Melissza műsora után (igen, megérdemelte az a kis hárpia), ugyanúgy folytattam az iménti tevékenységeimet. Azaz alvás, fejszámolás és a kedves démon képzeletemben való megkínzása, az összes lehetséges módon.

A lány meg természetesen valami szerelmi hülyeség miatt, végigdepizte a napot.

Szerencsére kapott egy szaktanárit.
És azért is, mert bemászott az osztályterem szekrényébe. Köszönöm tanár úr! 5 perc hála!

Szóval most a vérző sebeimmel (jó nem vérzik, de attól még fáj), nevettem örömömben és kínomban.
Az utolsó hét. Úgy meg fogunk szivatni téged, Melissza drága!