1. Fejezet: A Kis Zenedoboz
A gimit nemrég jártam ki.
A nevem Suzanne Yato. Fura név de én szeretem.
Ma van a tizennyolcadik szülinapom, szóval ma kibonthatom apám ajándékát amit két évvel ezelőtt kaptam.
***
Anya szervezett nekem egy partit, ami unalmas volt. Az ajándékok ugyan azok. Ékszerek. Blee.
Na szóval, már, már vége volt a partinak amikor szóltam anyának hogy felmegyek kibontani apa ajándékát.
Ő csak bólintott. Amint felértem meg kerestem a zene dobozt amit apukám hagyott rám.
Kinyitottam. Ám zene helyett fény bukkant fel belőle. Nagyon megijedtem. Az ijedség után, forogni kezdett velem a világ, de nem úgy mintha hányingerem lenne hanem úgy igazából.
A szoba pörgött velem, és a szoba helyét egy erdő váltotta fel. Amint ennek vége volt lenéztem, és csodálkoztam azon hogy a kis zenedoboz még mindig a kezemben van.
Körül néztem, és egy gyönyörű erdőben voltam. Ekkor egy rémült kiáltást hallok...
-Sessomaru nagyúr segítsen! - egy kislány hangja volt az.
-Kérem! Segítséég!
A lábam nem bírta tovább így futottam a hang irányába. És megláttam azt a kislányt aki kiáltott. Futottam ahogy bírtam. Végül oda értem de addigra már késő volt.
A kislánynak lecsukódtam a szemei... A szörny háta mögé osontan, persze egy hatalmas bottal a kezemben - ami nagyon nehéz volt - fejbe vágtam. Amaz pedig szétporladt.
A kislány mellé vetettem magam, és elkezdtem az újra élesztését. A kislány néhány pernyi küzdelem után magához tért. Hála az égnek...
-Hogy hívnak? - kérdeztem barátságosan.
-Rin. És téged? - kérdezte angyali mosolyával.
-Suzanne - válaszoltam mosolyogva.
-VIGYÁZZ! MÖGÖTTED! - kiáltott fel Rin.
Hátra néztem de már késő volt. Elájultam.
Köszönöm annak ali ezt a részt elolvasta. A félszellemm című könyvet nem tudtam kirakni az első részét. Majd talán ma vagy holnap...
Köszönöm szépen.
By:InuYashaAndKagomefan
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro