorit, mert nagyon jól esik, és nem akarom félbehagyni semmiképpen sem. Bízok benne, hogy nem lesz unalmas vagy éppen eltúlzott, hanem mindig pont elég izgalmasra fog sikerülni minden fejezet, és a végeik is olyanok lesznek, hogy aztán enni fog mindenkit az ideg - engem is -, hogy mi fog ezek után történni. Személy szerint szeretem (bumm, a hármas alliteráció :3) az ilyeneket olvasni és írni egyaránt, mert fenntartják és fokozzák az érdeklődést és a figyelmet.

Szóval, megteszem, amit tudok, és remélem, hogy a továbbiakban is élvezni fogjátok, elvégre mindjárt itt a U.A. Sportfesztiválja!

Ajándékba kaptok egy kis képet az egyik kedvenc karakterünkről^^

Én személy szerint nagyon szeretem, és a második évadban kapásbó tudok vagy öt alkalmat, amikor megölelgetném, mert sajnálom. Bár szerintem azon, hogy aranyos vagy idegesító, Yuriko tudna velem vitatkozni.
Na mindegy, előbb-utóbb majd csak észhez tér...🙄

Olyan kár, hogy a gif-et nem engedi, csak a képet 😭
Pedig itt brutál jól néz ki.🥺

Szóval, összességében köszönöm, hogy velem tartottatok, találkozunk a következő részben, avagy a második évadban^^