szőrme
elkezdett dreamnek szólítani, mire én őt geonak.
azt mondta azért, mert olyan, mintha egy álomban lenne, amikor velem van.
mindig megmosolyogtat, ezért geonak hívom, és nézem, ahogy megforgatja a gyönyörű kávébarna szemeit, majd ahogy egy visszaszólás hullik le a vörös nyelvéről.
megnéztük együtt a titanicot.
george sírt.
én nem.
letöröltem a könnyeit, mire megfogta a kezemet. a jéghegy úgy csapódott a hajó oldalához, mint az ajkaink egymáshoz.
földöntúli.
barna szemei nem szakadnak el az enyémtől. nem számít mi történik, ő nem akar elmenni. én pedig nem fogom kényszeríteni, amíg fél kimenni.
ezúttal nem fogunk meghalni. megvédem bármitől, amitől retteg. megvédem a megfulladástól, megvédem az ereit megcélzó méregtől.
ez egy ígéret, amit tudom, hogy meg tudok tartani.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro