vettem neki egy kávét minden nap szombat után.

jól ment. órákig beszéltünk mindenről. kiegészítettük egymást. hasonló érdeklődési kör, de nem ugyanaz. ő gyűlölte az angolt, míg én oda voltam érte. nem egy gyűlölködő típus pedig, tényleg.

szereti a kéket. az az egyetlen szín, amit jól lát. végig viccelődtem vele, és mindig kiemeltem, hogy zöldet viselek.

pisisnek hívott.

szörnyű szavak egy tiszta lélektől.

többet nevettünk, ami úgy végződött, hogy kitiltottak minket a kávézóból.

hazasétáltam vele, és megjegyeztem, hogy úgy néz ki, mint az utolsó fiú a földön, de még nem tartunk ott.

nem engedte, hogy teljesen hazáig menjek vele. az mondta, a szülei túlzottan féltik őt, és ha meglátnak, jönnek a kérdések. nem értettem, de volt két félelem pötty a szemeiben, így hagytam a dolgot. beleírtam a telefonjába a számomat, és boldogan néztem az örömet a tündöklő arcán, ahogy búcsút mondtunk, és elindultunk két külön irányba.

minden reggel egy új külföldi kávét kóstoltunk meg.

a haja mint a macchiato. a szemei akár a mokka, azt kedden próbáltuk.