vanília a kedvenc íze.

elkezdtem neki a francia vaníliás kávét venni, miután elmondta nekem.

felfedeztem, hogy az ölelései nagyon édesek. mint a cukor.

mindig körém fonja a karjait, és közben az ujjaival játszik. végül elengedjük egymást, mert elpirul.

egyébként mindenkivel ezt csinálja.

de nem baj. így is mindig mosolygunk együtt, és szórakoztatjuk egymást órán, míg shakespeare-ről és az isten tudja mennyi írásáról magyaráz a professzor.

szeretnék írni egy költeményt george-ról. érdekel, mennyire tetszene neki.

felcsillannának a szemei az összes csillaggal, amit ez a meztelen tekintetű föld valaha látott? csinálná azt a buta ferde vigyort, és beleütne egyet a vállamba, vagy csak a kis porcelán ujjaival végig simítaná a tintafoltokat a lapon?

túl sokat gondolok dolgokra, amik nem az enyémek.

george senkié. ő ő maga, és azt gondolom, hogy ez gyönyörű.

ő maga is gyönyörű.